Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-22 / 196. szám, hétfő

161 SPORT 2016. augusztus 22.1 www.ujszo.com Vicék Erik: „Nem vesztettük el az aranyat, mi megnyertük az ezüstöt BŐD TITAN ILLA Kísérletképpen álltak össze. Néhány hónappal később már megnyerték a világbajnok­ságot. A riói olimpiára éremért utaztak, s azzal is távoznak: a Denis MySák, Vl£ek Erik, Tarr György, Unka Tibor össze­állítású kajak négyes ezer méteren ezüstérmes lett. „Nem vesztettük el az aranyat, mi megnyer­tük az ezüstöt” - mondta a célban a tíz­szeres világbajnok Vlček Erik, akinek ez a harmadik olimpiai érme, tagja volt az Athén­ban bronzérmes és a Pekingben ezüstérmes egységnek is. A Lagoa-stadionban rendezett kajak-kenu versenyek utolsó döntő­jében rögtön az elején megugrottak a németek, és bár a szlovákiai hajó öt­hatszáz méterig tartotta velük a lé­pést, a végét a németek nagyon meg­húzták, és végül 3:02,143-es idővel, majdnem három másodperces előnnyel győztek. A második he­lyért Vléekék a csehekkel csatáztak, s bár a tribünről egy pillanatig úgy tűnt, 20 méterrel a cél előtt a csehek vannak előrébb, az utolsó métereken a szlovákiai egység újra rákapcsolt, és ezüstérmesként ért célba. Mámoros fürdőzés Tarr György ráugrott Vlček Erik hátára, ki is borultak rögtön mind­annyian a hajóból. „Olyan hulla vol­tam, örültem, hogy ülök, nemhogy még az egyensúlyt tartsam” - neve­tett Vlček. „Nagyszerű érzés volt célba érni, de aztán Gyuri kicsit lehűtött minket. Majdnem megful­ladtam” - mondta tettetett flegma- sággal Denis Myšák. Másfél éve még csak álmodott arról, hogy ott lesz Rióban, otthon is azt hallotta, erről már lekésett. „Megmutattam, hogy mindent lehet” - somolygott Myšák. A kajaksport Mourinhója A kajak négyes tagjainak egy­másra találása mesébe illő történet. Tavaly tavasszal Vlček és Tarr csak szenvedett K2-ben, pedig ezren és ötszázon is címvédő világbajnokok voltak. Linka Tibor a račicei Eb-n egyesben evezett, Denis Myšák pe­Denis Myšák (balról), Vlček Erik, Likér Péter edző, Tarr György és Linka Tibor az eredményhirdetés után (TASR-feivétei) dig a másik, akkor még „olimpiai”- ként emlegetett négyes beugró ve­zérevezőse volt, a fogfájással bajló­dó Krajčovič helyett. „Mindenki kritizálta, pedig ő volt már akkor is abban a négyesben a legjobb” -mutatott rá Likér Péter, az egység edzője. Tarr György így emlékezett vissza a kezdetekre: „Račicén a lelátón ott ült egy régi komáromi kajakos, Viszlai Pista, akinek olyan szeme van a kajakhoz, mint Mourinhónak vagy Guardiolának a futballhoz. O javasolta, hogy üljünk össze De- nisszel és Tibivel, hogy ebből vala­mijó sülhet ki.” Ez nem London Olyannyira igaza volt, hogy a kí­sérleti hajó rögtön a duisburgi Vk-n bronzérmet szerzett, majd a hazai válogatón ismét legyőzte a Kraj­čovič, Michálek, Jakubík, Demin négyest. így ők utazhattak a milánói vb-re, ahol elsődlegesen az olimpiai kvótaszerzés volt a céljuk. Ezt ma­gasan túlteljesítették, aranyérmesek lettek. Vlček és Tarr K2-ben is kvótát szerzett, így a szituáció némileg ha­sonló volt, mint London előtt, a né­gyes két tagja kettesben is indult (Londonban Vlček és Gelle). A négy évvel ezelőtti olimpián azonban mind a két egység lemaradt az éremről. A Vlček, Gelle K2-es nyolcadik lett, a Gelle, Jankovec, Vlček, Tarr összetételű négyes ha­todik, sokkal elmaradva a vágyott helyezésektől. Rióban minden másképp alakult. Igaz, a K2 nyolcadik helye Tarrt ki­csit megijesztette. „Beugrott, hogy ez most megint olyan, mint London. De a fiatalok rögtön megnyugtattak, ne féljek, nem fog még egyszer megtörténni az, ami Londonban” - mondta a négyes korelnöke, a 37 éves Tarr. Nyugalom a hajóban A fő különbség az volt, hogy Lon­don előtt a négyesen belüli megrom­lott viszonyok miatt (a két Riszdor- fer testvér összezördült Vlčekékkel, akik szerint Riszdorfer Mihály tel­jesítménye már kevés volt) csak az utolsó pillanatban dőlt el, melyik négy kajakos alkotja majd az egy­séget, Rióra viszont nyugodtan ké­szülhetett az új négyes. „A szakértők szerint hét év kell, amíg egy egység összeérik. A lon­doni négyes sem volt rossz, de szinte csak pár héttel az olimpia előtt állt össze”—mutatott rá Tarr György. Hideg fejjel Az új egységben tökéletesen öt­vöződik a fiatalok robbanékonysága a veteránok tapasztalataival. „Mind a négyen nagy harcosok. Nagyon jó, hogy a hajóban van két gyors fiatal és két kitartó, harcedzett versenyző - dicsérte védenceit Likér. - Külön jár a dicséret Denisnek és Tibornak, hogy életük első olimpiáján ennyire higgadtan tudtak versenyezni. Hi­deg fejjel tették a dolgukat.” Vlčekék a versenyt megelőző két hetet Rióban töltötték, és elismerték, hogy a hosszú együttlét már kicsit az agyukra ment. „Nem fogunk együtt szabadságra menni” - jegyezte meg Denis Myšák. „A rajtot megelőző néhány óra nagyon nehéz volt. Olyankor már ólomlábakon jár az idő, az ember egyszer hisz magában, hogy megle­het az érem, máskor elbizonytalano­dik. Az a várakozás még többet ki­vesz az emberből, mint maga a ver­seny” - tette hozzá Vlček. Nincs demokrácia Likér Péter fiatalabb Vicéknél és Tarmái is, ám versenyzői maximá­lisan tisztelik. „Más edzők kritizálni szoktak a módszereimért, de azt gon­dolom, a demokrácia ebben a hely­zetben nem működik” - jelentette ki Likér, aki minden részletre szigorú­an ügyel. „Folyton szekál minket, hogy kenjük be magunkat, ha napra megyünk, viseljünk napszemüveget, sapkát” - részletezte Myšák. Likér megjegyezte, mindentől félti 55 a versenyzőit, ezért idén nem is na­gyon engedte őket haza az edzőtá­borokból. „Sokat mozgok sportolók között, tudom, hogy néha hogyan vi­selkednek. Nekem itt van egy na­gyon jó négyesem, nem akarom el­rontani” - magyarázta a szakvezető. A legszebb olimpiai Linka és Myšák élete első olimpi­áján rögtön ezüstérmes lett. „Tudom, hogy ez keveseknek adatik meg - hangsúlyozta a somoijai Linka, aki­nek városában a moziban vetítették a K4 döntőjét. - Bízom benne, hogy ezt a sikert újabbak követik majd.” A K4-esnek az érmet a NOB-tag Danka Barteková adta át, aki nem mellesleg Likér Péter barátnője. „Nagyon megható volt, hogy éppen Danka volt ott. Nem vagyok az a sí­rás típus, de majdnem kicsordult a könnyem” - árulta el MySák. Vlček ötödik olimpiáján harmad­szor állhatott dobogóra, Tarr négy­szer járt a játékokon, ez a második érme a pekingi ezüst után. „Nagyon boldog vagyok. London nem a mi olimpiánk volt, de ez az eredmény gyönyörű”-nyilatkozta Tarr. Vlček úgy fogalmazott, „ez a legszebb olimpiai érme”, mert a konkurencia évről évre nagyobb. Irány Tokió? A két fiatal számára nem is lehet kérdés, hogy megcélozzák a 2020-as játékokat, de - főleg az ezüstérem után - még Vlček és Tarr sem ter­vezi a visszavonulást. „Jólesik, hogy az ellenfelek azt mondják, legenda vagyok, még ha én nem is érzem ma­gam annak — mondta Vlček Erik. - Szívesen segítek még a srácoknak, de ha úgy érzem, hogy már csak fé­kezem a négyest, akkor nem fogok sehová sem tolakodni.” Tarr György az olimpia előtt ki­jelentette, ha Rióban érmet szerez, akkor folytatja Tokióig. „Nem tu­dom, mi ütött belém, hogy ezt mondtam” -kacagott a verseny után, de látszott rajta, élvezi a verseny­zést, és még vonzzák a kihívások. Most azonban első a pihenés. „Csak az a baj, hogy mi nem tudunk lazán venni egy szezont - sóhajtott Tarr. - Ha már ott vagyunk a verse­nyen, akkor nyomjuk.” S talán pont ennek a mentalitás­nak köszönhetik, hogy Rióban ott állhatták az olimpiai dobogón. Likér edző szigorú rezsimet vezetett be Likér Péter, a riói olimpián ezüstérmes szlovákiai kajak négyes edzője bevallotta, katonai rezsimet vezetett be az edzéseken, más trénerek olykor kritizálják is a módszereiért. De hogyan is néz ki a Likér-féle diktatúra a gyakorlatban? „Hát úgy, hogy amit mond, azt úgy kell megcsi­nálni, ahogy ő akarja. De meg is csináljuk, mert nem hülyeség. Mindig jó úton vezetett minket - szögezte le Tarr György, az egység legidősebb tagja. - Nem tűnik sok­nak, amit kér, de azt akarja, hogy minden korrekt legyen, neki csak az a fontos, hogy jó technikával húz­zuk a vizet.” A somoijai Linka Tibor elismerte, ő az, aki a legtöbbször zsörtölődik az edző utasításai miatt. „Fontos, hogy egy edző kézben tartsa a dolgokat, van, akinek ez jobban bejön, mások­nak kevésbé, de hát ez is teljesen em­beri dolog. Nagyon odafigyel az ét­kezésünkre, hogy kevés lisztet együnk... De hát ezt megbocsátjuk neki, bár én nagyon szeretem a gu­lyást, a pörköltet, ő pedig ezt nem igazán hagyja jóvá. Persze itt-ott azért úgyis eszem ilyesmit” - neve­tett Linka, aki szerint a technika csi­szolása is kulcsfontosságú, mert a hajóval szinte táncolni kell a vízen, és aki nem érzi a helyes technikát, an­nak ez nem megy. Az egység legeredményesebb ver­senyzője, az immár háromszoros olimpiai érmes Vlček Erik szerint is elengedhetetlen, hogy egy csapatban legyenek szabályok, hogy ne ural­kodjon el a káosz. „Egymással szem­ben is fontos ez, hogy nem késünk el edzésről, nem akarunk kibújni a munka alól. Nem nevezném ezt ke­gyetlen diktatúrának, ezek teljesen természetes dolgok” — vélekedett Vlček. Elismerte, hogy másféle ez az edzői stílus, mint korábbi mesterüké, Šoós Tiboré, ezért meg kellett szok­niuk. „Viszont ez fokozatosan alakult ki, Peti nem volt mindig ilyen. De ha ő mindent megtesz értünk, akkor ő is elvárhatja, hogy mi is mindent meg­tegyünk a sikerért, és áldozatot is hozzunk érte” - hangsúlyozta Vlček. A kajak négyesben az esetleges ki­hágásokért nem kell büntetést fizet­ni, viszont számtalan fogadás kötte­tik. „Az edző nagy szerencsejátékos, Gyuri szintén, úgyhogy sokszor fo­gadnak egymással. Például edzőtá­borban Peti lapozgat egy katalógust, és megkérdezi Gyurit: Te, Gyuri, ha a következő versenyeden nyersz, ve­szel nekem ezt meg ezt? Gyuri pedig, lehet, hogy éppen fáradt, éhes, rá­vágja, hogy igen. A következő ver­senyen meg fordítva, ez egy ilyen jó kis kölcsönös ösztönzés” - mondta nevetve Vlček. A riói ezüstéremnek köszönhetően Likér két pár cipővel gazdagodott, az egyiket Tarr-ral, a másikat pedig az Denis Myšákkal kötött fogadása eredményeképpen kapta. (bt) Vasbányaiék negyedikek A 2013-ban világ­bajnok Vasbányai Henrik, Mike Ró­bert kenus duó ne­gyedik lett 1000 méteren. „Ennyi volt ez a mai pá­lya - jelentette ki Vasbányai. - 250-nél indítottunk, azt hittem, lesz elég idő befogni a többieket. Éreztem, hogy jövünk fel és meglehet az érem, még az utolsó ötvenen is rá tudtunk tenni, de nem sikerült.” Hozzátette: tavaly a kilencedik helyről tudtak a má­sodikra felémi. „Tudom, hogy a vezetőség többet várt tőlünk, én is többet vártam magunktól, de re­mélem, nem kell szégyenkeznem emiatt a negyedik hely miatt” - fejezte be Vasbányai. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom