Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-21 / 17. szám, szombat

8 I KULTÚRA 2017. január 21. | www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Kékes Zoltán gitáros Budapest. Elhunyt Kékes Zol­tán (Sziszi), a Hungária együttes egykori gitárosa, a Dolly Roll vezetője. A zenészt 67 évesen, tegnap érte a halál. Kékes tizen­évesen, középiskolás társaival alapította meg első zenekarát. 1973-tól tíz éven át a Hungáriá­ban játszott, 1983-tól napjainkig gitárosa, vezetője, egyben me­nedzsere volt a Dolly Rollnak, amellyel több mint harminc le­mezt készített. Olyan népszerű dalok zenéjének társszerzője volt, mint a Vakációóó, az Arri- vederci Ámoré, a Modem ro­mánc vagy az Eldoradoll. (MTI) Kékes Zoltán (Képarchívum) Nemzeti szavalás - a YouTube-on is Cegléd. A ceglédi Református Nagytemplom és a város főtere ad helyet az Együtt szaval a nemzet központi rendezvényé­nek vasárnap. A magyar kultúra napjához kapcsolódó program idén is a Himnusz versszakaival indul, majd a reformáció évéhez kapcsolódva Füle Lajos Tégy, Uram, engem áldássá című ver­sével, valamint a Kossuth- nótával folytatódik. A rendez­vényt rendhagyó módon Kos­suth Lajos 1848. szeptember 24- én elmondott híres ceglédi to- borzó beszéde zárja. A szavala­tokat idén is Jordán Tamás színművész és rendező vezényli, all óra 30 perckor kezdődő nemzeti szavalás a Youtube-on és a magyar közmédiában is kö­vethető lesz. (MTI) Költői Mohácsok Mizser Attila új versei a leginkább rejtvényekhez, enigmákhoz hasonló szövegek CSEHY ZOLTÁN Mizser Attila új verskötete már különleges címében - cselek hallgatásra - is jelzi azt a költői alapállást, mely a nyelvi helyzet szokatlan- ságára alapozva teremt egyedien költői világot. A hang kiemelt szerepet kap a kö­tetben, melynek dramaturgiai íve a halkulástól vezet az emlékezés csendjébe: a ciklusokba sajátosan adagolt történelmi alapanyag első­sorban a mohácsi eseményekre utal (Csele, Tömöri Pál, Szapolyai Já­nos), a megosztottság, az Interreg­num korára. Egy belső Mohács köl­tői pszichodrámájára is joggal gya­nakodhatunk, de talán erőteljesebb egy olyan mentális térképet feltéte­lezni, melynek akár aktuálpolitikai színezete is lehet. Akárhogy is van, a korábban meg­lehetősen esztétikumközpontú szer­ző nem véletlenül nyúl történelmi analógiákhoz. A határok agresszív megváltozása, a mindent elnyelő közéleti mocsár, a minduntalan meg­bontott és megbomló arcvonal mind­mind olyan képzeteket kelt, melyek a megváltozott kommunikáció és a ha­talmi kiszolgáltatottság alapképleteit hozzák helyzetbe. Az első vers Sil- vanusa, az antik világ erdőistene, aki mellesleg a határok meg- és betartá­sát is felügyelte, elveszti önmagát, tengerre, sőt óceánra vágyik, holott „nem ismert még csak egy uszodát sem”, s feladatkörét, isteni territóriu­mát odahagyva belefullad az új terri­tóriumba, az ismeretlenbe. Benne testesül meg a visszavonhatatlan veszteségeket generáló ábrándok ne­gatív hatása. Ha Mizser nem is fest minden versében apokaliptikusán sötét víziót, a kötet alaphangja ilyes­mit sejtet. A nyelvi megoldások intarziás já­téka, a sok elharapott mondat, a számtalan előreutalás vagy utólag értés kalandja csak elsőre sejtet va­lamiféle neoavantgárd, szervetlen metaforákból vagy minimalista ele­mekből építkező koncepciót. Mizser versei a leginkább rejtvényekhez, enigmákhoz hasonló szövegek: „az egésznek lesz végül rendje, / a sza­bályzat mindenütt ki van / téve vi­szonyoknak, körülményeknek”. Ahogy az idézetből is kitetszik: ren­geteg a finom nyelvi elmozdulás, a jelentéstulajdonító olvasói játék pe­dig ennek megfelelő érzékenységet kíván. A tandoris terheléspróbák leplezetlen agressziója („Soron kí­vül, / minden soron” vagy „Talán fél éve vége van. / Talán fél éve, éve van”) azonban nem uralkodik el a köteten. Ez a technika valójában nem a nyelvi anyagot kedvére formálgató játékeffektus következménye, ha­nem többnyire pontosítási kísérlet. Az imagizmus vakító öröksége és a Mamo János-féle Nárcisz készül című kötet pazar jelentéskisiklatása- inak ereje is delej ez némi fényt az olyan sorokra, mint például: „Záto­nyok között / parttalan vita. / Nyitott hajónapló, / alvó tintahal”. Mizser költői világában erőteljesen ott van a tőzséri poétika fentieket is szinteti­záló ereje: a jelezés című Tőzsér­köszöntő demonstratívan fel is mu­tatja azt a technikát, ahogy „méretik / az arány, az ethosz, az ébredés”. Nem idegen a szerzőtől a humor sem; a kedvencem például ez az ab­szurd sor: „akinek négy lázmérője van, magányos”, illetve az az ab­szurd helyzet, ahogy a nárcisztikus önmagába forduló főhős a különféle mért értékeket összeveti, és tulaj­donképpen felrója a létezés abszolút és relatív hibáit. A kinek című vers ereje nem pusztán ebben a speciáli­san kifejlesztett szemléletmódban van, hanem a zenei ismétléstechni­kában is. A zeneiség sokfélesége külön érdekesség Mizser költésze­tében: szonettjeiben korábban a rí­met egyfajta öntővázként használta, formálisan regulázva meg a szöveg­áradást, melynek kezdő- és vég­pontjai gyakorta ismeretlenek vol­tak. Rímbravúrokkal most is talál­kozunk (kenyérszelet / rec-et, posta nyom / timpanon), ám a rím most el­sősorban a vers materiális anatómi­áját mélyíti el, felbukkanása rend­szertelenebb, és nem csak a sorvégre korlátozódik. E versek sokkal in­kább természeti képződmények a szonettek csiszoltságához képest: ez a természetesség az új kötet egyik nagy erénye. A veszteségek kataló­gusához ez sokkal jobban illik. A cselekéhez még inkább, hiszen a könyv nagyrészt az emlékezet, a tör­ténelem, a nyelv kicselezéséről szól, s a cselezés lételeme a megtévesztő kiszámíthatatlanság. Mizser új kö­tete életképes, energikus verses­könyv fantáziadús olvasóknak. Mizser Attila: cselek hallgatás­ra. Kalligram, 2016.60 oldal. , Szerintem, ha valaki kézbe vesz egy kötetet, például az enyémet, egyfajta kalandként kell felfognia. Olvassa el, próbáljon megoldást, megoldásokat találni, úgy kezelje, mint egy jó krimit, aminek azonban több megfejtése van - más dolga nincs is. ” Mizser Attilával hétfői számunkban olvashatnak interjút Indulatok egy elmaradt koncert körül JUHÁSZ KATALIN Az elmúlt napokban végig­szántott az interneten egy bulvárlufivá fújt hír, mely szerint szülővárosa, Rima­szombat nem kíváncsi a szu- perfenomán dzsesszgitáros, Andreas Várady koncertjére. Az ifjú gitáros családi zenekarával lépett volna fel Rimaszombatban tegnap. Juhász Dósa János, a koncert szervezője kibérelte a kultúrház nagytermét, de mivel nem kelt el ele­gendő jegy elővételben, végül le­mondta a koncertet. Andreas Várady családja 10 éve az írországi Limerick városában talált új otthonra, ahol a fiú édesapja kísére­tében egy ideig utcazenéléssel keres­te a pénzt a mindennapi betevőre. Az internetnek köszönhetően viszonylag hamar felfedezték, mert arrafelé így megy ez. Elég, ha egy országos hírű zenész rákattint egy YouTube- videóra, fantáziát lát a srácban, és máris egyeneseben van a bevándorló család élete - ezt Andreas mesélte egy lapunknak adott interjúban, 2014- ben. Andreasról tudni lehet, hogy pár éve maga Quincy Jones állította róla, hogy nála jobb fiatal dzsesszgitárost nem hallott még. A fiú azóta bejárta a világot, fellépett a montreux-i dzsesszfesztiválon, és nagy példaké­pével, George Bensonnal is zenélt. Andreas Várady Talán ezért gondolta a főszervező, hogy Rimaszombatban is kíváncsian lesznek rá legalább százan. „Csak jegyet kellett volna venni” — állítja Juhász Dósa János, aki koráb­ban hónapokig győzködte a városi művelődési központ illetéseseit, hogy hívják meg a fiatal tehetséget. Ok azonban úgy vélték, hogy a lokálpat­(Képarchívum) riotizmus Gömörben jelenleg nem mozgat meg tömegeket, a dzsesszze- nének sincs akkora tábora, hogy a koncert rentábilis legyen, és a vesz­teséget sokáig nyögnék. Információ­ink szerint egy héttel a koncert előtt 14 jegy fogyott el 10 eurós darabáron, miközben száz fős közönség jelen­tette volna a nullszaldót. A lefújás pillanatában 40 eladott jegyből me­ríthetett volna erőt a szervező. Az országos szinten évek óta fo­lyamatosan a legmagasabb munka­nélküliségi rátát produkáló Rima­szombatban sok családban tíz euró a heti étkezési költségeket fedezi. A dzsessz pedig, akárhogy is nézzük, rétegműfaj, nem sokan értik arrafelé (sem), és nem is volt alkalmuk meg­szeretni az utóbbi években, mivel a koncertszervezők nem kockáztat­nak, inkább a garantáltan sikeres mulatós műfajból vagy az évtizedek óta ismert sztárok közül hívnak fel­lépőket. Elképzelhető, hogy kevés energia és pénz jut a zenei ízlésformálásra. És kevesen fizetnek olyasmiért, amit nem ismernek, vagy amit nem látnak nap mint nap a kereskedelmi tévé­csatornákon. „A koncert azonnali lemondása helyett feltettünk egy újabb közle­ményt, kérve az érdeklődőket, hogy váltsák meg a belépőjegyüket záros határidőn belül. Nos, mindösszesen 40 jegy talált gazdára, s mivel a tá­mogatókkal se sikerült egyezségre jutni, a koncert lemondása mellett döntöttem. Nagy-nagy meglepeté­semre a legnagyobb közösségi olda­lon kommentelők egész sora reagált a döntésre, előkerültek régi vagy vélt és valós sérelmek, mindenki a kon­cert mellett kardoskodott, s úgy tűnt, mintha a művelődési központ 500 férőhelyes színházterme is kicsinek bizonyulna a hihetetlen érdeklődés miatt. Sőt, még vállalkozók is jelent­keztek, hogy támogatnák a koncert megrendezését” - mondta Juhász Dósa János, hozzátéve, hogy a művésszel és zenekarával már egy új időpontról tárgyalnak. Azaz van re­mény, hogy a rimaszombati érdek­lődők mégiscsak láthatják élőben az utóbbi évek egyik legnagyobb zenei tehetségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom