Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-21 / 219. szám, szerda
6 KULTÚRA 2016. szeptember 21. | www.ujszo.com Szirénák az irodalom selyemútján Egy időben olvasták fel műveiket magyar szerzők Budapesten, Pozsonyban, Kolozsvárott és Újvidéken JUHÁSZ KATALIN Egyszerű, de nagyszerű ötletet valósított meg a budapesti székhelyű Fiatal írók Szövetsége (FISZ), az internet nyújtotta lehetőségeket is kihasználva. Szeptember 16-án írók és költők olvastak fel egy időben, négy ország magyar irodalmi csomópontjában. Budapesten, Pozsonyban, Kolozsvárott és Újvidéken. Minden városban négy helyi szerző és két magyarországi FISZ-tag szerepelt. A helyszíneket virtuálisan, kivetítőkön kapcsolták össze, kiterjesztve a szövegek és az alkotók jelenlétét. A felolvasások a ne- ten is követhetők voltak, és a résztvevők egy kicsit a többi felolvasóest vendégeivé is váltak. A többiek megnézhetik a rögzített részleteket a FISZ Facebook-oldalán. Pozsonyban talán az EU-csúcs miatti menekülési hullám miatt vonzott kevés embert az esemény a Pozsonyi Magyar Intézetbe. De mivel sokak szerint nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, megemlíteném, hogy a nézőtéren ott ült Grendel Lajos és Koncsol László, két élő klasszikusunk, akik kíváncsiak voltak kollégáik szövegeire, továbbá egy műfordító, egy grafikusművész, egy művészettörténész, egy kiadói szerkesztő és még páran, akiket név szerint is felsorolhatnánk, hiszen állandó vendégei a pozsonyi „irodalmi központban” szervezett rendezvényeknek. De ehelyett inkább a felolvasókat soroljuk fel: Tőzsér Árpád, Csehy Zoltán, Szalay Zoltán, lapunk főszerkesztője, Száz Pál, valamint Bö- decs László és Korpa Tamás Magyarországról. Utóbbi a moderátori teendőket is ellátta, ami kissé fura volt, hiszen egy ilyen esten az ember vagy bemutatja a jelen lévő alkotókat és kérdezget tőlük, vagy alkotóként válaszol a moderátor kérdéseire. Ha jövőre is lesz FISZ Karaván, mindenképp érdemes változtatni ezen a dramaturgián. Az est legnagyobb hozadéka az volt, hogy bekukkanthattunk a szerzők műhelyébe. Szinte mindannyian új szövegeket hoztak, most készülő, formálódó kötetekből. Csehy Zoltán József Attila-díjas költőt mostanában a szinesztézia izgatja, a színek és az érzékek összekeverésének művészete, amelyen keresztül a személyes élmények is megjelennek a versben. Elmondta, hogy két inspirációs forrása is volt, Goethe színelmélete, valamint Derek Jármán színekről szóló könyve, a Chromá. Egy látását csaknem elvesztett művész, az ezredforduló legnagyobb hatású filmrendezőinek egyike vetette papírra gondolatait, emlékeit és asszociációit a színekről és élményeiről, nem sokkal halála előtt. A majdani, izgalmasnak ígérkező Csehy-kötetben szereplő versek címe egy-egy szín lesz. A FISZ Karavánon a Rózsaszín, a Buzérvö- rös és a Grafitszürke hangzott el. Szalay Zoltán Drága Vendelinek című regényéért tavaly két hazai elismerést is kapott: Talamon-díjat és Madách-nívódíjat. Novelláskötettel legutóbb 2010-ben jelentkezett, ez volt A kormányzó könyvtára, amelyet szintén az év legjobb prózai teljesítményéért járó Talamon-díjjal jutalmazott a hazai magyar szakma. Saját bevallása szerint azóta összegyűlt egy kötetre való rövid prózája, amelyeket A kormányzó könyvtárához hasonlóan ismét két ciklusba szeremé rendezni. Az est folyamán elhangzott két szöveg alapján gyanítjuk, hogy ezúttal is megmagyarázhatatlan dolgok, ha úgy tetszik, csodák keverednek majd hétköznapi eseményekkel, a lehető legtermészetesebb