Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-31 / 203. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. augusztus 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Mi kéne, ha vóna Várni az intelligens, jobboldali, magyarbarát szlovák kormányt? VERES ISTVÁN M íg a tavalyi nyarat a sorozatos kánikulák miatt szidtuk, az idei a sok eső miatt érdemel kritikát. Soha nem lesz már egy rendes nyarunk, mondhatnánk. De nézzük inkább, mi mindent mondhatnánk még. Tengerparti sütkére- zés, aratás, vagy éppen paradicsombefőzés közben nyilván sokaknak feltűnt, hogy négyről hárompártira olvadt a szlovák kormánykoalíció. Smer, SNS, Híd. Úgy tűnik, eléggé egymásra van utalva most ez a három párt, mivel a Smer kezdi a mostani ellenzéktől visszakapni azokat a pofonokat, vagy inkább öklösöket, amelyeket ellenzékből annak idején Mikuláš Dzurindáéknak kiosztott. Emlékezzünk csak vissza arra a véresszájú Ficóra, aki 2002-2004 táján még azt sem tudta, jobbra-e, vagy balra, csak azt, hogy meg kell mondani keményen, hogy Dzurinda és Miklós mindent eladtak, Csáky meg, a kormányföhelyettes, Budapestre jár beszámolni a független Szlovákia államtitkairól. Mostanra viszont Fico is kitermelt magának egy hasonlóan szívós és kitartó ellenséget Igor Matovič személyében, egészségére. Ami a kormány munkájának szlovákiai magyar szempontból fontos vonzatait, vagy inkább azok visszhangját illeti, mintha kicsit nehezen kezdenénk felpörögni. Elsírtuk már sokszor bánatunkat a vállalhatatlan koalícióról, amelybe a Híd belépett, kiosztottuk a kemény szavakat arról, hogy ki mit ígért vagy nem ígért, betartott vagy nem tartott, ki mihez asszisztál vagy nem asszisztál. Megint megtudtuk, hogy a politika nem lányregény, és a rossz után nem mindig a jó, hanem néha a rosszabb következik. Most viszont el kellene kezdeni rámutatni a problémákra, amelyeket a Híd kormánytagként esetleg megoldhat. Már ha léteznek ilyenek. Az egyszínű Smer-kormány alatt szinte hetente merültek fel témák, amelyek közösségünk megmaradása és fejlődése szempontjából kulcsfontosságúak voltak, állítólag. Jöttek a civilek, a szakemberek, meg persze a magyar politikusok is, és hangoztatták, mi lenne a teendő. Most beállt egy új helyzet, meg van ígérve egy rakás intézkedés. Most el lehet érni bizonyos dolgokat, állítólag. Egyesek szerint többet is, mint egy sok pártból álló jobbközép koalícióban lehetne, vagy lehetett bármikor. El lehet mondani, mi kéne, ha vóna. Követelni kellene. Már ha van mit. Mert még a végén mindenki elkezdi azt hinni, hogy mindent jól csinál. Agonizálni dicső, és főleg kényelmes időtöltés, de nem biztos, hogy az a jó hozzáállás, hogy ha nincsenek magyarok a kormányban, az a baj, ha meg vannak a kormányban magyarok, akkor az. Az intelligens és magyarbarát jobboldali szlovák politikusokból álló kormány ideje nem fog eljönni. Ha pedig mindezt sikerült magunkban átvennünk, levezetésképp gondoljunk szegény KDH- ra, amelynek még ez sem adatott meg, ráadásul megválasztotta pártelnöknek Alojz Hlinát. Emlékezzünk rájuk egy bibliai idézettel: „Kéjetek, és megadatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” Máté evangéliuma, hetedik fejezet, hetedik vers. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Kotleba, a holtsúly ^ upán pár hónap M 1 £>( kellett hozzá, hogy V a kormánykoalíció kJ átalakuljon. Mikor Robert Fico vagy Szlovákia politikai jövőjéről és a váltásról van szó, korábban kezdünk el félni a szélsőségesektől, például a felmérésekben egyébként stagnáló Marian Kotleba vagy Robert Svec kezdeményezéseitől, mint bízni a klasszikus értelemben vett ellenzék sikerében. Pedig annyira nem kéne tartanunk a barna esőtől, a problémák gyökere és a megoldás máshol van. Akármennyire is riasztó Kotleba sikere, egyszerűen nem kormányképes és soha nem is lesz az. Az újfasiszta mozgalmaktól nem abban az értelemben kell tartani, hogy mi lesz, ha hatalomra kerülnek, hanem azért, mert létezésükkel megnehezítik az értelmes alternatívák kialakítását. Kotleba elsősorban konfliktusokat gerjeszt, továbbá a puszta létével rombolja a látszatát annak, hogy egy jól működő államban élünk. A vonatokon járőröző kopaszai, a szélsőséges kijelentések, a tüntetések a frusztráció levezetésére alkalmasak. Félreértés ne essék, küzdeni kell az ellen, hogy a fiataloknak ez a csoport kínáljon érthető alternatívát, ez az oktatással-neveléssel, felelős politizálással kapcsolatos alapvető feladat. Kotleba mindezzel együtt nem kormányképes, mert nincsenek partnerei. A francia Nemzeti Front, az osztrák FPÖ, vagy akár a Jobbik esete mutatja, lehet kitörés a kormányzás felé, de ez hosszú folyamat és a szalonképtelen, szélsőséges gyökerek megtagadásával j ár. A szélsőségesek nálunk más szempontból vágják tönkre az országot: a parlamenti viszonyokat kaotikussá, Ficót pedig megkerülhetet- lenné teszik. Kotlebáék holtsúlynak számítanak a parlamentben: amíg ott vannak, nehéz a kormány alternatíváiról gondolkodni a Smer vagy valamelyik szövetségese kihagyásával, amíg nem változik meg gyökeresen a pártok támogatottsága. Így adnak a szélsőségesek közvetlen ürügyet arra, hogy miért maradjon hatalmon egy erkölcsileg és politikailag vállalhatatlan csoportosulás. Fico alternatívája elvileg a jobboldal lenne, már ha nem heverne romokban. Kotleba és Kollár frusztrált választói úgy vélik, látnak valamiféle kiutat és voksolnak, de a klasszikus jobboldal támogatóinak gyakorlatilag nincs hová állni: az SDKÚ megszűnt, a KDH újrafogalmazza magát, a Híd és a Sieť „elárulta az ügyef’, az SaS és az Egyszerű Emberek pedig méssze van attól, amit a klasszikus jobboldali választó kívánatosnak tart. Nincs, aki megszólítsa ezeket a szavazókat, nélkülük pedig arról fogunk beszélni a politikai térben, hogy mit tesznek Szlovákiával a szélsőségesek - holott nem tesznek semmit, mindössze léteznek, látható alternatívaként. Kaliňák és Fi búcsúztatója MARIÁN LEŠKO M arek Maďarič kulturális miniszter, a Smer alelnöke két nagyinterjút is adott az elmúlt napokban. Akkor, amikor a Smer többi korifeusa egyáltalán nem töri magát, hogy a sajtóban szerepelhessen, a pártelnök-kormányfő meg inkább házi videóban üzenget a népnek. Velük szemben Maďarič le mert ülni kényelmetlenkedő újságírók kérdéseire válaszolni, mi több, képes volt újat is mondani Robert Kaliňákkal és Robert Ficóval kapcsolatban. Olyasmiket, ami vezető smeres politikusnak még nem hagyta el a száját. Persze kicsit bele kellett jönnie a dolgokba: a Denník N napilapnak még vonakodott nyíltan beismerni, hogy Kaliňák összeférhetetlenségi konfliktusba került. Csűrte-csavarta a szavakat, csak hogy ezt ne kelljen kinyögnie. Viszont a Postoj napilapnak adott inteijúban már kibökte, hogy „olyan ügyben nyomoznak, amelyben a miniszter is érintett”. Nem cáfolta azt az információt sem, hogy a Smer elnökségében ő azt az álláspontot képviseli, hogy a belügyminiszternek le kellene mondania. Nem cáfolta, csak éppen nem volt hajlandó hozzáfűzni semmit. A Smer hivatalos álláspontját pedig azzal magyarázta, hogy Kaliňák nem mondhat le az ellenzék nyomására, amikor azt kiabálják neki, hogy tolvaj és börtönben a helye. Maďarič ebben bizony téved, érvelése nem állja meg a helyét, mert összekever két dolgot - a politikai síkot és a tényeket. Az alkotmány szerint megengedhetetlen, hogy az a politikus, aki összeférhetetlenségi konfliktusba került, a helyén maradjon. Pont. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy mit és hogyan mond az ellenzék. Ha Kaliňáknál összeférhetetlenség áll fenn, akkor mennie kell és kész, mindegy hogy ki mit kiabál a Bonaparte előtt. Robert Ficóról még érdekesebben nyilatkozott a minisztere. Anélkül, hogy az újságíró különösebben feszegette volna a témát, Maďarič arról kezdett beszélni, hogy „a Smerben el kell kezdeni gondolkodni azon, mi lesz akkor, ha Fico már nem lesz kormányfő vagy nem lesz a párt elnöke”. Szóval Maďarič csak úgy magától előkapta ezt a témát, és figyelemre méltó választ adott arra a kérdésre is, hogy milyen személyes ambíciói varrnak még a politikában. Konkrétan kettő vágya van, „befejezni az elkezdett kulturális misszióját a minisztériumban”, és segíteni abban, hogy „a Smer elkerülje az SDKÚ és a HZDS sorsát, amelyeknek nem sikerült az átállás, az erős pártelnök távozása után nem tudták sikeresen tovább működtetni a pártot, akár egy kevésbé karizmatikus vezetővel”. Hát, az ilyen nyilatkozatok a legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy elhallgattassák a szóbeszédet és a találgatásokat Robert Fico politikai visszavonulásáról. Épp ellenkezőleg, és pontosan ez volt Maďarič célja: napirenden tartani a témát. Amikor a Smer alelnöke azt mondja, „el kell kezdeni gondolkodni a Smer működésén egy kevésbé meghatározó pártelnökkel”, akkor hivatalosan megerősíti az eddigi találgatásokat, hogy Fico előbb-utóbb lelép. Persze nem túl meggyőzően hozzátette, hogy ez egyelőre nincs napirenden, de éppen az ilyen dolgok emlegetésével tartja Maďarič napirenden Fico távozását. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ ENSZ: tilos tiltani a burkinit Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR) szerint a burkinivi- selés alapvető szabadságjog. Rupert Colville, az OHCHR szóvivője közölte, súlyosan sértik a szabadságjogokat a francia üdülőhelyeken a burkini viselésére vonatkozó tilalmak, és haladéktalanul fel kell oldani azokat. A legfőbb franciaországi közigazgatási bírósági szerv, az Államtanács a múlt pénteken ideiglenes határozatában felfüggesztette a teljes testet elfedő fürdőruha, a burkini viselésére vonatkozó tilalmat az egyik üdülőhelyen, a francia Riviérán fekvő Villeneuve-Loubet- ben. Colville felszólította a francia hatóságokat, hogy oldják fel a tilalmat a többi - összesen 31 - tengerparti városban is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi emberi jogi normák szerint a vallás kinyilvánítására, köztük a ruhaviseletre vonatkozó korlátozások csak kivételes esetekben alkalmazhatók, például a közbiztonság, a közrend, közegészségügy vagy közerkölcs veszélyeztetése esetén. A szóvivő szerint a szervezet teljes mértékben megérti az elmúlt hónapok franciaországi terrortámadások okozta keserűséget és haragot. Azonban a burkinit vagy más ruházatot viselő lányokat és asszonyokat nem lehet felelőssé tenni mások erőszakos vagy ellenséges tetteiért, a hatósági intézkedéseknek pedig azok ellen kell irányulniuk, akik szítják a gyűlöletet és az erőszakot. A burkiniellenes rendeletek sértőek és megalázóak rájuk nézve, és nem fogadható el az az indoklás sem, hogy higiénés vagy közegészségügyi okokra hivatkozva vezetik be őket. (MTI) A németek 81%-a tiltaná a burkát A német lakosság 81 %-a támogatja a burka vagy más muzulmán női öltözék nyilvános viselésének valamilyen tilalmát. Az ARD köztelevízió felmérése szerint a lakosság 51%-a az általános, 30%-a a részleges - például a közszolgálatban és az iskolákban való viselésének - tilalmat pártolja, s csak 15 százalék ellenzi a tilalmat. A burkaviselési vitában megszólalt a Németországi Muzulmánok Központi Tanácsának elnöke, Aiman Mazyek, aki azt mondta, a „belpolitika elburkaizá- lódása” nem szerencsés, mert el- • vonja a figyelmet a valóban fontos ügyektől. (MTI)
