Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-22 / 296. szám, csütörtök
141 KULTÚRA 2016. december 22. | www.ujszo.com • • Ünnepre hangolt szólamok A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete tagjainak kiállítása a komáromi Limes Galériában látható TALLÓSI BÉLA Komárom. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete tagjainak Ünnepi több- szólamúságcímű kiállítása 2017. január 30-ig látható a Limes Galériában. A csoportos tárlat kurátora Dolán György képzőművész. Az egykori katonatemplom terében installált műtárgyanyag fokozottan áraszt ünnepi hangulatot, kerek képet mutatva arról a sokszínűségről, amit az egyesület tagjainak alkotásai képviselnek formákban, technikákban, irányzatokban, műfajokban. A kiállítás festményeken, grafikákon, szobrokon és ob- jekteken, vegyes technikájú műveken kívül ékszert és építészeti látványterveket is felvonultat. Az egyesület első, bemutatkozó kiállítását ugyancsak a Limes Galériában rendezték meg másfél éve, Jelen - Lét címmel. Wehner Tibor művészettörténész akkor úgy fogalmazott, hogy „technikai és anyagalkalmazási sokrétűség, műfaji változatosság és a hagyományos műformák kultiválása, a klasszikus modernista mütárgyalakítási gyakorlat jellemzi az egyesület tagjainak művészi tevékenységét. A figuratív nyelvezet éppúgy jelen van, mint a nonfiguratív megjelenítés. A valóságidézést és az elvonatkoztatást éppúgy árnyalják az expresszív alkotói szándékok és nyomhagyások, mint a lírai-medi- tatív, bensőséges vallomások.” Ezek a megállapítások érvényesek a jelen kiállításra is, amelyen többszólamú tendenciák és stílustörekvések figyelhetők meg, annak következményeként, hogy széles skálán mozog a művek forma-, szülés témavilága, de ugyanez elmondható az anyaghasználatról is. Ami érthető, hiszen a tagok felismerhető egyéni stílust képviselnek, még ha újító kísérleteket tesznek is. Novotny Tihamér művészettörténész értékelése szerint „az egyesület alkotóinak körében egyrészt erőAz építészek futurisztikus tervekkel, szellemes eklektikával és fantáziadús realitásérzékkel kápráztatják el a nézőt A kiállítás kerek képet mutat arról a sokszínűségről, amit az egyesület tagjainak alkotásai képviselnek - az előtérben Miglinczi Évaobjektje (Kádek Péter felvételei) teljesen jelen van a magyar kultúra és hitvilág, a népművészet, a szakrális magyarságkép és magyarságmítoszok motívumainak ismétlő, őrző és feltáró jellegű, valamint mai helyzetbe történő átültetésének és aktualizálásának a programja. Másrészt megtaláljuk a személyes kézjegyek, »a logika bilincsét lerázó« szubjektív művek, a gesztusok, a sejtelmes és sokat sejtető formátlanságokba öltöző magánmitológiák, a dekorativitás s a naiv szemléleti formák univerzumait is.” Az utóbbi kategóriába tartozók kísérletezők, új hangot, új színt hoznak erőteljes megszólalással. Mindenekelőtt Kiss Márta és Szabó Krisztián festményeit emelném ki: precíz, mívesen kidolgozott, a véletlennek is helyt adó, ezzel együtt átgondolt szerkesztésű vásznaikon az absztrakt expresszív ábrázolás (amely azonban bizonyos motívumokat még láttat) emlékeket felidézve hat az érzelmekre. A képmezőből - plasztikus hatást keltve - tü- remkedik ki a vastagon felvitt festékréteg, izgalmas szintritmust kialakítva. De nemcsak a festék réte- gezéses felhordása alakítja már-már szoborképként érzékelhetővé a művet, hanem a beépített különféle talált tárgyak is hozzájárulnak a térbeli hatáshoz. (Szabó Krisztiánnál az anyagsávokkal történő építkezés is.) De vannak a kiállításon olyan, erőteljesen ható, míves kidolgozással született, beszédes, epikus-lírai alkotások is, amelyek emblematikus szimbólumokat alkalmazva, klasz- szikusabb formahasználattal, de tömörítéssel, kollázsszerüen (tördelt képek illesztésével), stilizálással, szürrealisztikus átírással készültek - ide tartoznak Duncsák Attila munkái, valamint Szilva József Erdély- országi mesék sorozata. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének elismert építészek is tagjai, akik - miként Novotny Tihamér fogalmazott - igen markáns és egészen rendkívüli jelentőségű munkákkal szerepelnek a tárlaton: lenyűgözően futurisztikus tervekkel, szellemes eklektikával és fantáziadús realitásérzékkel kápráztatják el a nézőt. Elhunyt Michele Morgan Párizs. Kilencvenhat évesen elhunyt Michele Morgan, a 20. század egyik legnagyobb francia színésznője. A zöldszemű szőke szépség az 1930-as évek közepétől már kisebb szerepekben feltűnt a filmvásznon, majd harmadik filmjével, az 1938-ban készült, Marcel Camé rendezte Ködös utak című alkotással vált híressé. Később feMichele Morgan (1920-2016). A francia film legszebb szemének is nevezték. (Képarchívum) ledhetetlen párost alkotott Jean Marais-val, akivel az 1992/93-as színházi évadban még fellépett Cocteau egyik darabjában. Hollywoodban a második világháború alatt és után nem tudta igazán megvetni a lábát -Tiem eléggé szexis, mondták róla. Franciaországban viszont több mint hetven filmet forgatott, s olyan sztárok voltak a partnerei, mint Gérard Philipe, Yves Montand, Pierre Brasseur, Jean-Louis Trintignant. Ő volt az első színésznő, aki a cannes-i filmfesztiválon 1946-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját Jean Del- annoy Elveszett boldogság című filmjében nyújtott alakításáért. 2001-ben végleg visszavonult a filmezéstől és a színpadtól, és csak a festészetnek élt. A filmsztár a franciák körülrajongott kedvence volt, tíz alkalommal választották meg a legnépszerűbb francia színésznőnek. Rejtélyes, távolba néző, melankolikus tekintete miatt fiatalkorában gyakran hasonlították Greta Garbóhoz. A francia film legszebb szemének is nevezték. Michele Morgant holnap helyezik örök nyugalomra Párizsban. (MTI) PENGE Szétszedett világ A jó gyerekvers ritka, körülbelül annyira, mint a fehér holló egy gyerekversben. A manapság kelendő árunak tartott gyerekszöveg a piac szabályainak engedelmeskedve mindent és mindenkit eláraszt, bóvliból túlkínálat ennyire talán még soha nem volt, vagy csak a legrosszabb képzeletünkben, az ÜvegAYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA hegyen is túl. Üdítő kivétel Az informatikus kutyája című, Lackfi János fró, költő, műfordító értő válogatásában és fordításában nemrég megjelent, francia és belga gyerekverseket összegyűjtő kötet. Aki gügyögést, olcsó rímeket, egyszerű kis játékos szövegeket keres, jobb, ha másfelé keresgél, ez a könyv nem neki való. Aki a szürreális, iróniaérzékeny, abszurd, a gyermeki képzelet határtalanságát kiaknázó versek híve, jól dönt, ha Az informatikus kutyáját választja. A szerteágazó tematikájú és hangulatú szövegek bármilyen ízlést kielégítenek. A konzervatívabb szövegek kedvelői ugyanúgy megtalálják a magukét, mint a meghökken- tőbb, merészebb versek rajongói. ,,Amul-bámuI a sok tudatlan, /aki nem tudja, mi van abban, /de én tudom, és ez a fő; / hogy nyúl helyett ott macskafő! ” (René de Obaldia: Ro- tyog a fazék). Társadalmi kérdésekre reflektáló, ironikus szemléletmóddal tálalt verseknek sincs híján a kötet, elég, ha csak Jean-Pierre Siméon Jaj, mi szegények! című versét idézem. „ Amott/Afrika és Kalábria között/ migránsokfulladnak meg mint már annyiszor/na igen de itt minálunk/ a bajnokcsapat már megint kikapott/ ez tragikus ugye? ” Ha valaki a magyar és a kötetben szereplő versek között keresné a különbséget, könnyen rájön, hogy a francia-belga gyerekirodalomban több a kísérletezés, szerzőik bátrabban nyúlnak még a nem igazán gyerekek fülének való témákhoz is, több itt a kimondott dolog, mint az elhallgatás, és ez mindenképp jót tesz verseknek és gyerekeknek egyaránt. Egy-egy versnél nem értem, miért került be a könyvbe, gyerekversnek túl felnőtt, felnőttversnek túl gyenge. Végszóként azonban az értékelés pozitív: ennyire friss és izgalmas gyerekverskötet rég bukkant fel a magyarországi gyerekkönyvkiadás horizontján. Az informatikus kutyája. Válogatta és fordította Lackfi János. Móra Kiadó, 2016.144 oldal. Értékelés: 9/10
