Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-23 / 94. szám, szombat
nap fi^an — .vasr; $sHf/ 'GimMBSL'*gs Ég* t immasfá.^ glr *aps»s. *-n<n»w ^ B» -m—'W» 'wj** NMa»agaat Alsókalocsa - a skanzen és a falu SZALON 2016. ÁPRILIS 23. www.ujszo.com :-* ÍÄ •••■■.' .. . - ,-/M:’■ ■ M A halálra ítélt Kárpátalj a Több mint két év telt el a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus kirobbanása óta: az ukrajnaiak azóta meg kellett hogy tanuljanak együtt élni a háborúval. Kárpátaljáig ugyan a fegyverropogás nem hallatszik el, ám a háború hatásai így is végzetes következményekkel járhatnak a régió közösségei, köztük a magyarság számára. Helyszíni riportunk Kárpátaljáról. V irágzó cseresznye- és almafák között vezet az utunk Ke- let-Magyarorszá- gon a beregsurányi magyar-ukrán határátkelő felé. (A magyar sztrádákon rövidebb az út kelet felé: alig több mint öt óra alatt érünk Pozsonyból a schengeni övezet keleti peremére, a szlovák úthálózattal próbálkozni reménytelen.) Vásárosnamény utcái rendezettnek tűnnek, ám ez inkább csak a látszat. Ahogy később beregszászi beszélgetőpartnereink elmondják, Vásárosnamény és környéke kallódó régió: a gyümölcstermesztés az olcsó külföldi áru beáramlásának kezdete óta nem biztosít elégséges megélhetést. Vásárosnaményt elmondásuk szerint kitelepült kárpátaljaiak és romák töltötték fel az elmúlt évtizedekben; ma már ide nem menekülnek a kárpátaljaiak, egyébként is azt vallják: a legelviselhetetlenebbek épp a magyarországivá vált földijeik. A valódi kelet A határátkelés meglehetősen trau- matikus élmény, a fegyveres ukrán határőrök minden mozdulatunkat figyelik. Az első ellenőrzőpontnál kis cetlire írják fel az autó rendszámát és az utasok számát, a következő pontnál minden lehetséges iratot ellenőriznek, ezután pedig a kocsit nézik át. Egy Schengenbe belekényelme- sedett európainak hamar összeszorul a gyomra egy ilyen procedúra nyomán. Végül már csak egy utolsó ellenőrzőpont marad, ahol a lepecsételt kis cetlit elvéve átengednek az utolsó sorompón: megérkeztünk az igazi Kelet-Európába. Később tudjuk csak meg, az is akadálya lehet a határátkelésnek, ha valaki más autójával próbál ádépni Ukrajnába - Beregszászon találkozunk is egy házaspárral, akiknek ott kellett hagyniuk a kocsijukat a határ magyar oldalán, mert nem az ő nevükre volt bejegyezve. Ilyenkor jöhet jól például, fia az embert az édesapja után nevezik el... „Sok minden történt, amit lehe- teden feldolgozni.” Ezt már Szilágyi Sándor képzőművész mondja Beregszászon, az Európa-Magyar Házban, amelyet 2008-ban magyar támogatással építettek, s azóta a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) székhelye. Szilágyi Sándor az ArtTisza képzőművészeti csoport vezetője, azon kevés fiatal kárpátaljai magyar értelmiségiek egyike, akik itt maradtak a háború kitörése után is. Amikor az aktuális helyzetről kérdezzük, fogja az egyik helyi kiadványt, és csoportja névsorán végigfutva sorolja, ki mindenki „tűnt el” az elmúlt időszakban. Ma már nem Magyarországra mennek, mondja, inkább olyan országokba, ahol a szláv nyelvtudásnak hasznát vehetik - az egyik legnépszerűbb célpont Csehország. Szilágyi példaként megemlít egy képzőművész tanárt, akire egy iskolai szünetben csapott le a hatóság. Épp csak kiment a szünetben, s mikor a következő órára indult volna, kollégái szóltak neki, hogy tűnjön el, mert a katonák az osztályterem bejáratánál várják, hogy magukkal vigyék. A tanár úgy, ahogy volt, a zöld határ felé vette az irányt, és másfél évig nem is tért vissza az országba. Magyarok a fronton Leginkább a 20-as, 30-as korosztályt érintette a mozgósítás az elmúlt időszakban, meséli Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, aki egyben a KMMI vezetője is. „Én magam négyszer kaptam ■f'Az Európa-Magyar Ház Beregszászon behívót” - teszi hozzá; egyetemi tanárként azonban sikerült halasztást kapnia. Nem mindenki volt ilyen szerencsés: a környékről a háborúba vitt magyarok száma Zubánics szerint eddig 50 és 100 közé tehető, közülük eddig négyen estek el. Kettejükről épp a napokban neveztek el egy-egy utcát a városban. Akit a frontra visznek, annak a felszerelését, katonaruháját magának kell beszereznie, ételadományokat önkéntesek gyűjtöttek a számukra. „Ma már erre sincs lehetőség, olyan mértékű lett a pénzromlás - magyarázza Zubánics. - A helyiek biztonságérzete összeomlott. Ehhez hozzájárult az a lövöldözés is, ami tavaly történt Munkácson. Ungvártól Munkácsig vonultak a felfegyverzett autók, és nem állította meg őket senki.” A tavalyi eset nem kapcsolódott a háborúhoz: maffialeszámolás volt a helyi csempészbandák között. Egyik beregszászi beszélgetőtársunk kedélyesen úgy mesél az esetről: itt senkinek nem kell tartania a korrupciótól, mert tökéletesen sikerült intézményesíteni. A biztonságérzet összeomlása azonban valamennyire össze is kovácsolta az embereket. „Volt olyan kárpátaljai magyar önkormányzat, amely kiírta a Facebook-oldalára, ma katonai küldöttség érkezik a településre, akinek bármilyen kérdése van, jelentkezzen - meséli Zubánics László. - Ez konkrétan figyelmeztetés volt a férfiaknak, hogy meneküljenek.” A politikai és gazdasági nehézségek a kárpátaljai magyar-magyar kiegyezést is meghozták: a két rivális párt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, melyek a kilencvenes évek óta versengtek a magyar szavazatokért, a 2015-ös kárpátaljai helyhatósági választásokon együtt indultak, és komoly sikert értek el. A helyi összefogás mellett Zubánics kiemeli még a magyar állam gondoskodását, amely nélkül sokkal nehezebb helyzetben lenne a kárpátaljai magyarság. ,A magyar állam imidzse nagyon pozitív ma a régióban” - mondja. Ez beszélgetésünk helyszínén is látszik: nem nagyon találunk még egy olyan modern épületet a városban, mint amilyen az Európa-Magyar Ház. Budapest különféle módokon segíti a magyarságot, a magyar nyelv megmaradását: külön támogatást kapnak például azok az orvosok, akik magyarul is kommunikálnak pácienseikkel. Külön fejezet a magyar állampolgárság, amely sok helyi számára az életben maradás kulcsának bizonyult: a magyar údevél nyitotta meg előttük a határokat. Mostanra már nemcsak a magyarok, hanem a más nemzetiségűek körében is népszerű lett az „elmagyarosodás” - a helyi szlávok is kezdik felfedezni „magyar gyökereiket”. „Nincs ma olyan ma- gyarnyelv-tanfolyam a környéken, ahova még be lehetne jutni” - magyarázza Zubánics. „Magyarba haza!” Nemzetiségi feszültségeket tehát Kárpátalján nem okozott a magyar honosítás. Beregszászon, ahol a lakosság körülbelül fele vallja magát magyarnak, szembetűnő a magyar
