Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-21 / 269. szám, hétfő
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. november 21 I 5 Pesszimisták és optimisták kerekasztala Lehet, hogy kevésbé látható az értelmiség, de létezik LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ K örülbelül tizenöt évvel ezelőtt néha álmodoztam arról, milyen lenne egy teremben ülni fontos szlovákiai magyarokkal, és érteni mindent, amit mondanak. Kamaszkoromban többször is elképzeltem, hogy felállnék, és hozzászólnék, az ő nyelvükön fejteném ki a véleményemet. Múlt szombaton, november 12-én ez az álmom valóra vált. Részt vettem a Szlovákiai Magyarok Kerékasztala éves konferenciáján Érsekújvárban. Ahhoz, hogy ebben a megtiszteltetésben részesülhessek, (szünetekkel) 15 évig kellett magyarul tanulnom, egy disszertációs munkát írnom a pozsonyi többnyelvűségről, egy polgári társulást alapítanom, különböző szlovák médiacsatomákon többször kifejtenem, mennyire szexi a magyar nyelv, és végül, egy magyar férfihoz kellett feleségül mennem. Ez mind megérte. Először csak csendben ültem a helyemen, és csodálkozva néztem, hol vagyok. Tipikus stréberként jegyzeteltem a kis piros füzetembe. Egy idő után rájöttem, hogy kétfajta magyar van jelen: pesszimista és optimista. A pesszimisták hangosabbak voltak, és én csak reméltem, hogy azok, akik csendesen ülnek, és nem vesznek részt a vitában, titkos optimisták. Nem tudom, ez mennyire megnyugtató, de amikor a szlovákiai magyar problémák merültek fel, ezekről gyakran bebizonyosodott számomra, hogy nem csak szlovákiai magyar problémák. Például a híres panasz, hogy nincs magyar értelmiség. Hiszen ugyanezzel a problémával küzd a többségi szlovák társadalom is. Ahelyett tehát, hogy Szlovákiában nincs magyar értelmiség, azt is kijelenthetnénk, hogy az egész országban egyáltalán nincs értelmiség. Én azonban ezt nem jelenteném ki. Lehet, hogy kevésbé látható az értelmiség, de létezik. Egy következő hangos panasz szerint: nincs sikerélményünk. Kinek nincs sikerélménye? A Kerékasztalhoz sok szervezet tartozik, amely sikeres, hasznos, fontos a szlovákiai magyar társadalomban. A képviselőik előtt kijelenteni, hogy nincsenek sikerélményeink, nekem elég tiszteletlennek tűnik. Viszont az is szomorú, hogy akik ott voltak, a sikeresek, nem álltak fel, mondván, nézzetek rám, itt vagyok én, értelmiségi vagyok és sikeres. így talán nem kellett volna meghallgatnunk a következő hozzászólót, aki azt mondta, a „gödör mélyén vagyunk”. Én a gödör mélyét teljesen másképp képzelem el. Szerintem a Kerékasztalnak van jövője, és kíváncsian várom, hangosabbá sikerül-e válniuk az optimista hangoknak. Mert ha hagyják, hogy a pesszimisták maradjanak hangosabbak, tényleg elhiszi mindenki, hogy az út csak a gödör még sötétebb mélyébe vezet. Nagy kár lenne érte. Harag hullámain lovagolok SIDÓH. ZOLTÁN U tólag könnyű mondani, hogy Donald T rump győzelme benne volt a levegőben. Voltaképpen logikus, hogy a hagyományaikhoz ragaszkodó britek brexitje, a globalizáció elleni megmozdulások sora, az erősödő elitellenesség, a bevándorlási hullám gerjesztette indulatok láttán a 2008-as válság óta csak vergődő világgazdaság amerikai kárvallottjai, az eddig háttérbe húzódó, önérzetükben sértett polgárok dühükben éppen a gondjaikat megfogalmazó, csak éppen a jogos problémákra rossz választ adó üzletemberre adták voksukat. A közvélemény-kutatók által sem igazán észlelt hatalmas társadalmi feszültség lényegét pontosan ragadta meg Joe Biden leköszönő amerikai alelnök, amikor azt mondta: „A Demokrata Párt egyszerűen nem vett tudomást a vidéki Amerikáról, a munkásrétegekről, a dolgozó amerikaiakról. Rengeteg keményen dolgozó amerikait veszítettünk el, akik olyan vidékeken élnek, amelyekre egyáltalán nem is figyeltünk. A globalizáció alapvetően megváltoztatta e választóknak a gazdasági lehetőségeit, életkilátásait, közülük is elsősorban a fehér férfimunkásokét, akik úgy érzik, hogy a politika magára hagyta őket. A mi életünkben először fordul elő, hogy ennek a rétegnek a várható élettartama is folyamatosan csökken.” Nem csupán az átlagos életkor csökken az érintettek körében, hanem az anyagi helyzetük is romlik. Széles néprétegek, elsősorban az alsó középosztály tagjai csúsznak lefelé, s ez az irányzat érvényes az Európai Unió fejlett országaira is. Márpedig a lecsúszó középrétegek fogékonnyá válnak a szélsőséges nézetekre, a hosszabb távon romboló gazdasági intézkedésekre is - ide sorolható a Trump által annyira szorgalmazott nemzetközi kereskedelmi egyezmények felmondása és az áruforgalmat fékező védővámok lebegtetett bevezetése. A kiélezett nemzetközi verseny, a munkahelyek elköltöztetése olcsóbb országokba éppen a demokraták korábbi bázisát, az ún. rozsdaövezet (Pennsylvania, Michigan, Ohio) államait sújtotta a leginkább, a népes országrész most nem véletlenül lett vevő Trump azon ígéretére, hogy visszahozza az elköltöztetett gyárakat, és brutális védővámokat vet ki a kínai termékekre. A milliárdos üzletember jól játszott rá a létező egzisztenciális félelmekre, bűnbakot kreált teljes társadalmi csoportokból, az elitből, a mexikóiakból, a muszlimokból, és még a nők sértegetésével sem vesztett érdemben szavazatokat. Az amerikai választópolgár dühös. Dühös, mert értetlenül szemléli, hogy miközben a 2008-as válság után milliók veszhették el mindenüket, az állam a Wall Street-i befektetési bankokat és biztositókat mentette meg az adófizetők pénzén. E cégek vezetői, akik meghatározó szerepet játszottak a válság kialakulásában, nemhogy börtönbe nem mentek, de pár év múlva újra milliós bónuszokat vettek fel. Az oktatás is egyre drágább, és az egyetem elvégzése után mind nehezebb elhelyezkedni. Sokan egy életen át nyögik a diákkölcsön pénzügyi terheit. Ahogy egy észak- karolinai pap nyilatkozta a Financial Timesnak: A régi amerikai álom az volt, hogy az embernek legyen két kocsija és egy háza. Az új amerikai álom az, hogy az embernek legyen elfogadható munkája. A második világháború óta tartó szinte töretlen életszínvonal-emelkedés után a most felnövő generáció lehet az első, melynek anyagi és karrierépítési szempontból rosszabb kilátásai vannak, mint szüleiknek. És akkor a mind többeket irritáló, elképesztővé nőtt vagyoni különbségekről nem is ejtettünk szót. Voltaképpen Trumpnak köszönhetjük, hogy felszakadtak a sebek, láthatóvá váltak a világméretű gazdasági verseny kárvallottjai, akik milliószám élnek valamennyi, fej lettnek mondható országban. Az már más kérdés, hogy nem a leendő amerikai elnök lesz az, aki megoldja a gondokat. Ezt kicsiben mi is látjuk, hiszen Marian Kotleba sem virágozhatta fel Besztercebánya megyét. Fel van adva tehát a lecke: a még hatalmon levő felelős politikusok vagy orvosolni próbálják a leszakadók problémáit, erősíteni igyekeznek a társadalmi kohéziók vagy jönnek a harag hullámait meglovagoló, illiberális nézeteket vallók és populisták, mint Marine Le Pen, akik Erdogant és Putyint utánozva felboríthatják az euroatlanti civilizáció második világháború után nagy gonddal felépített rendjét. II. Erzsébet meghívhatja Trumpot Angol sajtóértesülés szerint a brit uralkodó már jövőre állami látogatásra hívná Donald Trumpot, az USA januárban hivatalba lépő leendő elnökét. London lobbizni akarTrump- nál a brexit utáni kétoldalú kereskedelem ügyében. A The Sunday Times konzervatív vasárnapi brit lap kormányzati forrásai szerint a brit kormány „titkos fegyverként” igyekszik bevetni az állami látogatás jelentette rendkívüli megtiszteltetést, azért, hogy szoros kapcsolatokat építhessen ki az új amerikai elnökkel. Az állami látogatásra Londonba érkező külföldi államfők - jóllehet a meghívandók listáját a kormány javaslata alapján állítják össze — hivatalosan II. Erzsébet királynő vendégei, és az uralkodó valamelyik rezidenciáján laknak. A protokoll szerint évente legfeljebb két külföldi államfőt hívhatnak meg így. A The Sunday Times forrásai szerint a brit kormány elsősorban azt próbálja elérni, hogy Trump hivatalosan is támogassa a brit-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás megkötését a brit EU-tagság megszűnése utáni időszakban. Barack Obama jelenlegi amerikai elnök a brit EU-tagságról tartott - a kilépést pártolók győzelmével végződött -júniusi népszavazás előtt nyíltan arra biztatta Nagy-Britanniát, hogy maradjon az Európai Unió tagja. Áprilisi londoni látogatása során Obama gyakorlatilag kizárta, hogy ha megszűnik Nagy-Britannia EU- tagsága, gyorsan kedvezményes kereskedelmi megállapodásra juthatna az Egyesült Államokkal, kijelentve: Washington az EU-val folytatott kereskedelmi tárgyalásokra összpontosítja figyelmét, Nagy-Britannia pedig „a sor végére kerül”, ha távozik az unióból. Trump azonban már az amerikai elnökválasztási kampányban hangsúlyozta, hogy ha bejut a Fehér Házba, akkor Nagy- Britannia „nem a sor végére, hanem a sor elejére kerülne” az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásokon. (MTI) FIGYELŐ Le Pen győzelme óriási károkat okozna Marine Le Pen megválasztása szegényebbé tenné Európát, valamint Ausztriát, és nem lehet megbecsülni, hogy ez milyen fokú gazdasági károkat okozhatna - mondta az osztrák kancellár. Christian Kém a Kurier osztrák lapnak adott inteijújában figyelmeztetett, hogy Le Pen, a francia Nemzeti Front jelöltje a tavaszi francia elnökválasztáson akár győzhet is, egyúttal problémásnak nevezte, ha egy kulcsfontosságú uniós államban a Jobboldali demagógia” veszi át az irányítást. A kancellár úgy véli, a jobboldali demagógia úgy tesz, mintha mindenre lenne válasza, ám a valóságban semmire nincs megoldási terve. Meglátása szerint az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) pontosan megnevezi a fontos témákat, de megoldási javaslatokat nem ad a kérdésekre. A muszlimok ausztriai integrációjáról Kém elmondta: az országban 600 ezer muszlim él, azonban az utóbbi évtizedekben a társadalmi beilleszkedés nem úgy folyt, ahogyan szerették volna. Á kancellár szerint Donald Trump amerikai elnökké választása után megmutatkozott, hogy az európai értékközösség, mely a demokráciára, ajogállami- ságra és az emberi jogokra épül, már nem magától értetődő, el kell köteleződni mellettük. (MTI)- Nyugi, haver, állítólagTrump sem született milliárdosnak. (Ľubomír Kontra karikatúrája)
