Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-27 / 22. szám, péntek
www.ujszo.com I 2Q17.január27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szemét ügy Szeparált életeink összefonódnak, érintkeznek, hatnak egymásra V an nekünk úgy öt éve egy fedett, bekerített és kulcsra zárt szemétlerakóállomásunk. Vagy minek nevezzem. Szóval az a hely, ahol a konténerek sorakoznak, és ahova a lakók a háztartási szemetüket szórják. Korábban csak úgy, szabadon álldogáltak ott a konténerek. Aztán kiderült, hogy más házak lakói is oda hordják a szemetüket. Amikor mennek a buszra, a mi konténerünk útba esik nekik, és belezuttyantják. Utóvégre mi az az egy-két táska szemét? Csakhogy ezáltal a mi konténereink gyorsabban megteltek, gyakrabban kellett őket üríteni, és a szemetesek több pénzt számláztak, amit persze nekünk kellett megfizetni. Ezért lett a ketrec. De van, akinek ez sem akadály. Jön, leteszi a szemetet a rács mellé, és megy tovább. Ha eldől a zsák és kiszóródik a tartalma, azt is úgy hagyja. Szép látvány. Elgondolkodtató, amikor némelyek azzal indokolják a döntéseiket, tetteiket, hogy boldogok akarnak lenni, ez az ő életük, az egyetlen életük, és ezt úgy akarják leélni, ahogyan nekik jó. Általában ezt értik szabadságon. Azt csinálhassam, ami nekem tetszik. És ez tényleg nagyon jó dolog. Egészen addig, amíg nem ütközik bele mások szabadságába. És akkor a szabadságok, mint két kovakő, egymáshoz dör- zsölődnek, fenekednek, szikráznak, sőt, tüzet lobbanthatnak. Én egyre kevésbé hiszem, hogy az ember élete csakis az övé. Ha így lenne, magányos szigetekként születnénk és élnénk, de nem így van, szom- jazzuk egymást, egymás közelségét. Életeink összefonódnak, érintkeznek, és sok minden, amit teszünk, a többiek életét is befolyásolja. Sokkal jobban, mint gondolnánk. Hogy a szemétnél maradjak, vannak olyan konténereink is, amelyekbe szeparáltan lehet gyűjteni a szemetet. A legtöbben, úgy tűnik, szorgalmasan szeparálnak. Merthogy környezetvédelem. De mindig akad valaki, akinek úgy tetszik, hogy a papíroskonténerbe üvegeket dobáljon, és néhány éve a ruháskonténerbe, ahova szépen becsomagolva raktuk a használt ruhát, mert úgy tudtuk, elszállítják a rászorulóknak, egy reggel valaki bedobott egy táska háztartási szemetet, és ami kifolyt belőle, az mindent összemaszatolt. A rohadt szemét! Van, aki azt mondja, minek szeparálni a szemetet, úgyis együtt égetik el. Meg hogy a konténeres ruhákat kiszedik és pénzért árulják. Nem tudom, igaz-e, de valaki biztosan azt is meg tudja indokolni, miért kakái a balkonok alá. És azt is mondják, hogy a szemét biznisz, és nem fogják támogatni mások bizniszét. Az tény, hogy manapság a szemét nagy üzlet. Filmekben látjuk, hogy vannak, akik a veszélyes hulladékot elszállítják külföldre, vagy elássák a sivatagban, vagy akár termőföldbe. De attól még nekünk, egyszerű embereknek, miért kell egymás életébe piszkítani? SZ1LVÁSSY JÓZSEF Ami a rostámon fennakadt Megtorpedózhatják a tárgyalásokat A Magyar Közösség Pártja saját megyeelnökjelöltet indít ősszel a nyitrai és a nagyszombati regionális voksolásokon - tudtuk meg csütörtökön. Nem meglepő, sőt: bizonyos mértékig indokolt is, viszont a bejelentés időzítése legalábbis vitatható. Menyhárt József pártelnök alig másfél hete hangoztatta a Pátria rádióban, hogy készek tárgyalni a Híddal a politikai együttműködésről is, de kizárólag egyenlő rangú partnerként, semmiféle diktátumot nem fogadnak el. Most viszont éppen ők akarják kész helyzet elé állítani potenciális partnerüket. Egyelőre csak találgatni lehet, vajon miért szánták el magukat olyan lépésre, amely akár a tárgyalásokat is megtorpedózhatj a, de minden bizonnyal csökkenti a minimális egyezség esélyét is. Netán az MKP azokat a hangadóit igyekszik csitítani, akik elleneznek bármiféle együttműködést a Híddal? Vagy a pártelnök és támogatói a saját pozíciójukat igyekeznek erősíteni az Országos Tanács közelgő ülése előtt? Tény, hogy az MKP megyei szinten jelenleg jóval erősebb Bugárék- nál, amit az esetleges egyeztetések során sem lehet figyelmen kivül hagyni. Ugyanakkor leginkább az értelmes kompromisszumok révén kivajúdott magyar-magyar együttműködéssel lehetne a jelenlegi megyei képviselői létszámot növelni, ami a szlovákiai magyar közösség alapvető érdeke. Mementóként nem árt megismételni, hogy jórészt a viszálykodások miatt a tavalyi parlamenti választásokon több mint 100 ezer magyar voks veszett el. 2014-ben pedig az államfőválasztáson az MKP Bárdos Gyulát, a Híd viszont Pavol Hrušovskýt támogatta. Az utóbbi jelölt leszerepelt, de a magyar induló 5,1 százalékos eredménye is elmaradt a várakozástól. Alighanem a két párt viszálykodása miatt. Kegyeletsórtő médiumok Magyarországon a Veronához közeli buszbaleset budapesti áldozatainak emlékére hétfőn tartottak nemzeti gyásznapot. A szörnyű tragédia előző péntek éjjel történt, ezért több médium vezetői nem vártak két napig. Úgy tartották helyénvalónak, ha kegyeleti okok miatt már szombaton változtatnak az eredetileg beharangozott műsorokon. Ezért maradt el a Duna Tévében a Dal második fordulója, a Szuper TV2-n pedig a Sztárban Sztár+1 kicsi élő adása. A Dankó rádióban viszont egy ideig úgy tettek, mintha mi sem történt volna, a hírekben közölték ugyan a döbbenetes esetet, aztán szombat délelőtt folytatták a vidám nótázást. Később észbe kaptak, s legalább hallgatónótákra váltottak. Kegyelet- sértően viselkedtek az ATV illetékesei is, akik vasárnap este hagyták leperegni a Sas-kabarét, ahonnan nyilván minden jó érzésű ember más adóra kapcsolt. Tudom, főleg hétvégén nem egyszerű a műsor- változtatás, de nem is lehetetlen feladat. Különösen ilyen rendkívüli helyzetben. Ezért jogos a megállapítás, hogy az említett közrádió és a kereskedelmi tévé az áldozatok és hozzátartozóik iránti együttérzésből megbukott. Kiszorulóban a magyar nyelv Kellemetlen meglepetéssel szembesültem több dunaszerdahelyi bevásárlóközpontban, illetve somoijai üzletben. Az anyanyelvemen szólítom meg az alkalmazottakat, de közülük néhányan sajnálkozva, mások viszont megemelt hangon közölték, hogy nem értenek magyarul. Egyikük ki is oktatott, hogy államnyelven beszéljek vele. Ez a jelenség nyilván főleg a jelentős számú betelepülés következménye. Néhány cég és vállalkozó jó példát mutat, új munkahelyeket kínáló hirdetésében előnyként tünteti fel a magyar nyelv ismeretét. Jóval többen ezt a feltételt nem tartják fontosnak. Emiatt és sokak közömbössége miatt szorul ki egyre inkább a magyar nyelv a csallóközi üzletekből, állami hivatalokból és a bankfiókokból is. Epeijesre kéne menni I dén harmincéves az Európai Unió Erasmus-programja, amely egyetemisták millióinak adott már lehetőséget az unión belül nyelvek és szakmák elsajátítására, és amit sokan az EU legsikeresebb kezdeményezésének tartanak. Az effajta vándordiákos- kodásnak köztudottan komoly hagyománya van Európában, ilyen volt például a Kárpát-medencén belüli cseregyerekek tradíciója. Czuczor Gergely a magyar nyelv szótárában így definiálja a cseregyerek fogalmát: „Nyelvtanulás végett, kölcsönösségi alapon, idegen ajkú családhoz más vidékre küldött gyermek.” Ez a speciális intézmény egy végtelenül praktikus okból született, tudniillik, hogy az utódok így sajátítsák el a Kárpátmedencei nyelveket. A fellelhető adatok azt mutatják, hogy a német-magyar cseregyerekek mellett a szlovák-magyar vagy szerb-magyar relációkban is rendszeresen cseréltek így gyerekeket. Az ehhez szükséges bizalmi alapot a családok között, úgy tűnik, a piacozás adta meg: a piacon találkozó eladók és vevők bízták később gyerekeiket egymásra. Rendkívül jól látszik például a szepességi iskolai évkönyvekből, hogy az ottani jó hírű német nyelvű iskolákba az Alföld és a Tisza-vidék gabona- és bortermelő vidékeiről érkeztek a gyerekek. Ahogy a 19. században egyre nőtt a magyar nyelv presztízse, és tömegesebbé vált a polgárosodás, úgy már jóval több magyar család akarta csemetéit az északi Szepes- ségbe küldeni, mint ahányan onnan az Alföldre érkeztek. Ekkor inkább már egyirányúvá vált a diákok vándorlása, és „német szóra küldött” diákokról beszélhetünk. A szepességi oktatás három bástyája, Lőcse, Késmárk és Igló állta a nyomást, és ontotta azokat az érettségizetteket, akik később a huszadik századi magyar katonaság és közigazgatás, mérnöki és orvosi szakmák meghatározó alakjai lettek. A magyar irodalom is bővelkedik a cseregyerekekre, idegen szóra küldött gyerekekre tett utalásokkal, kezdve a Pozsonyba német szóra küldött Jókai Mórtól egészen Kon- rád Györgyig. Utóbbinak önéletrajzi regényében váratlanul bukkan elő az az emlék, hogy az író apja Késmárkon szerezte kereskedelmi érettségijét, ahonnan a dobsinai jégbarlangba járt korcsolyázni. „Ez a barlang erősen foglalkoztatta a képzeletemet, többször kérdezgettem róla apámat ebéd után, mikor az erkélyen egy nyugágyba bocsátkozva megeredt a nyelve. Megtudtam, hogy a tanár úr kisasszony lányának piros korcsolyaöltözéke volt, és apám állítólag bógnizott is, a fiatal lány belekarolt, ő meg emelgette a lábát.” A német szóra küldött gyerekek világát megőrizte a 20. század első felének több divatos színműve is. Elsősorban Farkas Imre szepesi öregdiák operettjei arattak sikert, mint az Iglói diákok, vagy a cseregyerekekről szóló Debrecenbe kéne menni, melyek lökést adtak a már Trianon utáni Magyarországon erősen romantikus-nosztalgikus hangulatban kibontakozó szepességi öregdiák-mozgalomnak. A Szepességben érettségizettek rendszeres találkozók mellett saját lapot is indítottak, gyerekeiket is próbálták bevonni a köreikbe. A szepességi öregdiákok legöregebbjei állítólag még az ötvenes években is találkozgattak a budapesti Gellért Szállóban, ami az állambiztonságnak is szemet szúrt, mint gyanús és reakciósnak tűnő cselekmény. Pedig az állambiztonsági éberségre nem adtak sok alapot: szép csöndben eltűntek a szepességi öregdiákok. Most viszont az uniós programok újra lehetőséget adnak, hogy diákéveket tölthessenek a magyarok a Tátra tövében, mondjuk Eperjes vagy Rózsahegy egyetemein. Amihez persze az is kell, hogy mind több egyetemistában merül- jön fel az a gondolat, hogy Barcelona helyett Erasmus-programmal Eperjesre kéne menni.
