Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-22 / 196. szám, hétfő
A funkcionalitás ötvöződése a retróval ■, (A szerző felvételei) Sandero: olcsó, de mindent tud A robotizált automata váltó a valódi egy lebutított verziója, erőtlenebbnek tűnik, nagyon lomhán vált ÚJ SZÓ-TESZT Őszinte autó: nem játszik többre, mint ami. A vállalt feladatot viszont teljesíti. Túlságosan egyszerű, ám elég olcsó ahhoz, hogy tömegek vigyék, mint a cukrot. A Dacia Sándorét teszteltük. Kelet-európai népautó. Talán ez a brandmeghatározás, címke lehetett a Renault vezetőinek célmeghatározása, amikor az évezred fordulóján megvették a román Dacia autógyárat. Akkor a konkurencia valószínűleg körberöhögte őket - a márka Nyugaton ismeretlen, Keleten pedig menthetetlenül rosszhírű volt -, ám az idő a franciákat igazolta. Persze ezért keményen meg is kellett dolgozni. Először jött a Logan, majd a Sandero, végül a Duster, a Dacia pedig a 10-es évekre levetkőzte korábbi imázsát. Ebben kulcsszerepe volt most tesztelt autónknak is, amely az utóbbi három évben a cégen belüli eladási verseny győztese. 2008-as piacra dobása óta egyébként több mint 1,1 milliót adtak el a példányból, döntő többségében a kelet-közép-európai térségben. Mi a siker titka? Nézzük meg közelebbről a Sanderót, s meglesz a válasz! Retró fíling A típust 2007-ben mutatták be, második sorozata 2013-tól vásárolható. És lépett egyet előre. Külső dizájn terén nem a középmezőnyben a helye - habár ez erősen szubjektív kategória -, belül viszont még lenne min változtatni. A Renault-nál a remek eladási mutatók miatt mintha attól félnének, a Dacia kannibalizál- ja a francia anyacéget, mással nem igazán lehet magyarázni azt a 80-as, 90-es évekbeli fiiinget, ami a tesz- telőre árad, miután beül egy Sande- róba. A funkcionalitást tekintve minden rendben, ki-be kapcsolható, állítható, változtatható minden, ahogy kell, ám az embernek nagyon „retró” érzése támad, bármihez nyúl. 20lóban pedig már tényleg ciki az ablaklehúzó gombját a középkonzolra tenni. Az ilyen apróságok és főleg az összkép miatt van az az érzése az embernek, hogy a franciák direkt tartják a diszkontdizájn kategóriában a „román” autót - idézőjelben, mivel a múltját tekintve gyakorlatilag semmi sem román a kocsiban -, nehogy elvigye a Clio vagy a Cap- ture vásárlóközönségét. Megy, elmegy Merthogy menettulajdonságban nagyjából hozza a Renault-k formáját, mást nem is tehet: a motor, a futómű és minden más, ami ehhez kell, a franciáktól érkezik. Az alul- dimenzionáltság egyébként a motorizáció terén is megjelenik: három változatban vihető a kocsi, a rém gyenge 1,2 literes benzinessel, az 1,5 literes turbódízellel és a 90 lóerős 0,9 literes turbóbenzinessel. Mi ez utóbbit teszteltük, robotizált automata váltóval — ez az automata váltás egy lebutított verziója, és az egyszerű váltó-gyenge motor kombináció nem is tett jót a kocsinak. A valóságosnál erőtlenebbnek tűnik, nagyon lomhán vált az automata. A motor 90 lóerős, ez papíron elégségesnek tűnik, ám ne várjunk tőle csodákat. Becsülettel elvisz minket bárhová, ám nem leszünk vele az utak királyai. ► Hengerűrtartalom ► Teljesítmény ► Forgatónyomaték ► Váltó ► Hússz./Szél./Mag. ► Üzemanyagtartály ^ Csomagtartó térfogata ► Végsebesség ► Gyorsulás 0-100 km/ó ► Kombinált fogyasztás ► A modell alapára ► A tesztelt modell éra Nem kicsi A Sandero kintről viszonylag kicsinek néz ki, ám ha beleülünk, utasokkal töltjük meg a teret és csomagokat rakodunk bele, már elegendőnek tűnik a helykínálat. Elöl kényelmesen elfér a sofőr, mögötte szintén nem kell nyomorogni. A hátsó sorba három gyerekülést is be lehetett tuszkolni, habár három felnőtt már csak rövidebb távon tudna utazni benne. A csomagtartó kategóriájában a nagyobbak közé tartozik: alaphelyzetben 320 litert kínál. Ennyi pénzért? 6800 euróért megkaphatja, 10 ezerért már fullos kivitelezésben viheti. Milyen autó az ilyen? Olyan, 898 cm3 66 kW/90 LE 5000 fordulatnál 140 Nm 2250 fordulatnál robotizált automata 4058/1733/1518 mm 50 liter 3201 175 km/ó 11,0 mp 5,7 liter 6790 euró 10 290 euró amelyik mindent tud. Maximális kivitelben szinte mindent belepakolnak, ami a nívósabb konkurenciánál megtalálható, a felhasználói tapasztalatok alapján pedig nem is romlandóbb a termék, mint a drágább konkurencia. Vagyis kopog, lötyög, nem néz ki túl strapabírónak, pedig nagyon az. Ez térségünkben pedig nagy szó. Csak együtt kell tudni élni azzal a tudattal, hogy úgy néznek majd ránk, ennek „megfelelt a Dacia” is (egyre ritkább címkézés), és meg kell szokni az avítt, nagyon múlt századi belső teret. Ha ez megy, nincs az a technológiai ok, ami miatt ne legyen racionális döntés Sanderót venni, főleg ilyen áron. Nem is csoda, hogy hazánkban is egyre többet adnak el a „román” autóból. Végezetül nézzük, melyik verziót érdemes megvenni. Az. 1,2-es motorral a legolcsóbb, de inkább felejtsük el. Mi az 1,5-ös dízelre szavaznánk, ám a 0,9-es turbóbenzines is rendben van. 500 euróval többet kémek a robotizált váltós modellért, mint a klasszikusért, előbbit inkább felejtsük el. A típus négyféle felszereltségben vihető (Access, Open, Artctica, Stepway), ha jót akarunk magunknak, az első kettőt hagyjuk a kísérletező kedvűeknek, indítsunk az Arcticától, ha pénzben belefér, akkor pedig legyen inkább a Stepway-szint. (MSZ) Dacia Sandero 0,9 TCe Stepway
