Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-31 / 203. szám, szerda

I KULTÚRA 2016. augusztus 31.1 www.ujszo.com Az idei évad központi témája a megosztottság Évadnyitó társulati ülést tartottak a Komáromi Jókai Színházban V. KRASZNICA MELITTA BÉRLETHIBDETES WWWOkAL** 2016 /S017 6 I RÖVIDEN Meghalt Gene Wilder Los Angeles. Nyolcvanhárom éves korában, Alzheimer-kór következtében kialakult kompli­kációkban elhunyt Gene Wilder amerikai színész és komikus, a Charlie és a csokoládégyár (1971) és a Producerek (1967) című film sztárja. Azért tartotta titokban súlyos betegségét, hogy az őt Charlie-ként ismerő gyere­kek ne az Alzheimer-kórral kap­csolják össze a hóbortos karak­tert. Jerome Silberman néven született, színházban kezdte pá­lyáját. Életét az a darab változ­tatta meg, amelyben Anne Banc- roft volt a partnere. A színésznő Mel Brooks rendezővel járt, aki­vel Wilder jó barátságba került. Brooks kapcsolatai révén kapta első filmszerepét, a Bonnié és Clyde-ban alakította a bűnöző páros által elrabolt temetkezési vállalkozót. A rendezővel forga­tott A Producerek 1967-ben ha­talmas siker lett, Wildert Oscar- díjra is jelölték. Az ifjú Franken­stein (1974) meghozta neki a kö­vetkező Oscar-jelölést, igaz nem a színészi munkáért, hanem a legjobb adaptált forgatókönyvért járót, amit Brooksszal együtt ír­tak. Richard Pryorral legendás párost alkottak, 1976-ban álltak először együtt kamerák elé a Száguldás gyilkosságokkal című bűnügyi burleszkben. Együttmű­ködésüknek olyan vígjátékokat köszönhetünk, mint a Dutyi dili (1980), a Vaklárma (1989) vagy aFoltazsákját(1991). (MTI) Gene Wilder (1933-2016) (Képarchívum) Elegük van a bulvárból Peking. Ki akarja irtani a bulvárt a tévéből a kínai médiahatóság. Elegük van a celebekről szóló pletykákból, a bulvárhírekből. A hatóság szeretné elkerülni, hogy a műsorok a klasszikus kínai irodalom értékeit mellőzve a nyugati életmódot népszerű­sítsék. Úgy vélik, egyes progra­mokból hiányzik a „pozitív energia”, a helyes értékrend, és esztétikailag is rossz ízlésről ta­núskodnak. Megtiltják az olyan műsorok sugárzását, amelyek az egyik napról a másikra történő meggazdagodást és a trükkös gyarapodást állítják példának, az élvezetek öncélú hajszolását népszerűsítik, popsztárok, inter­netes celebek iránti rajongásra ösztönöznek. Azokat az intéz­ményeket, amelyek nem tartják be az újonnan hozott szabályo­kat, meg fogják büntetni, működésüket felfüggeszthetik vagy akár gyártási engedélyüket is visszavonhatják. (MTI) Komárom. A Jókai Színház 2016/17-es évadának bemutatói a megosztottság problimakörót igyekeznek körbejárni, legyen szó a pénz, származás vagy társadalmi hovatartozás miatti megosztottságról. „Hogyan is fogalmazza meg ma­gát 2016-ban egy közép-európai, határon túli, kisebbségi, nemzeti­ségi, a szlovák és a magyar kultúra között vagy mezsgyéjén lavírozni próbáló színház, sokak szerint jó, közepes, ne adj’ isten rossz szín­házi előadásokat létrehozó intéz­mény itt, Komáromban?—tette fel a kérdést Tóth Tibor igazgató a teg­napi évadnyitó társulati ülésen. És arra a következtetésre jutott, hogy egyszerűen csak SZÍNHÁZ. Aho­gyan nincs rossz színész - mert az ilyen nem színész-, csak jó színész van, és az „a színész”, igaz ez a megállapítás a színházra is. A rossz színház nem színház, a jó igen. Eb­be a SZÍNHÁZBA várják a közön­séget, ahol a minőség - mint elcsé­pelt jelző - garantáltan jelen lesz a következő évadban. A színház hét saját bemutatóval készül. Ebből öt nagyszínpadi, egy gyermek-, egy pedig stúdióelőadás. Az első, amelynek premierje már szeptember 16-án esedékes, Arthur Miller drámája, Az ügynök halála. Ezt követi Székely Csaba Bányász­vakság című tragikomédiája, ame­lyet a kassai Thália Színházzal ko­produkcióban állítanak színre, majd Ibsen A nép ellensége című szín­műve, Shakespeare klasszikusa, a Rómeó és Júlia, végül pedig Heltai Jenő zenés vígjátéka, a Naftalín. Stúdióelőadásként Kathrine Kress­mann Taylor levéldrámáját, a Cím­zett ismeretlent mutatják be, a gye­rekeknek pedig Ulrich Hub Nyolc­Interjúkötet jelent mega rendszerváltozás előtti magyar könnyűzenei életről. Az elmúlt rezsim könnyűzenei életének tíz szereplőjével készült életinteijúkat tartalmazó kötet jelent meg a Nemzeti Kulturális alap Cseh Tamás Programja gondozásában, Hangok és ütemek címmel. A magyar könnyűzenei örökség megőrzése érdekében indított prog­ram első éve alatt kutatási céllal ké­szült beszélgetések szerkesztett, lábjegyzeteit változatát rendezték sajtó alá a szerzők, Csatári Bence, Jávorszky Béla Szilárd, Papp Máté és Rozsonits Tamás. „A könnyűzene történetének az oral history módszertana alapján tör­ténő gyűjtését és feldolgozását gya­korlatilag a Cseh Tamás Program in­dította el Magyarországon” - hang­súlyozta Csatári Bence. A történész­Atársulat kor a bárkán című meséjével ked­veskednek. A Bányászvakság a Stúdióbérlet­ben is szerepel, vendég stúdióelő­adásként érkezik Péterfy-Novák Éva Egyasszony című monodrámá­ja, valamint Tasnádi István A fajok eredete című műve. Gyermekeknek szóló vendégelőadásként Romhá- nyi József-Ránki György közked­velt meséje, a Mekk Elek, az ezer­mester szerepel a kínálatban. Az előttünk álló évadban is meg­maradnak a nagy sikernek örvendő gyerekprogramok, a nyitott napok, amikor a kulisszák mögé is bete­TÍZ életút egy kötetben (Képarchívum) újságíró szerint továbbra is feltárásra vár a második világháború előtti ma­gyar könnyűzenei élet története, és nem szabad megállni a rendszervál­kinthetnek a látogatók. Ugyancsak folytatódik a művészfilmek vetítése a Vasmacska Filmklubban, kísérleti jelleggel pedig közös tantermi elő­adássorozatot terveznek a Vekker Műhellyel. A Nemzeti Kulturális Alapnál nyert támogatásnak kö­szönhetően - Székely Csaba bá­nyásztrilógiája által ihletve - jövő tavasszal „bányászfesztivált”, szimpóziumot rendez a Jókai Szín­ház, kortárs drámaírók részvételé­vel. A fesztiválon a trilógia mind­három részét láthatja a közönség. A Bányavirágot 2014-ben mutatta be a Jókai Színház, ebben az évadban a tásnál sem. A zenetörténészek mel­lett a kötetben olvasható életutak ér­demesek a múlt és a zene iránt ér­deklődő nagyközönség figyelmére is, hiszen az egyes interjúk rengete­get mondanak el többek között a kor­szak közpolitikái viszonyairól. „Régi vágyamat élhettem ki azzal, hogy ezekkel az emberekkel talál­kozhattam és beszélgethettem” - fo­galmazott Rozsonits Tamás zenész és rockzenei újságíró. A Moby Dick együttes egykori dobosa elmondta azt is: sok esetben az évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott kérdéseit tehette fel az inteijúalanyoknak. A kötetből Bolba Lajos, Csányi Attila, Csiba Lajos, Dinnyés József, Kovács György, Módos Péter, Ne­mes Nagy Péter, Pentz Zsolt, Vági László és Victor Máté életútját is­merhetik meg az olvasók. A meg­kérdezettek között zenekarvezetőt, karnagyot, rádiós és televíziós szer­(Drozd Milan felvétele) Bányavakságot viszik színre, a tri­lógia harmadik részét, a Bányavizet pedig a budapesti Pinceszínház hozza el Komáromba. A színház gazdasági helyzetéről szólva Tóth Tibor megjegyezte, hogy 2008 óta nem nőtt a fenntartó Nyitra megyétől érkező normatív támogatás összege, ezért komo­lyabb beruházást nem is tudnak ter­vezni. Sok-sok tárgyalásnak kö­szönhetően annyit sikerült elérni­ük, hogy szeptembertől 13 száza­lékkal emelkedett a bérkeretük, így némileg emelni tudják a fizetése­ket. kesztőt, „daltulajdonost”, hangmér­nököt, a zeneszerzés mellett film- rendezéssel és képzőművészettel is foglalkozó gondolkodót, valamint dzsesszkutatót és bluesszakembert is találni. A kötetből kiderül, hogyan teltek a mindennapok a Magyar Rádió könnyűzenei osztályán, és hogy mi­lyen tényezők határozták meg a Ma­gyar Televízió könnyűzenei kínála­tát 1989 előtt. Az olvasó megtud­hatja azt is, hogy milyen hosszú le­hetett a külföldi turnéra induló szo­cialista rocksztárok haja. Rozsonits Tamás a tegnapi könyvbemutatón kiemelte azt is: a magyar könnyűzenei örökség meg­őrzése és archiválása terén „az utol­só órában vagyunk”, rengeteg zene- történeti kincs fog elveszni, ha nem kezdődik meg az egyre rosszabb ál­lapotban fellelhető adathordozók, lemezek és fotók mentése. (MTI) Az elmúlt rendszer rockzenéje

Next

/
Oldalképek
Tartalom