Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-09 / 107. szám, hétfő

POPKULTÚRA 8 I 2016. május 9. | www.ujszo.com Rock és képzőművészet Aki június 26-ig Budapesten jár, érdemes betérnie a Ludwig Múze­umba. A hetvenes-nyolcvanas évek magyar Underground zenéje és a korszak képzőművészetének kap­csolatát vizsgálja a Rock/tér/idő című tárlat, a három hete nyílt, a külföldi könnyűzene és a rajongói attitűd jelenségeit kutató, Szenve­dély - Rajongás és művészet című kiállítást kiegészitve. Ez a korszak nem csak zenei szempontból volt izgalmas. Ko­moly hatalom összpontosult Aczél György kultuszminiszter kezében, akiről Uglár Csaba festett egy port­rét Andy Warhol stílusában. A „hi­vatalos” és alternatív zenei irány­zatait idővonal tekinti át, mellyel szemben Gáldi Vinkó Andrea In­side Out fotósorozatán mai zene- hallgató fiatalok tűnnek fel; ked­venc számaikba QR-kódok segít­ségével a látogatók is belehallgat­hatnak. Egész falakat borítanak be a nyolcvanas évek lemezborítói, ve­lük szemben pedig a korabeli együttesek koncertplakátjai, míg a Magyar Rádió archívuma, a Buda­pest Music Center könyvtára, az Artpool és a Rockmúzeum virtuá­lisan járhatók be. A korszakot mozgóképek is felidézik: Almási Tamás, Bonta Zoltán és Szántó Ta­más dokumentumfilmjei mellett megtekinthető a Bizottság Jég- krémbalett című filmje is. (MTI) A Public Image Limited végre Pozsonyba is eljut Két daluk került fel a személyes százas listámra, az 1983-as This Is Not a Love Song és a három évvel későbbi Rise. A Public Image Li­mited (P.I.L) az a zenekar, amely megmentette Johnny Rottent a Sex Pistols-korszak utáni elkallódástól. Immár saját néven, John Lydón­ként állt ki velük a színpadra, már 1978-ban, de eltartott pár évig, amíg rátalált arra a jellegzetes, elektro­nikával spékelt, kántálós énekkel ütőssé tett stílusra, amellyel akko­riban tényleg megelőzte a korát. A Public Image Limited többször körbetumézta a világot, majd 1992- ben feloszlott. Tizenhét évvel ké­sőbb ismét összeálltak egy kon- certkörútra, majd még egyre, és még egyre. (Új lemezeket is meg­John Lydon ma (Képarchívum) jelentettek, a legutóbbit tavaly, kü­lönösebb visszhang nélkül.) Nem lennék meglepve, ha a leg­többen az egykori Sex Pistols- frontember kedvéért váltanának je­gyet erre a formációra, amelyet élő­ben 2010-ben volt szerencsém látni a Szigeten, egy csomó Sex Pistols- pólós, kakastaréjos fiatal társaságá­ban. A koncert kellemes volt, de nem dobtam hátast tőle. Johnny rá­adásul elég furcsákat nyilatkozott akkoriban, például amikor arról kérdezték, mely fiatal zenekarokat tartja izgalmasnak, azt válaszolta, hogy nem sorol fel neveket, mert senkinek nem hajlandó ingyenrek­lámot csinálni. Aztán egy brit vaj­reklámban tűnt fel, ezért már biztos kapott pénzt. Egy évvel később a trencséni Pohoda fesztiválon ki­hagytam a P.I.L. fellépését, mert szerintem inkább valók egy na­gyobb klubba, mint szabadtérre. Úgyhogy örömmel fogadtam a hírt, mely Szerint a P.I.L. május 17- én a pozsonyi Majestic Music Club nevű remek helyen lép fel. Na, ott tényleg nagyot üthet ez a csapat, rá­adásul a turné előző állomásain lel­kendező kritikák jelentek meg a koncertek után. Szóval egy próbát megérnek, nem csak Sex Pistols- rajongóknak, bár az előzenekar a le­gendás cseh punk-kommandó, a Visací zárnék lesz. (juk) Nagyon sok apró mozaikkockából áll össze a kép (Képarchívum) Film a Tankcsapdáról Lévai Balázs rendező alkotása egy igazi mocskos rockfilm ÖSSZEFOGLALÓ Lévai Balázs és stábja több mint egy éven át forgatott a Tankcsapdával, a töretlenül népszerű zenekar jubileumi évét feldolgozó dokumentum­film Három rohadék rock­csempész - A huszonötödik év címmel május 13-én jelenik meg DVD-n. A 2014-ben készült felvételek vé­gigkísérik a zenekar munkáját és mindennapjait, bemutatva az idő­szak minden fontos történését a ta­vaszi Európa-tumétól a nyári lemez és klipfelvételeken át a jubileumi koncertekig, utazásokon, laza és fe­szült pillanatokon keresztül egészen az évet záró eseményekig. A film korábban még nem látott helyzete­ket is bemutat: zenekari és üzleti megbeszélések, öltözői, színpad mögötti és magánéletből elkapott jelenetek, be- és elszólások tarkít­ják. A stáb Debrecentől Koppenhá­gáig kisérte a triót, ott volt minden fontos eseménynél, semmi nem ma­radt rejtve a kamerák elől. „A végeredmény egy igazi mocs­kos rockfilm, amibe a felvételeket hol kamerával, hol telefonnal készítet­tük.” - foglalta össze Lévai Balázs rendező. „Úgy 120 órányi nyers­anyagot rögzített a stáb, a több hóna­pon át tartó vágás során ebből alakult ki a 105 perces film. Nem akartunk sem mítoszt építeni, sem mítoszt rombolni. Azt akartuk megmutatni, mennyire sűrű egy sikeres magyar rockzenekar élete, a koncerteken kí­vül még mennyi feladatuk van, ahol helyt kell állniuk. Nagyon sok apró mozaikkockából áll össze a kép, egy menő rockbanda hétköznapi szilánk­jaiból, amelyeken keresztül megis- meijük szép lassan a három főhőst. A legkülönbözőbb élethelyzetekben látjuk őket: szponzortárgyalás, klip­forgatás, próba, dedikálás, vízilabda meccs, Hungaroring, sajtótájékozta­tó, lemezfelvétel, utazás, sportolás, házibuli. De legtöbbször a koncertek előtt és után szerepelnek. Szerintem nem volt még magyar rockfilm, ami­ben a néző ennyire érezné a back- stage-ek tömény kan- és izzadtság­szagát. Semmi póz, alsógatyában iszunk egy kimerítő buli után és örü­lünk, hogy élünk.” Ha három ember hosszú időn át összezártan éli mindennapjait, jo­gosan merülhet fel a kérdés, hogy lesz-e a filmben dráma, szaftos konfliktus, és mennyire cenzúrázták az alapanyagot a zenészek. Lévai er­re is válaszolt: „Teljesen szabad ke­zet kaptam a zenekartól. Mondjuk, szerettem volna több feszkót közöt­tük, ami jót tett volna a filmnek, de sajnos semmi érzékük a drámaiság- hoz. Nem vesztek össze még a ked­vemért sem.” A DVD péntektől valamennyi magyarországi MÓL töltőállomáson kapható lesz. A film mellett extra­ként szerepel rajta az Alföldi gyerek című új dal klipje, és annak werk- filmje. „Az Alföldi gyereket a do­kumentumfilm kísérődalának szán­juk. Nagyon spontán módon szüle­tett. Különösebb tervezgetés nélkül egyszerűen csak kicsúszott a keze­ink közül. A hangulata, a szövege és a klip képi világa is jól tükrözi a Tankcsapdát: egyszerű, vidéki és így jól illeszkedik a dokumentumfilm­hez. Biztosak vagyunk benne, hogy a nyári bulikon is sokszor játsszuk majd!” - mondta Lukács László, a zenekar frontembere. (MTI, juk) Budapestre megy a Red Hot Chili Peppers JUHÁSZ KATALIN Mivel meglehetősen kevés esélyt látunk arra, hogy a Red Hot Chili Peppers valaha fellépjen kis hazánkban, szíves figyelmükbe ajánljuk a banda szeptember í-i budapesti koncertjét. Anthony Kiedis és csapata még mindig a világ egyik legnépszerűbb, legkeresettebb koncertzenekara. Legalább 25 éve kedvükre válogat­hatnak a meghívások között. Buda­pesten utoljára 1996-ban, a One Hot Minute című lemez turnéján, azaz kerek húsz éve játszottak először, és ezidáig egyetlenszer. Emlékeink szerint a Kisstadionban nem volt telt ház, hiába, a magyar koncertjáró közönség már akkor el volt kényez­tetve, és a jegyárakat is túldimeni- onálták kissé, vagyis meglehet, hogy pont azok nem engedhették meg maguknak azt a koncertet, akik tényleg kíváncsiak lettek volna rá. Szeptember 1-én a Budapest Arénában lép fel a kaliforniai funk- rock formáció. Reméljük, hogy az egykori csóró rajongók húsz év alatt megfelelő egzisztenciát teremtet­tek maguknak ahhoz, hogy akár gyerekeikkel együtt is megnézhes­sék végre kedvenceiket. A Red Hot Chili Peppers szeren­csére nem nosztalgiazenekar, azaz nem a régi dicsőségükből akarnak megélni. Új lemezük, a The Geta- way június 17-én jelenik meg. Az első kislemez, a Dark Necessities négy napja érhető el a digitális ze­neáruházakban. Meghallgattuk, elégedettek vagyunk vele, úgyhogy az albumot is izgatottan várjuk. Ez a banda is halad a korral, ők is inkább a tumézásból szándékoznak anyagi hasznot hajtani, mint a CD- eladásból. Ezért minden koncertjegy ára tartalmazza az új album egy pél­dányát is, sőt, a jegyvásárlók választ­hatnak majd a digitális, és a hagyo­mányos, „fizikai” CD között. Nyilván tudják, mit csinálnak, hi­szen a Red Hot Chili Peppers a rock­zene történetének egyik legsikere­sebb bandája, üzleti szempontból is. Anthony Kiedis, a karizmatikus éne­kes, Flea, a legendás basszusgitáros, Chad Smith, a jól bevált dobos, va­lamint a 2009 óta velük játszó gitá­ros, Josh Klinghoffer (ezen a posz­ton volt a legnagyobb mozgás 3 3 éves fennállásuk alatt) még mindig izgal­mas dolgokat művel. A zenekar eddig összesen több mint 60 millió eladott albummal, köztük 5 multi-platina státuszt elért lemezzel büszkélkedhet, és hat Grammy-díjat gyűjtött be az évek során. Munkásságuk elismerése­ként 2012 áprilisában a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is be­iktatták őket. Nem öregszenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom