Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-15 / 290. szám, csütörtök

IX Vadászat 2016. december • www.ujszo.com 1 JJSZÓ HOBBI I Irtották, most szaporodik Áttekintve (Cseh)Szlovákia vadászati történelmét, a farkasok mindig is köztünk éltek. Voltak olyan idők, amikor elég kiterjedt volt az állományuk, aztán jöttek a múlt század 50-es, 60-as és 70-es évei, amikor a farkast tűzzel-vassal irtották és tekintélyes lődijat is fizettek utánuk. Még az odújukból kiszedett vak farkaskölyökért is az akkori havi átlagfizetésnek több mint dupláját fizette az állam. Nem véletlen az, hogy a farkasok irtóznak az embertől, noha soha nem támadnak emberre, és kiváló érzékszerveiknek köszönhetően az ember­farkas találkozások a legritkább esetek közé tartoznak. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az ellenük folytatott kíméletlen hadjárat később lazult, és a valóságban a farkasoknak sosem kellett a fennmaradásukért küzdeniük. Az utóbbi évtizedekben többször is változott a vadászati törvény, ami a mai napig a farkast vadként tartja nyilván. Az igaz, hogy a korábban dúvadnak tekintett vad egész éves szabad vadászata az utóbbi évtizedekben többször változó hosszabb- rövidebb vadászati idényekre rövidült, de bizonyos szabályok betartása mellett a mai napig vadászhatóak. A rendkívül intelligens, emberrel szemben töretlenül bizalmatlan és a magára vigyázni tudó farkas erre úgy reagált, hogy szaporodásnak indult, és gyakori hírek érkeznek arról is, hogy jelentős területeket foglal vissza. A folyamatot segíti, hogy Szlovákia államhatárain az északi, déli és nyugati farkas lakta területek nagy részén a farkas egész éves vadászati tilalmat élvez. Azért, hogy a terjedő állományukból jusson a lengyeleknek, magyaroknak és a cseheknek is, melyhez a segítő intézkedéseket maguk az érintett országok kérték. Az ukránok köszönik, nem kérnek belőlük. Ez legyen azon országok természetvédelmi tárcájának az ügye, kik mindebbe belefolytak. Ismerve pl. Magyarország híres és gazdaságilag prosperáló vadgazdálkodását, nem vagyok benne biztos, hogy az érintett hivatalok tisztában vannak a farkas biológiájával és élettéri követelményeivel. A sok lakótelepi, vagyis civil természet- vagy környezetvédő korai ujjongása és vak elfogultsága pedig számomra megmosolyogtató. De vissza a témához. Bennünket is érthetetlenül ért az intézkedés, mikor az egyedüli és nagy túlzással „eredményesnek" állított farkasgyérítési módszert, a farkas hajtásos vadászatát betiltották. Miután a hivatalok átvették az uniós eredetű, és a természetvédelem oly közkedvelt és sokat emlegetett szlogenjét („szigorúan ellenőrzött körülmények között vadászni"), a farkas vadászatára Szlovákiában is kvótákat kezdtek kiadni, és az elejtésük utáni intézkedések úgy megbonyolították a vadászatot, ami egy vadászati kultúrán nevelkedett és azt betartó, a vad életét, biológiáját ismerő, vizsgázott vadásznak szinte megalázó. A gyakorlatilag nulla eredményességi rátáról nem is beszélve. (TF) Telefonnal nem lehet farkast lőni A POLANAI VÉDETT VADÁSZATI KÖRZETBEN IDÉN A FARKASOK VESZÉLYBE HOZTÁK A KÁRPÁTI SZARVASOK GÉNALAPJÁT KÉPEZŐ EURÓPAI HÍRŰ SZARVASÁLLOMÁNYT EZÉRT A MEZŐGAZDASÁGI TÁRCA ÚGY ÍRTA KI AZ IDEI VADÁSZATI KVÓTÁT A FARKASRA, HOGY EGYEDÜL POLANÁN ENGEDÉLYEZTE A FARKAS HAJTÓVADÁSZATÁT. ERRE A VADÁSZATRA KAPTAM ÉN IS MEGHÍVÁST. ovember 11-én és 12-én került sor a vadászatra. Már 10-én este érkeztünk, és vacsorával, szállással vártak bennünket a 700 m tengerszint feletti magas­ságban kiépült erdészeti központban. HÚSZ PUSKÁS Érkezéskor a terület még teljesen mentes volt a hótól, de már akkor szá- lingózni kezdtek az apró hópelyhek. A vadászat reggelére 2-3 cm-es szűz­hóra ébredtünk és a korán tálalt reggeli után 6.30-kor került sor az elosztásra, majd vittek bennünket a lőállásokra. A terep­nehézségek miatt és a vadászat összetettségéből kifolyólag a rendezők csak 20 puskát vállaltak. Én a 15. sorszámot húztam. Mindig akad pár „ma­gas vérnyomásos" vagy műforgóval élő „mozgás- károsult" így a 15. sorszá­mom, lassan de biztosan torlódott a puskássor vége felé és megértéssel vettem tudomásul, hogy 62 éves korommal a leg- fickósabbak közé soroltak a társaságban, miután jöhettek az emelkedők. A vadászok több mint fele cseh állampolgár volt, egy magyarországi - civilben hivatásos vadász - és a többi pár résztvevő pedig hazai. Az első körről nem tudok sokat mondani, csak annyit, hogy majd kiköptem a tüdőmet. Gyönyörű környezetben zajlott, majd 4 órán át. Pár hollót leszámítva semmit se láttam, nyomokat sem. LÖVÉS HELYETT TELEFONÁLÁS Polanán nincsen mobil- telefonos térerő. Többször figyelmeztettek bennün­ket, hogy a mobiljainkat hagyjuk a szobáinkon vagy kapcsoljuk ki őket. A csendes erdőn ez sziréna­ként hangzik, és az ember „ócska" hallásnál tízszer- hússzor élesebb fülű erdei vadnak ez kilométerekre jelzi az ember jelenlétét. A személyzet egymás közt adóvevőket használt. Miután a kémek lenyo­mozták a területet, a friss nyomok alapján kiderült, hogy az előző hajtásból öt farkas lépett meg, és felhúztak a 200-300 méterrel feljebbi zúz- marás, fagyos régiókba. Beültünk a kisbuszokba és a lépésben csúszkáló - araszoló járművekből már az útközben láttuk, hogy a farkas- és medvenyo­mok sűrűén keresztezik az erdőszélét és mező­ket. Mielőtt kiszálltunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom