Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-27 / 201. szám, szombat

PRESSZÓ ■ 2016. AUGUSZTUS 27. www.ujszo.com RIPORT Az istenek és a mosoly szigete Báli az indonéz sziget­világ része, a turisták paradicsoma. Legtöb­ben a csodás tenger­parti nyaralás élmé­nyéért utaznak oda, de érdemes a sajátos hangulatú sziget bel­sejének látnivalóit is felkeresni. A vendég­látás példás, a hindu vallású lakosság sok mosollyal ajándékozza meg látogatóit. B áli homokos partjá­nak, kedvező éghaj­latának köszönhe­tően a világutazók kedvelt célpontja, a hullámlovasok hazája. Az őslakók büszkék származásukra, bárkivel elegyedtünk szóba, mindig tisz­tázta: ő balinéz. Az ősi nyelvet azonban már nemigen beszélik, In­donéziában az állami nyelv a latin betűs bahasa Indonézia. A lakosok hihetedenül kedvesek, ösztönösen érzik, azzal, ha mosolyt ajándékoz­nak, a saját lelkűknek tesznek jót. Pedig a történelem viharai őket is sújtották. Egyebek mellett indiai, jávai, portugál, holland hatás érte a szigetet. Kevés írásos emlék ma­radt fenn, az újkori holland gyar­matosítók nyomait a fennmaradt épületekben ma is őrzi a sziget. Az indiai hatás egyértelmű jele, hogy a lakosság több mint 90%-a hindu­nak vallja magát. Sajátos azonban ez a hitvilág, amely magába foglalja a szellemek létét is. Lépten-nyomon találkozhatunk házi oltárokon, fákon, bokrokon elhelyezett szobrokon a polenggel, (fekete-fehér kockás textilanyag), a vallási dualizmus jelképével. Kis áldozati kosárkákban, tálkákban többnyire virággal, gyümölccsel kedveskednek a szellemeknek. Ezek az üzletek, hotelek bejáratai­nál is megtalálhatók, sőt a taxikban is, egyik sofőrünk meglepő módon a kocsijában lévő háncskosárkába pénzt is tűzött. Hiába, Mammon is isten. A hinduizmus mellett az azt megelőző íradan szokásjog, az „adat” szabályai határozzák meg a balinézek mozgásterét. Az élet minden területét érintő szabályok sora a családot, a faluközösséget te­kinti elsődlegesnek, ezért minden családi és falusi ünnepet a szárma­zási helyen kell ünnepelni. Minden településnek három temp­loma van, a falunak a szent hegy, a 3142 méter magas Gunung Agung tűzhányó felé néző oldalán az iste­neknek szentelt, a tenger felé eső részen a halottak, a központban az élők - a nagy templomi ünnepek, falugyűlések — szent helye fekszik. Gyakoriak az évfordulós ünnepek is, mivel a balinéz naptár 210 na­pos. Az egyik legnagyobb esemény az újév kezdete. Előző este óriási lármával, a gonoszt megszemélye­sítő nagy bábok elégetésével mesz- sze kergetik az ártó szellemeket. Másnap teljes csend borul Balira, elbújnak az esetleg még kószá­ló szellemek elől. Mivel azok így senkit sem találnak, távoznak. Az ünnep komolyságát jelzi, hogy e napon még a repülők sem közle­kedhetnek. A tipikus balinéz templomba az úgynevezett kettéhasadt kapun - a dualitás szimbólumán - keresz­tül léphetünk be. Ne a mieinkhez hasonló templomi építményeket képzeljünk el! Általában három, fallal körülkerített udvarban szel- lős, tetővel fedett pavilonok áll­nak. Minden templomnak van „kulkulja”, harangtornya, és van­nak többemeletes tornyai (meruk), amelyek szintjeinek száma a hely rangját mutatja. A szertartások fontos része a szentelt víz. Tanúi le­hettünk egyszer, amint a pap meg­hintette vele háromszor a török­ülésben elhelyezkedő embereket: megtisztítván a testet, a szellemet s a lelket. A muszlimok elől menekülő jávai- ak beözönlésével megerősödő hin­duizmus nyoma a két leglátogatot­tabb tengeri templom is: a Tanah Lót és az Ulu Watu. Tengeri szik­lán magasodnak, titokzatosan, „el­érhetetlenül”. Az utóbbit szemte­len majmok serege „őrzi” a parton. Hihetetlen gyorsasággal lopják le a napszemüvegeket a turisták fejéről. Mesélték, hogy némelyikük beta­nított, s van, aki baksis ellenében visszaszerzi a majmoktól az elcsent holmit. A sziget fő temploma a Besakih bi­rodalmi vagy anyatemplom-komp- lexum, amely a szent hegy csúcsa alatt helyezkedik el. Életünk egyik legnagyobb élménye volt látni az ünneplőbe - többnyire fehérbe - öltözött embereket, ahogy fejükön az áldozati étkeket tartalmazó ko­sarakat egyensúlyozva áramlottak fel a hegyre; családok, egyenruhás faluközösségek, gyermekeket cipel­ve, öregeket támogatva lépdeltek. Szarongot, kendőt kellett nekünk is a derekunkra komi, mivel a szent Báli fő temploma, a Besakih-anyatemplom (A szerző felvételei) A Bratan-tó és a vízi templom Monszun idején A hihetetlen mennyiségű motorkerékpár, 99 autó miatt sokáig tart eljutni valahová. helyek csak így látogathatók. Bár kiírás tiltotta, mégis beléptünk egy áldozati udvarra, ahol éppen lencsevégre kaphattuk a szertar­tásos előadásra készülődő álarcos figurát. A biztonsági őr felfedezve bennünket szívélyesen kitessékelt, és kedvesen érdeklődött afelől, honnan jöttünk. (Ezt egyébként több százan megkérdezték tőlünk mosolyogva tíznapos ottlétünk alatt. Rendkívül sokan kértek fel barátságosan, hogy készíthetnek-e velünk közös fotót.) Báli nevezetessége a vízen úszó templom, a Púra Ulun a Bratan- tónál. Lenyűgöző látványt nyúj­tanak a víz fölé emelkedő tornyai, mögötte a hatalmas hegyekkel. Más vallások iránt toleránsak a balinézek. A kutai turistaközpont méretes katolikus katedrálisa töm­ve volt a misén, amelyen részt vet­tünk. Büszkék is lehettünk, mivel a fiatalokból álló kórust magyar karnagy vezényelte. Nagyon sok muszlim emberrel is találkoztunk, akik az idegenforgalom csábító ere­jének engedve költöztek át Jáváról. Keveset lát Babból az, aki csak a tengerparti homokban sütteti ma­gát. A sziget belseje sok érdekes lát­nivalót rejt. A régmúlt idők tanúi például: Tampaksziring királysírjai, Yeh Pulu legősibb domborművei a régi emberek mindennapjairól, az Elefántbarlang, s az előtte található hatalmas rituális fürdőmedence. Ugyan 18. századi, de nagyon szép a Mengwiben található Nagy Kert Temploma, amely alacsony kőfa­lának köszönhetően is belátható. Az embert próbára teszik a nagy szintkülönbségek, hiszen a sziget kicsi, de több, kétezer méter feletti vulkánja van. Báli művészeti központja Ubud, neve gyógyítót jelent, s így a sziget spirituális központjának is tartják. A környező falvak egy-egy kéz­műves mesterségre szakosodtak, fazekasok, fafaragók, textilesek, ezüstművesek ontják a változatos ornamentikával díszített tárgyakat. Az utakat kőfaragó műhelyek sora szegélyezi, amelyekben a templo­mok előregyártott elemei s a dé­monokat elrettentő szörnyűséges őrfigurák töméntelen mennyisége látható. Sajnos tapasztaltuk azt is, hogy az ősi motívumokat kom­mersz ábrázolások váltják fel. Bab fővárosa Denpasar, múzeuma kedves, befogadható nagyságú, a szokásos, többudvaros, külön álló épületes elrendezéssel. A kor­mányzati épületek, nagyobb palo­ták stílusa egységes, vörös téglából építették, fehér vagy szürke farag- ványokkal díszítették őket. A sziget történelme során számos kis király­ság alakult ki, több királyi palota is látogatható, jó szívvel ajánlhatjuk a Mengwiben találhatót, ahol úgy érzi az ember a berendezett pavi­lonok láttán, hogy ezeket tényleg használják. Noha a kakasviadal ma már hivata­losan tiltott, mi is láttunk kívülről olyan helyet, ahol éppen küzdelem zajlott. Egy kedves magyar isme­rős mesélte, hogy iskolája mellett rendeztek harcokat, s így elég nagy hangzavarban kellett a gyerme­kekkel foglalkoznia. A szórakozás ősi formája a tánc. A tradicionális táncot - amely apró mozdulatok­kal szinte egy-egy történetet fejez ki - már gyermekkorban kezdik tanulni. A gamelán zene speciáhs hangzása is hozzátartozik Bálihoz. Sok türelmet igényel a közlekedés. Bár a távolságok nem nagyok, a hihetetlen mennyiségű motorke­rékpár, autó miatt sokáig tart el­jutni valahová. Egy ismerősünkhöz igyekezve a 20 kilométeres utat pél­dául több mint egy óra alatt tettük meg. Reggelente félelmetes látvány az északi hegyekből lezúduló mo­torkerékpárok tömege, tulajdono­saik délre tartanak, dolgozni men­nek a turistaövezetbe. Elképesztő, ahogy egy család együtt utazik egy motoron. A szülőkön bukósisak, két gyermek betuszkolva közéjük, sisak nélkül. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor mindehhez még egy másfél éves forma fiúcskát a papa lenn a két lába között tartott. A taxi nem drága, s még olcsóbb, ha az úgynevezett bemókkal, kis buszok­kal utazik az ember. Ezekben azon­ban nincs légkondicionálás, a párás meleg pedig embert próbáló, és a leszakadó monszunesőt a rozzan­tabb bemókban nem lehet szárazon megúszni. A sziget egyébként sokat spórolhatna, ha nem festenék fel az utakra a közlekedési jeleket, mivel úgysem tartják be a szabályokat. Mint a világon mindenhol, Balin is élnek magyarok, egy csoport­jukkal alkalmunk volt találkozni. A legtöbben az indonéz állam által meghirdetett ösztöndíjprog­ram keretében kerültek ki. Tár­sat találtak maguknak, családot alapítottak. Elmondásuk szerint megragadta őket Báli misztikuma, amit igazán az ott több időt eltöltő érezhet meg. Báli varázslatos: a sok helyütt teraszosan megművelt zöldellő rizsföldek, a gondosan kiépített és a világörökség részét képező szi­getet behálózó öntözési rendszer, a pálmafák, a bambuszerdők, a kávécserjék, a különleges gyü­mölcsök, a tűzhányók, a hegyek­ből lezúduló folyók, a tengerpart, a batikolt kelmék és a sok mosoly megunhatatlan. Csermák Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom