Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-15 / 290. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2016. december • www.ujszo.com Vadászat - hirdetés XI a buszokból, érthetően voltunk figyelmeztetve, hogy egy hangot se feleslegesen! Ne csapkodjuk a buszok ajtaját, inkább hagyjuk őket tárva. Kiszállva a buszokból mindenhol szembesültünk a farkasok által összegyúrt friss hóval. Feltűnően sok volt a nyom, de ebből nehéz levonni bármit is, mert a farkas rövid idő alatt igen nagy területet bejár. De milyen az ember? Az utolsó vadász se hagyta még el a járművet, máris felfedezték, hogy van mo- bilos térerő! Tíz emberből legalább nyolc vadásznak már a fülénél'volt a telefon. Soha nem gondoltam volna, hogy a nemzet ennyire telefonfüggő! Az erdész toporzékolt és káromkodva legyintett. TÉBLÁBOLÓ SZARVASOK Mivel utolsóelőtti puska voltam, elvackoltam magam egy termetes fa tövénél, és vártam a hamarosan kezdődő hajtást. Három fajta vadra kaptunk elejtési jogot - farkasra mindenki egy példányra, disznóra nemre, korra és mennyiségre való tekintet nélkül, és szarvas tarvadra mennyiségi korlátozás nélkül. Számomra egyértelmű volt, hogy hajön egy jó kan, azt meglövöm, és a farkast is. A fekete népség (disznók) apraja és a szarvas taivad nem érdekel, mert ha rájuk sütöm a puskát, a színházi függöny nyomban lehull, és sosem tudom meg azt, hogy mit is láthattam volna valójában. A kutyák dolgozni kezdtek, mire jött egy héttagú szarvasbika parti. Köztük öt kapitális bika és két erős dárdás. Mivel a kutyák állandóan előttem korzóztak, farkasra csak akkor számíthattam, ha azok valamelyik kutyára pályáztak volna. A természetben a farkas és a tőle származó kutya ádáz ellenségek, és a farkas egy alkalmat sem hagy ki, hogy az erdőre tévedt kutyát meg ne ölje. De a három szlovák kopó és egy tacskó, olyan GPS- nyakörvvel voltak ellátva, ami erős villogó jelet mutatott és amitől állítólag úgy a farkas, mint a medve fél. Közben újra megjelent egy tizenöt egyedet számláló tarvad- csoport. Végiglőhettem volna a társaságot, de engedtem őket tovább - a lövéssel csak gondot csináltam volna magamnak. A folyton keveredő társaságban a borjak vagy már anyányi- ak voltak, vagy nem volt köztük egy se. A szarvasok után úgy tíz percre jött egy medve. Fehér galléros fiatal bocs. jól megnéztem a bocsot- is, de inkább az foglalkoztatott, hogy hol lehet az anyja. A bocs elment, az anyamedve nem jött, és lent megszólaltak a puskák. Tíz lövésig számoltam, aztán már csak szóltak. JÖN A MEDVE Már negyven perce volt annak, hogy elvonultak a hajtők és a kutyák. A figyelmemet állandóan élesen tartottam - arra gondoltam, hogy ilyenkor szokott jönni a hajtásból oldalt kibúvó vagy szembe kitörő nagy kan, és előfordulhat, hogy mit sem sejtve újra az elálló puskák elé, vagyis elém kerül. És lent megmozdult valami nagy fekete, ami egyenesen jött felém. Medve. Megcéloztam az oldalán, a szügyén, majd mikor közel ért, a szemei közt. Elméletileg lőttem egy medvét. Gyakorlatilag nyeltem egyet, majd letettem a puskát, és le akartam fényképezni. A fényképező telefonom a kabát belső zsebében volt, és mikor lehúztam a cipzárt, hogy kivegyem a telefont, a 15-20 méterre levő medve ezt meghallotta! Mordult egyet, kivágott balra, és mint a golyó, úgy rohant 20-30 métert, aztán megtorpant, hallgatózott, hogy mi történt, majd tanácstalanul elsietett felfelé. Sikerült többször lefotóznom, de a mobiltelefon fényképező- jének túl messze volt. így a hóban hagyott nyomáról csináltam egy közel képet. Nagy darab, 250-300 kilós kanmedve volt. Vizes volt, és majdnem tiszta fekete színű. FARKASNAK BAJA NEM ESETT A második szomszédom már messziről integetett és falfehéren kiabálja, hogy ott volt a farkas. Odamenve látjuk, hogy a lőállástól 15 méternyire egy zsinórozó farkas nyom a lőállás felé, mely ott megfordult és hosszú ugrások nyoma a sűrű irányába. Keresem a vágott szőrt, vért, a vadászat vezetője pedig faggatja a tagot: hol lőtted meg, mit jelzett? Az meg bambán néz ránk és a válasza: nem lőttem, telefonáltam! Néma csöndben otthagytuk, miközben a vezetőnk feje vörösödött a dühtől. A mellette álló vadászkolléga panaszolta, hogy állandó beszédfoszlányokat hallott, az elállított vadászok továbbá odajártak a buszokhoz beszélgetni és csapkodták az ajtót. Hát a farkas idegei nem ilyenre voltak teremtve! Még egy farkas mutatkozott a hajtásban. Egy tisztásra jött ki, hol a magyarországi vendég 80-100 méterre Dragúnov puskájával megcélozta, de nem lőtt, mert a ragadozó a szomszédhoz közelebb volt. A szomszédja 4-szer rálőtt. Négyszer elhibázta. A Dragunovból is ment rá egy lövés, az ötödik, de akkor már messze volt, és vágtában menekült. Sajnáltam a magyar legényt, mert kinéztem belőle, hogy 80-100 méteren az álló-figyelő vadat eltalálta volna. Ismerte a vadászetikát, és mivel a vadászat egyben a hivatása,.olyat tett, amit rajta kívül talán egyikünk se tett volna meg. Előnyt adott a lehetőségét elkapkodó szomszéd vadásznak. A vadászat vezetője a terítéknél magasan értékelte és méltatta az esetet, és én is kifejeztem az elismerésem, mert ezt így kell csinálni. De hát sokra ment vele. Az aznapi teríték hét vaddisznó és három szarvastehén volt. Esett egy jó kan is, és csupa száz kiló feletti kancsik és kocák. Malacot vagy süldőt közülünk a két nap alatt senki se látott. A terítéknél kínos udvariassággal értékelték a fegyelmezetlen hozzáállást. A fiatal vaddisznók hiánya és a kevés fiatal szan/as egyértelműen a sok farkas számlájára írható. A farkasok híres óvatossága és a műszaki kütyük nélkül élni nem tudó emberek ostobasága diadalmaskodott. TAKÁCS FRIGYES Óvatosabb a medvénél A „híres" hazai medvepolitika már évekkel ezelőtt csődöt mondott, a medvekérdés Szlovákiában mára már teljesen kicsúszott az ember ellenőrzése alól. A farkas jóval titokzatosabb, óvatosabb és önérzetesebb annál, minthogy kukázással dühítse a környezetét. A szabad legeltetésen tartott háziállatok megtámadásán kívül, ami szerencsére nem túl gyakori esemény, a farkas nem nagyon bonyolódik olyan ténykedésekbe, amivel az embernek komolyabb kárt tehetne. A vadászok néha kénytelenek szembenézni a farkassal, mint konkurenciával, de tisztában vannak a természet törvényeivel, és a tény, hogy a ragadozók is vadásznak, az számunkra természetes. A medve köztudottan rossz vadász, de a farkas mestere a szakmájának. így történhetett meg, hogy a kezdetben értetlenséget kiváltó, a vaddisznók nagymértékű városiasodása több kisebb és nagyobb falu és város parkjainak, kertjeinek a vaddisznók általi elfoglalására nem volt túl sok magyarázat, a szakemberek idővel kezdték gyanítani, hogy a nagyragadozók is közrejátszanak a dologban. A túlszaporodott medve és a farkas állandó zaklatása kiszorítja a disznót az erdőből és azok a lakótelepi erdőkben, bokrokban és a belterületeken található rendezetlen gyomos területeken az ember közelében találnak menedéket, és ott zavartalanul szaporodnak is. (TF) Nagy medve nyoma jf-
