Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-28 / 23. szám, szombat
Porajmos - az elfelejtett holokauszt Január 27-e a holokauszt nemzetközi emléknapja. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a holokausztról nem szabad megfeledkezni, hiszen az az emberi történelem talán legembertelenebb epizódja, amely ráadásul a „modern és civilizált” Európában történt. V an azonban a holo- kausztnak egy olyan fejezete, amelyre ez hatványozottan érvényes, mert mind a mai napig feltáratlan és kissé elhallgatott része a 20. századi történelemnek. Ez a porajmos, avagy a roma holokauszt, melynek becslések szerint 500 ezer ember esett áldozatul. Bár a roma holokausztra 1972 óta emlékeznek, a romák sorsát a második világháború alatt, de az azt követő években is alig dokumentálták. „Az életre méltatlanok” A második világháború 1945. május 8-án, Németország feltétel nélküli megadásával ért véget. Több mint 70 millió halálos áldozatot követelt. Az emberi történelem eddigi legvéresebb háborújában a náci hatalmi erők döntötték el, hogy kik azok, akik életre méltók, és kik azok, akiktől „meg kell szabadulni”. A zsidók mellett a romák, a fogyatékkal élők, de a homoszexuálisok is ellenségként voltak megbélyegezve, a náci ideológia szerint veszélyt jelentettek a német fáj tisztaságára. 1932-ben Németországban a náci párt lett a legerősebb párt, Adolf Hider egy évvel későbbi kancellárrá való megválasztása végleg megpecsételte az ország jövőjét. Azt azonban kevesen tudják, hogy a cigányellenes jogszabályok még Hider hatalomra kerülése előtt születtek meg Németországban, ahol elsősorban a vándorcigányok ellen hoztak rendeleteket, és szigorították a vándorkereskedelmet. A romákra, akárcsak a zsidókra, alsóbbrendűként tekintett a német náci ideológia. A kollektív bűnösség elvét alkalmazva bűnözőknek tekintették őket, ami a náci fajelmélet szerint örökletes. Hider hatalomra jutását követően a kisebbség- ellenesség és a faji alapon történő diszkrimináció egyre nagyobb méreteket öltött. Az 1935-ben elfogadott nürnbergi faji törvények tiltották a zsidók és a nem zsidók, valamint a romák és a nem romák közötti házasságot. 1938-ban megvonták a zsidók és romák szavazati jogát, a roma gyerekek pedig nem járhattak iskolába. Ugyanabban az évben már bárkit elítélhettek annak alapján, ha nyolc dédszülője közül legalább kettő roma származású volt. A háború éveiben a náci uralom alatt álló európai országokban a zsidók koncentrációs táborokba való deportálása mellett a romák kényszermunkára és táborokba hurcolása is megkezdődött. Fekete folt Az egykori szocialista államokban több évtizeden keresztül, egészen a rendszerváltásig tilos volt nyíltan beszélni a holokausztról. A roma holokausztról pedig a nyugat-európai államokban sem esett sok szó a háború után. A Német Szövetségi Köztársaság is csak a nyolcvanas években ismerte el a roma holokauszt áldozatait, addig az volt a hivatalos verzió, hogy a romákat a nácik nem elvi alapon, hanem aszociális viselkedésük miatt üldözték. Az első, romaholokauszt-áldozatoknak emelt emlékmű is illegálisan jött létre Auschwitzban. Szász Anna Lujza szociológus, az EL.TE oktatója szerint a romák náci üldözésének emlékezete valóban kevésbé ismert, elfelejtett szelete közös történetünknek. A porajmos mind Magyarországon, mind Szlovákiában kevéssé kutatott terület, s ebből eredően a társadalom számára is csaknem ismereden vagy már elfeledett téma. A szociológus szerint ennek három lehetséges magyarázata lehet. „A nácik romákkal szembeni, alapvetően rasszista intézkedései nélkülözték a centralizáltságot és az összehangoltságot, azaz hiányzott a központi parancs és az üldözések sem kerültek szinkronba egymással” - mondta lapunknak Szász Anna Lujza. Ez pedig megnehezíti a romák történetének beillesztését a már kanonizált holokausztdiskutzusba. (Folytatás a következő oldalon.) Az auschwitzi táborban 1941-től tömeggyilkolásra használt Zyklon B gázt roma gyerekeken tesztelték. n
