Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-21 / 269. szám, hétfő

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. november 21 I 5 Pesszimisták és optimisták kerekasztala Lehet, hogy kevésbé látható az értelmiség, de létezik LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ K örülbelül tizenöt évvel ezelőtt néha álmodoztam arról, milyen lenne egy teremben ülni fontos szlovákiai magyarokkal, és érteni mindent, amit mondanak. Kamasz­koromban többször is elképzeltem, hogy felállnék, és hozzászólnék, az ő nyelvükön fejteném ki a vélemé­nyemet. Múlt szombaton, november 12-én ez az álmom valóra vált. Részt vettem a Szlovákiai Magyarok Ke­rékasztala éves konferenciáján Ér­sekújvárban. Ahhoz, hogy ebben a megtiszteltetésben részesülhessek, (szünetekkel) 15 évig kellett ma­gyarul tanulnom, egy disszertációs munkát írnom a pozsonyi többnyelvűségről, egy polgári társu­lást alapítanom, különböző szlovák médiacsatomákon többször kifejte­nem, mennyire szexi a magyar nyelv, és végül, egy magyar férfihoz kellett feleségül mennem. Ez mind megérte. Először csak csendben ültem a helyemen, és csodálkozva néztem, hol vagyok. Tipikus stréberként jegyzeteltem a kis piros füzetembe. Egy idő után rájöttem, hogy kétfajta magyar van jelen: pesszimista és optimista. A pesszimisták hango­sabbak voltak, és én csak reméltem, hogy azok, akik csendesen ülnek, és nem vesznek részt a vitában, titkos optimisták. Nem tudom, ez mennyire meg­nyugtató, de amikor a szlovákiai magyar problémák merültek fel, ezekről gyakran bebizonyosodott számomra, hogy nem csak szlováki­ai magyar problémák. Például a híres panasz, hogy nincs magyar értelmi­ség. Hiszen ugyanezzel a problémá­val küzd a többségi szlovák társada­lom is. Ahelyett tehát, hogy Szlová­kiában nincs magyar értelmiség, azt is kijelenthetnénk, hogy az egész or­szágban egyáltalán nincs értelmiség. Én azonban ezt nem jelenteném ki. Lehet, hogy kevésbé látható az ér­telmiség, de létezik. Egy következő hangos panasz szerint: nincs sikerélményünk. Ki­nek nincs sikerélménye? A Kerék­asztalhoz sok szervezet tartozik, amely sikeres, hasznos, fontos a szlovákiai magyar társadalomban. A képviselőik előtt kijelenteni, hogy nincsenek sikerélményeink, nekem elég tiszteletlennek tűnik. Viszont az is szomorú, hogy akik ott voltak, a sikeresek, nem álltak fel, mondván, nézzetek rám, itt vagyok én, értel­miségi vagyok és sikeres. így talán nem kellett volna meghallgatnunk a következő hozzászólót, aki azt mondta, a „gödör mélyén vagyunk”. Én a gödör mélyét teljesen másképp képzelem el. Szerintem a Kerékasztalnak van jövője, és kíváncsian várom, hango­sabbá sikerül-e válniuk az optimista hangoknak. Mert ha hagyják, hogy a pesszimisták maradjanak hangosab­bak, tényleg elhiszi mindenki, hogy az út csak a gödör még sötétebb mélyébe vezet. Nagy kár lenne érte. Harag hullámain lovagolok SIDÓH. ZOLTÁN U tólag könnyű mondani, hogy Donald T rump győzelme benne volt a levegőben. Voltaképpen logikus, hogy a hagyomá­nyaikhoz ragaszkodó britek brexitje, a globalizáció elleni megmozdulások sora, az erősödő elitellenesség, a beván­dorlási hullám gerjesztette indulatok láttán a 2008-as válság óta csak vergődő világgazdaság amerikai kárvallottjai, az eddig háttérbe húzódó, önérzetükben sértett polgárok dühükben éppen a gondjaikat megfogal­mazó, csak éppen a jogos problémákra rossz választ adó üzletemberre adták voksukat. A közvélemény-kutatók által sem igazán észlelt hatal­mas társadalmi feszültség lényegét pontosan ragadta meg Joe Biden le­köszönő amerikai alelnök, amikor azt mondta: „A Demokrata Párt egyszerűen nem vett tudomást a vidéki Amerikáról, a munkásrétegekről, a dolgozó amerikaiakról. Rengeteg keményen dolgozó amerikait veszí­tettünk el, akik olyan vidékeken élnek, amelyekre egyáltalán nem is fi­gyeltünk. A globalizáció alapvetően megváltoztatta e választóknak a gazdasági lehetőségeit, életkilátásait, közülük is elsősorban a fehér fér­fimunkásokét, akik úgy érzik, hogy a politika magára hagyta őket. A mi életünkben először fordul elő, hogy ennek a rétegnek a várható élettarta­ma is folyamatosan csökken.” Nem csupán az átlagos életkor csökken az érintettek körében, hanem az anyagi helyzetük is romlik. Széles néprétegek, elsősorban az alsó kö­zéposztály tagjai csúsznak lefelé, s ez az irányzat érvényes az Európai Unió fejlett országaira is. Márpedig a lecsúszó középrétegek fogékonnyá válnak a szélsőséges nézetekre, a hosszabb távon romboló gazdasági in­tézkedésekre is - ide sorolható a Trump által annyira szorgalmazott nemzetközi kereskedelmi egyezmények felmondása és az áruforgalmat fékező védővámok lebegtetett bevezetése. A kiélezett nemzetközi ver­seny, a munkahelyek elköltöztetése olcsóbb országokba éppen a de­mokraták korábbi bázisát, az ún. rozsdaövezet (Pennsylvania, Michigan, Ohio) államait sújtotta a leginkább, a népes országrész most nem vélet­lenül lett vevő Trump azon ígéretére, hogy visszahozza az elköltöztetett gyárakat, és brutális védővámokat vet ki a kínai termékekre. A milliárdos üzletember jól játszott rá a létező egzisztenciális félelmekre, bűnbakot kreált teljes társadalmi csoportokból, az elitből, a mexikóiakból, a muszlimokból, és még a nők sértegetésével sem vesztett érdemben sza­vazatokat. Az amerikai választópolgár dühös. Dühös, mert értetlenül szemléli, hogy miközben a 2008-as válság után milliók veszhették el mindenüket, az állam a Wall Street-i befektetési bankokat és biztositókat mentette meg az adófizetők pénzén. E cégek vezetői, akik meghatározó szerepet játszottak a válság kialakulásában, nemhogy börtönbe nem mentek, de pár év múlva újra milliós bónuszokat vettek fel. Az oktatás is egyre drá­gább, és az egyetem elvégzése után mind nehezebb elhelyezkedni. Sokan egy életen át nyögik a diákkölcsön pénzügyi terheit. Ahogy egy észak- karolinai pap nyilatkozta a Financial Timesnak: A régi amerikai álom az volt, hogy az embernek legyen két kocsija és egy háza. Az új amerikai álom az, hogy az embernek legyen elfogadható munkája. A második vi­lágháború óta tartó szinte töretlen életszínvonal-emelkedés után a most felnövő generáció lehet az első, melynek anyagi és karrierépítési szem­pontból rosszabb kilátásai vannak, mint szüleiknek. És akkor a mind többeket irritáló, elképesztővé nőtt vagyoni különbségekről nem is ej­tettünk szót. Voltaképpen Trumpnak köszönhetjük, hogy felszakadtak a sebek, lát­hatóvá váltak a világméretű gazdasági verseny kárvallottjai, akik millió­szám élnek valamennyi, fej lettnek mondható országban. Az már más kér­dés, hogy nem a leendő amerikai elnök lesz az, aki megoldja a gondokat. Ezt kicsiben mi is látjuk, hiszen Marian Kotleba sem virágozhatta fel Besz­tercebánya megyét. Fel van adva tehát a lecke: a még hatalmon levő fele­lős politikusok vagy orvosolni próbálják a leszakadók problémáit, erősí­teni igyekeznek a társadalmi kohéziók vagy jönnek a harag hullámait meglovagoló, illiberális nézeteket vallók és populisták, mint Marine Le Pen, akik Erdogant és Putyint utánozva felboríthatják az euroatlanti civi­lizáció második világháború után nagy gonddal felépített rendjét. II. Erzsébet meghívhatja Trumpot Angol sajtóértesülés szerint a brit uralkodó már jövőre állami látogatásra hívná Donald Trumpot, az USA januárban hivatalba lépő leendő elnökét. London lobbizni akarTrump- nál a brexit utáni kétoldalú kereskedelem ügyében. A The Sunday Times konzervatív vasárnapi brit lap kormányzati for­rásai szerint a brit kormány „titkos fegyverként” igyekszik bevetni az állami látogatás jelentette rendkívüli megtiszteltetést, azért, hogy szoros kapcsolatokat építhessen ki az új amerikai elnökkel. Az állami láto­gatásra Londonba érkező külföldi államfők - jóllehet a meghívandók listáját a kormány javaslata alapján állítják össze — hivatalosan II. Er­zsébet királynő vendégei, és az ural­kodó valamelyik rezidenciáján lak­nak. A protokoll szerint évente leg­feljebb két külföldi államfőt hívhat­nak meg így. A The Sunday Times forrásai sze­rint a brit kormány elsősorban azt próbálja elérni, hogy Trump hivata­losan is támogassa a brit-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás megkötését a brit EU-tagság megszűnése utáni időszakban. Ba­rack Obama jelenlegi amerikai el­nök a brit EU-tagságról tartott - a ki­lépést pártolók győzelmével végző­dött -júniusi népszavazás előtt nyíl­tan arra biztatta Nagy-Britanniát, hogy maradjon az Európai Unió tag­ja. Áprilisi londoni látogatása során Obama gyakorlatilag kizárta, hogy ha megszűnik Nagy-Britannia EU- tagsága, gyorsan kedvezményes ke­reskedelmi megállapodásra juthatna az Egyesült Államokkal, kijelentve: Washington az EU-val folytatott ke­reskedelmi tárgyalásokra összpon­tosítja figyelmét, Nagy-Britannia pedig „a sor végére kerül”, ha távo­zik az unióból. Trump azonban már az amerikai elnökválasztási kam­pányban hangsúlyozta, hogy ha be­jut a Fehér Házba, akkor Nagy- Britannia „nem a sor végére, hanem a sor elejére kerülne” az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásokon. (MTI) FIGYELŐ Le Pen győzelme óriási károkat okozna Marine Le Pen megválasztása sze­gényebbé tenné Európát, valamint Ausztriát, és nem lehet megbe­csülni, hogy ez milyen fokú gaz­dasági károkat okozhatna - mondta az osztrák kancellár. Christian Kém a Kurier osztrák lapnak adott inteijújában figyelmeztetett, hogy Le Pen, a francia Nemzeti Front jelöltje a tavaszi francia elnökvá­lasztáson akár győzhet is, egyúttal problémásnak nevezte, ha egy kulcsfontosságú uniós államban a Jobboldali demagógia” veszi át az irányítást. A kancellár úgy véli, a jobboldali demagógia úgy tesz, mintha mindenre lenne válasza, ám a valóságban semmire nincs meg­oldási terve. Meglátása szerint az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) pontosan megnevezi a fontos té­mákat, de megoldási javaslatokat nem ad a kérdésekre. A muszlimok ausztriai integrációjáról Kém el­mondta: az országban 600 ezer muszlim él, azonban az utóbbi év­tizedekben a társadalmi beillesz­kedés nem úgy folyt, ahogyan sze­rették volna. Á kancellár szerint Donald Trump amerikai elnökké választása után megmutatkozott, hogy az európai értékközösség, mely a demokráciára, ajogállami- ságra és az emberi jogokra épül, már nem magától értetődő, el kell köteleződni mellettük. (MTI)- Nyugi, haver, állítólagTrump sem született milliárdosnak. (Ľubomír Kontra karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom