Új Szó, 2016. október (69. évfolyam, 228-253. szám)
2016-10-29 / 252. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. október 29. SZOMBATI VENDÉG 19 Most csak a gyerekkel foglalkozik Tóth Orsi: „Nem siettetem az időt, hogy mielőbb visszaállhassak akár a Pesti Színházba, akár a Proton előadásaiba." SZABÓ G. LÁSZLÓ Rögtön az első filmjében, a Mundruczó Kornél rendezésében készült Szép napokban - szült. Szerepe szerint: titokban. Nem is akarta megtartani a gyereket. Eladta a barátnőjének. Tóth Orsi 2002-ben a legjobb női alakítás díjával indult a pályán. Azóta nemcsak magyar, külföldi filmekben is játszik. Sőt több külföldiben, mint magyarban. Német, osztrák, román, holland produkciókban. Nők férfiak nélkül. Talán egy másik életben. Legjobb szándék. A csendesek. Tavaly Wirh Vandekey- bus belga rendező Élénk elmék (Galloping Mind) című alkotásában egy kiskamasz önfeláldozó édesanyját formálta meg. Idén egy német alkotásban kapott szerepet, s miután leforgatta a filmet, már nem foglalkozott mással, csak a babavárással. Augusztus elején szülte meg kislányát. „Orsi személye nagyon beszédes. Ha szól, ha nem - vélekedik Mikve- beli partnere, Hegyi Barbara. - Hat éve játsszuk a darabot. Elisheva szerepében egyetlen szó hagyja el a száját. A történet legvégén. Az ő jelenetével zárul az előadás. Orsi folyamatosan hordoz magában egyfajta áldozatiságot. A törékenysége, az áttetszősége, a habitusa révén. Szerintem nagyon jó döntés volt Michal Dočekal, az előadás rendezője részéről, hogy őt választotta a szerepre. Én, mint energiabombaanya és ő, a családi történések miatt elnémult lányom... oda-vissza erősítjük egymást. Amiről nem beszél a darabban, az furcsa mód sokkal erősebben látszik, mint az, hogy hallgat. Ilyen a lénye. Ezt közvetíti. Szakmailag nyilván akkor is működne köztünk a színpadi kapcsolat, ha magánemberként nem igazán kedvelnénk egymást. De mi nagyon közel állunk egymáshoz. A benti, színpadi szimbiózist kint is lehet építeni. Rossz érzés lenne, ha színpadon kívül nem lenne köztünk kontaktus. Szerencsére sokat beszélünk egymással. Bár Orsi nem az a dumás típus. Ennek ellenére vannak kis titkaink. Működik egy pin kód közöttünk. A citromfagylalt neki hívó szó. Már kint, a takarásban feltöltjük egymást, így a színpadra úgy megyünk be, mint anya és lánya. Ami megnyugtató. Rozi lányom tizenkét éves volt, amikor megkaptam Hedva szerepét a Mikvében és a színpadi lányomat Orsi személyében. Orsi látta Rozit, mondta is, hogy: »Ez vagyok én!« Nem instruáltam őt, mit hogyan csináljon. Nem is hiszem, hogy neki szüksége lett volna erre. Elishevá- nak sem a tizenkét éves kora a fő meghatározója, hanem inkább az, hogy mit visel el, minek a részese. Ez a gyerek azért kell, hogy kicsi legyen, bakfis, mert így nem hagyhatja el az otthonát. Nem válhat ki a családból. El kell viselnie apja brutalitását. Nekem nagyon jó érzés, hogy a díszletfal mögött, még mielőtt megjelennénk a színen, megsimogathatom Orsit. Ezeket az érzéseket meg sem fogalmazza magának az ember, csak megéli őket. Minden alkalommal megigazítom a hátán az iskolatáskát, beletúrok a hajába, amikor meg kopasz volt, megbizsergettem a fejét. Mindig tudom, mi zajlik az életében. Ezek olyan szálak, amelyek öntudatlanul körnek egy emberhez. Ilyen rokonságra szert tenni egy szakma kapcsán fantasztikus érzés. Ámulattal nézem őt, hogy milyen bátor és milyen jó színésznő. Szép, hogy babája lett. Nem olyan nagy, mondta nevetve, amikor behozta megmutatni, csak szülni volt nagyon nagy.” Nehéz szerepe van a színházi rendezőként is Európa-szerte ismert Vandekeybus filmjében. Egy hídról veti magát a folyóba, hogy megmentse kisfia életét. Volt már része nem egy hajmeresztő jelenetben a kamerák előtt, de a víz alatti képsor mindent vitt. Jó ezt hallani. Én még nem láttam a filmet. Karlovy Vary idei fesztiválján versenyen kívül vetítették. Elárulom: a hídról kaszkadőr ugrott helyettem, de a víz alatti jelenetet én csináltam végig. Annyira kis részletekben vettük fel, ahogy a gyerekem életéért küzdők, hogy nem is tűnt annyira bonyolultnak a feladat. De ha ennyire hatásos, akkor az azt jelenti, hogy nagyon jól vágták össze. Mindenesetre elég sokat lehetett a víz alatt. Izgultam is egy kicsit. Nem annyira jó lent lenni. Egész nap ezt a jelenetet vettük. Műteremben. Egy óriási akváriumban. Egyébként jól úszom, de teljesen más egy víz alatti felvétel. Ahhoz nemcsak úszni kell tudni. Nem félek a víztől, de nem volt a kedvencem ez a jelenet. Azután jött a német film. Debütáns rendező munkája, de már be is mutatták Velencében, az idei mustrán. Zürichben látott a rendező. Ott játszottuk Mundruczó Kornél rendezését, a Szégyent. Utána megkeresett, később leve- lezgettünk. Egy évet csúszott a forgatás, mire összejött rá a pénz. Egy magyar munkás csajszi története Észak-Olaszországban. Kemény dolgokat kért a rendező? Megverik, megalázzák, megerőszakolják, mint eddig a legtöbb filmben? Nem. Életem leglazább forgatása volt. Nem stresszel! Nem is fáztam, és nem is bántottak a kamera előtt. Februárban, a forgatás közepe táján már terhes voltam. Nagyon hálás vagyok a rendezőnek, mert egyetlen jelenetem sem volt, amely fizikailag vagy lelkileg megviselt volna. Csak nem vígjáték? Nem. Másképpen volt laza az egész. Le kellett mondania valamilyen munkát, amikor kiderült, hogy babát vár? Semmit nem kellett lemondanom. A német film után még a Terápiában is dolgoztam, az HBO sorozatában, de abban tényleg csak epizódszerepem van. Tavaszra szépen elfogyott minden. Ha jött volna valami munka, lemondom. A baba volt az első. Amikor Maját játszotta a Szép napokban, aki tizenhét évesen hozza világra a gyerekét, folytatott valamiféle „előtanulmányokat” a szüléshez? Nem. Egyáltalán. És most? Utánaolvasott bizonyos dolgoknak? A szülésre nem lehet felkészülni, Mondhat bárki bármit, arra tényleg nem lehet. Paráztam, nyilván. De aztán nincs már hátra, csak előre, ha egyszer ott fekszik az ember. Az élet ezt is megoldja. Nem ad nagyobb gyereket, mint amekkorát ki tudunk tolni magunkból. Meg is szültem természetes módon, félnapos vajúdás után. Első gyereknél ez normális. Sokkal rosszabbakat hallottam. Meg jobbakat is. Én olyan középkategóriás lehettem. A kilenc hónapból is csak a vége volt nehéz. Az utolsó három hét. Vágyott már nagyon az anyaságra? Szépen itt volt az ideje. Harmincöt éves vagyok. Anyámnak ilyenkor már három gyereke volt. Vártam, igen. Nem akartam lecsúszni róla. Nagy pocival hogyan viselte a nyarat? Nem volt olyan dög meleg. Az utolsó három hétben pedig már mindegy, hogy mínusz húsz vagy plusz negyven fok van. Akkor már minden rossz. De közben járta az üzleteket, vásárolt, szobát rendezgetett? Nem görcsöltem rá. Az utolsó pár hétben minden a helyére került. Miközben bújta a babavárással kapcsolatos könyveket? Keveset olvastam hozzá. Minimálist. Inkább figyel a jó tanácsokra? Meghallgatom, megköszönöm, szűröm. A legtöbbet elengedem. Főzni eddig is szeretett, most majd gazdagodik a családi menü. Szívesen fogok főzni a gyereknek is. Inkább azt nehéz felfognom, hogy ő most már mindig ott lesz az életemben. Tanulom ezt is, mint minden mást. Ma is rácsodálkoztam, hogy ő az enyém, az én gyerekem, pedig már mióta itt van velem! Ösz- tönileg az első pillanattól érzem, hogy anya lettem, de úgy igazából később tudatosult bennem. Hogyan viselte az első heteket, Anna Szofi első heteit? Jól. Hálás vagyok neki, mert hat órákat alszik éjjelente. Nem siettetem az időt, hogy mielőbb visszaállhassak akár a pesti színházi Mikvé- be, akár a Proton előadásaiba. Nem azért szültem, hogy másra bízzam a gyerekem. Rám van szüksége. Nem is látom megviseltnek, fáradtnak, elgyötörtnek. Mindenki máshogy éli meg a gyerek első hónapjait. Mi egészen jól viseljük eddig. O is, meg én is. Nagyon sokat vigyáztam kisgyerekekre. Élég régóta. Sok praktikus dolgot megtanultam közben, aminek most nagy hasznát veszem. Olyan, mintha nem is az első gyerekkel foglalatoskodnék. Huszonnégy órában együtt lenni valakivel, persze, egészen más. De mondom, eddig jól vesszük az akadályokat. Megtaláltuk egymást. Nincs is olykor mehetnékje otthonról? Ha mehetnékem van, együtt megyünk. Édesanyja mint újdonsült nagymama? Örül. Itt az első unokája. De ő Békéscsabán lakik. Ha tud, utazik hozzám Pestre. A Mikvében egy lelki traumát szenvedett kislányt játszik hatodik éve. Miként tervezi, mikor lép vissza az előadásba? Nem tervezek semmit. Egyébként sem szoktam tervezni. Majd eldől. Szólok, ha látom, hogy mehetek. Ha fél év múlva, akkor fél év múlva. Nem akarok színházi gyereket. Nem oda való. A színház is munkahely. Egy mérnök sem viszi a gyerekét az építkezésre. Mundruczó Kornél friss alkotásában, A felesleges emberben láthatjuk majd? Nem kaptam szerepet a filmben. És mástól? Jött már új felkérés? Majd megtalálnak, ha akarnak. A színház sem hiányzik? Egyelőre eléggé lefoglal a gyerek. Mindennek eljön az ideje. Nagyon élvezem ezt a helyzetet. Nem is vágyakozom most semmi másra. „A hídról kaszkadőr Ugrott helyettem..." (Szkárossy Zsuzsa felvétele)
