Új Szó, 2016. augusztus (69. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-02 / 179. szám, kedd
6 I KULTÚRA 2016. augusztus 2. | www.ujszo.com RÖVIDEN Ewan McGregor filmjével nyitnak Los Angolos. Ewan McGregor első rendezésével, Philip Roth Amerikai pasztorál című Pulitzer-díjas regényének adaptációjával nyílik az idei hamburgi nemzetközi filmfesztivál. McGregor a főszereplőt, Sey- mour Levov korábbi sztáratlétát alakítja, aki immár az 1960-as évek Amerikájának külvárosi áloméletét éli családjával - írta a Hollywood Reporter portál. Az idilli hétköznapoknak azonban vége szakad, amikor lánya, a Dakota Farming által megformált Merry, csatlakozik egy terrorista csoporthoz. Levov feleségét, Dawnt Jennifer Con- nelly játssza. McGregor és Connelly személyesen is ellátogatnak a 24. Hamburgi Nemzetközi Filmfesztivál szeptember 29-ei megnyitójára. Az American Pastoral világpremierje a szeptember 8-án kezdődő 41. torontói nemzetközi filmfesztiválon lesz. A film októberben érkezik az északamerikai mozikba. (MTI) McGregor idén rendezőként debütál, jövő februárban pedig jön a Trainspotting 2, melynek főszerepét alakítja (Fotó: TASR/AP) „A zongorista" családja pert nyert Varsó. Pert nyert egy varsói bíróságon Wladyslaw Szpilman- nak, A zongorista című Roman Polanski-film hősének özvegye és fia. A családtagok rágalmazás miatt perelték be Agata Tuszyn- ska írónőt, akinek egyik könyvében a nácikkal való együttműködéssel vádolják Szpilmant. Feljelentették a könyvet megjelentető kiadót is. A vádlott: Wiera Gran című regényében Tuszyns- ka egy zsidó énekesnőt idéz, aki szerint Szpilman kápó volt a varsói gettóban. Wiera Gran szintén túlélte a holokausztot, a háború után őt is azzal vádolták meg, hogy közeli kapcsolatban állt a nácikkal. A bíróság határozata értelmében a szerző és a kiadó köteles két héten belül nyilvánosan bocsánatot kérni a családtól, és a könyv későbbi kiadásaiból törölni a kifogásolt részeket. A pert nagy figyelem övezte Lengyelországban, ahol a 2000-ben elhunyt Szpilman nagyon népszerű volt. A világhírt Roman Polanski filmjének köszönhette, amely 2003-ban három Oscar-díjat kapott. (MTI) A szerző mint szöveg Esterházy azt vizsgálgatja, hogy íróként vajon mit tud kihozni ebből a helyzetből JUHÁSZ KATALIN Ha az ember szeret egy kortárs szerzőt, az a jelenidejűség netovábbja. Akkor izgatottan várja az új könyvét, kíváncsi, min dolgozik éppen, örül, ha összefut vele valahol. Ester- házyról tudtam, min dolgozik, de egy porcikám se várta ezt a könyvet. Szűk két hónapja sutba vágtam húsz oldal után. Majd, ha jobb passzban leszek lelkileg. A múlt héten vettem ismét elő, a passzomról inkább nem értekeznék. Esterházy Pétert ma temetik. Más szemmel olvasunk, másképp értelmezzük a mondatokat, ha tudjuk a történet végét. Ez ellen nincs mit tenni, ez így működik. Júniusban még nem tudtam a végét, ezért falra másztam a szerző ironikus, cinikus mondataitól. Attól, ahogyan megszemélyesíti a hasnyálmirigyrákot, ahogyan saját érzéseit, gondolatait, stílusát kiforgatja a következő sorban, mondván, hogy ezek csak szavak. Na, ne szórakozzon velem, mester! (Mert nekem írta, ez bizonyos, nem „hagyományos” napló ez, hanem nyilvános szereplés.) A múlt héten aztán rájöttem, hogy jóval több ez a könyv, mint léha menekülés a valóság elől. Hogy csak az tud így írni, aki reménykedni tud. Aki úgy érzi, rengeteg teendője van, és a benne tomboló Hasnyálka pimasz módon hátráltatja őt. Továbbá azt, „Hogy az életnek a művek rovására történő fölértékeléséből mi minden következik. Hogy nem számít a műgond, többet ér az élet spontaneitása, formátlansága. Az őszinteség, a kézzelfogható valóságvonatkozások, az ún. irodalmon kívüli erények fölértékelődése. Az így olvasott személyes mű nem »jó mű«, viszont nem csak mű(vészet). Ilyesmik”. (160.) Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, akkor valamivel könnyebb a dolgunk nekünk, olvasóknak. Akkor jobban viseljük a betegséget, a szerző betegségét. Aki aprólékosan beszámol reggeli émelygésekről, hajhullásról, levertségről, az előtte tornyosuló teendők elvégzésének tologatásáról. Folyamatos önostorozás- nak vagyunk tanúi. És annak, hogy az idő csak múlik, elcsorognak a napok a nagy semmibe. És magával cipel minket vérvételre, hőkezelésre, váróterembe, a kórház kertjébe. Egyáltalán nem akarjuk elkísérni, mégis ott vagyunk. És bár diszkrét velünk, hogy zavarunkat némiképp enyhítse, azért nekünk is meg kell birkóznunk a hányingerrel, takonnyal, nyállal, a beteg test lüktetésével. És a végtelen monotonitással. (írtam már ezt? Vagy nem írtam? Majd visszalapozok. Sokszor van deja vu érzése ez alatt a csaknem egy év alatt, míg a külső és belső történéseket rögzíti.) Fontos, hogy Esterházy nemcsak író itt, hanem olvasó is. És fontos, hogy épp mit olvas. „Devecseri könyvét is meg kell néznem. A has- felmetszés előnyei. Tegnap keresgéltem, de nem találtam. Talán Herm- dorf, neki is van egy ilyen haldoklós könyve. És Brodkey-t. Harold Brod- key: Die Geschichte meines Todes. Nem mintha én haldokolnék, vagy hogy ez lenne beígérve. Még nincs semmi beígérve.” (6.) Brodkey haldoklásából mi is kapunk részleteket, Esterházy dicséri a „kolléga” higgadt, bölcsességét, véleményez, továbbgondol. És Kosztolányit is lapozgat, „most elmondom, mint vesztem el”, betegségének és halálának dokumentumai. Ami szerinte „Akkor is lenyűgöző kötet, ha makkegészséges vagy”. Szóval a szerző kíváncsi. Figyeli, hogy csinálták ezt mások, hogyan „kezelték” betegségüket, hogyan igyekeztek a végsőkig birtokolni az életet és a kultúrát, ami persze számára majdnem egy és ugyanaz. És — ami egészen döbbenetes - vizsgálgatja, hogy ő vajon mit tud kihozni ebből a helyzetből, ha úgy tetszik, mennyit profitálhat a rákból saját írásművészete számára.' Ezen passzusokra talált nekünk egy Mészöly Miklós-i szókapcsolatot: „ontológiai derű” (9.). Használjuk, használjam csak bátran, mondaná, ha mondhatná, az az ember, aki oly sokszor segített már nekem. Eleganciát, stílust, ízlést, könnyedséget lehetett tanulni tőle. Ebből a naplóból pedig talán leginkább azt, hogy „A realizmus nem fontos, a valóság fontos”. És persze a beteget körülvevő rokonok, ismerősök is fontosak. Aggodalmuk néha terhes, máskor jóleső. Mindenki kap néhány szép mondatot. Például ilyeneket: „Elindultunk a »fiúggal« Jó, egyszerűen jó. A négy hülye testvér. Ha meggyógyulok, nyilván leverik rajtam mostani édes nagyvonalúságukat. Bár többé- kevésbé mindig ilyenek, talán figyelmetlenebbek. Holnap még nem mosok hajat. Addig mossad, amíg van. A testvéri szó. Egy egyke sose jutna el eddig a mondatig. Vagy nagyon-nagyon tehetségesnek kell lennie. Egyszerűbb testvérrel.” De legtöbbször ahhoz tér vissza- vissza a szerző, hogy mennyi dolga lenne/van még. Mialatt erről ír nekünk, egy másik füzetben elkészül A bűnös, Szüts Miklós akvarelljeihez - tavaly decemberben dedikálták közösen, csak úgy kígyóztak a sorok előttük. És egy harmadik füzetben születik egy elképesztően szürreális, ámde mélyen filozofikus mű is a Kovalens-kötésről, melynek semmi köze a kémiához, annál több egy bizonyos Jan Kovalenshez, az egykori csehszlovák sí-válogatott tagjához. A „naplóban” ott a szöveg váza, a kibővített verziót leadta a kiadónak. Azzal majd még meglep minket valamikor. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Magvető, 2016. Jason Bourne a mozis toplista élén A mozis kasszasikerlista élén tért vissza tíz év szünet után a filmvászonra Jason Bourne. A Matt Damon főszereplésével Paul Greengrass rendezésében készült folytatás bemutatása hétvégéjén erősen, 60 millió dollár jegybevétellel nyitott az észak-amerikai mozikban. Los Angeles. A Boume-sorozat- ban a Jason Bourne című film a második legmagasabb bevételű nyitóhétvégét hozta A Bourne ultimátum után. Szintén jól nyitott a Mila Kunis, Kristen Bell és Christina Applegate főszereplésével készült Rossz anyák című film, amely már bemutatása hétvégéjén behozta 20 millió dolláros költségvetését, és a 23,4 millió dollárt forgalmazva a harmadik helyre került a mozis toplistán a 24 millió dollár jegybevételű Star Trek: Mindenen túl sci-fi akciófilm mögött. A Rossz anyák a Másnaposok női változata: itt túlstresszelt anyák döntenek úgy, hogy kimenőt adnak maguknak, és vad tivomyázásba kezdenek. Csak egy dolog számít: hogy jól érezzék magukat. Visszatér a régi koleszos csajbulik ideje nagy ivászatokkal, kalóriadús kajálások- kal, hajnalig tartó dumálásokkal. A fiataloknak készült Idegpálya című thriller Dave Franco és Emma Roberts főszereplésével is majdnem visszahozta már forgatásának 20 millió dolláros költségeit. A film 15,1 millió dollárt forgalmazott szerdai bemutatása óta. (MTI, ú) Matt Damon visszatért legikonikusabb szerepében (TASR/AP-feivétei)
