Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-28 / 23. szám, szombat

SZALON ■ 2017. JANUÁR 28. 18 www.ujszo.com „Második okként a romák társa­dalmi megítélését említeném, tehát azt a többségi társadalom részéről érkező negatív percepciót, melyből fakadóan nem tudnak létrejönni, megerősödni azok a társadalmi ke­retek, amelyek a roma holokauszt emlékezetét elismernék, erősítenék, táplálnák. Végül a roma holokauszt emlékezete politikai cselekvés, amelynek alapja a közös múltbeli tapasztalat, s amelynek célja ré­szint annak az elismertetése, hogy a holokausztnak a romák is része­sei” - mondta Szász Anna Lujza. A szociológus szerint azonban ennél sokkal többről van szó. ,A közös emlékezés platformot nyújt a ki­sebbség és többség közötti hatalmi viszonyok alakítására, kikezdésére. Talán ezért sem állhat érdekében a mindenkori hatalomnak, hogy a roma holokausztról méltósággal megemlékezzék, és hogy emléke­zetét fenntartsa” - mondta ez Új Szónak Szász. Cigánytábor Auschwitzban Hitler rendelete szerint a romákra is hasonló sors várt, mint a zsidókra: a „végső megoldás”, tehát a megsem­misítés. A Porajmos, amelynek je­lentése elpusztítás, elnyelés, a roma genocídiumot jelöli. A lengyelországi Auschwitzban lét­rehozott cigánytáborról - amelyet más néven családi tábornak nevez­tek - a közvélemény keveset tud. A szakirodalom szerint a cigány „csa­ládi táborokban” a zsidó foglyokkal ellentétben a roma családok együtt maradhattak, azonban miután a táborba deportálták őket, ugyanaz a sors várt rájuk, mint a zsidókra. A romák a táborban - a zsidókkal ellentétben - nem viseltek csíkos egyenruhát, de az öltözékükre egy fekete, lefelé mutató háromszöget varrtak, amely az aszociális sze­mélyt jelölte. A karjukra pedig a nácik egy Z betűt tetováltak, ami­nek a jelentése: cigány, németül Zigeuner volt. A náci tábor bor­zalmait túlélő foglyok elmondásai szerint miután deportálták őket, a foglyok nem tudták, mi fog kö­vetkezni. A lengyelországi Ausch- witz-Birkenau-i koncentrációs tá­bor volt az egyik legnagyobb, amit a nácik létrehoztak, több millió ember megsemmisítésére. A túlélők beszámolója szerint, mi­után a foglyokat szállító vonat át­siklott a boltíves központi őrtorony alatt, csíkos egyenruhás foglyok siettek a vonathoz, hogy „meg­könnyítsék” az újonnan érkezettek szelekcióját. Az elbeszélések alapján a rettegő emberek elsőként a hír­hedt SS orvossal találták magukat szembe. Josef Mengele, akit a Halál Angyalaként is emlegetnek, több tízezer embert küldött azonnal gáz­kamrába, vagy választott ki áldoza­tul saját emberkísérleteihez. A fajbiológiai tanulmányokat foly­tató orvos 1943-ban lett az ausch­witzi cigánytábor főorvosa. Men­gele kezdetben a romagyerekeken hajtott végre álkísérleteket, majd az ikrek felé fordult. Ha az ikrek közül az egyik meghalt, - általában éhség miatt -, megölte a másikat is, azért, hogy megállapítsa: ugyanolyan be­tegségben szenvedett-e, mint test­vérpárja. Az orvost rendkívül foglalkoz­tatták a szemszínnel kapcsolatos rendellenességek is. A táborban sokszor próbálták megváltoztatni a foglyok szemszínét, főként kékre. Az orvos kék oldat befecskende­zésével próbálkozott, amibe sokan belehaltak, vagy ami miatt örökre elvesztették látásukat. Roma gye­rekeken is több kísérletet hajtot­tak végre. A szakirodalom szerint az auschwitzi táborban 1941-től használt Zyklon B gázt, amelyet a nácik a foglyok tömeges meggyil­kolására alkalmaztak, elsőként a roma gyerekeken tesztelték. 1944 augusztusa 1944 nyarán a nácik Himmler parancsára azt az utasítást kapták, hogy az auschwitzi cigánytábort meg kell semmisíteni. Augusztus harmadikára virradóra csaknem 4000 romát szállítottak gázkam­rába, miután megsemmisítették a cigánytábort. A roma nőket is hasonló sors várta, mint zsidó társaikat. A cigánytá­bor felszámolása után a munka­képes asszonyokat a ravensbrucki munkatáborokba szállítottak kényszermunkára. Az Auschwitz- Birkenau-i táborban a feltételezések szerint több mint 21 ezer európai roma vesztette életét. A náci terror roma áldozatainak száma azonban jóval magasabb ennél: a háború alatt a becslések szerint közel 500 ezer roma származású ember pusz­tult el. A második világháború után azonban kevés dokumentum szü­letett a roma holokauszt áldozatai­ról. Az elhurcolt romáknak csupán egy töredéke élte túl a haláltábor borzalmait, azonban nagy részük sosem mesélte el sorsát. A roma ho­lokauszt kutatása szintén háttérbe szorult. Kevésbé kutatott Szász Anna Lujza szociológus szerint valóban igaz az az állítás, amely szerint a kutatók kevés A roma holokauszt nem csak a nyilvánosság számára ismeretlen, maguk a romák sem ismerik. Ennek oka nem csupán a hiányos oktatás, hanem az is, hogy a romák nem beszélnek egymás közt a témáról. B izonyára kevesen tudják azt is, hogy az auschwitzi roma családi tábor meg­semmisítése előtt lá­zadás tört ki a táborban, miután a foglyok az egyik SS katonától ér­tesültek a nácik tervéről. A romák botokat ragadva próbáltak ellenáll­ni a német katonáknak, azonban a felkelést megállították, és a tábort 1944 nyarán végleg megsemmisí­tették. V A háborút követő Az etnográfus úgy véli, azért is le­het ismeretien az európai társada­lom számára a téma, mert a romák üldözéséért Európában mintha senki sem vállalna felelősséget. ,A háborút követő időszakban, a nürnbergi perekben egyetlen egy vádemelés sem terjedt ki a roma lakosságon végzett bűncselekmé­nyekre” - ismertette Kumanová. kijelölt időpontokban jöhettek. „A második világháború végén a nácik Máriatölgyesen (Dubnica nad Váhom) hoztak létre egy tá­bort. Azt feltételezték, hogy a tá­borból majd tovább deportálják a romákat a lengyelországi koncent­rációs táborokba. A máriatölgyesi táborba egész roma családokat hur­coltak el, s összezsúfolva, emberte­len körülmények között tartották őket, aminek következtében kitört a tífusz. Ennek köszönhetően né­hány roma megmenekült a kon­centrációs tábor elől, azonban 26 foglyot brutálisan meggyilkoltak 1945. február 23-án” - mondta lapunknak Kumanová. Rendeletek „kóborcigányok” ellen Az első bécsi döntés értelmében 1938-ban a magyarlakta dél-szlo­vákiai területek visszakerültek Ma­gyarországhoz. Ekkor a dél-szlová­kiai magyar lakossággal több mint 800 ezerrel gyarapodott a Horthy Miklós vezette Magyarország. Magyarországon a második vi­Elbeszélni az elbeszélhetetlent Nem beszélnek róla Zuzana Kumanová, az In Minorita szervezet munkatársa szerint való­ban probléma, hogy a holokauszt a romák számára is ismeretlen. „Valószínűleg a lakosság nagy része ismeri a holokauszt fogalmát, de általában a 6 millió zsidó meggyil­kolásával kapcsolja össze” - mond­ta Kumanová. Az etnológus szerint azonban ez nem meglepő, mivel az iskolákban csak pár óra erejéig fog­lalkoznak a kérdéssel, pedig sokkal időszakban, a nürn­bergi perekben egyetlen egy vádemelés sem terjedt ki a roma lakosságon végzett bűncselekményekre. átfogóbb téma lehetne. A romák holokauszttal kapcsolatos hiányos ismereteinek másik oka, hogy a roma családokban sem beszélnek róla. ,Az igazság az, hogy a roma holokauszt nemcsak a nyilvánosság számára ismeretlen, hanem maguk a romák sem ismerik” - mondta la­punknak Kumanová. A szlovák törvények A müncheni egyezmény és Cseh­szlovákia felbomlása után az 1939- ben létrejött szlovák állam sok esetben követte a náci Németor­szág diszkriminatív faji törvényeit. Az állam élére Jozef Tiso katolikus pap került. Az 1940-es években elfogadott törvények értelmében a szlovák államban sem a zsidók, sem a romák nem lehettek tagjai a fegyveres erőknek, tehát nem volt joguk ahhoz, hogy részt vehesse­nek az ország védelmében. A rendszer tehát alsóbbrendűnek és nem megbízhatónak tekintet­te őket. A belügyminisztérium 1941-ben kiadott rendelete nem­csak az oláhcigányokat érintette - akiknek betiltották a vándorlást -, hanem a letelepedett romákat is. Számukra kötelezővé tették, hogy lakóhelyüket a helyi község­től távolabb helyezzék el, emellett tilos volt vonaton közlekedniük, a falvakba és városokba pedig csak lágháború kitörése előtt, csakúgy, mint Németországban, a „kóbor­cigányok” ellen hoztak rendelete­ket. ,Az 1913/XXI. törvénycikk a társadalomra veszélyt jelentő kóborcigányokkal kapcsolatban előírja, hogy „akiket büntetendő cselekmény gyanúja terhel, azok dologházba vagy javítóintézetbe utalandók”. „Ez volt az első rendelkezés, amely megteremtette azokat a jogi kere­teket, amelyek alapján a »kóbor­cigányok és más személyek« egész­ségügyi és büntető intézkedések alanyai lettek - hacsak nem tele­pedtek le, és követték a többség által előírt higiéniai előírásokat” - magyarázta lapunknak az első cigányellenes intézkedéseket Szász Anna Lujza szociológus. 1928-ban a belügyminisztérium „nem odáz­ható állami feladatnak” minősítette a kóborcigányok helyzetének ren­dezését, amit a vármegyék segítsé­gével évente kétszer megszervezett razziákkal egybekötött kitoloncolás és egyéb intézkedések révén kívánt megoldani. Nyilas hatalomátvétel Míg Szlovákia területéről az első zsidó és roma deportálások 1941- ben elkezdődtek, Magyarországon csak 1944-ben indultak el a tö­meges deportálások. „Magyaror­szágon a roma munkásszázadok és gettók szervezett felállítása csak a nyilas hatalomátvétel után, 1944 nyarán kezdődött, és nem kifeje­zetten a megsemmisítés céljából. A legnagyobb gyűjtőtábor a komáro­mi Csillagerőd volt, ahonnan töb-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom