Új Szó, 2016. július (69. évfolyam, 153-177. szám)

2016-07-14 / 163. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2016. július 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Közöny Tényleg nem érdekel senkit, hogy mire lett elköltve 200 millió forint? A Főnix Polgári Társulás­nak kifizetett magyar- országi pénzek kapcsán számos kérdés felmerül, például az, hogy van-e a hazai ma­gyar közösségnekjoga ahhoz, hogy megtudja, mire költötték el „a kö­zösségi tudatot és az anyanyelvi oktatást erősítő kulturális rendez­vénysorozatra” kért és odaítélt összegeket. Azaz 200 millió forin­tot, amit mellesleg közpénzből, azaz a magyarországi adófizetők pénzé­ből fizetett a magyar kormány. A kérdésre egyértelmű igen a válasz, bár úgy tűnik, ez nálunk nem min­denki számára ilyen világos. És ez itt talán a legnagyobb baj. A rendelkezésre álló információk szerint (mert ugye azok, akik fényt deríthetnének az ügyre, nem állnak rendelkezésre) nagyon úgy néz ki, hogy az említett összeg nem arra lett elköltve, amire kérték és kapták. Sőt, nagyon úgy néz ki, hogy a kö­zösség nem sokat látott az említett pénzből. A jelek szerint azonban ez teljesen hidegen hagyja a hazai ma­gyar közeget. Senki sem tiltakozik, senki sem kérdez, csak már megint ez a kellemetlenkedő Új Szó, a ma­gyarság legnagyobb ellensége. Tényleg ez lenne a helyzet? Tényleg nem érdekli a hazai kultú­raszervezőket, civilszervezeteket, értelmiségieket, hogy mire lett fel­használva 200 millió forint, amit a közösségre kellett volna elkölteni? Vagy tényleg mindenki elfogadja, hogy nálunk ez már csak így működik, nincs mit tenni? V agy csupán fél megszólalni, mert ugyanaz a parti tartja rajta a kezét a forrásokon, így a kritikával azt koc­káztatná, hogy a jövőben azt a ke­veset sem kapná meg, amit eddig? Tényleg nem látja senki, mennyi­re beteg ez a helyzet? És mennyire demotiváló azok számára, akik őszinte szándékkal szeretnének tenni azért, hogy ötven év múlva is éljenek itt magyarok? Nem a kétes pénzosztogatás, ha­nem ez a közöny a legnagyobb el­lenségünk. Éppen ezzel tesszük le­hetővé ugyanis, hogy a rendszer működjön, s a felelősöknek ne kell­jen tartaniuk a következményektől. Ha zavar minket a Bastemák-ügy, arra is legyünk érzékenyek, ami a mi portánkon történik. Ott senki sem fog helyettünk rendet rakni. MOST AZT EL. HOGYAN SZEREZTED AZ UTOLSÓ ... MILLIÓDAT.. \ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Egy fontos NATO-csúcs NATO múlt hét végén megtartotta kétéves állam- és kormányfői szintű találkozóját Var­sóban. A díszvacsorát abban a te­remben szolgálták fel, ahol annak idején a nyugati blokkal szemben álló Varsói Szerződés megalakult. Szimbolikus, nemcsak a terem, ha­nem az ország kiválasztása is: Len­gyelország az egyik legelszántabb tagja az orosz agresszióval szem­beni határozott fellépést sürgető koalíciónak. A találkozó nemcsak arról szólt, hogy a balti államokba és Lengyel- országba ezentúl körülbelül 4000 NATO-katona fog állomásozni rotá­ciós alapon. Elsősorban arról, hogy elismerte a szövetség a keleti ve­szélyt, a szárazföldi védekezés szük­ségességét, és az európai kontinensen való jelenlét egyáltalán nem került le a napirendről. Sőt, a Krím elcsatolása óta egyre aktuálisabbak, és akkor is érintheti a szövetség összes tagját, ha történetesen nem határosak Orosz­országgal. Gondoljunk akár arra, amikor a portugál légtérnél röpköd­nek orosz harci gépek. Vagy épp az amerikai partok felé. Furcsa diplomáciai csata bontako­zott ki egy másik közeli területen, nevezetesen a fekete-tengeri hadi­flottánk jelenlétén. Miközben Buka­rest régóta lobbizik azért, hogy NATO-támogatással horgonyozza­nak többnemzetiségű hajók a partja­inál, Bulgária ezt még mindig igyek­szik gátolni. Holott a tengeren való jelenlétet a parttal nem rendelkező országok számára nemzetközi egyezményben már rég korlátozták. A keleti tagállamok vitái, belső el­lentmondásai és az orosz érdekek tu­datalatti artikulációja új dinamikát hozott az észak-atlanti közösségbe. Emellett egy másik, nem kevésbé jelentős hadszínteret ismertek el - ez margójára' nem annyira a Kremlre, mint Pe- kingre koncentrál. Ez a kiberhadvi- selés hivatalos elismerése - nemcsak szárazföldön, vízen és levegőben fo­lyik már a háború, hanem a hálóza­tokon is. S ezek ugyanolyan fontos csaták, hiszen a másik három színtér megbénítható általuk. Ahogy le lehet bombázni egy szerverközpontot, úgy meg lehet bénítani elektronikusan is számtalan rendszert. Nem is kifeje­zetten nemzeteket emlegetnek, ha a kiberhadviselésről van szó, hanem olyan csoportokat, amelyek egy ál­lam megbízásából, de nem „lobogó alatt” végzik tevékenységüket. Ez a modem, hibrid hadviselés új lépcső­je, amellyel a NATO-nak rengeteg feladata lesz. A tagállamok eddig is együttműködtek kisebb-nagyobb mértékben a kiberügyben, de a törté­nelem a varsói csúcsot tartja majd számon úgy, mint amelyen a leglé­nyegesebb előrelépések megtörtén­tek e téren. Reméljük. Főleg, ha si­kerül most is operatív szinten lekö­vetni az elvi döntéseket, ahogy ez a walesi csúcs után, két éve, elindult. Alkotmányjogi partizánharc KOCURLÁSZLÓ N em érti Ivan Gašparovič volt köztársasági elnök, hogy utóda, Andrej Kiska miért nem nevezi ki a parlament által kijelöltek közül a szükséges számú, korábban kettő, most már három alkotmánybírót. Egy idős, betegeskedő nyug­díjas szellemi képességeire utalgatni a döglött oroszlánba rugdosásnál is rosszabb, így még véletlenül sem szeretnénk ezzel a fogással élni. Helyette inkább arra világítanánk rá, vajh’ mi foghatta vissza az elnök tollát. Alkotmánybíróság. Szép és komoly szó. Retorikailag legalábbis mindenképp. Egy testület, mely az ország alaptörvénye felett őrködik. Szinte látjuk magunk előtt a súlyos, vörösgalléros, fekete talárokat, s a középkori jogforrások tanulmányozása közben pergamenszínre aszott arcokat képzelünk beléjük, bírákat, akiknek éjjeliszekrényén az ima­könyv helyett is az Alkotmány van. Tudós elméket, akik az Alkotmány mind a százezer betűjét fejből tudják, és ezen kívül más nem is érdekli őket. A helyzet azonban nem ez. A taláros testület tagjaira nálunk po­litikusok mellett ugyan autonóm jogászközösségek, kamarák, és bíró­ságok is javaslatot tehetnek, a jogban való jártasságuk, s az alkot­mányjogban való elmélyültségükből fakadó érdemeik nyomán, a je­lölteket azonban a parlament választja ki/meg. Ez persze alapból még nem zárná ki a kiválóságukat, ám a törvényhozás nem az alkotmány- jogi publikációk száma, idézettségi mutató, vagy valamilyen egyéb, szakmai mérce alapj án dönt - bár dönthetne akár így is -, hanem álta­lában rövid távú politikai célokat követve. Ha a kormányzat koalíciós, még azt is elosztják, ki hány bírát nevezhet. Ha egy adott, nevezésre Jogosult” párt híján van a szürkeállománynak, akár az is előfordulhat, hogy csak olyan jogászt tud nevezni, aki az Alkotmányról utoljára egyetemi tanulmányai során halott. De így van ez minden állami tisztségviselő esetében, akit a parlament választ. Az Állami Számvevőszék élére inkább évekig nem választottak új vezetőt, mert jó volt nekik az a régi. Utána pedig, mikor a helyzet már tarthatatlan volt, egy „ötödik hadoszlop” bevetésével ültették oda a szá­mukra megfelelő, az ellenzékiségnek csak a látszatával illethető embert. Megváltoztatva a megváltoztatandókat, a Közbeszerzési Hivatal élén is hasonlójellegű főcsere történt. Főügyészválasztás. Emlékszünk még a Centés-ügy című, többfelvonásos tragikomédiára emlékeztető, Iveta Radičová kormánykoalícióját is megreszkettető, majd azt túlélő, intri­kákban és kölcsönös vádaskodásban gazdag sorozatra? Érdekes mód, Ivan Gašparovič akkor nem gondolta úgy, hogy neki a parlament által kiválasztott jelöltet ki kell nevezni, sőt, épp az ellenkezőjét állította an­nak, amit most számon kér Andrej Kiskán. Türelmesen kivárt, míg a Smer Jaromír Čiznárt, a miniszterelnök iskolatársát választotta fő­ügyésznek. Aztán őt kinevezte. Az Alkotmánybíróság jelen állapotáért azonban nem lehet csak a Smeren elverni a port, lévén, hogy a bírákat három parlamenti ciklus időtartamára, 12 évre választják. Á kialakult helyzet így mondhatni minden eddig regnáló kormánynak megfelelt. Annyi történt csupán, hogy Andrej Kiskában most emberükre akadtak. Az elnök magányos partizánharcának egy struktúrával szemben kevés az esélye, de legalább láthatjuk, hogy egy ember biztosan akad e hazá­ban, aki komolyan gondolja az igazságügy megtisztításáról tett ígéreteit. FIGYELŐ Az ezredes főrabbi botrányos szavai Heves vita tört ki az izraeli sajtóban a hadsereg által kinevezett katonai főrabbi személye körül a nőkkel és a vallás parancsaival kapcsolatban korábban hangoztatott, megbot­ránkoztató nézetei miatt - írta a Je- diót Ahronót című újság. Éj ál Krim ortodox nézeteket valló rabbit hétfőn nevezték ki a hadse­reg katonai főrabbijává, a megje­lent sajtóértesülések nyomán vi­szont több politikus is a kinevezés visszavonására szólította fel a tisz­tikart. Éjál Krím szerint a vallás parancsait a hadsereg parancsai fölé kell helyezni, és úgy véli, tilos a férfiak nők alá történő beosztása katonai szolgálatuk során, mert „ez arra készteti őket, hogy tekintetüket a nőkre összpontosítsák a nap nagy részében”. Áz ezredesi rangban lé­vő rabbi azt is mondta, hogy hábo­rús időkben megengedett a nem zsidó nők megerőszakolása. Az ultraortodoxok a férfiak szá­mára tiltják a nők énekhangjának nyilvános élvezetét, és Krím is ki­jelentette, hogy hozzanak inkább férfiénekeseket a katonai ünnepsé­gekre. A Tóra szerint a nők nem tanúskodhatnak a bíróság előtt, s erről a több ezer éve született, ám a mai Izraelben nem alkalmazott szabályról azt mondta a leendő ka­tonai főrabbi, hogy a nők javát szolgálja, mert a nők érzelmesek, és emiatt nem tudnak felelni a ke­resztkérdésekre. Vihart kavartak kinevezése nyo­mán az olyan régebbi kijelentései is, miszerint meg kell ölni a sebe­sült öngyilkos merénylőket, vagy hogy a melegek szerinte „beteg emberek, akiknek szeretettel segí­teni kell, hogy kijussanak helyze­tükből”. Éjál Krímet vitatott nyi­latkozatainak nyilvánosságra ke­rülése után tisztázó beszélgetésre hívták a katonai főhadiszállásra, majd közleményt adtak ki bocsá­natkéréséről a társadalmi csopor­tokat sértő ügyekben és magyará­zatokat közöltek különféle kije­lentéseivel kapcsolatban. Azonban mindez valószínűleg kevés lesz, és mivel Izraelben a hadsereg ügyei­ben általában minél teljesebb tár­sadalmi konszenzusra törekednek, várhatóan új jelöltet kell keresni a főként temetéseken és díszünne­pélyeken szerephez jutó katonai főrabbi tisztségére. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom