Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-21 / 118. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. május 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Család két anyukával Zsiráfmama és más agya ment felnőttek JUHÁSZ KATALIN A alapiskolások 50,5 f*y százaléka, a kö- Z-M zépiskolások A csaknem 33 százaléka érez ellenszenvet a más szexuális orientációjú emberek iránt. Sok egyéb aggasztó tény mellett ez derült ki az Állami Tanfelügyelet felméréséből. A lapunknak nyilatkozó gyermekpszichológus szerint ez a társadalom mentális állapotát tükrözi, és már óvodáskorban el kell kezdeni a toleranciára való nevelést. Azt már én teszem hozzá, hogy hiába kerülnének ki az oviból toleráns gyerekek, ha az alapiskola nem „épít rá” ezekre az alapokra, és nem kezdik el hozzáértő, speciálisan képzett pedagógusok mindenfajta másság elfogadásának „tanítását”, beleértve a szexuális nevelést is. Mert a mai, internetező gyerekekhez már annyi félinformá- ció jut el, hogy nem is csoda, ha mindentől és mindenkitől ódzkodnak, ami/aki különbözik a „normálistól”. A napokban került a kezembe egy felsős óvodásoknak szóló könyv. Finnül íródott, nemrég jelent meg magyar fordításban. Nincsenek benne hagyományos meseklisék, van viszont sok fiira, már-már szürreális állat és ember (hosszú nyakúak, lassú felfogásúak, szokatlan színűek, sérülékenyek stb.) Az egyik mese narrátora egy kislány, akinek álmában elveszett az egyik, a kisebbik anyukája, ezért testvérével együtt a keresésére indul. Mennek, mendegélnek, nem részletezem, a lényeg, hogy minden jól végződik, az anyuka csak kimerült volt és elaludt. Végül újra együtt a család a nagy ágyban, vagyis a kisebb és a nagyobb anyuka, valamint a két gyerkőc. Bevallom, első gondolatom az volt, hogy úristen, vajon hogyan reagálnak erre a magyar szülők. És vajon mit szóltak a szlovák szülők? Mert a könyv szlovákul is megjelent (egy Finnországba települt pozsonyi írónő, Alexandra Salmela írta, a címe Zsiráfmama és más agyament felnőttek). Keresgéltem kicsit a neten, de nem találtam ledorongoló kritikát, pontosabban eleve kevés kritikát találtam, azok is inkább recenziók voltak, mindenki a másságpárti hozzáállást és az amúgy is határtalan gyermeki fantázia ösztönzését emelte ki. Mivel erre vonatkozó statisztikai adatokat nem találtam, nem tudom, jól fogy-e a könyv, mennyi van még belőle a hazai boltokban. (A finnországi fogadtatás tudtommal kifejezetten kedvező volt, bár csodálkoznék, ha pont ott akadt volna fenn valaki az említett mesén.) Nos, az a szülő, aki ebből a könyvből olvas fel gyermekének, eleve nem lehet kirekesztő, rasszista vagy homofób. De vajon hány ilyen jellegű kötet születik tájainkon? És vajon mit hallanak otthon azok a fiatalok, akik a felmérés szerint kiközösítenék osztálytársukat, ha megtudnák róla, hogy homoszexuális? Egyáltalán: mennyire tabutéma a nemiség, a szexualitás a családban? Hány szülő ül le kamasz gyerekével megbeszélni „ezeket a dolgokat”? És mit mondanak nekik? Hányán kénytelenek még mindig bujkálva, hazugságban élni az életüket, akár még a családjuk, barátaik, kollégáik előtt is? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Gyerekes kérdések CZAJLIK KATALIN I degesítik önt a gyerekek? Zavarónak tartja a gyerekzsivajt és az állandó rohangálást? Egyetért azzal, hogy a gyerekeknek semmi keresnivalójuk a munkahelyen, oldja meg a szülő az elhelyezésüket, ahogy akaija? Akkor hasonlóan vélekedik, mint az ország törvényhozó testületé, mondhatnánk, legmagasabb szerve. Gratulálunk! A parlament házbizottsága megerősítette: a tárgyalóterembe bizony tilos gyereket bevinni. Ám hogy azt is lássuk, valójában igazi gyerekbarátok a honatyák (kampányplakátokon mégiscsak olyan jól mutatnak azok a kölkök...), azt voltak olyan kegyesek megengedni a két kismama képviselőnőnek, hogy saját költségükre átalakítsanak egy irodát gyereksarokká! A történet sok mindent felfed az állam valódi hozzáállásáról a gyerektémához. A hangsúly a valódin van, mert deklaratív szinten persze mindenki hangoztatja a gyermekvállalás fontosságát, s a kisgyerekes családok támogatását. Azonban amint az embernek gyereke születik, azonnal megtapasztalja, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. Kezdve az „anyasági” és „szülői” támogatások siralmas összegével a kismamák munkavállalásának nehézségein át, és sorolhatnánk tovább. Ez a társadalom egyszerűen magánügyként kezeli a gyerekvállalást, amit azoknak kell megoldani, akik „tehetnek róla”, de leginkább az édesanyáknak. A gyerek onnantól fogva válik érdekessé, hogy munkaerő lesz belőle, aki adózik (vagy nem), növeli a GDP-t, eltartja az államot és a nyugdíjasokat. És megválasztja a pártokat, persze. Hogy az adófizetők és választók nem tenyésztelepen teremnek, hanem azokat fel is kell nevelni valakinek valahol valahogy, az senkit nem érdekel. És ez az egész dolog lényege: ahhoz, hogy a siralmas demográfiai mutatók megváltozzanak, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a gyerekvállaláshoz, a társadalom alapfelfogásának kell megváltoznia. Mégpedig úgy, hogy a fogantatásától kezdve értékként álljon hozzá a gyermelďiez, mint a társadalom fennmaradásának és fejlődésének hordozójához. És elfogadja, hogy a gyereknevelésnek van egy bizonyos terhe is, aminek viselésébe a társadalomnak is be kell szállnia. Erre azonban aligha számíthatunk, ha az állam legfelső szerveitől olyan jelzések jönnek, mint a fent említett. Lábjegyzet: azt, hogy a kisbabának mennyire jó vagy nem jó az ülésteremben, bízzuk az édesanyjára. Az utóbbi napok szomorú eseményei az osztályból elhurcolt kisfiú kapcsán ékes bizonyítékai annak, hogy az állam vajmi keveset ért a gyerekek érdekeihez. Ezért hagyjuk ezt azokra, akik a piciket a legjobban szeretik, s ahol a legnagyobb a garancia arra, hogy a gyerek érdeke a mérvadó. FIGYELŐ Cólpont a foci-Eb Támadásokat hajthatnak végre az iszlamisták a franciaországi foci- Eb-n a német szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) szerint - írta a Bild. A hivatal különösen veszélyeztetett eseményként tartja számon a torna nyitómérkőzését, ajúnius 10-ei Franciaország-Románia találkozót és a július 10-i döntőt. A BKA szerint a terroristák nagy jelképes erővel bíró „puha” célpontokat keresnek, céljuk minél több emberélet kioltása és a lehető legnagyobb médiafigyelem. A válogatottak is célpontok lehetnek, ezért terrorelhárító egységek vigyáznak majd rájuk éjjel-nappal - értesült a Mitteldeutsche Zeitung a Bundestag sportbizottságától. A szervezők mind a 24 csapathoz 5-5 embert küldenek a francia rendőrség különleges erőitől, ők állandóan a válogatottakkal lesznek. A stadionok biztosítását is megerősítik, a szokásos egy helyett három biztonsági gyűrűt vonnak köréjük. A jobbközép kormányzó CDU/CSU egyik belügyi szakpolitikusa, Stephan Mayer a lapnak azt mondta, nemcsak a csapatokat, a szállásokat és a stadionokat fenyegeti terrorveszély, hanem egész Franciaországot, de nem szabad hisztériába esni. A bizottság egyik ellenzéki tagja, Andre Hahn, a Baloldal képviselője hozzátette, a hasonló rendezvényekhez képest az Eb-n nagyon szerteágazó biztonsági óvintézkedéseket tesznek, de nincs abszolút biztonság. (MTI) Kombinatív K orántsem bírálhatatlan egy világhatalom. Egy kisebb ország kormánya miért ne háríthatna el egy kritikák ha nem érzi jogosnak? Különösen jogos a reagálás a magyar kormány részéről, ha Bili Clinton egy kampánygyűlésen, Hillary Clinton ellenfelét bírálva hozza szóba Magyarországot, illusztrációként. A volt elnök szerint Lengyelország és Maelmék gyarország nem vált volna szabad országgá az amerikaiak nélkül. Am ezek az államok utóbb úgy döntöttek, elfordulnak a demokráciától, s inkább a putyini útra léptek: tekintélyelvű vezetés és a külföldiek kizárása a végeredmény. Clinton egyértelműen Donald Trump politikájára célzott, s arra, hogy a republikánus elnökjelölt aggasztóan jó véleménnyel vanPutyinról. Volt már magyar kormánypárti politikus, aki egy aktuális amerikai kritikára azzal reagált, hogy az amerikaiak hagyták cserben a magyar szabadságküzdelmet 1956-ban. Nem tette hozzá, hogy a szabadságot történetesen Oroszországgal szemben próbáltuk kivívni. Szembeötlő, milyen kemény nyilatkozatokkal utasítja el a magyar kormány a nyugati kritikákat, miközben az agresszív orosz politika nem érdemel ki hasonlóan harsány jelzőket. A putyinizmus vádjára most sem volt füle a kormánynak. Holott éppen az volt a bírálat lényege. De Orbán és Putyin kapcsolatát nem ajánlatos ilyesmivel megterhelni. A kampányban született Clinton- mondatokra adott válasz ugyancsak nem volt független a belpolitikai vonatkozásoktól. A külügyminiszter azonnal Soros Györgyöt láttatta a kritikák mögött. Lázár János ezt később úgy vitte tovább, hogy elintenék mögött - az amúgy távolról sem bírálhatatlan - Soros áll, aki egyben Obama zászlóvivője. Vagyis, a magyar kormány úgy látja: Clintonon keresztül Obamával vitatkozunk. Mégpedig azért, mert Obama ösztönzi az európai muszlim bevándorlást. Mármint Lázár szerint. A Fehér Ház szóvivője még aznap Lázárt lesajnáló nyilatkozattal jelezte: eljutott hozzájuk a különös okfejtés híre. Majd ezt követően, ha bárki a beosztottak túlbuzgóságára gyanakodott volna, pénteki rádióinteijújában Orbán Viktor maga vezette elő a Sorosféle háttérhatalom koncepcióját. Nehéz eldönteni, ki volna kinek a háttérhatalma ebben a történetben: az amerikai kormány mozgatja Sorost vagy Soros az amerikai kormányt? Talán mindegy is. Az viszont nem, hogy az összeesküvés-elméletek kormányzati szintre emelkedtek Budapesten. Csakúgy, mint Kaczynski lengyel kormánypártjában vagy az orosz propagandában, amelynek világában az egyik hivatalos ellenség, micsoda egybeesés, szintén Soros György. Nem kell az Orbánéhoz és Lázáréhoz hasonló kombinatív elme ahhoz a következtetéshez, hogy a magyar kormány reakciói maguk mutattak rá, mennyire nem alaptalanok a C linton-mondatok. A szerző magyarországi politológus
