Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-28 / 124. szám, szombat
2 KOZELET 2016. május 28. I www.ujszo.com A bejutási küszöb a fő ellenfél Jelenleg nem akar pártelnök lenni, de ha a szükség úgy hozza, még vállalna komoly tisztséget Csáky Pál MÓZES SZABOLCS Nem akar pártelnök lenni, de nem zárja ki, hogy egyszer még visszatér. Az MKP tisztújítása előtt a párt volt vezetőjével, jelenlegi európai parlamenti képviselőjével, Csáky Pállal beszélgettünk. Tisztújítás jön az MKP-ban, az ön neve ilyenkor rendszeresen fel szokott bukkanni. Milyen ambíciókkal érkezik a június 11-i kongresszusra? Most is voltak, akik megkerestek és különféle javaslatokkal éltek. Például? Azt mondták, hogy komoly posztokat kellene elvállalnom az MKP- ban. Én viszont úgy látom, hogy 2014-ben a nevemet adtam egy politikai vállalkozáshoz, ez az európai parlamenti munka. Itt eléggé beágyazódtam, és úgy gondolom, ezt ebben a ciklusban tisztességgel végig kellene vinnem. Ezért mindenkinek azt mondtam, hogy nagyon szívesesen vállalok tagságot az elnökségben. A szlovákiai magyar politika biológiai okoknál fogva is generációváltás előtt áll, mint az egész értelmiség is. Ezt nem szabad hátráltatni, hanem segíteni kell. A szlovákiai magyar közösség számára fontos, hogy legyen egy nemzeti- leg elkötelezett pártja. E nélkül az asszimiláció felgyorsulna. Úgy vélem tehát, hogy az MKP nemcsak egy párt a sok közül, így nem csupán az MKP-nak van szüksége választókra, hanem a közösségnek van szüksége egy elkötelezett magyar pártra, és jelen pillanatban nincs más ebben a kategóriában a palettán. Tehát kizárja, hogy a mostaninál magasabb funkciót elvállalna. Igen. Egyébként pedig nincs olyan érzésem, hogy nincs súlya a szavamnak a párton belül. Ez elsősorban nem a funkciókhoz kötődik. A fiatalabb generációnak meg kell mutatnia magát és fel kell futtatnia magát. Nem elég az, hogy bárki pártfúnkcionárius, akit a zárt MKP- réteg ismer. Számomra az egyik legnagyobb negatív tapasztalat az idei parlamenti választáson, hogy kimentem egy rendezvényre, és azt kérdezik tőlem az emberek: „de Csáky úr, azok ott kik”? Hát a mi képviselőjelöltjeink! Egy jól menő párt esetében a lógó húzza fel az embert, de egy válságban levő párt esetében a személyiségeknek kell felhúzniuk a pártot. Azt mondta, generációváltás kell. A jövőben sem indul már el a pártelnökségért? Nem tudom, mi lesz két-három év múlva. Komolyan valószínűsítem, hogy előrehozott választások lesznek. Robert Fico betegsége eléggé meg fogja remegtetni a koalíciót, jelentős turbulenciák várhatók. Az MKP-nak készen kell állnia a következő küzdelmekre. Amennyiben szükség lesz arra, hogy komolyabb szerepet vállaljak, nem zárom ki ezt. Jelen pillanatban egy többé-kevésbé szélcsendes idő van, akadt pár fiatal, aki megmutatta magát pozitív értelemben, esélyt kell nekik adni. Én odaállok melléjük, és megpróbálom őket támogatni. Nevesítsük őket. Ki mögé, mellé állna be? Nincs olyan, akit személy szerint preferálnék. Látok több tehetséges embert és látok olyan mozgásokat, amelyek nem kívánatosak. Ilyenkor nem illik neveket mondani. Akkor próbáljuk rébuszokban körülírni. Az elnökségi ülésen nyíltan el fogom mondani a véleményemet és néhány embernek négy- és hatszemközt elmondom, hogy te körülbelül milyen irányban mozoghatnál, de kifelé nem. Az MKP-nak most konszolidált pártnak kell maradnia, minél kevesebb zavaró információt kell magáról nyújtani. Ügyes politizálással most, hogy a Híd belement egy nagyon kockázatos alagútba, ahol egyre kevesebb lesz az oxigén, az MKP visszaszerezhet választókat, és megerősítheti pozícióját. Ehhez okos és átgondolt politizálás kell. Két jelölt neve forog közszájon. Bárdos Gyula állítólag nem fog akarni indulni, így marad Ory Péter és Menyhárt József. Ki lenne a jobb elnök? Az MKP számára az lenne a jó elnök, akire fel tud nézni a felvidéki magyarság, van IQ-ja, van világlátása és elkötelezettsége, és jelentős energiákkal bír, hogy körbejárja a szlovákiai magyarlakta területeket, és személyes erővel is meg tudja győzni az embereket. Azt kell megnézni, hogy ezeknek a paramétereknek ki felelne meg a leginkább. Bárdos Gyulát nagyon tapasztalt politikusnak tartom, neki kell eldöntenie, hogy marad-e a civil szférában, vagy pedig többet vállal a pártban. A kettőt nem lehet keverni, abban teljesen egyetértek. Eddig is keverte. De nem a legmagasabb szinten. Ha csupán az elnökség tagja, akkor szerintem ez elfogadható. Többen bántották a Csemadok elnökét a kampányban, hogy a szervezet beállt az MKP mögé, feladva az ide is, oda is játszok magatartását. Én ezt nagyon fontos pozitív áttörésnek tartom, mert a Csemadok az elmúlt évtizedekben azért küzdött, hogy a felvidéki magyarság megmaradjon. Az MKP szintén. Ugyanaz a vércsoport, ugyanaz a világlátás, úgy érzem, most rendeződtek helyre a dolgok. Ugyanakkor világosan látni kell azt a Rubicont, amelynek egyik oldalán a párt, a másikon a civil szerveződés van. Bárdos viszont állítólag nem akar elnök lenni, a másik két jelölt közül ki lenne a jobb? Ezt a kongresszus bölcsen el fogja dönteni. Négyszemközt mind a kettőnek megmondom. Visszatérve a civilekre. Nem az az erős civil szféra, amely független tud lenni a pártoktól, amely a saját céljaival foglalkozik, ami miatt létrejött? Ez egy nagyon nagy félreértés a szlovákiai magyartársadalomban, és persze a médiában is. A civil társadalom és a média egy része is azt játssza, hogy megpróbálja magát erőszakoltan középen tartani. Ez a társadalmi mozgások és a politika általános vonatkozásában helyes. De nem hiszem, hogy helyes egy kiCsáky Pál sebbségi közösség vonatkozásában, amely szó szerint a túlélésért küzd. Ha az én értékrendem bizonyos kérdésekben részlegesen vagy teljesen fedi a párt értékrendjét, akkor a saját értékrendemet vállalom fel azzal, hogy rávetődik erre a kapcsolatra. Ezt az értékrendi vállalást hiányolom a civil szférában és a magyar médiában is. Ennek köszönhetően nincs igazán jó társadalmi dialógusunk és ennek köszönhetően is vagyunk olyan mucsai szinten, ahol vagyunk. Nem hiszem, hogy én például hibát követek el azzal, hogy nem fekszem be egyik párt alá sem és kellően kritikus igyekszem lenni velük szemben. Nem hiszem, hogy egy újságíró akkor teszi jól a dolgát, ha úgy látja a maga szerepét reggeltől estig, hogy a pártokhoz hogyan viszonyul. Akkor teszi jól a dolgát, ha azt mondja: én ez vagyok, ezek a nézeteim, azt szeretném, hogy az én médiám ezt a célt szolgálja. Ez egy értékrend, amelyben a szlovákiai magyarság esetében a megmaradás és a túlélés nagyon fontos elem kell, hogy legyen. Ha ez az értékrend néha közelít az egyik vagy a másik párthoz, ez nem azt jelenti, hogy valamely párt uszályába kerültem. Ez így van a civil szférában is. Nem azzal kelek és fekszek, hogy patikamérlegen mérem a pártokról írtakat. A cél az, hogy a lényeges témákról írjak, kellően kritikusan, teret adva az érintetteknek. Ehhez egy mondatot tudok mondani: újságolvasóként és szlovákiai magyarként örömmel veszem azt, hogy az Új Szó az elmúlt 5-6 hétben elkezdett újságot írni. És az Új Szó kommentárjaiban több helyen megjelennek véleménynyilvánítások az új kormánykoalícióról is. Ezt az új jelenséget én pozitívumként látom. Azelőtt nem újságot írtunk? Nincs jó véleményem az elmúlt 10-15 évről, a szervilizmust látom a legnagyobb problémának, de tegyünk ide pontot. (Somogyi Tibor felvétele) Térjünk vissza az MKP-ra. Zsinórban harmadszor ért el közel 5, de kevesebb, mint 5 százalékot a parlamenti választáson. Milyennek látja most a párt helyzetét? Én a párt alaphelyzetével kapcsolatban tényleg nem látok nagy problémát. Az elmúlt hat év turbulenciái után 2016-ban a saját közösségünkön belül a leadott szavazatok alapján az MKP kapta a legtöbb voksot. A