Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-31 / 253. szám, hétfő
ÚJ szó T udta? Öt módszer puffadás ellen 13. oldal » Rehabilitáció vagy felkészülés az elmúlásra? Még a súlyos állapotban lévő beteg számára is jelentőséggel bír a rehabilitáció, mert hozzájárul a további kezelés (pl. kemoterápia, műtét) jó feltételeinek biztosításához, elkerülhetővé teszi a rokkantságot vagy mérsékeli a rokkantság okozta problémákat, enyhíti a szenvedést, és csökkenti a függőségi állapotot. Mit tehet a hozzátartozó? Mindenképpen figyeljünk oda a következőkre: • táplálkozás, ürítés; • bőrvédelem; • mozgóképesség, az izomzat állapotának megőrzése; • fájdalomcsillapítás; • alvás, fizikai kényelem; • mentális, idegrendszeri állapot, pl. észlelőképesség romlása. 2016. október 31., hétfő, 14. évfolyam, 41. szám Nem egyedül jövünk a világra, távozni sem magunkra maradva kellene A halottak napja felé közeledve gyakrabban kerül szóba az elmúlás, amely még mindig tabutéma. Nem szívesen beszélünk róla, de természetesen gondolunk rá. Szlovákiában évente 52 ezer ember hal meg, legtöbbjük (64 százalék) kórházban vagy más szociális intézményben, nemritkán magányosan, szeretteitől távol. N ekik nem adatik meg az, amit a legtöbb ember szeretne, hogy méltósággal, szerettei körében távozzon az élők sorából. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a népesség több mint fele nem veszi a bátorságot, hogy erről a kérdésről családtagjaival beszéljen A Viaticus nonprofit szervezet felmérést készített a halálról, amelynek eredményeit nemrég ismertették a sajtó képviselőivel. Sokan félnek, nehogy az elmúlással párhuzamosan fajdalommal és szeretteiktől távol kelljen élniük. Természetes elvárás, hogy az élet utolsó perceit, óráit azokkal töltse az ember, akiket a legjobban szeret. A megkérdezettek 82 százaléka meg van győződve arról, hogy a súlyosan beteg, haldokló emberről a család tud legjobban gondoskodni, persze szakemberek segítségével. A valóság ebben a kérdésben is rendszerint más, és a személyes történetek gyakran azzal a szomorú megállapítással érnek véget, hogy „ennek nem így kellett volna végződnie”. „Az ember méltóságának és elvárásainak tiszteletben tartása mindig az első helyen álljon, fiiggedenül az aktuális helyzettől. Viszont sajnálatos, hogy ez nem szabály” — mondta dr. Ján Gajdoš, a szervezet alapítója. „Saját bőrömön tapasztaltam a rendszerbeli és etikai szabályok hiányát ezen a területen. Ezért is vállalkoztam arra, hogy segítek megfogalmazni a legfontosabb szabályokat. Célunk a jelenlegi helyzet feltérképezése, a felvilágosítás és azon megoldások támogatása, amelyek a haldoklás és a halá témáját a társadalomban méltó és megfelelő helyre helyezik” - tette hozzá Gajdoš. A megkérdezettek 55 százaléka még soha nem beszélt hozzátartozóival elvárásairól, arról, hogyan, milyen körülmények között szeretné megélni élete utolsó perceit. A fiatalok úgy érzik, nekik a téma még nem aktuális, az idősek pedig nem akarják elriasztani a környezetüket (45 százalék). A megkérdezettek egyötöde fél, nehogy ezn A paliatív gondoskodás fogalma a népesség 72 százaléka előtt ismeretlen. zel kiváltsa a halált. Paradox módon a többség azt szeretné, ha dolgait rendezni tudná, mielőtt meghal, ez különösen anyagi kérdéseinek rendezésére (80 százalék) vonatkozik. A megkérdezettek csaknem 90 százaléka szeretne elbúcsúzni szeretteitől, 77 százalék pedig szeretne „felkészülni a nagy útra”. Az egészségügyi dolgozók számára is gondot jelent ezekről a kérdésekről beszélni. Lucia Kondáš, a szervezet egyik alapítója arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy az orvosok és egészség- ügyi nővérek 3/5-e úgy véli: nehéz kapcsolatot teremteni a gyógyíthatatlan, utolsó stádiumban lévő betegekkel, 38 százalékuk nem ajánlja, hogy a családtagok a haldokló ember mellett legyenek. A rossz hírek közlésére nincs több idő 15 percnél. Életünk utolsó percei így azok kezében vannak, akik keveset tudnak rólunk, és nem ismerik sem kívánságainkat, sem értékeinket. A félelem és az előítéletek leküzdésén kívül több hosszú távú, gyökeres változást kell végrehajtani, kezdve a felvilágosítással, a művelődésen át a törvénymódosítások kezdeményezéséig. A változások jelentőségét Janka Cervenáková, a szervezet igazgatója magyarázza meg: „A paliatív gondoskodás fogalma a népesség 72 százaléka előtt ismeretlen. Az emberek nem tudják, mik a lehetőségeik, ha otthon szeremének gondoskodni hozzátartozóikról. Az állam e tekintetben nagy adósa az embereknek. Szeretnénk segíteni azoknak, akik válaszokat és támogatást keresnek. Megteremteni a lehetőséget arra, hogy az emberek felismerjék a lényeget, hogy idejében megértsék: mi fontos az életben. Nem egyedül jövünk a világra, s távozni sem magunkra hagyatva kellene” - mondta az elnök asszony. A szervezet nemrég indította el a www.zomieranie.sk honlapot, ahol minden információ megtalálható erről a kérdésről, s mihamarabb tartalmazni fogja azoknak az intézményeknek az elérhetőségét és jellemzését, amelyek a különféle élethelyzetekben gyakorlati segítséget tudnak nyújtani. Azt tervezik, hogy olyan embereket készítenek fel, akik kapcsolatban vannak a haldoklókkal, hogy jobban tudjanak velük kommunikálni, és hogy tudják, hogyan lehet úrrá lenni a nehéz élethelyzeteken. A reprezaentatív felmérésben 811 laikus, valamint 537 orvos és egészségügyi nővér vett részt. (Feldolgozta: kovács)
