Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)

2016-11-19 / 268. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. november 19. KOZELET 3 „Nem jól védik a gyerekek jogait" Jana Dubovcová ombudsman szerint a jogsértések miatt fokozódhat a rendőrséggel szembeni bizalmatlanság Jana Dubovcová szerint csődöt mondotta gyermekek jogainak védelme (Somogyi Tibor felvétele) IBOS EMESE Egyáltalán nem védi a rendszer a gyermekek jogait Szlovákiában, nagyon komoly változásokra lenne szükség - véli Jana Dubovcová. A Čistý deň-botrányrél, a rendőrség eljárásairól és a kisebbségi jogokról is beszélgettünk az ombudsmannal, aki jövőre már nem pályázza meg a posztot. Hogyan látja a gyermekjogok védelmét Szlovákiában? Jó ideje foglalkozunk ezzel a kér­déssel, 2012-től figyelmeztetek arra, hogy a gyerekek szociális jogainak védelme csődöt mondott. Számos in­tézkedés elfogadását javasoltam is, de sajnos egyetlen rendszerszintű mó­dosítást sem fogadtak el. Említene konkrét ajánlást? Amikor jogsértést tapasztalunk, például a gyermekotthonokban, a reedukációs központban, az iskolák­ban az igazgatók, vezetők mindig igyekeztek megvalósítani a saját jog­köreikbe tartozó ajánlásokat. Ez a későbbi ellenőrzésekből kiderült, de a problémák központi megoldása csődöt mondott. Az illetékes minisz­tériumok és a parlament nem fogadja el a szükséges ajánlásokat. Hogyan lehetséges, hogy a Čistý deňben történt visszaélés kivizsgá­lása során a rendőrség és az ügyészség is hibázott? Az általam bírált rendszer egyál­talán nem védi a gyermekek jogait. Azok a szervek, hatóságok, ame­lyeket felhatalmaztak a gyermekek jogainak felügyeletével, ellenőrzé­sével, jobbára csak rutinszerűen lát­ják el feladataikat. Mintha a gyer­mek látóterükön kívülre esne, az el­járásban a gyermek csak egy „után­futó”. Ez az ügyészségre és a bíró­ságokra is vonatkozik. Az ügyész rendszeresen ellenőrzi azokat az in­tézeteket, ahol gyerekek élnek, de ez általában csak formális felmérés, csak a dokumentációra terjed ki. Arra már nincs jogköre, hogy ellen­őrizze, milyen nevelési módszere­ket alkalmaz egy-egy központ, ho­gyan működik az intézet. Valaki tarthat ilyen mélyreható ellenőrzést a központokban? Sajnos a felügyelő és ellenőrző szervek nincsenek felkészülve rá. Ahogyan a bíróságok sem, eljárásaik során nagyon ritkán fordul elő, hogy meghallgatják a gyermekeket. Bár ezen a téren már módosult az eljárá­sokra vonatkozó előírás, ez nagyon hosszú folyamat lesz, mert a bírósá­gok nincsenek felkészülve a gyerme­kekkel való kommunikációra. A Čistý deň-botrány kirobbaná­sakor ön és más szakemberek is azt mondták, nem lepődnének meg, ha beigazolódnának a zaklatási vá­dak. Miért nem sürgeti mégis senki a rendszer átalakítását? Mert minden ügy egyedi. Mi első­sorban azt vizsgáltuk, hogyan bánnak a gyerekekkel a reedukációs közpon­tokban. Ezek más típusú intézetek és az oktatási tárcához tartoznak. Azt ta­pasztaltuk, hogy a 21. században a nevelés bevett részének tartják a lá­nyok kötelező nőgyógyászati vizsgá­latát, a kopaszra vágást, vagy bünte­tésként a többiekétől eltérő színű ru­házat viselését, vagy a gyerekek 24 órás elzárását, nevelési céllal. Ezek régen elavult nevelési módszerek, nem tudom, hogy még valahol egy­általán használják-e, viszont abban az intézetben, kisebb-nagyobb mérték­ben alkalmazták. Beleillett az elkép­zelésbe, amely szerint az ilyen inté­zetnek működnie kell. Ezért nem le­pett meg, hogy egy másik típusú in­tézetben hasonló büntetéseket alkal­maztak. Ez törvény, kultúra és szem­lélet dolga: sokan úgy vélik, ha a gye­reket ilyen központban helyezik el, akkor nem kell érdeklődünk iránta, alacsonyabb rendű, csak az a