Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)

2016-09-21 / 219. szám, szerda

6 KULTÚRA 2016. szeptember 21. | www.ujszo.com Szirénák az irodalom selyemútján Egy időben olvasták fel műveiket magyar szerzők Budapesten, Pozsonyban, Kolozsvárott és Újvidéken JUHÁSZ KATALIN Egyszerű, de nagyszerű ötletet valósított meg a budapesti székhelyű Fiatal írók Szövet­sége (FISZ), az internet nyúj­totta lehetőségeket is kihasz­nálva. Szeptember 16-án írók és költők olvastak fel egy időben, négy ország magyar irodalmi csomópontjában. Budapesten, Pozsonyban, Kolozsvárott és Újvidéken. Minden városban négy helyi szer­ző és két magyarországi FISZ-tag szerepelt. A helyszíneket virtuáli­san, kivetítőkön kapcsolták össze, kiterjesztve a szövegek és az alko­tók jelenlétét. A felolvasások a ne- ten is követhetők voltak, és a részt­vevők egy kicsit a többi felolvasóest vendégeivé is váltak. A többiek megnézhetik a rögzített részleteket a FISZ Facebook-oldalán. Pozsonyban talán az EU-csúcs mi­atti menekülési hullám miatt vonzott kevés embert az esemény a Pozsonyi Magyar Intézetbe. De mivel sokak szerint nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, megemlíteném, hogy a nézőtéren ott ült Grendel La­jos és Koncsol László, két élő klasszikusunk, akik kíváncsiak vol­tak kollégáik szövegeire, továbbá egy műfordító, egy grafikusművész, egy művészettörténész, egy kiadói szer­kesztő és még páran, akiket név sze­rint is felsorolhatnánk, hiszen állan­dó vendégei a pozsonyi „irodalmi központban” szervezett rendezvé­nyeknek. De ehelyett inkább a felolvasókat soroljuk fel: Tőzsér Árpád, Csehy Zoltán, Szalay Zoltán, lapunk fő­szerkesztője, Száz Pál, valamint Bö- decs László és Korpa Tamás Ma­gyarországról. Utóbbi a moderátori teendőket is ellátta, ami kissé fura volt, hiszen egy ilyen esten az ember vagy bemutatja a jelen lévő alkotókat és kérdezget tőlük, vagy alkotóként válaszol a moderátor kérdéseire. Ha jövőre is lesz FISZ Karaván, min­denképp érdemes változtatni ezen a dramaturgián. Az est legnagyobb hozadéka az volt, hogy bekukkanthattunk a szer­zők műhelyébe. Szinte mindannyian új szövegeket hoztak, most készülő, formálódó kötetekből. Csehy Zoltán József Attila-díjas költőt mostanában a szinesztézia iz­gatja, a színek és az érzékek össze­keverésének művészete, amelyen keresztül a személyes élmények is megjelennek a versben. Elmondta, hogy két inspirációs forrása is volt, Goethe színelmélete, valamint Derek Jármán színekről szóló könyve, a Chromá. Egy látását csaknem el­vesztett művész, az ezredforduló legnagyobb hatású filmrendezőinek egyike vetette papírra gondolatait, emlékeit és asszociációit a színekről és élményeiről, nem sokkal halála előtt. A majdani, izgalmasnak ígér­kező Csehy-kötetben szereplő ver­sek címe egy-egy szín lesz. A FISZ Karavánon a Rózsaszín, a Buzérvö- rös és a Grafitszürke hangzott el. Szalay Zoltán Drága Vendelinek című regényéért tavaly két hazai el­ismerést is kapott: Talamon-díjat és Madách-nívódíjat. Novelláskötettel legutóbb 2010-ben jelentkezett, ez volt A kormányzó könyvtára, ame­lyet szintén az év legjobb prózai tel­jesítményéért járó Talamon-díjjal ju­talmazott a hazai magyar szakma. Saját bevallása szerint azóta össze­gyűlt egy kötetre való rövid prózája, amelyeket A kormányzó könyvtárá­hoz hasonlóan ismét két ciklusba sze­remé rendezni. Az est folyamán el­hangzott két szöveg alapján gyanít­juk, hogy ezúttal is megmagyarázha­tatlan dolgok, ha úgy tetszik, csodák keverednek majd hétköznapi esemé­nyekkel, a lehető legtermészetesebb szimbiózisban. Száz Pál, aki rendező-dramaturg szakon végzett a Pozsonyi Színmű­vészeti Egyetemen, előtte pedig szí­nészetet tanult, eddigi két kötetében két egymástól nagyon eltérő hangot ütött meg. A készülő harmadik ismét valami teljesen más lesz. Munkacíme Fito-legendárium, egy-két oldalas kisprózákat tartalmaz majd, amelyek középpontjában a növények állnak, rajtuk keresztül válik láthatóvá, ér­zékelhetővé egy képzeletbeli, Marad nevű falu. A szövegek mátyusföldi tájnyelven íródnak, van köztük hu­morosan elgondolkodtató és líraian nosztalgikus is. Tőzsér Árpád izgalmas kereszt- metszettel készült: az 1960-as évek végén, valamint idén írt verset is fel­olvasott, a köztes időszakból pedig olyanokat, amelyek mintha tegnap születtek volna. Nyár elején jelent meg új verskötete Imágók címmel - a címadó költeményt Esterházy Pé­ternek ajánlva. A közeljövőben vi­szont nem versekkel, hanem napló­sorozatának ötödik kötetével szeret­ne foglalkozni. Elárulta, pillanatnyi­lag 2008-ban tanyázik, ami eléggé skizofrén állapot, mert a munkából felnézve néha azt hiszi, tényleg 2008- at írunk. így, nyolcvanon túl elérke­zettnek látja az időt, hogy tanulmá­nyait is sajtó alá rendezze, és ha ké­sőbb mégis visszatérne a vershez, azt szeremé megvizsgálni, van-e az öregségnek saját stílusa. A fiatal magyarországi szerzők egyike, Bödecs László egy pályázat győzteseként jelentethette meg ta­valy Semmi zsoltár című verskötetét, amelyet egyebek mellett az intertex- tuális utalások tesznek izgalmassá. Új költeményeiről annyit árult el, hogy lassabban születnek, havonta egy- kettő készül el, de az új kötet magja már megvan. Korpa Tamás pedig a természetben találja meg az inspirá­ciót verseihez. Róla tudtunk meg a legkevesebbet, de a moderátoroknak sajnos ez a sorsuk. Mivel a felolvasás az EU-csúcs helyszínétől pár utcányira, a delegá­ciók elvonulásával egy időben zaj­lott, ötpercenként szirénaszó tarkí­totta. Xmi Tőzsér Árpádnak kifeje­zetten tetszett, szerinte az agresszív zaj különleges atmoszférát kölcsön­zött az estnek. Mások másképp vé­lekedtek erről. Egy biztos: a maga nemében mindkét rendezvény rend­kívüli fontossággal bírt. Kétnyelvű író kapta az Anasoft litera díjat Pozsony. A magyarul és szlo­vákul egyaránt publikáló, érsekúj­vári születésű Peter Macsovszky kapta a legrangosabb szlovák iro­dalmi elismerésnek számító Ana­soft litera díjat az elmúlt év leg­jobb prózai munkájáért. Tantaló- polis című regényével érdemelte ki az elismerést. A tízezer eurós pénzjutalommal járó díjat tizenegyedik alkalommal ítélték oda. Az irodalomtörténé­szekből, kritikusokból és írókból álló zsűri előbb egy tízes listát állí­tott össze a tavaly megjelent 191 kötetből válogatva, ebből a szűkebb mezőnyből került ki a győztes. „Az egyedi stílusú, több rétegű szöveg sokféleképpen olvasható: útleírásként, önelemzésként, de korunk testkultuszával szembehe­lyezkedő, a lelki értékekre fóku­száló műként is. A Tantalópolis szellemi borzongást okoz az olva­sónak, arra készteti, hogy megáll­jon és elgondolkozzon a való világ és a könyv világa közötti viszo­nyokról” - áll a zsűri indoklásában. A szerző jelenleg Brazíliában él, ezért nem vehette át személyesen a díjat, a Drewo a srd kiadó képvi­selői mondtak köszönetét a nevé­ben a zsűrinek. A zsűri döntése Peter Macsovszky (Képarchívum) egyébként sokakat meglepett a szlovák szakmán belül, mivel a ko­rábbi években általában könnyeb­ben emészthető művek győztek. Macsovszky regénye igényes ol­vasnivaló, avantgárd képekkel és sajátos humorral megspékelve. Az átlagos irodalomfogyasztó, aki a díj körüli hírverés hatására vásárolja meg a könyvet, lehet, hogy nem tud vele mit kezdeni. Az olvasók az interneten szavaz­hattak a tízes listán szereplő köny­vekre, a közönségdíjat - immár másodszor - Dušan Dušek kapta, ezúttal a Ponožky pred odletom című elbeszéléskötetéért, (sita, juk) FÜLVIDÉK A show folytatódik Nem hétköznapi dolog, hogy egy zenekar bemutatkozó albumáról tíz kislemez jelenjen meg az Egyesült Királyságban. A londoni Bastille 2013-as, Bad Blood című anyaga olyan volt, mint egy veterán csapat válogatáslemeze - sláger slágert kö­vetett rajta. A műfajt nehéz volt megállapítani, jobb híján az indie- pop skatulyába gyömöszölte őket a szakma, a közönség pedig olyannyi­ra imádta az agytröszt Dan Smith dalait, hangját és közvetlen stílusát, hogy a zenekar egyre nagyobb sta­dionokban, fesztiválokon találta magát. A lemezből 9 millió példányt adtak el Angliában és Amerikában, ötmillió követőjük van a legnagyobb szociális oldalon, és több rangos díjat zsebeltek be. A legjobb új előadónak járó Grammyt Sam Smith happolta el előlük. Az új album sokáig készült. Köz­ben - talán a koncertrepertoárt bő­vítendő - kiadtak egy feldolgozás­lemezt Other People's Heartache címmel, ismert számokat remixel­ve rá saját száj ízük szerint. A Wild World végül szeptember 7- én jelent meg, rögtön két verzióban: 14, illetve 19 dallal. Ugyanaz a stra­tégia, mint a Bad Blood esetében, annak is van egy hosszabb változata. Két kislemez vezette be, a Good Grief és a Fake It. Előbbi egyáltalán nem jött be nekem, utóbbi viszont nagyon, úgyhogy kíváncsian vártam a többi dalt. Hatot-hetet közülük az augusztusi Sziget Fesztiválon is előadtak. Egy kollégám, aki nem ismerte őket, meg is jegyezte, hogy minden számuk egy kaptafára íródott. Szerintem en­nél azért összetettebb a dolog: nem kaptafák vannak itt, hanem (érzelmi, hangulati) képletek, megszórva né­hány egzotikus fűszerrel, amitől az első blikkre kiszámíthatónak tűnő struktúra váratlan gellert kap. Ügye­sen összerakott dalok ezek, fülbe­mászó, már-már himnikus, együtt éneklős refrénnel. Az electrobeütés most hangsúlyosabb, mint a Bad Blood dalaiban, sőt jungle-elemek is megjelennek itt-ott. A filmrajongó Dan Smith kultikus filmek szálló­igéit, vagy számára fontos mondatait is beillesztette a dalokba. De a Bas­tille lényegében tutira ment. Nem viszik túlzásba a kísérletezést, hiszen széles tömegek szimpátiájára szá­mítanak, és ami egyszer már bevált, azon nem érdemes változtatni. Ráta­láltak egy útra, amelyen szépen ha­ladnak tovább. Mi ebben a kiveten­dő? Többen csinálják ezt, akár évti­zedeken keresztül, magas színvona­lon, szórakoztatóan. A Wild World dalai nem unalmasak, van bennük invenció, ízlés, energia, ötlet és hangszerelési bravúr, 90 százalékuk többszöri, alapos meg­hallgatást is kibír. Aki arra kíváncsi, van-e a lemezen a 2013-as Pompeii című slágerhez hasonló kaliberű dal, annak azt mondhatom, hogy leg­alább 5-6 ilyen van rajta. Egyébként angolul tudók előnyben, mert Dan Smith szövegei jóval ér­dekesebbek az átlagnál. Különösen szeretem, amikor zene és szöveg el­lentmond egymásnak, például szo­morú a tematika, de jól lehet táncol­ni a dalra. A hallgatót először a me­lódia fogja meg, oda sem figyel a szövegre, aztán értelmezi, amit hall, és azonnal másképp viszonyul a dalhoz. Juhász Katalin Bastille: Wild World. Virgin, 2016. Értékelés: 8/10 Korpa Tamás, Csehy Zoltán, Tőzsér Árpád, Száz Pál, Bödecs László és Szalay Zoltán (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom