Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-27 / 201. szám, szombat
Visszaadták a Hemingway házából elvitt vadásztrófeákat T öbb mint ötven év után kerültek vissza jogos tulajdonosához azok a vadász- trófeák, amelyeket Ernest Hemingway halála után az író ketchumi házából vitt magával egy újságíró, Hunter S. Thompson. A jávorantilop-agancsokat Anita Thompson, az újságíró özvegye adta vissza. Mint elmondta, a férjét nagyon bántotta később, hogy magával vitte a relikviákat. Hun- tér Thompson 1964-ben járt az idahói Ketchumban, a National Observernek írt cikket arról, hogy miért vetett véget életének 61 évesen a világhírű író. Az akkor 27 éves újságíró az öngyilkosságot részben a világban, Afrikában és Kubában lezajlott gyors változásokkal magyarázta. Thompson szerint az ötvenes évekre még Ketchum is eltűnt a térképről, holott a harminAnita Thompson és az ellopott agancs (Fotók: tasr/ap) cas-negyvenes években még olyan hírességeket vonzott, mint Gary Cooper. Ernest Hemingway nagyon szerette a vidéket, ide járt halászni, vadászni, majd az 50-es évek végén megvette a Wood folyóra néző házat. Itt lett öngyilkos a sokáig depresszióval küzdő író, és itt, a ketchumi temetőben talált végső nyugalmat. Később ide temették el az író ugyancsak öngyilkos unokáját, Margaux Hemingwayt. Hunter S. Thompson említett cikkének elején a Hemingway házának falát díszítő antilopagancsokról is írt, azt azonban nem említette meg, hogy magával is vitte őket. A trófeák évtizedekig lógtak Thompson aspeni házában, a garázs falán. A relikviák végül Douglas Brinkley történész közreműködésével kerültek vissza a helyükre. Brinkley ugyanis Thompsontól tudott a trófeás történetről. Az özvegy augusztus elején vette fel a kapcsolatot a Ketchumi Közkönyvtárral, és pár nappal később át is adta az agancsokat. A trófeákat azóta eljuttatták New Yorkba, Hemingway egyik unokáHemingway és barátja, Aaron Edward Hotchner téli vadászaton Ketchumban. A fotót az író negyedik felesége, Mary készítette 1958-ban. jának, aki igényt tartott rájuk Azt nem lehet tudni, hogy a szarvast maga az író lőtte-e, vagy ajándékba kapta az agancsot. Érdekes, hogy Thompson hasonlóképpen halt meg, mint nagy írói példaképe, 2005-ben, 67 éves korában lelőtte magát coloradói házában. (MTI, ú) Daphne du Maurier megjósolta Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból? E lszakadás Európától, elitellenesség, gazdasági bizonytalanság - mind ismerős lehet a brit európai uniós tagságról június 23-án tartott népszavazással kapcsolatban. Daphne du Maurier, A Manderley-ház asszonya és más regények világhírű szerzője azonban már azelőtt megírta mindezt Rule Britannia című 1972-es könyvében, hogy a szigetország csadakozott a közös piachoz. A mű egy olyan Nagy-Britan- niáról szól, amelynek gazdasága súlyosan instabillá válik, miután be-, majd egy népszavazás után kilép az Európai Unió elődjéből, és uniót alkot az Egyesült Államokkal. Az amerikai tengerészek érkezése azonban inkább hasonlít invázióra. Daphne du Maurier az 1970-es választások és az azzal az ígérettel kampányok» konzervatívok kormányra kerülése után írta a regényt, hogy Nagy-Britannia csadakozik a közös európai piachoz. És noha a referendum nem játszik központi szerepet a könyvben - inkább az amerikai megszálláshoz szolgáltat hátteret -, a Rule Britannia számos támogatják az uniót az Egyesült Államokkal, míg az ország többi részében a többség ellenzi. A 2016- os népszavazáson is ellentét volt Angliában a vidék és a főváros között, London az EU-ban maradásra szavazott. Daphne du Maurier a regényben utal arra, hogy a dicsőséges történelmi múlt - különösen, amikor az Egyesült Királyságnak még szorosabb volt a kapcsolata a brit Nemzetközösség országaival - közrejátszott a Rule Britannia lapjain szereplő referendum eredményében. Az egyik szereplő így örvend „az angolul beszélő nemzetek” közeledéséről szóló terveknek: „nem lesznek parancsolgató külföldiek”. Ezzel kapcsolatban Matthew Francis, a Birminghami Egyetem politikai történelmet tanító professzora emlékeztetett arra, hogy a haimijne w M műi is „külföldiek” vagy a bevándorlók kérdése központi témája volt a 2016-os Brexit-kampánynak. „Szavazzon a kilépésre, vegyük vissza az irányítást! l” _ volt az egyik legfontosabb szlogen a tudós szerint. Mindez arra utalt, hogy az EU-ból kilépve a hatalom visszakerül Brüsszelből a Westminsterbe - magyarázta, hozzátéve, hogy a Nemzetközösséggel való gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése is szerepelt a kilépéspártiak ígéretei között. Daphne Du Maurier regényében Nagy-Britannia az árak növekedésével és akut munkanélküliséggel szembesül a közös európai piac elhagyása után. Ez a valóságban egyelőre nem történt meg, de Matthew Francis - és elemzők - szerint nem lehet kizárni, hogy be fog következni. „Nyilvánvalóan érezhetők már hatásai a népszavazásnak, elég a font árfolyamának esésére gondolni” - vélekedett. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a könyv egyik legfőbb vonatkozása nagy valószínűséggel fikció marad: Amerika nem foglalja el az Egyesült Királyságot. (MTI) ponton megegyezik a 2016-ban történtekkel, kivéve talán azt, hogy a kötetben szereplő népszavazáson a kormány visszatáncol a közös piaci tagság támogatásától, és inkább ellene foglal állást — idézte a BBC Helen Taylort, az Exeteri Egyetem tanárát. Egy évvel a könyv megjelenése után az Egyesült Királyság csadakozott az Európai Közösséghez. 1975-ben népszavazást tartottak a tagságról, a többség a bennmaradásra voksolt. Hugh Pemberton, a Bristoli Egyetem történésze szerint 1972-ben még valószínűdennek tűnt a három évvel későbbi referendum gondolata. „Nagy-Britanniában addig még soha nem tartottak népszavazást”, nem volt hagyománya. Daphne du Maurier könyvében sokan ellenséges erőként tekintenek az Európai Közösségre. A történet - az írónő sok más művéhez hasonlóan •<- Cornwallban játszódik, az ottaniak pedig az EU-ból való kilépésre szavaztak a júniusi referendumon. A regényben a cornwalliak kezdik szervezni az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság uniójával szembeni ellenállást is. „Egyértelmű a párhuzam azzal, hogy az ottaniak az EU-ról is azt gondolják, hogy parancsolgat az országnak” - vélekedett Helen Taylor. A regénybeli Nagy-Britannia politikailag megosztott, a londoni karakterek, köztük a miniszterelnök és a gazdaság meghatározó szereplői
