Új Szó, 2016. november (69. évfolyam, 254-277. szám)
2016-11-12 / 263. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. november 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Az ellenzéki elnök Szép csendben Szlovákiában is új elnök körvonalazódik MÓZES SZABOLCS L assan félidejéhez érkezik Andrej Kiska megbízatási időszaka, s úgy néz ki, új fejezet kezdődik az államfő szerepfelfogásában. Kiska kívülről érkezett a politikába, és olyan időszakban kellett kampányokba, amikor az aktuális államfő (Ivan Gašparovič) a hatalom feltétlen kiszolgálója volt. A jobboldalon elementáris elvárás volt az új elnökkel szemben, hogy legyen kritikus a kormányzattal, ennek pedig a kampányígéretekben meg is felelt. Beiktatása után elérkezett a puding próbája - az pedig nem úgy ízlett, ahogy a recept lefestette. A kezdés még erős volt, amikor egy kivételével elutasította a Smer által választott alkotmánybírókat, ám ezzel mintha ellőtte volna összes puskaporát. Egyik botrány a másik után jött, ám az elnök vagy nagyon óvatosan reagált - mondván, nem az ő szerepe a„hét- köznapi kritizálás” -, vagy alapos fáziskéséssel mondott oda - és akkor is csak a sorok között - Ficóéknak. Ősz elején mintha törés állt volna be, felpörögtek az események. Kiska fittyet hányva a kormányzat, jó tanácsaira”, együtt ebédelt a dalai lámával, nagyinteijúban szúrt oda Fi- cóéknak (Baštemák-Kaliňák, Gorilla, Fico vállalhatatlan kijelentései), ezután pedig fogadta a Gorillanyomozócsoport távozó vezetőjét, majd a rendőrfőkapitányt. Mindennek tetejébe most megvétózta a kormánypártok házszabály-módosítását, amely alaposan lenyesegeti az ellenzéki képviselők prezentációs lehetőségeit. Hogy ez ne legyen elég, Kiska a higgadt és tárgyilagos elnöki állás- foglalást egy erős jelzővel fejelte meg: ajogszabályt szájkosártörvénynek nevezte. A felsorolást látva mondhatjuk: az államfő minden esetben jogosan szólalt meg, igaza volt, és korábbi tevékenységéhez mérten szokatlan a viselkedése. Szokatlanul karakán és elismerésre méltó. Ha így folytatja, a koalíciónak újabb frontvonalat kell nyitnia a nyilvánosság előtt, ami - különböző okokból - egyik kormánypártnak sem lesz kellemes. Mi áll a változás hátterében? Kiska talán úgy vélhette, hogy fel kell vállalnia a nem konstruktív, töredezett ellenzék szerepét. Esetleg betelt nála a pohár: megválasztása óta rendszeresen találkozik a miniszterelnökkel, s el tudjuk képzelni, hogy Fico bizonyos ügyekben négyszemközt mást ígért neki, mint amit végül tesz. Kiska viszont azt látta, hogy semmi sem változik pozitív irányban. Végezetül pedig, ha a motivációk után kutatunk, ne feledjük, hogy bő két év múlva újra elnökválasztás lesz, az előkam- pány már jövőre megkezdődhet. Lehet, hogy Kiska úgy érezte: dinamikusabb imázsra lesz szüksége az újraválasztáshoz. Az utolsó, negyedik lehetőséget e sorok szerzője nem tartja valószínűnek, ám érdemes megemlíteni: lehet, hogy a 2019-es elnökválasztás, a kényelmes duplázás helyett a pártpolitikába akaija belevetni magát? Jó kutya, helyedre! VERES ISTVÁN T alán itt az ideje, hogy mindenki túltegye magát a nagy kényelmes, első körös siránkozáson, ami elárasztotta a sajtót és a közösségi oldalakat Donald Trump USA-elnökké választásának hírére. Ahelyett, hogy a világ végéről vizionálunk, megnézhetjük például, miért tartják az Amerikai Egyesült Államok politikai rendszerét a világ legfejlettebb demokráciájának. Többek között azért, mert a hatalommegosztás elvének érvényesítése érdekében olyan rendszert építettek fel, melyben a végrehajtó hatalom egyáltalán nem csinálhat bármit, amihez kedve szottyan. Az US A tehát nem egy autoriter rendszer, melyben az elnök szabadidejében azzal szórakozik, hogy atomtöltetű rakétákkal lövöldöz célba a sivatagban. Vannak ilyen országok, de az USA nem ilyen. Trump helyzete ebben az esetben még annál is nehezebb, mivel párton kívülről érkezett jelölt, vagyis a képviselőházat és a kongresszust (egyenlő amerikai parlament) nem saját csicskásaival töltötte fel, ahogy ez mifelénk szokás. Az amerikai képviselőházban és a kongresszusban is többséget szerzett republikánus jelöltek közt olyan szenátorok, kormányzók, és egyéb, több évtizedes politikai múltú személyek állnak, akiket távolról sem lehet rendszerellenesnek nevezni, de még Trump-pártiaknak sem. És az ő parlamenti szavazataik nélkül az új elnök a következő négy évben nem fog menni semmire. Ők a republikánus párt valódi erős emberei, akik most szépen megköszönik Donaldnak, hogy megnyerte nekik a választást, ugatásával messzire zavarta az ellenséget, most pedig rászólnak: jó kutya, sarokban a helyed! Mostantól fogva ugyanis a párt legfőbb dolga az lesz, hogy kitalálja, hogyan nyerhetik meg a következő választást is. Ehhez nyilván valamit meg is kell csinálni azokból az ígéretekből, amelyeket Trump a kampányban tett. De négy év múlva ugyanezzel a rendszerelle- nességgel nem kampányolhatnak, hiszen akkor Trump maga ellen kam- pányolna, minthogy mostantól ő a rendszer. A többi tényező (tagállami hatáskörök, üzleti lobbisták, bíróságok, civil szektor stb...) felsorolására, amelyek döntéseit befolyásolhatják, itt nincs is hely. Ja, hogy fura lesz, hogy a világ egyik vezetője baromságokat beszél, és vállalhatatlanul viselkedik? Hát, ez fura lesz, de egyrészt erre a szerepre már nincs rászorulva (a muszlimok kitiltásáról szóló linket például már le is vették a hivatalos honlapjáról), másrészt ha folytatja is, megint legalább megtanuljuk: attól, hogy valaki magas tisztséget visel, még lehet egy sötét paraszt. Ilyenekből ugyanis felénk sincs hiány, meg sehol a világon. Igazából a legtöbb választott vezetőnk hatalommániás, arrogáns kretén, csak vagy nem tudunk róla eleget, vagy nem vagyunk haj landók ezt beismerni. Mi itt nem igazán ismeijük az amerikai emberek valós életét, valós problémáit, akármennyi részt láttunk is eddig a Szívek szállodájából. Az eredményekért, a jól működő társadalomért dolgozni kell, folyamatosan, nálunk is, meg máshol is, ebben nincs semmi fiira. És hát ez nemcsak a politikusok dolga, hanem minden egyes emberé, aki a saját otthonában, környezetében többet tehet a békés, normális viszonyokért, mint bármelyik választott állami tisztviselő. Trump megválasztásával aligha kezdődik új világ. A régi világban maradunk, csak fel kéne lassan ismemi, hogy ez a világ nem állandó, hanem folyamatosan változik. Jó hír lehet, hogy főleg mi alakít(hat)juk, ha vesszük a fáradságot, és odafigyelünk rá. Múltunk az interneten FIGYELŐ KOLLAI ISTVÁN A utóbbi egy-két évtized internetes /■A M forradalma a tör- JL. Wk m A ténelemkutatásnak is új lendületet adott: már nem kerülnek elő kódexek véletlenszerűen a könyvtárak mélyéről, de a digitali- záció és a „kereshetőség” új távlatokat adott a múlt kutatásának. A digitalizáció elsősorban a 20. és a 19. századi történéseket érinti, amikor már óriási írott szövegmennyiség termelődött. A Sme napilap például jó pár éve útjára indította digitalizációs projektjét, Zlatý fond néven: a 19. századi szlovák klasszikusok teljes életműve kereshetővé válik. Elég bepötyögni, hogy „Kossuth” vagy „Budapest”, és a teljes spektruma tárni elénk annak, milyen kontextusban merült fel a magyar politikus vagy a főváros neve. Érdemes kipróbálni (zlatyfond.sme.sk), már csak azért is, mert a digitális archívumok világán belül egy igen jól használható, áttekinthető szövegtárról van szó. Óriási intézmények foglalkoznak a folyóiratok digitalizálásával, ez főleg a mikrotörténet-kutatáshoz nyit új távlatokat. Azaz nem feltétlenül a nagypolitikai történésekhez találunk új muníciót, hanem inkább az apró társadalmi jelenségek sora, a mentalitástörténet folyamatai válnak rekonstruálhatóvá. Volt például egy Felvidéken elterjedt jelenség, a gyerek „német” vagy „magyar szóra” küldése más városba - magyar gyerekek tömege tanult így németül a Szepességben. Ennek lenyomatát az apróhirdetések őrizték, ahol „cseregyereket”, vagy befogadó családot kerestek a szülők; a digitalizáció révén nemcsak szemezgetni tudunk ezekből az információkból, hanem minden korábbinál teljes képet alkotni. De ugyanez igaz a bűncselekményekre, vagy a színházi élet kezdeteinek kutatására. A családfakutatásra pedig egész üzletág épült: fizetős szolgáltatásként lehet a száz-százötven évvel ezelőtti névtárakban, regiszterekben keresni. Az egyik ilyen családfakutató oldalon (Radix Index) térképjelöli a nevek elhelyezkedését; érdekes látni például, hogy az „Orosz” családnevűek főleg Kárpátaljához közel éltek, „01áh”-ok Érdélyben és a Partiumban, „Tóth”-ok viszont eléggé elszórtan, mindenütt a történelmi Magyarország területén. A szövegek mellett a fotók újj á- éledése is figyelemreméltó. Sok nagy intézményi fotodigitalizációs projekt fut, de olyan sajátos életművek is akadnak, mint például a Flickr képmegosztó adatbázisban. A Flickrre mindenki feltöltheti saját fotóit például a nyaralásáról; de „Internet Archive Book Images” név alatt egy amerikai kutatói társaság régi könyvek fotóit tölti ide, mégpedig millió- számra, megint csakjól kereshető módon. Itt is felbukkan Kossuth, a Duna és Pozsony is. Rendkívül színvonalas munkát végez a magyarországi Fortepan oldala is, ahová főleg 20. századi családi fotók kerülnek fel. Itt fedezték fel Vajszada Károly életművét, aki az ötvenes évekbeli Losonc utcai életét örökítette meg művészi tökéletességgel. Izgalmas „kukázásra” ad lehetőséget a Facebook is, ahol főleg helyi lokálpatrióta csoportok dobálnak fel régi fotókat, sokszor saját gyűjtéseket. Lehet, hogy a Facebook így nem egy régi asztalfiók értékeinek felfedezéséhez is hozzájárul... Trumpot ünnepük a dzsihádisták Az iszlám dzsihádisták szerint Trump győzelmével végre megmutatja Amerika igazi, ocsmány arcát. A választás előtt az Iszlám Állam még úgy vélte, nincs sok különbség a populista milliárdos és Hillary Clinton között. Azonban Trump győzelme után valóságos örömünnepet ültek a szélsőségesek a Telegram nevű titkosított üzenetváltó oldalon. „Trump győzelme jó a muszlimoknak” - lelkesedett egyikük. „Optimista vagyok, mert ő csak egy buta, arrogáns, önelégült fajankó, aki még George Bushnál is nagyobb hülye.” „Trump közönségessége az arab diktátorokra is rossz fényt vet majd, ez pedig új teret nyit a dzsi- hádnak” - írta egy másik. Bár az Iszlám Állam hivatalosan nem reagált a republikánus jelölt győzelmére, a dzsihádisták egyik szócsöve, az al-Hajat médiacsoport korábbi angol nyelvű cikke szerint Clinton vagy Trump - egyre megy, mert mindketten „a zsidó államot támogatják, és az iszlám elleni harc elkötelezettjei”. „Mindazonáltal Clinton politikailag korrektebb, ami az álszentség fekete mágiájának köszönhetően előnyt jelent számára” - tette hozzá a cikk, elítélően nyilatkozva „a feminista asszonyról”. Az írás szerint Trump a múltban számos alkalommal jelezte, hogy porig bombázná az Iszlám Államot, „lobbanékony és kiszámíthatatlan”. Néhány dzsihádistát mindenesetre megbotránkoztatott a szélsőségesek népünnepélye, így Trump ünneplésében sincs egyetértés. „Mindkét jelölt zsarnok, és minél gyorsabban le kellene fejezni őket” - érvelt egy fejcsóváló hozzászóló. Mások Allahot dicsőítve a Trump- ellenes amerikai tiltakozásoknak örvendeztek. Az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet ideológusa, a Jordániában élő Abu Mohammed al-Makdiszi twitteres bejegyzésében abban reménykedett, hogy Trump hatalomra kerülése az Egyesült Államok széthullásához vezet. Ezek a kijelentések azonban csak egy kisebbség véleményét takarják. Az interneten is szép számmal akadnak muszlim felhasználók, akiket sokként ért az elnökválasztás eredménye. (MTI)