saját közösségünkön belül megnyertük a politikai versenyt. Ez 60%, ha a választáson részt vett polgárokra gondolok, az egész közösségben 34% lehet. A számokkal lehet játszani, de a tézis igaz. Ott vagyunk helyi, megyei szinten és az Európai Parlamentben is. Amit ön mond, hogy harmadszorra nem jutottunk be a parlamentbe, egy fikcióval szembeni alulmaradás. Ez fájdalmas, de ettől tény: a parlament 1992-ben egy fikciót mondott ki, hogy 5% a bejutási küszöb, és nekünk a pártszakadás óta ezzel a fikcióval van problémánk. De a legfontosabb színtér a parlament. Nagyon fontos, de nem szabad csak erre leszűkíteni. Nem akarom bagatellizálni, de ez csupán egy fikció. 1990-1992 között ez a fikció csak 3% volt, ha most annyi lenne, akkor most fíityörészve bent lennénk. Sok országban kisebbségi pártok esetében nincs is küszöb. Most úgy tűnik, a Híd smeres, SNS-es kormányvállalása után az MKP kapott még egy esélyt a Gondviseléstől. Hogyan akarják kihasználni? Dolgozni kellene. Már most elkezdődött a kampány a következő választásra. Szövetségeseket kell keresnünk, és nem szabad leragadnunk csak a Híd irányában. Látjuk, bármiben egyezünk meg, másfél napon belül a Híd képes az ellenkezőjét csinálni. Meg kell szólítani a hasonló gondolkodású, és együttműködésre hajlamos szlovák pártokat. Engem a KDH és az SaS elnöke szólított meg az elmúlt pár hétben. Az utóbbi időben több MKP-s platformon is olvasni arról, hogy a szlovákokkal kellene együttműködni. Hogyan? A maximum, ameddig el lehet menni, a választási koalíció. De nem ezzel kell kezdeni. Az MKP- választónak is látnia kell, hogy ez esetleg egy szerves fejlődés eredménye. Ám van itt egy veszély, amihez hadd meséljek el egy történetet. A napokban részt vettem egy rendezvényen, ahol azt mondja nekem egy öreg bácsika: miért van az, hogy a politikusok mindig becsapnak minket? Akikre szavaztam, azok a kormányalakításkor átvertek minket. Erre mondtam: tessék reklamálni a másik oldalon. Mire ő: ezek után kénytelen leszek Kotlebára szavazni. Ez egy iszonyatosan veszélyes mondat. Nem azt mondta, hogy visszamegyek az MKP-hoz, hanem azt mondja nekem, hogy Kotlebára fog szavazni, mert kiábrándult a Most- Hídból. Ehhez viszont az is hozzájárulhat, hogy a standard pártok a „kelleténél” jobban ijesztgetnek, például erősen rájátszanak az EU-ellenességre. A bácsika pedig azt látja, hogy ők is kritizálnak, de Kotleba még jobban kimondja. így van, ha az emberek elmennek a szélsőségek felé, az a standard pártok hibája is. Mert elkenik a dolgokat. Ezért kellenek a politikusegyéniségek. Az MKP-nál maradva: kampánya egyik hangsúlyos eleme Nógrádi turnéztatása és a migránsté- ma volt, amiben viszont a párt nem tudott többet nyújtani, mint Kotleba. Nem hiszem, hogy éppen ez a jó példa, mert Kotleba még erősebb hangnemet üt meg. Épp ez az. A standardok rátesznek egy-két lapáttal az egyébként jogos kritikára, ám erről az útról könnyebb a választónak áttérni Kotlebához. Maradjunk annyiban, hogy a konvencionális bal- és jobboldali pártok hibái, személyiséghiánya, néha színtelen-szagtalan hozzáállása okozza azt, hogy a szélsőségesek markánsabb szókimondása vonzóbb lehet az emberek számára. Ezt alá tudom írni. Korábban említette, hogy az MKP-nak hidas választókat kellene visszaszereznie. Hogyan? Nem azzal, hogy leülünk a Híddal és falazni fogunk nekik. Okos és alternatív politikára van szükség, új, hiteles arcokra, és szövetségesekre a szlovák oldalon is. A csalódott hidas magyar választó valószínűleg a legkevésbé azt igényli, hogy a Híddal szembeni MKP-s kliséket vágják a szemébe. Ezzel egyetértek. Ezért is kellenek az új emberek. Ez azt jelenti, hogy a következő években vissza fogja magát fogni? Akár. De maradjunk talán annyiban, hogy én nem ebben látom a saját életcélomat az elkövetkezendő 3- 4 évre. Az interjú teljes változata honlapunkon, az ujszo.com-on olvasható.
