Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-27 / 201. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. augusztus 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lehet, mégse akarjuk? Végre egyszer a javunkra tévedett a szlovák parlament MÓZES SZABOLCS V an egy olyan lehetőség a közmédiáról szóló törvényben, amelyről korábban álmodni sem mertek a honi magyar politikusok. Mégsem tudunk élni vele. Uj kormányzat, új tévéfőnök. Szlovákiában is így járja ez, legfeljebb a módszerek változnak. 2010- ben a Radičová-kormány úgy döntött, összevonja a Szlovák Televíziót és a Szlovák Rádiót, mivel így alkotmányos szempontból elegánsan meg lehetett szabadulni a tévéigazgatótól - ha ugyanis de iure megszűnik az általa vezetett intézmény, akkor neki sincs állása. Az összevont média élére pedig saját embert lehet ültetni. Történt eközben, hogy a médiaösszegyúrásról szóló jogszabályba bekerült egy ártatlannak tűnő paragrafus is. „A Szlovák Rádió és Televízió fö tevékenysége (...) tartalmi és regionális szempontból kiegyensúlyozott műsorok sugárzása a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek nyelvein, a Szlovák Köztársaság nemzetiségi és etnikai összetételének megfelelő időteijedelemben.” Magyarán: annyi magyar nyelvű műsor legyen, amekkora a magyarság aránya. Vagy értelmezhetjük úgy is: a kisebbségi műsorok egymáshoz viszonyított aránya feleljen meg a nemzetiségi arányoknak. A törvény- alkotó 2010-ben valószínűleg ez utóbbira gondolt, ám akár elölről, akár hátulról futunk neki a paragrafusnak, inkább az első értelmezés olvasható ki belőle. Decemberben lesz hat éve, hogy a törvényt megszavazták, de azóta sem bővült a műsoridő. Sőt, komoly próbálkozás sem volt,nem próbáltunk élni a Joghézaggal”. Persze egy ekkora volumenű bővítéshez nem árt a politikai „lefedettség” sem, a második Fico-kormány alatt ez értelemszerűen nem volt meg, ám március óta magyarok is vannak a kormányban, így még furcsább, hogy a téma egyáltalán fel sem merült. Végre egy terület, ahol nem kell zöldmezős beruházásként új törvény alkotni, az alapoktól magyarázni mindent a közvéleménynek és a koalíciós társaknak. Még csak törvénymódosítás sem szükségeltetik hozzá: elég a már évek óta kőbe vésett norma betartását kérni. De valahogy ez sem megy. A törvényt többféleképpen lehet értelmezni? Ezt az érvet hagyjuk meg az SNS-es politikusoknak! Nem is ezt akarta a tárca anno beleírni? Ezen főjön az akkori jogalkotók feje, végre egyszer ajavunkra tévedtek! Drága lenne a megvalósítása? Ezen meg főjön a közmédia vezetőségének feje, amely úgyis a tévédíj emelését kéri! így is alig nézi valaki a tévé magyar adásait? Akkor meg pláne itt az ideje jobbat, többet alkotni! Abban a helyzetben, amikor minden egyes pozitív kisebbségi lépésért szinte könyörögni kell, luxus parlagon hagyni azt, aminek a jogi feltételei már rég adottak! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) „Dugja a többi közé!” JUHÁSZ KATALIN élhetően világcsúcs született Magyarországon. Komoly mennyiségű fémhulladékot szolgáltattak be lovagkeresztek formájában a héten, Bayer Zsolt publicista állami elismerése ellen tiltakozva. A Magyar Hírlap munkatársa az indoklás szerint „számos nemzeti ügy feltárása, különösen a Gulag rabtelepein fogvatartottak sorsának és az erdélyi magyarság életének hiteles és méltó bemutatása tekintetében végzett újságírói tevékenysége elismeréseként” kapta a kitüntetést. Ezen érdemei azonban sokak szerint eltörpülnek uszító tevékenysége és rasszista megnyilvánulásai mellett. A Facebookon tejed egy gif: Ader János egy kukába kapkodja a feléje repülő kitüntetéseket. A Kétfarkú Kutya Párt egy konténert is kitett Budapesten, a szelektív hulladék- gyűjtést megkönnyítendő. Egy ismerősöm pedig azt sajnálja, hogy Bayer nem Kossuth-díjat kapott, mert dőlne a lé az államkasszába - a Kossuth-díjhozpénz is jár. Olyan művészek, tudósok is megváltak keresztjüktől, akik még soha semmilyen politikai tiltakozásban nem vettek részt, most viszont úgy érzik, nem akarnak egy társaságba tartozni Bayer Zsolttal. Ám, mint kiderült, hiába minden: állami díjat nem lehet visszaadni, sem visszavonni. Szándékosan hagyták ki ezt a lehetőséget a törvényből, mert ez „parttalan vitákat és értelmetlen oda-vissza vágásokat eredményezhet”. Ezek Ru- bovszky György KDMP-s képviselő szavai 2011 -bői. Azóta jó páran kaptak állami kitüntetést az Orbán- kormánytól, amelynek tagjai sosem csináltak titkot abból, hogy csak az a jó szervezet, amely őket szolgálja, csak az az elfogadott kultúra, ami nekik megfelel. Csak azt tömik pénzzel, azt díjazzák, a többi mind áruló, mocsok, nemzetellenes szemét. A kitüntetésüket visszaküldők nemcsak Bayer Zsolt zavaros munkásságának elismerése ellen tiltakoznak, hanem a kultúrát tipró hatalom ellen is. A „többiek” anyagi ellehetetlenítése ellen. A kiváltságosok piedesztálra emelése ellen. Érdemes beleolvasni a visszaküldött kitünte- • tésekhez mellékelt „indoklásokba”, amelyek nyilvánosságra hozásában egyébként az állami hírügynökségre egyáltalán nem lehet számítani. Például Fliegauf Bence nemzetközileg is sikeres filmrendező levele, aki szerint Bayer Zsolt nem új ságírással foglalkozik, hanem uszítással. A fiatal filmrendező ezt a cigánygyilkosságok egyik perbeszédével szemléltette, ahol egy vádlott arról beszél, hogy az egyik támadás helyszínének kiválasztására Bayer egyik tévés riportja motiválta. Áder Jánosnak címzett levelét Fliegauf így fejezi be: „Nekem nincs lovagkeresztem, kitüntettek viszont egy Érdemkereszttel. Nem öntől kaptam. Bayer Zsolt állami kitüntetése elleni tiltakozásomjeléül mégis önnek küldöm vissza. Dugja - hogy mást ne mondjak - a többi közé”. A magyar olimpia SZOMBATHY PÁL kirakat arannyal teli, a raktárban mögötte hiányosságok. Ö- rülni az aranyaknak, az ezüst, a bronz sikerének, s közben elgondolkozni az államilag szépen dotált magyar élsport Rióban megmért általános állapotán - az érmek mindkét oldaláról. Először tegyünk eleget Orbán Viktor felszólításának, aki szerint a nemek aranyharcában aratott 7-1-es női győzelem után önvizsgálatot érdemes tartaniuk a magyar férfiaknak. Ugyanő mondotta egykoron, hogy náluk a faluban azért másként néztek a lányok a katonaviselt emberekre. De mielőtt a sorkötelezettség visszaállításában látnánk a megoldást, inkább hátrébb a pocakokkal! Ha a különösnek látszó női fölényt alaposabban vizsgáljuk, két fenoménhez köthető a torz arány: Hosszú Katinka és Kozák Danuta is 3-3 aranyat szerzett, az ilyen klasszisoknak pedig örülni kell, nem megfejteni őket - a zseni nehezen enged a sablonleírásoknak. Azok, és kész. Ezért is működött kettőjük esetében az, ami másoknál inkább visszaüt, vagyis magánéletbéli társaik maguk fölé rendelése edzőjükként. Ők képesek voltak új módszereket, új utakat járni, kipróbálni és istenadta tehetségüket a vasakarattal párosítva ennyivel a világ elé kerülni. Miattuk nem kell önvizsgálatot tartaniuk a magyar férfi sportolóknak, ahogyan nem kellett Keleti Ágnes vagy Egerszegi Krisztina tündöklése után sem. Most, hogy a férfiúi szorongást oldottuk a hat helyett kétszer három arannyal - hozzátéve, hogy ebből kettőben további három remek hölgy is részes volt -, rátérhetünk a többiekre: Szász Emese engem megríkatott, kedves lénye, mosolyogva küzdése, az elbukott olimpiák utáni felállása, valamint a nagy párbajtőrözőből lett nagy edzővel, Kulcsár Győzővel alkotott párosa meghatóan haladt előre és érte el a célt. Szilágyi Áron a londoni flow-számyalás után megmutatta, hogy képes a még bonyolultabb feladat megoldására is, amikor egy teljes mezőny őt akarja kardélre hányni, s neki a dobogó tetejéhez hideg fejre van szüksége, vagyis agyjáték, fizikum, esélyesség súlya, ezeknek mind-mind passzolniuk kellett. Ahogyan 40 felett majdnem passzoltak, csak az utolsó pillanatban nem, egy komoly pályafutás szerény végrehajtójához, Imre Gézához is. Ő lett a majdnem-aranyérmes, hasonlóan ahhoz az úszóhoz, akit már nevezhetünk Csehzüst Lászlónak is egész olimpiai karrierjét tekintve. Az olimpiai érmeknek is van azonban másik oldala: fele annyi sportágból szerezték, mint négy éve, a pontszerző helyek zsugorodása hasonló tendenciát mutat, pedig a magyar állam 2010-ben stratégiai ágazattá tette a lerongyolódott sportot, s akkora anyagi forrást biztosít az ágazatnak, amely komolyabb olimpiai pontszámot indokolt volna. Aggasztó a versenyképes sportok spektrumának szűkülése a három kiemelkedő - úszás, vívás, kajak-kenu-mögött. Valószínűleg ez a legkellemetlenebb tanulsága a riói játékoknak: Magyarországot éremszerző ereje változatlanul a legnagyobbak közé teszi, lélekszámúnkhoz képest egyenesen pazar a sportprodukciónk, a legpazarabb a dél-koreaiakkal együtt, de vigyáznunk kell ajövőnkre. Ritkulnak a ponterős magyar sportágak, ráadásul generációs szakadékba zuhanhat több is. A vívást többségében veteránok viszik a vállukon, úszásban Kenderesi Tamás és Kaszás Boglárka tudott csak áttömi az ifjak közül. S visszatérve a férfi-női problematikához: létezése a kajak-kenu esetében viszont valóban szembetűnő volt, e sikersportág elkalkulálta magát várakozásaiban, Kozákékat kivéve. És szót kell ejteni a magyar sportlélek gyenge pontjáról, a labdajátékokról is, ahol fájó a túlnyomó távollétünk, s fájó az egyetlen kijutó, a vízilabda éremtelensége. Csapatsportokban szükség lesz valamilyen programra a felzárkóztatáshoz. A tanulságokat alapos mérések után érdemes levonni, ám az megállapítható: az anyagi jólét önmagában nem hoz teljesítményemelkedést. A brit tündöklés mögött álló ottani olimpiai finanszírozási rendszer azt mutatja, nem árt, ha versenyhelyzetben, vészhelyzetben érzik magukat a szereplők a forrásokért folytatott versenyfutásban is. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Gerillaháború az Iszlám Állam veresége esetére Ha az Iszlám Államot legyőzik, készüljetek fel hosszú gerillaháborúra - szólította fel az iraki szunnitákat Ajman az-Zaváhiri, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vezetője egy videoüzenet- ben. „Az iraki szunnitáknak nem szabad egyszerűen megadniuk magukat, amikor városaik a síita szafavida sereg kezére kerülnek. Ehelyett újra kell szervezniük magukat hosszú gerillaháborúra, hogy levessék magukról az új keresztes-szafavida elnyomást szülőföldjükön, ahogy már korábban is győzedelmesen tették” - hangoztatta Zaváhiri. A perzsa sahok szafavida dinasztiája a 16. század elejétől a 18. század első negyedéig uralkodott, és erőszakosan terjesztette az iszlám síita irányzatát, ám idővel az ez ellen fellázadó szunniták megdöntötték hatalmukat. Zaváhiri becsmérlő célból használta üzenetében a jelzőt az iraki hadsereget illetően. Közben az ENSZ-szakértők megerősítették, hivatalos vizsgálatuk szerint az Iszlám Állam legalább egy esetben bizonyíthatóan vegyi fegyvert vetett be. 2015. augusztus 21-én az észak-szíriai Aleppó közelében fekvő Marea településen használta a rendkívül mérgező mustárgázt. A jelentés készítői megjegyezték, hogy a szíriai konfliktusban a dzsihádista szervezet az egyetlen olyan hadviselő fél, amely jártas a mustárgáz használatában, valamint szándéka is azt bevetni. (MTI)
