Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-22 / 196. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. augusztus 22. KULTÚRA I 7 A megdöbbentő igazság Rendhagyó portréfilm készült Helmut Bergerről, a Visconti-filmek legendás osztrák színészéről Helmut Berger 1969-ben... ...és negyven évvel később (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Salzburg, lakótelepi lakás. Zsúfolt szobák, megrakott polcok, művészi rendetlenség, összevisszaság. Becsapásán indul a film. És provokatívan, polgárpukkasztóén, Helmut Berger, a Visconti-filmek lenyűgöző aktőre önkielógít. A csúcson szólal meg: „Stop! Színész vagyok!" És visszavonja az egészet. Hogy nem az történt, amit láttunk. Pedig igen, mert láttuk. Szemérmetlenül meglestük, a végén pedig konstatáltuk: ő is csak ember. Andreas Horvath portréfilmje, a Helmut Berger, színész először a velencei mustra közönségét sokkolta. Pár héttel ezelőtt Karlovy Vary- ban is adott egy gyomrost a közönségnek. Világhírű színészről, az egyetemes filmművészet legszebb darabjaiban játszó művészről ilyen dokumentumot, ebben a stílusban kevesen forgatnak. Én sem láttam még ilyet. Az első három perc engem is meglepett. Bátor, vakmerő, eredeti, konstatáltam. Nem leplez, nem szépít, nem hazudik. Andreas Horvath huszonnégy évvel fiatalabb Helmut Bergemél. Még a világon sem volt, amikor a hódító küllemű osztrák első filmjét forgatta az olasz mozi grófjával, Luchino Viscontival. Helmut Steinberger (vezetéknevének felét később eldobta) pincérként került a vendéglátóiparba. Még nincs húszéves, amikor elhagyja Bad Ischlt és Londonba költözik, mert sejti, arcával, megjelenésével sokakat csalhat ágyba, csapdába, később pedig moziba. Színészmesterséget tanul angolul, majd Rómába költözik, oda húzza a szíve. Örök város, Cinecitta, neore- alizmus, Moravia világa. Húszéves, amikor egy kávézó teraszán (ő még pincérnek öltözve) először találkozik Viscontival. Felveszi a rendelést, és nem sokkal később felszolgálja magát. Tálcán. Teljes pompájában. Szívószállal. Előbb Visconti kapja meg, majd a kamera. 1967-ben a Boszorkányokkal startol az akkor hatvanegy éves rendezőnél, világhírű színész két évvel később, az Elátkozottakkal lesz. Két filmbe kerül még be az olasz arisztokratánál: 1972-ben a Ludwigba, II. Lajos király szerepébe, majd két évvel később a Meghitt családi körbe. Több mint egy évtizedet töltenek együtt munkában és szerelemben. Közben eljátssza Dorian Gray-t is Massimo Dallamano filmjében, és forgat Vit- torio de Sicával is a Finzi-Continiék kertjében. Visconti 1976-ban meghal. Végakarata, amelyben Helmut Bergert nevezte meg örököseként, elkallódott. Az Ischia szigetén pompázó Visconti-palotából a rendező rokonai száműzték a vagyonra egyáltalán nem áhítozó osztrák színészt. Berger összeomlott. Képtelen volt feldolgozni Visconti halálát. Inni kezdett. A drogokat sem vetette meg. Labilis idegrendszerével öngyilkosságba kergette magát. Visszahozták. Visconti jó barátja, Franco Zeffírelli sietett a segítségére. Felkarolta, támogatta őt. Joseph Losey hívta az Egy romantikus angol nőbe. Tinto Brass a Kitty szalonba. Cop- pola A Keresztapa 3. részébe. Yves Boisset A Dreyfús-ügybe. Joshua Newton a Vaskeresztbe. Ez utóbbi már 2009-es esemény, onnan már lefelé vezet az út. A mélybe. A méltatlanba. Az elviselhetetlenbe. Amíg élt az édesanyja, úgy-ahogy tartotta magát. Mióta magára maradt, elbor- zasztó életet él. Ebbe ad betekintést kilencven- perces dokuportréjában Andreas Horvath, aki grafikusként végzett Bécsben, majd multimédia szakon Salzburgban. Helmut Bergert a nihilben kereste meg. Nem rábeszélni volt őt nehéz erre a döbbenetes erejű beszélgetésre (Operatőr: Andreas Horvath), hanem végigvinni ezt a sokszor hisztériába csapó, nagy kilengésekkel és megszakításokkal teli, lehetetlen interjút. Berger túldíszített lakásában minden a múltat idézi. A fotók a falon, a díjak a vitrinekben, az emléktárgyak, a berendezés, de még a legutolsó terítő is. Hatalmas lerakat, rendezetlen ketrec a lakás, ő maga pedig tépett szőrű, megfáradt és megvénült oroszlánként, lomhán nyúlik el benne. Szívszorító látvány, mi lett az egykor fényes napokat élt, osztrák Delonból. Aktív vagyok ma is, mint a vulkán, hangsúlyozza többször is, miközben látjuk: már a hamuja is kihűlt. Napi négy aktust, szerelmi triókat emleget, meg hogy elégedett az életével, bejárta a világot, játszott németül, angolul, olaszul és franciául. Ez mind igaz, csak közben iszik, egyik cigarettát szívja a másik után, egyik depresszióból zuhan a másikba, bejárónője többször is kifakad életvitelét elképesztőnek találva, magánya, agresszivitása, obszcenitása nem ismer határokat. Helmut Berger hetvenkét éves. Százhatvannal száguld a végzete felé. Itt van, de már máshol jár. Kitüntetések a nemzeti ünnep alkalmából Pozsony. A szlovákiai magyar kulturális ás közólst hat kiemelkedő szemólyisóge vett át magas magyar állami kitüntetést szombaton a nemzeti ünnep alkalmából Magyarország pozsonyi nagykövetségón. Az Áder János köztársasági elnök által adományozott kitüntetóseket Cimbalmosné Molnár Éva nagykövet asszony adta át. Petrécs Anna színművész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja a magyar színházművészet magas szintű képviseletében és a magyar irodalom Kárpát-medencén túli népszerűsítésében egyaránt meghatározó jelentőségű művészi pályája elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. Komzsík Attila matematikus, egyetemi oktató, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Középeurópai Tanulmányok Karának volt dékánja ugyancsak a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta a felvidéki magyar nyelvű felsőoktatás fejlődését elősegítő, a heA kitüntetettek Magyarország pozsonyi nagykövetségén: (balról) Németh Szilvia, Hecht Anna, Újváry László, Petrécs Anna, KomzsíkAttila és Hrubík Béla (Somogyi Tibor felvétele) lyi magyar közösséget is építő tudományos és tudományszervezői munkája elismeréseként. Ketten kaptak Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést: Hecht Anna karnagy, pedagógus a felvidéki magyarság önazonosságának megőrzése és kulturális kincseinek tovább- örökítése érdekében végzett közösségi munkája, továbbá aktív közéleti tevékenysége elismeréseként, valamint Hrubík Béla, a Csemadok volt elnöke, Ipolynyék polgármestere, aki a felvidéki magyarság körében végzett értékőrző közéleti és kulturális tevékenysége elismeréseként részesült a kitüntetésben. A Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést ugyancsak ketten vehették át. Újváry László lévai pedagógus értékes pedagógusi pályája, valamint a szlovákiai magyar kulturális életet gazdagító elkötelezett tevékenysége elismeréseként, Németh Szilvia levéltáros pedig a magyar vonatkozású hely- és jogtörténeti tárgyú kutatásai, valamint a magyar-szlovák kulturális és egyházi kapcsolatok erősítését szolgáló tevékenysége elismeréseként részesült a kitüntetésben. (tébé)
