Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-02 / 204. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. szeptember 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 A képmutató Trump Csalódnak, akik a 21. század amerikai Lúdas Matyijának álmodják A magyar jobboldalon már-már nemzeti hős­ként ünnepük Donald Trumpot, a 21. század Lúdas Matyijának álmodva az ame­rikai milliárdost, aki reményeik sze­rint majd jól elveri a port a „neolibe­rális háttérhatalom foldesurain”. Az igazság azonban az, hogy a republi­kánusok jelöltje csak a faragatlan modorában különbözik az US A ed­digi vezetőitől. Trump az arizonai Phoenixben szerdán mondott beszé­dében az amerikai-mexikói határ újabb falszakasszal való megerősíté­sével és tömeges kitoloncolással fe­nyegette meg az illegálisan belépő, illetve a már ott-tartózkodó beván­dorlókat. „Már az első napon meg­kezdjük egy áthatolhatatlan, magas, erőteljes, csodaszép déli határfal megépítését” - mondta, hozzátéve, hogy az illegálisan ott-tartózkodók számára nem lesz amnesztia, szó sem lehet helyzetük legalizálásáról, nem vállalhatnak munkát, és megvonják tőlük az eddigi juttatásokat is. A hangzatos nyilatkozat értő fülekre talált tájainkon is: lám-lám, az Egye­sült Államok is gátat vet a migránsá- radatnak. Azt a kérdést azonban már csak az emberek töredéke teszi fel magának, hogy miért vándorolnak mexikóiak milliói az államokba. 1994-ig kell visszamennünk, amikor az USA és Mexikó között életbe lé­pett az Észak-amerikai Szabadke­reskedelmi Egyezmény (NAFTA), amelynek katasztrofális hatása volt Mexikóra. A NAFTA első három évében 28 ezer kis- és középvállal­kozás szűnt meg" Mexikóban, 2000- től pedig több száz gyárat és több százezer munkahelyet helyeztek át Kínába. A mai mexikói minimálbér 38%-kal ér kevesebbet, mint 1993- ban. A NAFTA ráadásul eltüntette a mexikói kukorica importvámját, a farmereknek fizetett kukoricaárak 66%-kal csökkentek, emiatt 2,5 mil­lió mezőgazdasági vállalkozó és munkás vesztette el a megélhetését. A helyi farmok helyét átvették az amerikai nagyvállalatok, amerikai élelmiszerrel árasztva el a piacot. A NAFTA egyik legnagyobb ígérete volt az emigráció minimalizálása, azonban épp ellenkező hatást váltott ki: 1994 óta megduplázódott az USA-ban élő mexikóiak száma. Folytathatnánk, de ebből is látszik, hogy a mexikói bevándorlást a déli szomszédra modem gyarmatként te­kintő amerikai politikusok és milli­árdos üzletemberek váltották ki, akik azonban - ugyanúgy, mint a világ többi részén okozott pusztításukért - a felelősséget már nem vállalják ezért. Trump is az ő emberük. Akik mást látnak benne, azok megválasz­tása esetén mélyen csalódni fognak. A Sieť kihúzva, és kész is az új koalíciós szerződés (Lubomfr Kotrha karikatúrája) F ogyasztóvédelem? LAMPL ZSUZSANNA ember mindig ta­nul. Én most meg­tanultam, hogy a kettő néha csak egy. Az történt, hogy tavaly április­ban vettem egy elég drága márkás cipőt. Már amikor felpróbáltam, éreztem, hogy ez más, mint a többi, kényelmes, puha, van benne talpbe­tét, ami manapság nagy szó, hiszen már a gyerekcipőket is anélkül gyárt­ják, aztán csodálkozunk, hogy olyan sok a lúdtalpas fiatal. Ez a cipő túlél engem, gondoltam, bár a felsőrész perforált mintázata kicsit elbizony­talanított. Nem fog ez kitömi? Á, ez egy jó márka, és egyébként kétéves jótállás van, mondta az eladó. Mi mást mondhat. De eszembe jutott két ismerősöm, akik a Bafában vesznek cipőt, aztán a két év lejárta előtt visszaviszik, és eddig még mindig kicserélték nekik, vagy visszakapták a pénzt. Ha a Baťa így csinálja, alckor biztosan más is, gondoltam naivan. Tizennégy hónappal később (eb­ből csak kilencet hordtam, télen nem), picit megrepedt a mintázat. Azonnal vittem reklamálni. Elküldik a gyártónak, mondta az eladó. Három héttel később felhívtak, hogy a gyártó nem ismeri el a reklamációt, mert nem gyártási hiba, hanem a viselés okozta a repedést. Tessék?! Akkor ez milyen minőség?! Elrobogtam az üzletbe. Hozza a kisasszony a cipőt. Észrevettem, hogy elég szokatlanul, az orrával kifelé van a táskában, úgy, ahogyan én betettem, és az az érzé­sem támadt, hogy azóta ki sem vet­ték. Akkor az eladó adott egy papírt arról, hogy átveszem a cipőt. És hol van a gyártó véleménye, kérdeztem. Majd levélben küldik. Miért levél­ben, most akarom látni! Azt nem le­het, mondta, nem adhatja ki, de mivel kötöttem az ebet a karóhoz, megmu­tatta azt a szöveget, amit levélben el­küldték. Abban szó sem volt a gyár­tóról, csak annyi, hogy az üzletet mű­ködtető cég nem ismeri el a reklamá­ciót, és még ki is oktat, hogy károso­dás esetén azonnal (!) kell reklamál­ni. Na, ezen feldühödtem, kijelentet­tem, hogy addig nem viszem el a ci­pőt, amíg nem látom a gyártó szak- véleményét, amire hivatkoztak. Nos, lerövidítve a továbbiakat: szakvélemény azóta sincs, úgy gon­dolom, a cipőt tényleg ki sem vették a zacskóból. Sajnos, megtehették. A fogyasztóvédelmisektől megtudtam, hogy a törvény szerint ha az ember egy év eltelte után reklamál, az üzlet már nem köteles bevizsgáltatni az árut, minden további nélkül vissza­utasíthatja a reklamációt. A vevő sa­ját költségre bevizsgáltathatja, de ennek eredménye sem kötelezheti az eladót a pénz visszaadására vagy az árucserére. Marad a bíróság. Tehát a kétéves jótállás igazából csak egy­éves. Ha ezt rögtön az elején meg­mondják, elfogadtam volna. De mi­vel hülyét próbáltak csinálni belőlem ezzel a „gyártó-sztorival”, a Cube shopban soha többé nem vásárolok. A történelem folytatódik KOLLAI ISTVÁN P ár nappal ezelőtt, 2016. augusztus 27-én a román hadsereg a Kárpátok tizenhat hágóján keresztül benyomult Erdély terüle­tére. Minden hágón egy román század vonult fel, aztán nagyjá­ból egy időben átlépték a Magyar Királyság határát. Ponto­sabban valahai határát. A hír Románián kívül nem kavart nagy port, erdélyi magyar körökben viszont többen felhördültek azon, hogy a román állam ilyen módon emlé­kezett meg a világháborús hadbalépésről. A balkáni állam ugyanis ponto­san 100 évvel ezelőtt lépett be az első világháborúba; akkor a román had­sereg rögtön Erdély felé indult. Ezt hamar az osztrák-magyar, illetve né­met hadsereg ellencsapása követte, olyannyira sikeresen, hogy végül pár hónap múlva már Bukarestben voltak a Monarchia csapatai. De mint tud­juk, ez végül nem jelentett a magyar katonák számára happy endet. A túra romániai katonai megemlékezés jól példázza, Közép-Európában láthatóan nagy igény van a történelem újrajátszására - pedig a történelem a jelen időben is töretlenül folytatódik. Az amerikai Francis Fukuyama még azzal az esszéjével vált világhírűvé a rendszerváltás körül, hogy a történe­lem véget ért: a liberális demokrácia az emberiség lehető legjobb „létfor­mája”, nincs hova továbbfejlődni. Mára úgy tűnik, Fukuyamának nincs igaza, a történelem folytatódik: nem azért, mintha a jogállami demokráci­ánál jobb létformára akadtunk volna, hanem mert az sajnos nem mutatko­zik elég stabilnak és önfenntartónak, és a legkevésbé tűnik úgy hogy egyeduralkodóvá válna - inkább defenzívába szorul. A jogállami demok­ráciák sorát tömörítő Európai Uniót a brit kiválás és a migránsválság té­pázza, az US A-t a társadalmi különbségek végzetes növekedése és az et­nikai feszültségek teszik próbára. A most zajló amerikai elnökválasztás pedig önmagában egy válságjelenség. Az ilyen változások Közép-Európát is valamiféle válaszút elé hozták. A politika, a gazdasági szereplők, és az átlagemberek is, mindenki keresi a helyét. Egy változó és ambivalens térsége ez a világnak, pozitív és her­vasztóan szomorú jelenségek elegyével, ahol folytatódik a történelem, az biztos. Hogy ez mi jót-rosszat hoz magával, azt nehéz előre látni. De az is biztos, hogy itt a jelen történései mindig össze fognak csúszni a százéves múlt emlékeivel. Ä román csapatok erdélyi betörése után pár hó­nappal, decemberben be fogunk vonulni Bukarestbe, de előtte még migráció-ügyi népszavazás lesz Magyarországon. Jövőre a keleti fronton megindul az oroszok utolsó nagyobb offenzívája a Monarchia ellen; de et­től függetlenül is várhatóak csapatmozgások Ukrajna területén. Kicsivel később következik a sűrű ‘ 18-as év: választások Magyarországon, majd ősszel a teljes katonai összeomlás és az őszirózsás forradalom. Az évtized végére pedig kiderül, hogy a nagyhatalmak, amelyek véleményére maga­san tettünk korábban, magasan tesznek a mi véleményünkre. Mármint re­mélhetőleg csak Trianonban. Jó pár eseménnyel nincs mit tennünk - az csak a történelem bizarr újra­játszása lesz - de Közép-Európa jövőjében sok még a nyitott kérdés, a tör­ténelem folytatódik. FIGYELŐ Egy évvel Merkel tárt karok politikája után Egy éve Németország egymaga úgy döntött, hogy megnyitja kapuit a szíriaiak előtt. Azóta az unió a határok lezárásában egyetértésre jutott, de továbbra is mélyen meg­osztott a menekültek befogadásá­ban - írta az AFP francia hírügy­nökség az évfordulón. „Európa Európához méltatlan helyzetben van” -jelentette ki Angela Merkel 2015 nyarának végén, hogy meg­indokolja, miért nem küldik vissza - a szabálytól eltérően - a szíriai menedékkérőket abba az országba, ahol az unió területére léptek. Az AFP szerint Merkelnek nem volt sok választása, a tagállamok telje­sen megosztottak voltak, káosz­helyzet kezdett kialakulni. A kan­cellár később korlátozóbb irányba módosította a politikáját, de be­szédmódján nem változtatott. Több hónapi megosztottság után a tagál­lamoknak 2015 végén sikerült új konszenzusra jutniuk. Az uniós határok védelmét szolgáló új euró­pai szervezetre vonatkozó tervet rekordidő alatt fogadták el. 2016 végére kell felállnia, és néhány nap alatt akár 1500 határőrt is küldhet az érintett országba. Sikerült a bal­káni útvonalat lezárni és megálla­podni Törökországgal a bevándor­lók visszafogadásáról. Az EU im­már Afrikára összpontosít, onnan érkeznek ugyanis ismét a legtöb­ben. Azonban Yves Pascouau, az Európai Politika Központ igazga­tója szerint a Törökországgal kötött megállapodás törékeny, és nem si­került leküzdeni a tagállamok kö­zött a menekültek befogadásával és a menedékjog harmonizációjával kapcsolatos nézetkülönbségeket. A Görögországon és Olaszorszá­gon át érkező menekültek más uniós tagállamokba történő áthe­lyezésére vonatkozó szolidaritási átmeneti terv megfeneklett. Egy év alatt 4500 menekültet fogadtak így be a 2017 szeptemberéig tervezett 160 ezerből. Ä terv leghevesebb ellenzői, Magyarország és Szlová­kia az Európai Bíróságon támadta meg a döntést, amely pedig 2015 szeptemberében a tagok többsége által történt elfogadása óta min­denki számára kötelező. Ez várha­tóan bonyolult vitát eredményez a menedékkérőknek az unión belüli elosztását szabályozó dublini ren­delet készülő reformjakor. Az Eu­rópai Bizottság a menedékkérők automatikus elosztásának végle­gesített mechanizmusát javasolta életbe léptetni, rendkívüli esetek­ben aktiválnák. A befogadási kvó­ták betartását elutasító országok­nak minden személy után 250 ezer eurót kellene fizetniük. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom