Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)
2016-07-27 / 174. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. július 27. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 121 Hagyományőrzés a nyelvhatáron Az imregi népdalok olyan egyediek, hogy még a szomszédos falvakban sem éneklik őket LECZO ZOLTÁN Hagyományainkat, népszokásainkat, kultúrkincsiinket különbözőképpen őrizhetjük, ápolhatjuk. Ám ahogyan azt Imregen, ebben a kis keletszlovákiai faluban évtizedek óta teszi egy maroknyi közösség, arról csak a legnagyobb tisztelettel ós elismeréssel szólhatunk. mn Az Imregi Hagyományőrző Csoport 1981 -ben alakult Ádámné Ung- völgyi Erzsébet kezdeményezésére. Az együttest azóta is vezető hölgy elmondása szerint mindig vonzódott a régi táncokhoz, dalokhoz, gyerekkorában szívesen töltötte az időt nagyszüleinél, ahol számtalan élménnyel gazdagodott. Miután szülőfalujából, a közeli Abaráról Im- regre került, felfigyelt arra, hogy az itteni bálokban, lakodalmakon, ünnepségeken olyan dalokat hallhat, melyeket eddig sehol sem. Akkoriban a Nőszövetség felhívást tett közzé Az élet szépségei címmel, kézenfekvő volt az ötlet, hogy éneklőcsoportot alapítanak, és ezeket az egyedi dalokat minél több emberrel megismertetik. A gondolatot tett követte, és a csoportot tizenöt jó hangú asszonytársával Erzsébet Az imregi népviselet legalább annyira egyedi, mint az asszonykórus által bemutatott imregi karikázó (Képarchívum) asszony meg is alapította. Első fellépőruhájukat maguk varrták, mely az itteni - akkor még a hétköznapokon is hordott-népviselet volt. Ez az autentikus imregi viselet egyébként legalább annyira egyedi, mint a repertoárjukban szereplő imregi karikázó, melynek bemutatásával mindjárt szép sikert értek el. A magyar hagyományok őrzése egyébként már akkoriban sem csupán szórakozást jelentett errefelé, hisz Imregen már akkor sem volt se magyar óvoda, se magyar alapiskola, és idővel a szlovák tannyelvű intézmény is bezárta kapuit. A helyzet később csak romlott, manapság jó páran már a helyi magyarok közül sem vállalják származásukat, anyanyelvűket. Az asszonykórus azonban tette a dolgát, próbált és fellépett, s már 1985-ben a Tavaszi szél vizet áraszt vetélkedő országos döntőjében Pozsonyban, majd Du- naszerdahelyen szerepelt, de Gombaszögön is hallhatta őket a közönség. Idővel a repertoár is bővült, programjukba egyebek mellett a fonás, a szénarakás, a helyi ünnepek bemutatása, valamint a lakodalmas is bekerült. Arany- és ezüstsávos minősítést szereztek, számtalan helyen felléptek, egyebek mellett Kalocsán, Baján és Szekszár- don, a Duna Menti Fesztiválon, a Budapesti Nemzetközi Vásáron, Egerben, Sárospatakon, Pozsonyban és Jászberényben, legutóbb Tatabányán énekeltek, és már készülnek a cigándi és a dobóruszkai fellépésükre. Műsorukat még a Szlovák Televízió stábja is rögzítette, amikor a Kelet-Szlovákiában élő nemzetiségek lakodalmas szokásairól forgatott sorozatot. A csoport Imregi Hagyományőrző Csoport A megalakulás éve: 1981 Vezető: Ádám Erzsébet Tagolc Szabó Márta, Illés Márta Maco Márta, Géczi Mária Feterik Anasztázia, Majoros Erzsébet, Mifiók Mária Feterik Katalin, Majoros Elvira Homyák Olga, Baranai Mária Mihók Valéria, Levkiv Terézia összetétele persze az idők során változott, de szerencsére van utánpótlás. Erzsébet asszony arra kérte a csoport tagjait, a próbákra, melyeket a helyi községházán tartanak, hozzák el leányunokáikat is, hogy a kicsik elsajátíthassák a nagymamáktól hallott magyar dalokat. A csoport vezetője elárulta, CD-t szeretnének kiadni, melyet továbbiak követnének, mivel légalább háromra való anyag gyűlt össze az eltelt évek alatt. Adám Erzsébet szerint ugyanis, ha ezek az albumok nem készülnek el, félő, hogy az asszonykórussal együtt az imregi dalok is elvesznek. Legközelebb a kassai Őszirózsa éneklőcsoportot mutatjuk be. Beje kincsei SZÁSZI ZOLTÁN Ma már nagy ívben elkerüli a forgalom, ezért csendee, nyugodt napokat él Beje, az egykor önálló, Túroc-patak menti falu, ma Tornaija városréeze, amelynek rejtőzködő értékei figyelemre méltóak. BEJE/TORNALJA A vidék már a késő rézkorban, azaz időszámításunk előtt bő három évezreddel lakott volt, amiről a Bejéhez közeli Mogyoróstetőn talált régészeti leletek tanúskodnak. Egy kis településtörténet A mintegy kéthektárnyi területet 1986-ban kezdték feltárni, rendkívül gazdag lelőhely volt. A falu első írásos emléke 1427-ből származik, akkor még Beye alakban írták a nevét. 1435-ben a Beyey család birtoka volt, majd a Posztós, a Szentmiklóssy, a Csemniczky, a Dapsy és a Szathmá- ry családnak volt birtoktulajdona a faluban. A 19. század végén a Bottá, a Dapsy és a Szentivány családnak volt itt kastélya. Ezek közül ma már csak egy lakható, a Botta-kúriának a portakapuja áll, a Szentiványi- kastélyt pedig nagyszabású tervek szerint elkezdték felújítani, de néhány éve megtorpantak a munkálatok. Megint elkezdte visszahódítani a természet a kastélykertet. Lakatlansága, elhagyottsága pedig előbb vagy utóbb megint a vandálok céltáblájává teheti. A főbejáratot míves vaskapu védi, egyelőre teljes épségben. Értékek és hagyományok Azt sokan tudják, hogy járt itt Petőfi, és verset is írt itt, 1847-es naplójában, az Útirajzokban is emlegeti Bejét. Innen indultak Tompa Mihállyal a Bejétől bő negyven kilométernyire, majd 900 méter magasan lévő Murány várába, ahol aztán végzetesen összevesztek azon, hogy amíg Petőfi lelkesen nézelődött, addig Tompa bizony elaludt a hosszú út fáradalmaitól. A szent ormokon való hortyogása úgy felbőszítette Petőfit, hogy soha többé nem találkoztak. Bején volt református lelkész Tompa Mihály, de sokan azt gondolják, hogy abban a templomban szolgált, amely ma is a falu közepén áll. Nem így van. Beje község egykori református temploma a falu északi végén, a Túroc-patakhoz közeli területen állt, amely ma egy családi ház kertje. A régi templom építését Borovszky megy emonográfiáj a forrás megjelölése nélkül 1442-re teszi. Valószínűleg Darvas Iván alig néhány hónapos volt, amikor a család Prágába költözött. Életében egyszer, 2003-ban meglátogatta (A szerző felvétele) egykori szülőházát Bejében Tájoló Beje, Tornaija városrésze a Rimaszombat és Rozsnyó közti 16-os főút mentén fekszik, de megközelíthető északról a Nagyrőce és Tornaija közti 532-es úton is. Helyben alapszolgáltatást, teljes körű turisztikai szolgáltatást pedigTornalján lehet igénybe venni. kőalapra fából ácsolt szakrális építmény lehetett Tompa egykori kis temploma, amelynek ma már nyoma sincs. A kert annak a háznak a kertje, amelyben a magyar színház- és filmművészet halhatatlan alakja, Darvas Iván született 1925-ben. Darvas Iván, eredeti nevén Darvas Szilárd annak a Darvas Jánosnak a fia, aki Szentivány József bizalmasa volt. A művész alig néhány hónapos volt, amikor a család Prágába költözött. Életében egyszer, 2003-ban meglátogatta egykori szülőházát, ahol a ház akkori tulajdonosai, a Hacsi házaspár nagy tisztelettel fogadta. Darvas Iván ekkor díszpolgári címet kapott Tornaiján, 2007-ben bekövetkezett halála után pedig felmerült, hogy szülőfalujában utcát neveznek el róla. Halálkocsma ós Kutuzov Rudnay Gyula festőművész, az alföldi iskola kiemelkedő alakjának, a posztnagybányai stílus egyik legjelesebb alkotójának édesapja a kisbejei temető melletti Halálkocsma bérlője volt a 19. században. A helyiek emlékezete szerint a bejei temető keleti részén van egy hatalmas tömegsír, ahová az austerlitzi csatából hazafelé menetelő orosz sereg járványban elhunyt katonáit temették el. Történelmi tény, hogy 1805 karácsonya után tényleg erre vonult Mihail Illarionovics Gole- nyiscsev- Kutuzov, a napóleoni háborúk leghíresebb orosz tábornoka és közel negyvenezer katonája, és a tábornok egy napot Tornaiján a Tomallyay család kastélyában töltött, a katonákat a környékbeli falvakban szállásolták el.
