Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-22 / 296. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. december22. KULTÚRA 113 Friss versérzések A Kalligramnál jelent JUHÁSZ KATALIN „Majdnem eszközteleniil, látszólag könnyen odave- tetten, de retorikailag nagyon pontosan képez meg egy tárgyiasságában is feszült lírai beszédmódot és világot"- írta róla a 2014-as Arany Opus díj kapcsán Csanda Gábor. Pár hete jelent meg a Kalligramnál Nagy Hajnal Csilla bemutatkozó vers­kötete Miért félünk az őrültektől címmel. Pályakezdő költőként kifeje­zetten sikeres voltál és vagy, több díjat is nyertél. Mit szóltál ehhez a fogadtatáshoz? Én csupán azt csináltam, amit sze­rettem és amiben ki tudtam teljesed­ni. És mivel ez a pálya jár valamiféle exhibicionizmussal, úgymond meg is mérettettem néhány művet né­hány pályázaton. Az elismerések, amelyeket kaptam, arra buzdítottak, hogy folytassam. Kinek vagy minek a hatására érezted úgy, hogy írással szeret­nél foglalkozni? Őszintén szólva nem emlékszem arra, hogy ezt valamikor „elkezd­tem” volna érezni. A nagyszüleim- nél az egyik szobában volt egy író­gép. Ha elmentem mellette, ez az írógép mindig odahúzott magához. Hasonlóan működött ez később a számítógépek billentyűzetével is. Sokszor úgy ültem le mellé „írni”, hogy a gépet be sem kapcsoltam. Figyelemfelkeltő a bemutatko­zó köteted címe. Miért ezt adtad? A versek zöme két-három évvel ezelőtt született, az egyik legrégeb­bit viszont körülbelül öt évvel ez­előtt írtam. Azelőtt leginkább pró­zát írtam, és ha mégis vers lett be­lőle, az általában szörnyen sikerült. A Miért félünk az őrültektől? című vers volt öt évvel ezelőtt az első, amely a líra terén valamit elindított bennem. A ciklusokon kívülre tet­tem, és a kötetnek is kölcsönöztem a címét. Ez valahogy nyilvánvaló volt, később se igazán gondolkoz­tam más megoldáson. A legtöbb vers hangvétele egy­szerre laza és személyes. Mennyit dolgozol egy-egy verssel, és mi­lyen gyakorisággal nyúlsz bele utólag a késznek nyilvánított szö­vegbe? Egy-egy vers konkrét megírása általában néhány percig tart, de előtte gyakran napokig motoszkál bennem. Utólag pedig - néhány ap­ró változtatást leszámítva - ritkán nyúlok bele. Persze vannak kivéte­lek. A kötetben szereplő egyik vers­nek például mostanra négy verssza­ka lett, eredetileg pedig kilenc vers­szakos volt. A megírás után hóna­pokig nem gondoltam rá, és mikor elővettem, láttam, mennyire leter­heli az a sok felesleges strófa. A Kalligramnál megjelenő könyvek bontóit általában Hrap- ka Tibor tervezi. A te esetedben azonban két közeli barát felelős a külső megjelenésért, Gužák Kla­udia és Csillag Lajos. Miért ra­gaszkodtál hozzájuk? Abban a szerencsés helyzetben meg Nagy Hajnal Csilla bemutatkozó kötete Nagy Hajnal Csilla (Képarchívum) vagyok, hogy a hozzám legközelebb állók között nagyszerű festők, gra­fikusok és írók vannak, ezért tud­tam, hogy akkor nyeri ez a kötet a leghitelesebb formát, ha együtt dol­gozom rajta ezekkel az emberekkel. A borító, amiben nekem tulajdon­képpen semmi érdemem nincs, annyira meg tudta ragadni azt, amit a verseimmel közvetíteni szeretnék, hogy teljesen biztos vagyok benne, jó döntés volt hozzájuk ragaszkodni. És szerettem volna, ha Németh Zol­tán szerkesztené a könyvet, mert úgy éreztem, ő rá tud hangolódni arra a világra, amelyet teremteni próbálok. Szerintem így is lett. Tudom, hogy más műnemben is szívesen kipróbálod magad. Mi­lyen lesz a következő könyved? Semmiképpen sem szeretném el­sietni, viszont pontosan tudom, hogy a következő könyvem egy Hét című kisregény lesz. Az első három fejezet már kész, ezek meg is jelen­tek az elmúlt egy-két évben. De FJÁ&t iUUM Oäifr mtért j félünk f az őrültektől ahogy a tempómat elnézem, ez a történet még kissé odébb van. Losoncra jársz haza Budapest­ről, és az egyetemi évek alatt nyil­ván megismerted a magyarorszá­gi irodalmi életet is. Milyennek látod a helyzetet? Tapasztaltál különbséget az itteni és az ottani folyamatokban, hozzáállásban? Az irodalmi élet egy ideje olyan szókapcsolat számomra, ami meg­ijeszt. Igyekszem nem túlságosan szoros kapcsolatban állni vele. Van­nak nagyszerű megnyilvánulásai, kezdeményezései, és persze renge­teg különbség van a magyarországi, a szlovákiai vagy mondjuk romániai irodalmi élet között. De a lényeg ugyanaz. És ezzel kapcsolatban mostanában arrajutottam, hogy én az irodalmat szeretném az élet felől megközelíteni, viszont maga az iro­dalom fontosabb nekem, mint az úgynevezett irodalmi élet. Most vagy negyedéves az ELTE bölcsészkarán. Mik a terveid, mit szeretnél csinálni diploma után? Ha választhatnál, hol helyezked­nél el a legszívesebben? Továbbra is fogok írni, zenélni, és ha sikerül, megtanulok például honlapot szerkeszteni. Aztán öt-tíz éven belül szeretnék nyitni egy he­lyet, amelyet most jobb kifejezés híján nevezzünk kocsmának. Nem sok minden világos még, hogy mi­lyen is lesz ez a hely, de lesz benne sok nyugalom és őrület, finom sö­rök és macskák, fényképezőgépek, szökőkút és hangszerek. És az is le­het, hogy egyszerűen csak a háza­mat írtam most le, nem is egy kocs­mát. És az egész egy szakadék szé­lén lesz, az óceán mellett. Óriási ab­lakokkal. Szóval egy olyan világ vár majd odakint, mint amilyen a fe­jemben van. ÜNNEP A KÉPERNYŐ ELŐTT Bár mára szállóigévé vált, hogy nincs karácsony Kevin nélkül, mi most négy olyan filmet ajánlunk, amely talán elveszne a Reszkes­setek, betörők! és a családi ani­mációk dömpingjében, pedig ugyanúgy hozzájárulhat az ünnepi hangulathoz. Életrevalók A francia vígjáték annak ellenére is az ünnephez illik, hogy egyetlen karácsonyi jelenetet sem vonultat fel. Szentimentális túlkapások nél­kül, fergeteges humorral mesél egy férfibarátságról, amely a mozgás- sérült milliomos (Francois Cluzet) és a kényszerűségből ápolói mun­kát vállaló, gettóból jött fekete srác (Omar Sy) között alakul ki. Az Olivier Nakache és Eric Toledano forgatókönyvíró- és rendezőpáros elkerüli a mozgássérült-történetben rejlő csapdákat, egyszerűen két re­mekül kidolgozott karakter, két látszólag össze nem illő ember összecsiszolódásának életörömmel átitatott sztoriját tálja elénk. m2, december 24., 22.05 Omar Sy és Francois Cluzet az Élet­revalókban A nyomorultak A 2012/2013-as filmes díjszezon egyik emlékezetes, sokat méltatott darabja volt Tom Hooper rendezé­se. Amióta nem divat ezeroldalas nagyregényeket olvasni, el kell fo­gadnunk, hogy a nagy klassziku­sokat elsősorban filmes adaptáci­ókból ismerik meg a fiatalabb ge­nerációk. A nyomorultak alkotói semmit sem bíztak a véletlenre: a Victor Hugo regényén alapuló Brodway-musicalt álmodták vá­szonra, természetesen zenével, költséget nem kímélő látványvi­lággal és sztárok egész sorával. A főbb szerepekben Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway, Eddie Redmayne látható. TV2, december 24., 00.00 Hugh Jackman mint Jean Valjean A nyomorultak főszerepében Pap Éva és Bessenyei Ferenc az Egy magyar nábobban Egy magyar nábob A magyar klasszikusok sorából Várkonyi Zoltán rendezését, a Jó­kai Mór azonos című regényéből forgatott Egy magyar nábobot tűzi műsorára a Duna televízió az ün­nepek alatt. A film főhőse a kü­löncségeiről hírhedt dúsgazdag Kárpáthy János, aki úgy dönt, bármit megtesz, hogy megakadá­lyozza hitvány unokaöccsét az öröklésben. Bár túl van élete ze­nitjén, akár még házasodni is ké­pes. A reformkori társadalmat, a haladó és a konzervatív oldal har­cait is bemutató alkotásban olyan legendás magyar színészekját- szottak, mint Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Ruttkay Éva. (December 26-án délután az Egy magyar nábob folytatása, a Kárpáthy Zoltán is megtekinthető a Dunán.) Duna, december 25., 18.35 Emma Thompson és Hugh Grant az Értelem és érzelemben Értelem és érzelem A tévé képernyője előtt töltött ka­rácsonyokhoz évek óta szervesen hozzátartozik Jane Austen világa is. Idén Mr. Darcy kimarad a szó­rásból, helyette megkapjuk az Ér­telem és érzelem 1995-ös feldol­gozását, a főbb szerepekben Em­ma Thompsonnal, Hugh Granttel, Kate Winslettel és Alan Rick- mannal. A Dashwood lányok ap­juk halála után pénz nélkül ma­radnak, kiszolgáltatva féltestvérük kegyének. Egyetlen esélyük, hajói mennek férjhez. Az idősebbik lány, Elinor hiszi, hogy a szív dol­gaiban is az eszére kell hallgatnia. Húga, Marianne viszont más ter­mészet, nem leplezi szenvedélyes szerelmét. Végül mindketten megtalálják a boldogságot, ha nem is ott, ahol eredetileg gondolták. Duna, december 25., 21.55 (as)

Next

/
Oldalképek
Tartalom