szimbiózisban. Száz Pál, aki rendező-dramaturg szakon végzett a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen, előtte pedig színészetet tanult, eddigi két kötetében két egymástól nagyon eltérő hangot ütött meg. A készülő harmadik ismét valami teljesen más lesz. Munkacíme Fito-legendárium, egy-két oldalas kisprózákat tartalmaz majd, amelyek középpontjában a növények állnak, rajtuk keresztül válik láthatóvá, érzékelhetővé egy képzeletbeli, Marad nevű falu. A szövegek mátyusföldi tájnyelven íródnak, van köztük humorosan elgondolkodtató és líraian nosztalgikus is. Tőzsér Árpád izgalmas kereszt- metszettel készült: az 1960-as évek végén, valamint idén írt verset is felolvasott, a köztes időszakból pedig olyanokat, amelyek mintha tegnap születtek volna. Nyár elején jelent meg új verskötete Imágók címmel - a címadó költeményt Esterházy Péternek ajánlva. A közeljövőben viszont nem versekkel, hanem naplósorozatának ötödik kötetével szeretne foglalkozni. Elárulta, pillanatnyilag 2008-ban tanyázik, ami eléggé skizofrén állapot, mert a munkából felnézve néha azt hiszi, tényleg 2008- at írunk. így, nyolcvanon túl elérkezettnek látja az időt, hogy tanulmányait is sajtó alá rendezze, és ha később mégis visszatérne a vershez, azt szeremé megvizsgálni, van-e az öregségnek saját stílusa. A fiatal magyarországi szerzők egyike, Bödecs László egy pályázat győzteseként jelentethette meg tavaly Semmi zsoltár című verskötetét, amelyet egyebek mellett az intertex- tuális utalások tesznek izgalmassá. Új költeményeiről annyit árult el, hogy lassabban születnek, havonta egy- kettő készül el, de az új kötet magja már megvan. Korpa Tamás pedig a természetben találja meg az inspirációt verseihez. Róla tudtunk meg a legkevesebbet, de a moderátoroknak sajnos ez a sorsuk. Mivel a felolvasás az EU-csúcs helyszínétől pár utcányira, a delegációk elvonulásával egy időben zajlott, ötpercenként szirénaszó tarkította. Xmi Tőzsér Árpádnak kifejezetten tetszett, szerinte az agresszív zaj különleges atmoszférát kölcsönzött az estnek. Mások másképp vélekedtek erről. Egy biztos: a maga nemében mindkét rendezvény rendkívüli fontossággal bírt. Kétnyelvű író kapta az Anasoft litera díjat Pozsony. A magyarul és szlovákul egyaránt publikáló, érsekújvári születésű Peter Macsovszky kapta a legrangosabb szlovák irodalmi elismerésnek számító Anasoft litera díjat az elmúlt év legjobb prózai munkájáért. Tantaló- polis című regényével érdemelte ki az elismerést. A tízezer eurós pénzjutalommal járó díjat tizenegyedik alkalommal ítélték oda. Az irodalomtörténészekből, kritikusokból és írókból álló zsűri előbb egy tízes listát állított össze a tavaly megjelent 191 kötetből válogatva, ebből a szűkebb mezőnyből került ki a győztes. „Az egyedi stílusú, több rétegű szöveg sokféleképpen olvasható: útleírásként, önelemzésként, de korunk testkultuszával szembehelyezkedő, a lelki értékekre fókuszáló műként is. A Tantalópolis szellemi borzongást okoz az olvasónak, arra készteti, hogy megálljon és elgondolkozzon a való világ és a könyv világa közötti viszonyokról” - áll a zsűri indoklásában. A szerző jelenleg Brazíliában él, ezért nem vehette át személyesen a díjat, a Drewo a srd kiadó képviselői mondtak köszönetét a nevében a zsűrinek. A zsűri döntése Peter Macsovszky (Képarchívum) egyébként sokakat meglepett a szlovák szakmán belül, mivel a korábbi években általában könnyebben emészthető művek győztek. Macsovszky regénye igényes olvasnivaló, avantgárd képekkel és sajátos humorral megspékelve. Az átlagos irodalomfogyasztó, aki a díj körüli hírverés hatására vásárolja meg a könyvet, lehet, hogy nem tud vele mit kezdeni. Az olvasók az interneten szavazhattak a tízes listán szereplő könyvekre, a közönségdíjat - immár másodszor - Dušan Dušek kapta, ezúttal a Ponožky pred odletom című elbeszéléskötetéért, (sita, juk) FÜLVIDÉK A show folytatódik Nem hétköznapi dolog, hogy egy zenekar bemutatkozó albumáról tíz kislemez jelenjen meg az Egyesült Királyságban. A londoni Bastille 2013-as, Bad Blood című anyaga olyan volt, mint egy veterán csapat válogatáslemeze - sláger slágert követett rajta. A műfajt nehéz volt megállapítani, jobb híján az indie- pop skatulyába gyömöszölte őket a szakma, a közönség pedig olyannyira imádta az agytröszt Dan Smith dalait, hangját és közvetlen stílusát, hogy a zenekar egyre nagyobb stadionokban, fesztiválokon találta magát. A lemezből 9 millió példányt adtak el Angliában és Amerikában, ötmillió követőjük van a legnagyobb szociális oldalon, és több rangos díjat zsebeltek be. A legjobb új előadónak járó Grammyt Sam Smith happolta el előlük. Az új album sokáig készült. Közben - talán a koncertrepertoárt bővítendő - kiadtak egy feldolgozáslemezt Other People's Heartache címmel, ismert számokat remixelve rá saját száj ízük szerint. A Wild World végül szeptember 7- én jelent meg, rögtön két verzióban: 14, illetve 19 dallal. Ugyanaz a stratégia, mint a Bad Blood esetében, annak is van egy hosszabb változata. Két kislemez vezette be, a Good Grief és a Fake It. Előbbi egyáltalán nem jött be nekem, utóbbi viszont nagyon, úgyhogy kíváncsian vártam a többi dalt. Hatot-hetet közülük az augusztusi Sziget Fesztiválon is előadtak. Egy kollégám, aki nem ismerte őket, meg is jegyezte, hogy minden számuk egy kaptafára íródott. Szerintem ennél azért összetettebb a dolog: nem kaptafák vannak itt, hanem (érzelmi, hangulati) képletek, megszórva néhány egzotikus fűszerrel, amitől az első blikkre kiszámíthatónak tűnő struktúra váratlan gellert kap. Ügyesen összerakott dalok ezek, fülbemászó, már-már himnikus, együtt éneklős refrénnel. Az electrobeütés most hangsúlyosabb, mint a Bad Blood dalaiban, sőt jungle-elemek is megjelennek itt-ott. A filmrajongó Dan Smith kultikus filmek szállóigéit, vagy számára fontos mondatait is beillesztette a dalokba. De a Bastille lényegében tutira ment. Nem viszik túlzásba a kísérletezést, hiszen széles tömegek szimpátiájára számítanak, és ami egyszer már bevált, azon nem érdemes változtatni. Rátaláltak egy útra, amelyen szépen haladnak tovább. Mi ebben a kivetendő? Többen csinálják ezt, akár évtizedeken keresztül, magas színvonalon, szórakoztatóan. A Wild World dalai nem unalmasak, van bennük invenció, ízlés, energia, ötlet és hangszerelési bravúr, 90 százalékuk többszöri, alapos meghallgatást is kibír. Aki arra kíváncsi, van-e a lemezen a 2013-as Pompeii című slágerhez hasonló kaliberű dal, annak azt mondhatom, hogy legalább 5-6 ilyen van rajta. Egyébként angolul tudók előnyben, mert Dan Smith szövegei jóval érdekesebbek az átlagnál. Különösen szeretem, amikor zene és szöveg ellentmond egymásnak, például szomorú a tematika, de jól lehet táncolni a dalra. A hallgatót először a melódia fogja meg, oda sem figyel a szövegre, aztán értelmezi, amit hall, és azonnal másképp viszonyul a dalhoz. Juhász Katalin Bastille: Wild World. Virgin, 2016. Értékelés: 8/10 Korpa Tamás, Csehy Zoltán, Tőzsér Árpád, Száz Pál, Bödecs László és Szalay Zoltán (A szerző felvétele)