fontos, hogy az intézet, ahol elhelyeztük, működőképes legyen. Miért nem lehet megváltoztatni ezt a rendszert? Ezt valakinek akarni kellene. Az ilyen központok működéséért fele­lős állami szerveknek célirányosan erre kellene összpontosítaniuk, az egész rendszert úgy kellene módo­sítani, hogy megváltozzanak a tör­vények és a gyerekekhez való vi­szony. Hogy egyértelmű legyen, mit akar az állam, mit engedhetnek meg és mit nem a rendszerben dolgozók. Mikor juttatja el ajánlásait, mó­dosítójavaslatait a parlamentnek? A következő hetekben. Több fel­méréssel most finiselünk. Felméijük azt is, milyen módon vizsgálják meg, mit kíván a gyermek érdeke. Mi alap­ján dől el, hogy milyen segítséget kap, és melyik intézetbe kerül. Amikor a galántai központ körül kirobbant a botrány, ön is jelezte, hogy ellenőrzi az intézetet. Járt már Galántán? Már korábban is több felmérést készítettünk, ezekből az derül ki, hogy szinte valamennyi központban mérsékeltebben vagy keményebben ugyanolyan hiányosságok mutat­koznak, melyek ezeket a rossz ered­ményeket hozzák. Nem voltunk az intézetben, mert óriási volt a nyilvá­nosság nyomása, szinte hisztéria alakult ki, egymásnak adták a kilin­cset az állami szervek. Az informá­ciókat a központ működéséről más­honnan is be lehet, sőt, kell besze­rezni. Természetesen egykori nevel­tektől is igyekeztünk tájékozódni. Viera Tomanová gyermekjogi ombudsman lassan egy éve van funkcióban, eddig gyakorlatilag láthatatlan volt. Ön szerint szükség van a gyermekjogi biztosra Szlo­vákiában? Az államon múlik, hogy hogyan teljesíti a gyermekek jogainak vé­delmével kapcsolatos nemzetközi vállalásait. Az Európa Tanács azt ja­vasolja, hogy ott, ahol van emberjogi biztos, ne hozzanak létre egy újabb biztosi posztot, ne darabolják fel az ombudsman intézményét, mert azzal zavart keltenek az emberekben, hogy kihez is forduljanak. Továbbá gyen­gíti az ombudsman pozícióját azok­kal az állami szervekkel szemben, melyeket ellenőriznie kell. A gye­rekjogi biztos posztjának kialakítá­sával az én kompetenciáim érintet­lenek maradtak. Viera Tomanová esetében nem áll fenn összeférhetetlenség gyer­mekjogi biztosként? Hiszen szoci­ális ügyi miniszter volt, részt vett a rendszer kialakításában, a lánya pedig gyermekotthont működtet. Ez összeférhetetlenség, de az ál­lam képviselőinek döntése, hogy kit választanak meg ebbe a pozícióba. Ha a rendszer ellenőrzésével a rend­szer egyik emberét bízzák meg, az nem segíti elő az ellenőrzést. Mert védelmezhetik egymást. Évente többször kénytelen fog­lalkozni a rendőrségi visszaélések­kel. Miért van, hogy a leggyakrab­ban a rendőrök sértik meg az em­beri jogokat? Nem tudok olyan rangsort felállí­tani, hogy kik sértik meg leggyak­rabban az emberi jogokat. Viszont valóban sok olyan esettel találko­zunk, amikor kétségek támadnak az­zal kapcsolatban, hogyan vezetik a rendőrséget. Már a múltban is bírál­tuk például a rendőrőrsökön használt úgynevezett elkülönítő helyiségeket. Sokszor kértem, hogy azonnal tilt­sák be a használatukat. A rendőrpa­rancsnok pedig pont az ellenkezőjét tette, rendelettel igazolta beosztotta­inak, hogy továbbra is használják a helyiségeket. Ezek után néhányan feljogosítva érezhetik magukat, hogy bármilyen módon eljárjanak azzal szemben, aki a hatalmukban van. így a rendőrökkel szembeni bizalmat­lanság erősödik. Volt olyan ajánlása, amit meg­fogadott a rendőrség? Apróságokat talán, de az alapvető kérdésekben nem volt előrelépés. Rengeteg kifogással álltak elő, álta­lában az anyagiak hiányára hivat­koznak, vagy olyan vizsgálati ered­ményekre várnak, melyek alapján bevezethetnék az ajánlásokat. Való­jában nincs akarat a módosítások megvalósítására. Demokratikus jogállamban az államnak rég olyan feltételeket kellett volna teremtenie, hogy a rendőrségen ne sérülhesse­nek az emberi jogok. Egy hétköznapi ember érezheti úgy, hogy rendőrállam felé tar­tunk? Lehetséges, hogy néhány tárcánál sosem távolodtunk el tőle. A parlamentben rendszeresen alig tucatnyian hallgatták a jelen­tését, a kormány ülésére nem en­gedték be, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták ajánlásait. Hogyan értékeli mindezt? Ez elsősorban azon intézmények képviselőinek mentális képességeit tükrözi, akik így viselkednek az om­budsmannal szemben. Az ombuds­man alkotmányos szerv, az állami szervek ellenőrzésére hozták létre. Megállapításait nem sértésnek, ha­nem segítségnek és kihívásnak kel­lene tekinteni az emberi jogok vé­delmének jobbá tételében. Van egyáltalán értelme az em­berjogi biztos intézményének? Nagyon remélem, hogy a külön­böző intézmények vezetői végre észbe kapnak, megértik a demok­rácia lényegét, és igyekeznek meg­valósítani. Az egyszínű smeres kormány ignorálta önt, milyenek a tapasz­talatai az új kormánykoalícióval? Az ombudsmannak nem a kor­mány, hanem elsősorban a parla­ment a partnere. A korábbi parla­ment csődöt mondott ebben a part­neri kapcsolatban, remélem, az új másként fog viselkedni. A kormány és az ombudsman között mindig is feszültség lesz, hiszen az ombuds­mannak az a kötelessége, hogy el­lenőrizze a végrehajtó hatalom munkáját, ahogyan a parlament is számon kérheti a kormányt. Elégségesnek tartja a kisebbsé­gek jogait Szlovákiában? A hétköznapi életben mindig van mit javítani a kisebbségi jogok terü­letén. A többségi nemzetnek nagy­vonalúnak és előzékenynek kellene lennie a kisebbségekkel szemben. Számos beadvánnyal fordultak hoz­zánk a roma kisebbség képviselői. Általában ezek a problémák megol­datlanok maradnak. A magyar ki­sebbség képviselői elvétve fordul­nak hozzám, ezért nem tudom meg­mondani, hogy elégedettek-e és minden működik-e, vagy elégedet­lenek ugyan, de nem tartják a hely­zetet annyira súlyosnak, hogy hoz­zám forduljanak. Voltak viszont be­adványok, melyek az anyanyelvű dokumentumokra vonatkoztak. Kénytelen voltam megállapítani, hogy az állam részéről nincs akarat és hajlandóság megoldani ezt a problé­mát, és sérülnek a kisebbségek jogai, ha nem kapják meg az általuk igé­nyelt dokumentumokat anyanyelvü­kön. Két éve figyelmeztetek erre, legutóbb a 2015-ös jelentésemben tértem ki rá. Az ajánlásaimat a bel­ügyminisztérium ismételten teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Nincs hajlandóság arra, hogy fokoz­zák a kisebbségek komfortérzetét. Milyen beadvánnyal keresték meg önt szlovákiai magyarok? A vegyesen lakott területekről ér­keznek ugyan beadványok, de nem kimondottan a magyar kisebbséget, hanem a hétköznapi életet érintő problémákkal fordulnak hozzám. Pered névváltoztatásával, legutóbb pedig a magyarórák számának csök­kentése ügyében fordultak hozzám. Miért döntött úgy, hogy jövőre már nem pályázza meg az om­budsman! posztot? Kezdettől fogva ez volt a tervem. Szerettem volna egy kis életet vinni ebbe a hivatalba, és olyan pozícióba juttatni, amilyenbe megalakulása óta lennie kellett volna. Úgy gondolom, egy választási időszak elegendő erre. Egy új ember új szemléletet, új hoz­záállást és lendületet hozhat. Ön szerint az új ombudsman­nak milyen területről kellene ér­keznie? Olyan embernek kellene lennie, aki már hosszabb ideje foglalkozik az emberi jogok védelmével, ismeri a vonatkozó jogszabályokat, és látja a jogszabályok korlátáit. Kitartó­nak, elszántnak és optimistának kell lennie, mert az eredmények sokára jönnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom