Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-15 / 290. szám, csütörtök
I ÚJ szó Horgász Ivii MIRE PECÁZHATUNK TÉLEN? TERMÉSZETESEN ELSŐSORBAN A RAGADOZÓKRA: CSUKÁRA, SÜLLŐRE ÉS KISEBB TESTVÉRÜKRE, A SÜGÉRRE. UGYANAKKOR NAGYON JÓL FOGHATÓ ILYENKOR A DOMOLYKÓ, DE AKÁR MÁRNÁZNI IS KIRUCCANHATUNK VALAMELYIK FOLYÓRA. Horgászat imánkéban állóvizekben az enyhébb téli napokon megmozdul a ponty is, s nem ritka látvány, hogy szinte tobzódva fürdik a keszeg. Év végéig fogható egyetlen lazacféle halunk, a menyhal is. Vagyis: horgászni télen is érdemes, és egyáltalán nem reménytelen dolog. Ha ki merészelünk mozdulni a fűtött szoba védelméből, kellemes élményekben lehet részünk ilyenkor is. FOLYÓVÍZEN PERGETNI még akkor is érdemes, ha már megjelentek az első jégtáblák. Eredményesen lehet köztük dobálni twisteméi süllőre, vagy villantóval csukára. Arra ügyeljünk, hogy lehetőleg ne dobjunk a jégtábla mögé, mert olyankor nagy az elakadás veszélye. Természetesen érdemes drótvagy kevlárelőkét használni, mert ahol süllőre van remény, gyakran feltűnik a csuka is, és a legváratlanabb pillanatban haraphatják el a zsinórunkat. Amikor a halak többsége, dermedten „alussza téli álmát", a csuka még a jég alatt is fáradhatatlanul keresi a zsákmányát. Bár nálunk tilos a léki csukázás, azokon az állóvizeken, amelyek nem fagytak be, eredményesen űzhetjük a krokikat. A legkisebb ragadozó, a sügér kevés horgász kedvence, inkább az ínyencek keresik őket. Ez a színpompás kis tüskés rabló évszaktól függetlenül táplálkozik, legfeljebb máshol kell keresni. Télen a legmélyebb régiókba húzódik. De nem lapul ott állandóan, különösen az öregebb példányok szívesen kalandoznak ilyenkor is. Folyóvízen az átfolyókon, a sodorvonalon pergetve a felszínen vezetett wobbler és a kis körforgó, a mélyebb régiókban vezetve a gumihal, a twister szinte a nap bármely szakában sikert eredményezhet. A süllőket folyóvízen napközben a sodorvonal és a lángok találkozásánál, alkonyaiban kis hallal, halszelettel vagy twisteméi mártogatva késztethetjük kapásra. A DOMOLYKÓ folyóvizeink egyik legformásabb, legszebb ragadozója. Az év bármely szakában fogható, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy télen éppen erre a halra van a legnagyobb esélyünk. Igaz, helyismeret nélkül ez nem érvényes. Bedőlt fák, tuskós, akadós terepek közelében keressük őket, ahol télen is aktívan várják az eléjük sodródó táplálékot. Mivel mindenevők, szinte bármilyen típusú műcsalival (természetesen kisebb méretűekkel) foghatók, de leginkább körforgóval. Univerzális mivoltára érvényes, hogy a legkisebb pataktól a legnagyobb folyóig minden vízben előfordulhat. MENYHAL Bár nemrég foglalkoztunk vele, említsük meg újra a menyhalat, hiszen, mint mondani szokás, ez a furcsa ragadozó a tél ajándéka. Bár ritkán más évszakokban is horogra akadhat, azért szinte kizárólag a téli hideg hónapokban horgászhatunk rá eredményesen és célzottan. Magányos, takarásokban, átmosásokban, gyökerek közt megbúvó életmódját ilyenkor feladja, és a leghidegebb hónapokban történő ívása közben táplálkozik, Ilyenkor gyakran tömegeibe bukkanhatunk, főleg a zúgok alatti, megcsen- desülő folyószakaszokon, mély limányokban, kövek mögötti lassú öblökben. Fenekezve, gilisztával, halszelettel, kishallal könnyen fogható, mert nagyon falánk. MÁRNÁRA, KESZEGRE egész télen horgászhatunk, hiszen elég egy kis napsütés, és a békés halak is megmozdulnak. Bár késő ősszel a máma hatalmas csapatokba tömörülve vonul „téli szállására", az evésről decemberben, januárban sem mond le. Akárcsak a dévérkeszegek, amelyekből egy zimankós, de napsütéses délelőttön akkora csapatot figyeltem meg, hogy elállt a lélegzetem. Egy zsiliprendszer alatti mélyvízben „fürödtek", s a felszínre fel-felbukka- nó keszegek közt hatalmas, lapátnyi példányok is előfordultak. Sajnos, rajtam kívül a rapsicok is jól ismerték a helyet, legalábbis erre utalt a helyszínen talált gereblyéző felszerelés. A sok ezer vagy akár sok tízezer hal téli vermelő helyén akasztgatta valami jóember a gyönyörű halakat, amikor megzavarhatta valaki. A téli peca természetesen kitartást és némi edzettséget igényel, és főleg meleg, vízhatlan ruházatot. Egyik pillanatban verőfényben úszik a vízpart, néhány perccel később már hófelhők kavaroghatnak fölöttünk. De ettől is izgalmas a téli peca: a vízparton töltött néhány óra ajándéknak számít, és nem engedi eltunyulni a horgászösztönt. KÖVI
