Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-28 / 299. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2016. december 28.1 www.ujszo.com Kultúránk kistükre 2016-ban Miből lett keresett kulturális exportcikk? Hogy veszett el egy illúzió? Mi volt az év képzőművészeti eseménye? Finetuning-az Ifjú Sziveket 2017-ben is visszavárja Avignon (Dúsa Gábor felvétele) ÖSSZEFOGLALÓ Az év végéhez közeledve azokat a 2016-os történéseket gyűjtöttük egy csokorba a szlovákiai magyar kultúra és a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok területéről, amelyek - értékelésünk szerint - jelentőségüket tekintve túlmutattak önma- gukon. Egyszerűbben szólva: amelyekre még jó ideig eseményként fogunk emlékezni. Kezdjük rögtön 2016 „legjével” - az Ifjú Szivek és a Dusán Hegli Company avignoni sikerével. Macsóvilág Avignonban A társulat a júliust az egyik legnagyobb európai színházi fesztiválon töltötte, ez alatt 21 alkalommal állt színpadra a kifejezetten oda készült, Finetuning című koncertkoreográfiával. „A Finetuning, magyarul Finomhangolás - túlzás nélkül - modem táncszínházi előadás. Paradoxon, hogy a nyelv, amit használ, tradicionális és autentikus. A magyar és a közép-európai tradicionális tánckultúra erősen férficentrikus. Merész húzás ebben a macsóvilágban, ahol a gyerek nem létezik, a nő pedig csak biodíszlet, a családon belüli erőszak témájához nyúlni. De kézenfekvő is. A férfi üt, a férfi csap, a férfi rúg. A nő mosolyog, tetszeleg és tűr. Mindez hagyományos népzenével, Haydnnal aláfestve, elképesztő látványvilágba belecsomagolva...” - írtuk egyebek mellett Hégli Dusán koreográfiájáról, amely vitathatatlan szakmai és közönségsikert aratott nemcsak a Festival Off ď Avignon programjában, hanem a pozsonyi és a budapesti bemutatón is. Hégliéknek olyannyira sikerült a kiugrás a nemzetközi porondra, hogy 2017 nyarán is visszaváiják őket a dél-franciaországi város színházi fesztiváljára. Van hát egy kelendő kulturális exportcikkünk - becsüljük meg. Színházi fúziók Ha már színházzal indítottunk: a 2015/2016-os évadban izgalmas kortárs programot tálalt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház - mai külföldi szerzők és hazai rendezők, illetve szlovák szerzők és külföldi rendezők különleges párosításából fogant előadások sorát kínálva. Szlovák-magyar fúzióban Viliam Klimáček Sissi című drámája kelt életre a színpadon Novák Eszter vendégrendező elképzelései szerint. Az előadás a legendás császár- és királyné figurájából főleg a modem nőt és az első mai értelemben vett celebet láttatta, aki gyűlölte az udvari etikettet, és egyre kétségbeesettebben kereste a boldogságot, miközben saját belső démonaival, elidegenítő másságával küzdött. A Szlovák Nemzeti Színház kortárs projektje egyébként az új szezonban is folytatódik, és egy jelentős szlovák-magyar eseményt is ígér. A pozsonyi társulat január elején tartja a júliusban elhunyt Esterházy Péter a színház felkérésére írt, utolsó színpadi művének, a Mercedes Benznek az ősbemutatóját. Különleges produkcióval lepte meg a nézőket a 2016/2017-es évad elején a kassai Thália és a Komáromi Jókai Színház. A két hazai magyar teátrum eddig még nem készített közös előadást; most ez is megtörtént: Székely Csaba Bánya-trilógiájának második darabját, a Bányavakságot Czajlik József állította színpadra, a szerepekben Fabó Tiborral, Benkő Gézával, Tóth Tiborral, Vasvári Emesével és Lax Judittal. Székely drámáinak elemzése rendre onnan indul, hogy a szerző lebontja, szétcincálja a hagyományos, romantizáló Erdély-képet. Czajlik tudatosan halad tovább ezen az úton, amikor finoman, minimális eszközökkel a társadalmi való ábrázolásához dukáló realista játékstílust is kimozdítja a tengelyéből. Mintha Tarantino szelleme lebegne felettünk: a szereplők úgy adják át magukat a pusztuló kis- világ létezési formáinak, a hozzá tartozó kliséknek, a pálinkagőzös indulatoknak, a bozgorozásnak-decebá- lozásnak, hogy végig érezhető egyfajta ironikus távolságtartás, a végén pedig pengeélesen bukkan elő a „ha ölni kell” meztelen igazsága. Budapest ós a könyvek A 2016. áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a szlovák irodalom - és ezzel együtt a szlovákiai magyar műfordítók - ünnepeként emlékezhetünk. A szlovák Irodalmi Információs Iroda (LIC) fordítói programjának támogatásával közel negyven fordításkötet és hét tematikus folyóiratszám jelent meg az eseményre, melynek idei díszvendége Szlovákia volt. A magyar könyvpiacra került „szlovák kiskönyvtárban” erőteljesen képviseltették magukat a mai közép- és a fiatal generáció képviselői, szembeötlő volt a nőírók markáns jelenléte, de eljutottak a magyar olvasókhoz antológiák, gyerekkönyvek, tényirodalom is. Nem meglepő, hogy a színes felhozatalból eleddig Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című (nem mellesleg szlovák-magyar környezetben, Komáromban játszódó) regénye keltette a legélénkebb visszhangot. Annak idején a szlovák irodalomban is szenzációvá vált, most az értő magyar olvasókat is felcsigázta, annyira, hogy az Örkény Színház a színpadi változat bemutatójára készül. Könyves fronton lett egy elveszett illúziónk is 2016-ban: októberben Mészáros Sándor, a Pesti Kalligram Könyvkiadó és Könyvtelj esztő Kft. eddigi főszerkesztője bejelentette, hogy többségi tulajdonosként átvette a kiadó ügyvezetését Szigeti Lászlótól. „A magyar nyelvű Kalligram Kiadó székhelye Budapest, továbbra is független kiadóként működik, megőrizve szellemi hagyományát és szerzőgárdáját. És természetesen kiadja a szlovákiai magyar írók és tudósok munkáit” - írta a Facebookon Mészáros. Ezzel párhuzamosan 25 év után megszűnt a Szlovákiában bejegyzett Kalligram Kiadó magyar részlege. Bár az átalakulás nem előzmények nélkül történt, és az utóbbi évek gyakorlatához képest talán nem sok minden változik, van min gondolkodnunk: például azon, milyenek a kilátásai a szlovákiai magyar kultúra 1989 után létrejött intézményes formáinak, lesz-e még valaha olyan irodalmi-szellemi műhelyünk, amely az egyetemes magyar kultúrára is hatással van, valamint használhatjuk-e még a „többközpontú magyar kultúra” kifejezést. Idő a múzeumban Megalapításának 130. évfordulóját ünnepelte idén a komáromi Duna Menti Múzeum. A jubileum alkalmából visszatekintő és a jelen tevékenységét is bemutató kiállítást rendezett ,,Nemcsak a múltnak, hanem a jövőnek...” címmel, amely február 3- ig látható a múzeum főépületében. A 130 évet bejáró kiállítás rövid történeti áttekintéssel indul, majd bemutatja az állandó kiállításokat, a régészeti, a történeti, a néprajzi, a természettudományi és a képzőművészeti gyűjteményt is. Kiemelkedő hazai magyar képzőművészeti eseményként könyvelhetjük el a Nagykéren élő és alkotó Szőke Erika Az órát igazítsátok el című kiállítását, melyet Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában láthattunk. A fiatal képzőművész időről (az idő múlásáról, az emlékekben továbbélő időről, a családi kapcsolatokról) szóló anyagát a sajátos megszólalás, forma- és eszközhasználat tette kivételessé. Szőke Erika a klasszikus kifejezés (fotó), a kortárs vizuális eszközök, a talált tárgy, a művészetidegen, de élő matériák (pl. a kovász), továbbá kémiai folyamatok (pl. a kristályosodás) vegyítésével fogalmazott meg üzeneteket. Tollpihe - Gál Tamással Az idei cseh-szlovák koprodukci- ós filmtermésből kiemelkedik Lucia és Petr Klein Svoboda filmdrámája, a Tollpihe (Pirko), mely egy gyermek- otthonban felnevelkedett lány sorsát mutatja be, miután kikerül az életbe. Durva helyzetekben láthatunk fiatalokat, akiknek kiszolgáltatottságát alantas módon használják ki kétes alakok. Hasonló sorsra jut a főszereplő Martina is - futtatók „fogják be”, akik nyers, állatias bánásmóddal próbálják meg betömi. Az egyik maffiózót - aki a stricik kezére jut- tatj a a lányt- Gál Tamás formálj a meg borzongató hitelességgel: a figurát plasztikusan építi fel jól elkapott, jellegzetes mozgásból, testbeszédből, mimikából. Autentikus karaktert teremtve ritkán látott és látható színészi alakítást nyújt. (as, tb) Szőke Erika kovászt síró férfi portréja Az időt állítsátok el című kiállításon (Somogyi Tibor felvétele) Gál Tamás kiemelkedő alakítást nyújt a Tollpihe című filmben (Képarchívum)
