Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-27 / 174. szám, szerda

221 SPORT 2016. július 27. lwww.ujszo.com „Egyre nagyobb a tűz bennem Az úszó Kozma Dominik mentálisan és erőnlétileg is jobb formában van, mint a vállsérülése előtt volt ALBERT JÓZSEF ............................. Mik ——1 K ozma nem görcsölt, hogy meglegyen az olimpiai szintidő (Képarchívum) Magyarország egyik sikersportágában, úszásban nem könnyű kiemelkedőt nyújtani, főleg, ha valaki hosszan tartó sérüléssel bajlódik. Kozma Dominik azonban vállműtétje után „visszaúszta" magát a legjobbak közé, s ott lesz Rióban az olimpián. A 25 éves, többszörös magyar csúcs­tartóval egyik edzését követően beszélgettünk. Az ereiben labdarúgóvér csor­dogál, mivel édesapja, Kozma Ist­ván egykori kiváló futballista. Mi­ért nem focista lett? Ez egy jó kérdés! A szüleim elég fiatalon elváltak, úgy egyéves le­hettem. Apám futballfanatizmusa nekem abban nyilvánult meg, hogy épp miért nem ér rá. Ezért nálam a foci mínuszból indult, ráadásul már az óvodából úszni vittek minket, majd az általános iskolában a Spar- tacusba jártunk úszni. így ott ra­gadtam. Azért hozzáteszem, min­dig is szerettem focizni, és voltak is próbálkozások, hogy ezt a sportot válasszam, két-három hónapig az úszás mellett ezzel is foglalkoztam, de a víz maradt az én közegem. így utólag talán nem is bánom. Az Eb-t figyelemmel követtem, amennyire az edzéseim engedték. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a ma­gyar válogatott kivívta azt a tiszte­letet és elismerést, hogy mindenki nézze es szurkoljon nekik! Remél­jük, sok örömet fognak még okozni nekünk. Nagyon sokat bajlódott vállsé­rüléssel. Miért húzódott el ennyire a gyógyulás? Hajói emlékszem, talán tavaly év elején kezdődött a kálvária. Elő­ször még csak fáj dogált, verse­nyeztem is vele. Ezt követően pe­dig az egyik edzőtáborban már annyira fájt, hogy nem tudtam fel­emelni sem, és aludni sem tudtam a fájdalomtól. Úgyhogy amikor ha­zajöttünk, kezdődtek a vizsgálatok, majd kiderült, hogy eltört a porc a vállamban. Az orvosi vélemény szerint valószínűleg a túlterhelés­től. Nagyjából most van egy éve, hogy műtötték. Természetesen mint minden beteg, én is kérdezgettem vállműtéten átesetteket a környe­zetemben, és mindenki azt mondta, hogy minimum egy év, de inkább másfél a gyógyulás. Nekünk spor­tolóknak teljesen más a „munkánk” a gyógyulást követően. Nálunk nem elég, ha orvosilag rendben van a pá­ciens, az újrakezdéskor bírnia is kell az edzésmunkát. Ez az újrakezdés pedig lényegében két szakaszból áll össze, ami egy nagyon lassú és tü­relmet igénylő folyamat, mert újból meg kell tanulni használni a vállat, és felépíteni rá az alapmozgató iz­mokat és a többit. Hogy érzi, megváltoztatta ez a sérülés? Egyáltalán nem az az ember va­gyok, aki előtte. Érzésem szerint mentálisan nagyon sokat komo­lyodtam, és az erőállapotomat is más alapokra helyeztük, de összes­ségében testileg és lelkileg is összeszedtem magam. Ebben ha­talmas segítséget nyújtott az edzőm, TóthRamon. A győri országos bajnokságon megúszta az olimpiai részvételhez szükséges szintet. Mennyire gör­csölt, hogy meglegyen a limit? Talán meglepő, de egyáltalán nem! A felkészülési terveink között ugyan az szerepelt, hogy még jobbat kellett volna úsznom, de beláttuk az edzőmmel, elemezve a bajnokságon elért időeredményeimet, mozgáso­mat, hogy erre akkor még nem áll­tam készen. A fő száma a gyorsúszás. A töb­bi versenyszám ilyenkor teljesen a háttérbe szorul az edzéseken? Természetesen az edzéseim Kozma Dominik ► Született: 1991. április 10-én, Dumfermline-ban (Nagy-Britannia) ► Állampolgárság: magyar ► Magasság: 193 cm ► Testsúly: 90 kg ► Klubjai: Kőbánya SC, edző: Túri György (-2014), MTK, edző: Tóth Ramon (2014—) ► Sikerei: Eurépa-bajnoki bronzérmes (200 méter gyors, 4x 200 m gyors, 4x 100 m vegyes 2012-ben; 4x 100 m vegyes 2014- ben); rövid pályás Eurépa- bajnoki bronzérmes (200 m gyors 2013-ban) 80-90 százalékát a gyors teszi ki. Azért, hogy ez a hatalmas edzés­munka, amit a sikerek eléréséhez muszáj elvégezni, ne legyen halá­losan monoton, és ne őrüljek bele, variáljuk a tréningek összetételét. Egy-egy gyakorlás vegyes edzés szokott lenni, tartalmazva kiegé­szítő delfinfeladatokat, fordulót és rajtot is. Mennyire várja az olimpiát, és mit vár magától? Nagyon! Egyre nagyobb a tűz bennem! Mint mindenkinek, nekem is az a fő vágyam, hogy az az erő és tudás, ami bennem van, hiba nélkül kerüljön majd a versenyben felhasz­nálásra. Ha pedig ez sikerül, minden más csak hab a tortán. Magyar tarolás, hamisítatlan olimpiai hangulat Barcelonában OROSKY TAMÁS Húsz év elteltével, 1992-ben Barcelonában végre újra olyan olimpiai játékokat rendez­hettek, amelyre nem vetült sem bojkott, sem dopping- botrány vagy utólagos gazdasági problémák árnyéka. Juan Antonio Samaranch, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság akkori elnökének szülővárosában valóban a sport ünnepe zajlott. Szimbolikusan a megnyitóünnepség is azt sugallta, ez az olimpia több lesz a sportolók puszta versengésénél: szakítva a ha­gyományokkal, atléta helyett egy mozgássérült íjász nyíllövése után gyújtották meg elektronikusan a lán­got (máig nem tisztázott, ez volt-e a terv vagy csak a mellészállt lövés miatti vészforgatókönyv), az olim­pia „Barcelona” című himnuszát pe­dig sokan megkönnyezték, mivel Monserrat Caballé duett-társa, Freddy Mercury néhány hónappal korábban elhunyt AIDS-ben. Három történet az egyetlen spa­nyolországi olimpiáról. Elképesztő bajnokok A kosárlabdában végre megvaló­sult a hőn áhított terv, a tengerentúli profi bajnokság sztáijai is ott lehet­tek Barcelonában. Pontosabban: oktathattak a katalán városban. Az első (és egyetlen igazi) Dream Team valamennyi meccsét gálává változ­tatta, mindig túllépte a százpontos határt, és átlagban közel 44 ponttal nyerte a találkozóit. Michael Jordan, Magic Johnson, Charles Barkley, David Robinson, Karl Malone, Larry Bírd és a többiek - életre szóló él­mény volt látni a legendák csapatá- nakjátékát. Kevésbé népszerű sportágban, de hasonló eredményességgel „dol­gozott” a fehérorosz tornász, Vita- lij Scserbo. Egyéni összetettben, csapatban, korláton, ugrásban, ló­lengésben és gyűrűn nyert is, azaz hat aranyérmet szerzett. Érdekes­ség, hogy négy év múlva Atlantá­ban már csak bronzérmekig jutott. Hollywoodi happy end Az amerikai Nelson Diebelről sem Barcelona előtt, sem utána nem so­kat lehetett hallani, az olimpián azonban két aranyat is nyert az ak­kor 21 éves úszó, a 4x100-as vegyes váltó tagjaként és 100 mellen, ahol a világcsúcstartó Rózsa Norbertét utasította maga mögé. A média ek­kor kapta fel a történetét, Diebel ugyanis tinédzserkorában komoly alkohol- és kábítószerfüggő volt. Két iskolából is kicsapták, mire szülei egy magánintézményt választottak a számára, ahol kötelező volt ver­senyszerűen sportolni. „A szüléidét nem érdekli, ha kinyírlak is” - hang­zott edzője „motivációs beszéde”. A mestertői való félelem helyett aztán szép lassan az elért eredmények vit­ték előre Diebelt, aki végül olimpiai bajnok lett. S azóta is járja az amerikai kö­zépiskolákat. „ 16 évesen még nem úsztam, 21 évesen pedig aranyér­met nyertem az ötkarikás játéko­kon. Semmi sem lehetetlen, ha va­lamit nagyon akarsz” - biztatja a hozzá hasonló problémás fiatalo­kat. Egerszegi tündöklése A magyar küldöttség szenzáció­san szerepelt az olimpián, a 11 arany-, 12 ezüst- és 7 bronzéremmel Helsinki után a második legjobb eredményt érte el (ami még értéke­sebb annak fényében, hogy Barce­lonában közel kétszer annyi olimpi­kon versengett egymással, mint a finn fővárosban). Barcelona, 1992 XXV. nyári olimpia 1992. július 25. - augusztus 9. • Sportolók: 9356 (ebből 2704 nő) • Sportágak/versenyszámok: 24/257 • Magyar aranyérmesek: Egerszegi Krisztina (úszás: 400 m vegyes, 100 és 200 m hát); Damyi Tamás (úszás: 400 és 200 m vegyes); női kajak négyes, 500 m (Czigány Kinga, Dónusz Éva, Kőbán Rita, Mészáros Erika); Kovács Antal (cselgáncs, 100 kg); Repka Attila (kötöttfogású birkózás, 68 kg); Farkas Péter (kötöttfogású birkózás, 82 kg); Ónodi Henrietta (torna, ugrás); Szabó Bence (vívás, kard). • Csehszlovák aranyérmesek: Jan Železný (atlétika, gerelyhajítás); Robert Zmélík (atlétika, tízpróba); Lukáš Poliert (vízi szlalom, Cl); Petr Hrdlička (sportlövészet, trap). A Szöulban berobbant Egerszegi Krisztina szárnyalt, három arany­érmével az egész olimpia egyik legnagyobb alakja lett néhány nap­pal tizennyolcadik születésnapja előtt. 400 vegyesen hatalmas küz­delmet vívott ellenfeleivel, első­sorban a világbajnok kínai Lin Li- vel, Vitray Tamás nem véletlenül kiabálta: „Gyere, Krisztina, gyere, drágám!” Ezután következett a két hátúszószám, ahol már csak egy vetélytársa volt, a szintén magyar Szabó Tünde személyében. 100 méteren 1:00,68, 200 méteren 2:07,06 perces időeredménye is sú­rolta a világrekordot. Damyi Ta­másban sem kellett csalódniuk a magyar szurkolóknak. 400 vegye­sen hatalmas fölénnyel utasította maga mögé a mezőnyt. A 200 mé­teres távon már nem volt ennyire egyértelmű a győzelme, sőt az utol­só ötven méterre úgy fordult a me­zőny, hogy Czene Attila vezetett, s Damyi mindössze a 4. helyen állt. Gyorsúszásban azonban Damyi verhetetlen volt, így győzött, Czene végül harmadik lett. Az egyik legemlékezetesebb pil­lanat ugyanakkor a birkózáshoz kapcsolódik: Farkas Péter a dobogó tetején állva széles mosoly kísére­tében harapott bele az aranyérembe, megvizsgálva annak valódiságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom