Új Szó, 2016. szeptember (69. évfolyam, 204-227. szám)
2016-09-03 / 205. szám, szombat
16 SZALON ■ 2016. SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com A háború elején a felhalmozott készleteknek köszönhetően még viszonylag gördülékeny volt az ellátás, a végére viszont a fejadagok nagyjából a felükre csökkentek, a rendes ételek helyébe a legkülönfélébb pótszerek léptek. 1918-ra friss hús, friss zöldség már nem nagyon került a csajkába. Alapigazság, hogy éhes katonákkal nem lehet csatát nyerni, így a sereg ellátása egyenesen stratégiai kérdés volt. A csapattestek mögött elhelyezett hadtápvonalak kötötték össze a frontot a hátországgal, de az elhúzódó első világháborúban az ellátás egyre kaotikusabb lett, az egységek úgy oldották meg az élelmezést, ahogy tudták. A feladat nagysága szinte felmérhetetlen. Nemcsak az élelmezéshez szükséges alapanyagokat kellett folyamatosan és időben eljuttatni a csapatokhoz, hanem elő is kellett teremteni azokat; ide tartozott a malmok működtetése, a kenyér, a zöldség, a hús, a konzervek beszerzése, az álló és mozgó kiszolgáló egységek, a tábori konyhák és sütödék üzemben tartása. Mindezt elképesztő volumenben kellett biztosítani: békeidőben a Monarchia hadserege 450 ezer főt számlált, a háború kitörése után a létszám 3,2 millióra nőtt, 1916 augusztusára pedig több mint 5 millióra duzzadt. Ráadásul a háború közepétől a magyar fél vállalta magára az egész sereg liszt- és kenyérellátását, valamint az Ausztriában kialakult húshiány enyhítését. Az a bizonyos gulyáságyú A hadtáp egyik legnagyobb műszaki felfedezése az a megoldás volt, miként lehet olyan tábori konyhát szerkeszteni, amely alkalmas arra, hogy menet közben is főzzenek rajta. Ezt a csatát állítólag Oroszország nyerte - ott már az orosz-japán háborúban bevetették a mozgókonyhát. A magyar hadseregnél 1908-ban jelentek meg az első kísérleti konyhakocsik, amelyek Weiss Manfréd csepeli gyárából kerültek ki. A gulyáságyú elnevezésre már 1914-ből van adat. A gulyáságyú - hivatalos nevén mozgókonyha - két egységből állt: a mozdonynak nevezett első részből (ide fogták be a lovakat, majd később, a második világháború éveiben már motorizálták az eszközt) és a mögé kapcsolt tűzhelyszekrényből. Ennek kéménye valóban ágyúcsőre emlékeztetett, innen a több nyelvben is elterjedt megnevezés. A mozgókonyhát több konyhakocsi - hivatalos nevén országos jármű - követte, ezek a raktár szerepét töltötték be, alapanyagokat szállítottak, de szükség esetén a meleg ételt is ezek vitték ki a távolabbi alakulatokhoz. A gulyáságyún három 93 literes és egy 20 literes (tiszti) üstben főtt az étel. Az nyilvánvaló, hogy a mozgókonyha nem jelenhetett meg á frontvonalban, de olykor előfordult, hogy a gulyáságyú is találatot kapott, a szakács pedig hősi halált halt. A főzés alapvetően a harcoktól távolabb, hátravonva történt, és az ételhordó katonák mentek az ételért, nem ritkán kilométerekről cipelték a csapatokhoz a kondérokat. De nem csak a harcok okoztak nehézséget az ellátásban - a járhatadan utakon az ellátó egység sokszor napokra lemaradt a mozgó csapatok mögött, a kimerült katonák pedig csak a tartalékba kapott konzer- veket fogyaszthatták. A nagy háború másik nagy találmánya a főzőláda volt: egy rossz hővezető anyaggal (leggyakrabban szénával) kibélelt láda, amelybe két-három lábast lehetett elhelyezni. Az edényeket forrón rakták bele, és nemcsak melegen tartotta az ételt, hanem arra is alkalmas volt, hogy a félig kész fogás megpárolódott benne. A propaganda a civil lakosságot is buzdította a főzőláda használatára, ám tömegesen nem terjedt el. Ha a háztartásokban nem is, a frontvonalban nélkülözhetetlennek bizonyult - a hegyvidéken harcoló alakulatokhoz teherhordó öszvéreken, lovakon juttatták el főzőládákban a meleg ételt. Tisztek és bakák A gulyáságyú szerkezetét látva jogosan merül fel a kérdés: léte- zett-e külön tiszti ellátás vagy sem az első világháborúban? A beszámolók arra mutatnak, hogy volt is, nem is. A hadvezetés a kétféle étkezést nem engedélyezte, de nem is tiltotta. Sok visszaemlékezésben találunk utalást arra, hogy a tiszteknek jobb, több, változatosabb étel jutott. Mozgó csapatoknál, frontvonalban, a háború előrehaladtával persze ők is örülhettek, ha egyáltalán meleg étel került eléjük. A háborús menüben is akadtak kedvelt és gyűlölt fogások. A katonák egyik kedvence a cók- mók, más néven cakumpakk volt. Ebben együtt főtt minden: a leves, a hús, a főzelék, a tészta. Voltak viszont olyan ételek, amelyekkel még a legínsége- sebb helyzetben is csak nehezen békültek meg. A dörrgemüse, avagy drótsövényfőzelék kifejezetten rettegett fogásnak számított, kétes minőségű szárított zöldségekből készült. A lóhús még szükséghelyzetben is nehezen áthágható tabunak tűnt. Fennmaradt egy visszaemlékezés a przemysli erőd ostromára: a kiéhezett védők 1914 és 1915 fordulóján, három hét alatt közel 15 ezer lovat vágtak le. Szükségszerű lépés volt: nemcsak a csapatok ellátására nem maradtak készletek, hanem a takarmány is elfogyott. „A legénység néhány napig undorodva lökte vissza az ételt. (...) A szükség, az éhség azonban lassan rávette a lóhús elfogyasztására a katonákat. Az osztrákok, a csehek és galíciaiak sokkal mohóbbak és hamarabb vette be a gyomruk. A honvédekkel volt e tekintetben a legtöbb baj. A szegedi, miskolci, egri baka hallani sem akart róla. (...) Készítettek azután belőle gulyást. Ez volt a lóhús sorsa a legénységnél. A legrosszabb sors, a legehetetlenebb variáció. Kemény, édes, inas, rágós. Sohasem lehetett vele megbarátkozni. Rengeteg vicc keletkezett éppen ezért a lóhúsról. Az egyik elmondható: Mi a különbség a trójai és a przemysli hősök között? A trójaiak benne voltak a lóban, a przemyslieknél pedig a ló van bennük. (...) Az oroszok persze már tudják, hogy lóhúst eszünk, átnyerítenek, ami a honvédeket borzasztóan bántja”- írta Lévai Jenő. Bánat ide vagy oda, a lóhús nem tűnt el a magyar történelemből- a második világháborúban megint találkozunk vele. Ahogy az ínség gasztronómiájával is, ami nagyjából száz éve lett a magyar konyha tartós része. (Feldolgozta: Almási Sára) Igen. Elképesztő, mi folyik. Én egyébként nem hiszek ebben a jobboldal-baloldal cirkuszban. Szerintem a képviseleti demokrácia rendszere mára nagyon kiüresedett, már csak arról szól, hogy négyévente néhány bohóc közül kiválaszthatjuk, hogy a piros, a zöld, a kék vagy a lila szimpatikus nekünk. És ezután négy éven keresztül ők a királyok, bármit megtehetnek. Ami kell nekik vagy a haverjaiknak, azt egyszerűen elveszik. Egy szelíd lázadó Komáromy Gergely, vagyis G. Ras, a budapesti Riddim Colony frontembere igazi „szelíd lázadó”. Tavaly nyáron kiköltözött a Keleti pályaudvarra, zenélt a menekülteknek és velük aludt a földön. Idén a milliárdos városligeti ingatlanbiznisz elleni tiltakozásul felmászott a bontásra ítélt Közlekedési Múzeum tetejére. Mivel évek óta ő konferál a pozsonyi Uprising reggae- fesztivál nagyszínpadán, idén kihasználtuk az alkalmat egy kis esélylatolgatásra. jól tudom, jelenleg is eljárás folyik ellened. Ha Bizony, méghozzá egyszerre több is. Öt rendbeli rendőri intézkedéssel való szembeszegülés miatt és szintén öt rendbeli szabálysértés miatt. Pillanatnyilag kétszázezer forint büntetésnél tartok, amit persze nem áll szándékomban befizetni. Elvisszük az ügyeket akár Stras- bourgig, az Emberi Jogok Európai Bíróságáig is, mert a szembeszegülés abból állt, hogy közterületen, illetve legális demonstrációs területen teljesen békésen, erőszakmentesen tiltakoztam. Törökülésben, csukott szemmel meditáltam. A ligetvédők tüntetéséről miért vittek be a pszichiátriára? Mert a rendőrök azt hazudták, hogy közöltem velük: kábítószer hatása alatt állok. Ezért bilincsben vittek a zárt osztályra és 18 órán át ott tartottak, azzal az indokkal, hogy ön- és közveszélyes vagyok, és azért másztam fel az épületre, mert öngyilkos akartam lenni. Persze kiderült, hogy ebből semmi sem igaz, az orvosok sem értették, mit keresek ott. Sőt a kórház igazgatója olyan jó fej volt, hogy meghívott zenélni a betegekhez. Akkor is indítottak ellenem egy eljárást ellenszegülésért, amit azért nem értek, mert önként másztam le a tetőről, és csak ezután bilincseltek meg. Érzel olyasmit, hogy igyekeznek megfélemlíteni, illetve példát akarnak statuálni abból, ahogy veled bánnak? Persze, ez a cél, és nyilvánvaló, hogy politikai megrendelésre történt, ami történt. Inkább nem is mondom el, mivel fenyegettek meg a rendőrök, amikor nem voltak fiil- tanúk. Márpedig a polgári engedetlenség egy jogállamban az ellenállás legális eszköze. Ezt szerencsére a környezetemben is egyre többen gondolják így. És egyre kevesebben engedik megfélemlíteni magukat. A polgári engededenség azt jelenti, hogy ha az alapjogok szelleme sérül, akkor minimális szabálysértés megengedhető az állampolgár részéről. Ebbe a kategóriába tartozik például a sztrájk vagy a bojkott is. De az is, amit mi csinálunk Közterületen demonstrálunk, teljesen békésen odaláncoljuk magunkat egy épülethez, vagy felmászunk rá. De ha ezzel sértjük a magyar kormányhoz közel álló üzleti körök érdekeit, illetve kellemetlenséget okozunk nekik, akkor akár zárt osztályon is végezhetjük. Jó ügyvéded van? A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő civilszervezet vállalta, hogy segít. Ök azért dolgoznak, hogy Magyarországon bárki megismerhesse alapvető emberi jogait, és érvényesíthesse azokat a hatalom indokolatlan beavatkozásaival és mulasztásaival szemben. Szerinted mi történik a budapesti Városligetben? A hatalmon lévők újabb milliár- dokat akarnak szétosztani az ismeretségi körükön belül, teljesen indokolatlan átépítések ürügyén. Az igazi reggae mindig is a lázadás, a társadalmi igazságtalanságok elleni tiltakozás zenéje volt. Ezért nekünk is súlyosabb következményekkel kell számolnunk. Mert jelenleg fontosabb egy uralkodó elit pénzügyi érdeke, mint az állampolgárok legalapvetőbb szabadságjogai, például a friss levegőhöz való jog, a köztulajdonhoz való jog és persze a békés tiltakozáshoz való jog. Hogy látod: romlott az érdekérvényesítés esélye Magyarországon az utóbbi időszakban? Mit szólsz ahhoz, hogy az elmúlt hetekben több mint százan küldték vissza állami kitüntetésüket egy szerintük kártékony tevékenységet végző publicista elismerése ellen tiltakozva? Szép megmozdulás, de szerintem más van e mögött. A hatalom képviselői olyanok, mint a jó pókerjátékosok. Kockáztatnak és blöffölnek. Talán számítottak rá, hogy Bayer Zsolt kitüntetéséből botrány lesz, és direkt ki akarták ugrasztani a nyulat a bokorból, hogy lássák, kik azok a megbízhatatlan értelmiségiek, akik felvállalják, hogy szembe helyezkednek velük Aha, ez az a száz-kétszáz ember? Nem probléma! Ha több tízezren, százezren tüntetnének az már nagyobb fejtörést okozna nekik Valójában ennél sokkal több embernek lenne oka tiltakozni, de kevesen merik felemelni a szavukat. Bízom benne, hogy ez a sok napvilágra kerülő mocskos ügy elég lesz ahhoz, hogy összefogjunk, és megmutassuk a tényleges erőnket. Legközelebb szeptember 24-én szervezünk egy erőszakmentes, de radikális demonstrációt a Hősök terén a ligetvédőkkel, a Római parti és vár környéki építkezések ellen tiltakozókkal, az oktatásban dolgozókkal, szóval az összes olyan szervezettel együttműködve, amelyek megálljt akarnak parancsolni a hatalmi önkénynek Egy fesztiválon beszélgetünk. Nem zavar, hogy mostanában ritkán kérdeznek a zenédről a riporterek? Egyáltalán nem, mivel a zenész énem és az állampolgár énem szépen összeforrt. Sosem pusztán csak szórakoztatni akartam az embereket, mindig volt mondanivalóm. Nem divatból viselek rasztafrizurát, a filozófiájukkal is azonosultam, például már jó ideje nem érdekel a pénz. Az igazi reggae mindig is a lázadás, a társadalmi igazságtalanságok elleni tiltakozás zenéje volt. Hogy mást ne mondjak, nézd csak meg Bob Marley dalszövegeit. Szólóban és a zenekarral is gyakran lépünk fel jótékonysági rendezvényeken, és talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy a reggae-zenének gyógyító ereje van. A lelket gyógyítja. Juhász Katalin Komáromy Gergely (Képarchívum)
