Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-15 / 290. szám, csütörtök
vm| Horgász - hirdetés 2016. december • www.ujszo.com ÚJ SZÓ HOBBI I A SÉF AJÁNLATA Harcsasteak zellerpürével és gránátalmával 4x 20dkg harcsasteak só, bors Sungarden olaj 15 dkg vaj A harcsasteaket letisztítjuk, megformázzuk, majd ' leitatjuk a nedvességet róla. Sózzuk, borsozzuk, majd egy felhevített serpenyőn ropogósra sütjük az egyik oldalát. Végül hozzárakjuk a vajat, és azzal locsolgatjuk, míg készre nem sül. 90 dkg zeller 20 dkg vaj 0,51 tej só A zellert meghámozzuk és kockára vágjuk. Felrakjuk főni 0,51 tej és 0,51 víz keverékében. Sóval és cukorral fűszerezzük. Puhulásig főzzük, leszűrjük, majd vajjal együtt simára turmixoljuk. Tálaláskor gránátalmával szórjuk meg, hogy megadja a savasságát a halnak. BiSlahml Szálláslehetőség különálló faházakban. Gyermekbarát környezet, minijátszótérrel. Termeink alkalmasak rendezvények megszervezésére, üzleti megbeszélésekre, összejövetelekre. Megújult étlappal várjuk! Térjen be hozzánk, keressen bennünket! e-mail: info0restauracianimrod.sk, www.restauracianimrod.sk MP160019 M égsem őket űztük, inkább a domolykókat vagy a titokzatos csukákat, s később, immár „piohírhorgászként" a nem túl közelben fekvő halastó pontyait. Utóbbiak nagy áldozattal jártak: az első vonathoz éjszaka kellett kelni, hogy a vasútállomásról egy jókora gyaloglással elérjük a napkeltét, amikor a tó fölött szétterülő napsugarak semmihez sem hasonlító varázslattal töltötték meg az ember szívét. Csoda-e, hogy a zsinórszaggató tavi pontyok mellett nem sokra becsültük a paducot? Mit nem adnék ma már azért, hogy az egykori bőség visszatérjen, s még egyszer lássam a sekély, térdig, bokáig érő, sebes folyóvízben fürgén cikázó padrók tömegeit! Bizony, nem becsültük meg azt a kincset, ami képletesen szólva és a valóságban is, ott volt szinte a lábunk előtt. Pedig a paducozás köny- nyed, játékos, szórakoztató horgászműfaj. Tevékeny, aktív horgászat. Köztudott, hogy a paduc nem igényli a mély vizet, sót, szívesebben tartózkodik a sóderzátonyok húzós vizében, de nem idegen számukra a köves mederfenék sem. Az iszapos feneket azonban kifejezetten kerüli. Kiváltképp kedveli az olyan vizet, ahol a partközeli csendesebb folyás beljebb a mederben felgyorsul; a két víz határán szívesen kóborol. Mint szájállása (s neve: vésebb ajkú) is mutatja, a fenéken található moszatokat „kaEgykori tömeghal, ma ritka szépség, a paduc BOLDOGULT GYERMEKKORUNK EGYIK LEGGYAKORIBB HALA VOLT A PADUC. A KIS FOLYÓBAN, AMELYNEK PARTJÁN NYARANTA KÉPESEK VOLTUNK AZ EGÉSZ NAPOT HORGÁSZATTAL TÖLTENI, ÓRIÁSI BANDÁKBA VERŐDVE CSILLOGTAK A NAPFÉNYBEN EZEK A SZÉPSÉGES HALAK. szálja", keresgéli, de elkapja a beeső rovarokat is. Kö- lyökkorunkban elsősorban gilisztával fogtuk. Télen a paduc is másképp viselkedik, mint nyáron. Még finomabban, még tartózkodóbban veszi fel a csalit. Ilyenkor a nyári sekély, húzós vizet felcseréli a számára kevesebb energiát igénylő nyugod- tabb, nagyobb mélységgel. Vermelni azonban a szó klasszikus értelmében nem szokott, ezért egy könynyű téli horgászat célhala lehet. Kis horoggal, vékony zsinórral, lehetőleg hosszú, érzékeny bottal keressük, akárfenekezve, akár úsztatott szerelékkel horgászunk rá. Botok közül talán a hagyományos háromrészes matchbot, vagy a bolognai felel meg leginkább. A lényeg, hogy a bot azért ne legyen túlságosan lágy, inkább „spiccakciós", csaknem merev, pattogós. Ilyen botra a paduc villámgyors kapásai miatt van szükség. A horogra - főleg így, télen - inkább tűzzünk élő csalit, mint kenyeret (ami egyik kedvence). Leginkább gilisztát, csontit, pinkit, szúnyoglárvát. Ha megtaláljuk őket, kellemes pecában lehet részünk, a hideg ellenére. S hogy miért olyan szép a paduc? Mert olyan „szabályos", és mégis van benne valami komikus, bumfordi vonás. Különösen kezdő horgászoknak okoz dilemmát, milyen botot vegyenek, ha pergetni szeretnének? A bot dobósúlyának kiválasztásakor elsősorban a műcsali tömegét (súlyát) kell kiindulópontnak tekinteni. A túl kemény bottal nem érzékeljük a kisméretű villantok, woblerek mozgását, ami viszont fontos a csalivezetéshez. Más-más erősségű és lágyságú bot szükségeltetik például a terelőiapka nélküli, felszínen mozgó wobblerek vontatásához, aminek a tángatásához rövid, merev botra van szükség. Ellenkezőleg: a twisterező horgászathoz lágy akciójú botot vegyünk, akár 10 gramm alatti dobósúlyban. Csukára, süllőre, balinra állóvízen legoptimálisabb egy 10-30 gr dobósúlyú bot, de a 30-60 gr közötti tartomány is megfelel, hiszen nem aprócska műMP160019 csalit akarunk használni. Ami a bot hosszúságát illeti: napjainkban egyre nagyobb tért hódítanak az összetétel nélküli, rövid, szuperkönnyű botok. Ezek hátránya, hogy nehezen szállíthatók. Nem mellékes, hogy milyen terepre szánjuk a botot. Természeti környezetben, benőtt folyóparton kínlódás egy hosszú bottal vergődni, míg a bot rövidsége a dobások távolságát, pontosságát csökkenti. Miként puha bottal nem tanácsos harcsára pergetni, finom twistért, kis jighorgos apró gumihalat nem tanácsos dióverővel ráncigálni. Általában elmondható, hogy a 2,40-től 3,00 méterig terjedő tartományban igen jó botok kaphatók, és inkább ízlés kérdése, ki milyet kedvel. Ha a terep engedi, azért a hosszabb bottal élvezetesebb a fogás, és könyebb a fárasztás. (kvi)
