Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-05 / 54. szám, szombat
SZALON ■ 2016. MÁRCIUS 5. www.ujszo.com Privát adás - absztrakt intimitás Megjegyzések Hopp-Halász Károly legújabb munkáihoz H opp-Halász Károly (1946) közismerten öntörvényű művész: festményei, kollázsai, perfor- manszai, plasztikai munkái, „taposott” képei mind ezt támasztják alá. Munkássága a magyar pop art és neokonstruktivizmus történetében megkerülheteden. Különös szenvedéllyel vizsgálja, kutatja test és absztrakció viszonyát (például az Akt modulokkal-soro- zat darabjaiban), azaz a test helyét a modern vizualitásban. Emlékezetes, minduntalan visszatérő gesztusa, hogy a kép helyét a televízió szimulációja veszi át, illetve hogy a test poétikus konstrukcióként, jelként jelenik meg a sokszor geometrikusán tagolt térben. Nem mellékes, hogy a művész rendre ironikusan viszonyul az identitás nemi aspektusaihoz (például Akt dísztökkel, Testépítő reneszánsz modorban). Legutóbbi kiállítása a budapesti Fészek Klubban székfoglaló kiállítás volt: a művészt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. A sajátosan body artos gesztusrendszer és az absztrakt komponálásmód különleges szimbiózisát első látásra a leginkább a rejtvény- megfejtés-szerkezet felől értelmezhetjük. A tárlaton ugyanis részben megkomponált ún. mail art dokumentumok tablói és azok „absztrakciós lenyomatai” láthatók. A mail art lényege, hogy a postai (vagy digitális) közvetítést állítja a művészi akció szolgálatába, mely lassan művészi hálózattá, alternatív kommunikációvá szerveződik. És minden látszatobjektivitás ellenére egyre szubjektivebbé is válik: hiszen a küldött műtárgy vagy alapanyag egy személyes címzetthez szól, a küldött anyagon a művész saját nyomot hagy. Hopp-Halász Károly munkái is szokatlanul erőteljes intimitásukkal tüntetnek, s ennek az intimitásnak az inverze lesz az a mentális térképeket leképező absztrakció, mely ezeket a mail art küldeményeket árfordítja egy másik alkotói nyelvbe, egy kizárólagos saját nyelvbe, mely nyomokban és erővonalaiban képes felmutatni saját eredetét, amennyiben önmagán túlra is kiterjesztjük egy-egy ilyen alkotás hatókörét. A kiállítás egyik alcímmé emelt kulcskifejezése - a radikális infúzió 1963—2016 — ki is jelöli mind az alkotói technikát, mind az időkeretet. A másik fogalompár, az indukció és a redukció pedig a finommechanizmusokat jellemzi találóan. Egy tökéletes antik, modern, ismerős, modellként használt vagy éppen pornográf test (e szempontból erős az ún. amerikai physique magazinok és a német aktfotózás hatása), egy-egy rajz, egy-egy híres festmény vagy filmkocka (pl. a térdén meztelen gyereket lovagoltató Joe Dallessandro ikonikus képe a Flash című underground Morrissey- filmből), megcímzett boríték, metaforikus és konkrét termény (pl. uborka, alma, dísztök), illetve személyes vagy Hopp-Halász Károly művészetében kiemelten fontos tárgy (batyu, tévéképernyő-keret) azonnal poétikus térbe rendeződik. A köztük levő összefüggések pedig megteremtik az elemekből összeálló élmény művészi lenyomatát. Halász Alvó művész című 1979 táján készült fotója például több mail art dokumentáción is szerepel, különféle kontextusokban. Könnyen mondhatnánk, hogy egy pálya vizuális térképrendszerét látjuk, ennél azonban sokkal többről van szó. Az emlékezés radikalizmusának és mechanizmusainak leleplezéséről. Az emlékezés radikalizmusa abban a kettős szorításban áll, hogy noha törekszünk rá, végeredményben képtelenek vagyunk hosszú távon objektívek maradni, és rá vagyunk utalva a külső segítségre, az ob- jektívnek ható dokumentumra. Hopp-Halász e dokumentumokat egyrészt tiszta formákká halványítja (technikai értelemben), másrészt egy másik nézőpontból (a mentális oldalról) felerősíti — egy-egy fontosnak tűnő elem absztrahálva tér vissza, és újabb térkonstrukciókat alkot. A köldök és a mellbimbók fiziológiájából így teremtődik meg például egy geometrikai konstrukció absztrakt „fiziológiája”. De ezek a konstrukciók felidézik a szépen elrendezett, szalagokkal, szálakkal, metaforikus sorsfonalakkal, elektromos drótokkal összekötött dokumentumtablót. A konkréttal szemben a hosszú távú emlékezésben (1963-2016) azonban csak az absztrakció kerülhet ki győztesen. Különösen izgalmas, hogy a kiállítás tere nem rekedt a Fészek Galéria falain belül: a Mai Manó Házban látható, Alföldi Róbert fotógyűjteményéből rendezett, A múlt szabadsága című kiállítás is számos kiváló Halász Károly-fo- tót tartalmaz. Sőt, azt is meg lehet kockáztatni, hogy olyan alkotások, mint az 1980-ban készült Tiltott, tűrt, támogatott vagy a Privát adás-, illetve a Pöttyös batyu-sorozat darabjai e gyűjtemény, e tárlat legfontosabb alkotásai közé tartoznak. A két kiállítás különleges párbeszédet folytat egymással, ráadásul a mail art dokumentumok között is több evidens kapcsolódási pont fedezhető fel. A hazai galérialátogató talán még fel tudja idézni azt a különös kommunikációs intenzitást, mely abból a tárlatból is sugárzott, melyen Hopp-Halász 2013-ban Érsekújvárban Rónai Péterrel együtt állított ki. Csehy Zoltán Hatvanévesen is friss és forradalmi a Brünni Filharmónia A Brünni Filharmónia megalakulásától kezdve különlegesen viszonyul a kortárs zenéhez (Képarchívum) A zenében (is) hajlamosak vagyunk csak a közismert, nagy, neves dolgokra figyelni, így gyakran nem vesszük észre a szerényebb körülmények között dolgozó, kevésbé hangzatosán reklámozott együttesek kimagasló teljesítményeit. Ki gondol például akár a legfanatikusabb zenerajongók közül is arra, hogy a Brünni Filharmónia (Filharmónie Brno) koncertjeire, műsorpolitikájára figyeljen? Pedig az idén jubileumi, 60. évadát tartó zenekar története miatt is megérdemli a zenekedvelők és a szakmabeliek figyelmét. Az 1956- ban a Brünni Kerület Szimfonikus Zenekarának és a Brünni Rádió Szimfonikus Zenekarának összevonásával létrehozott együttes története nemzetközi villámkarrierrel indult. Mindjárt megalakulásuk évében meghívták a Prágai Tavasz fesztiválra, ahol olyan sikert aratott, mely hosszú évekre állandó részvételt biztosított számára ezen a nagy presztízsű rendezvényen, és számos külföldi meghívást is eredményezett. Mindjárt 1956 őszén a Brünni Filharmónia képviselte Csehszlovákiát a Varsói Ősz kortárs zenei fesztivál 2. évfolyamán. A sikeres kezdeteket hasonló folytatás követte. 2004-ben például ez lett az a kiválasztott zenekar, mely a Toyota Classic keretében hat távol-keleti ország fővárosában adhatott koncertet, s 2013-ban immár hetedik japán koncertkörútját teljesítette. Az alapító karmester Bfetislav Bakala után számos, később nagy nemzetközi hírnevet szerzett cseh dirigens dolgozott az együttessel (Jifí Bélohlávek, Petr Altrichter, Leoš Svárovský stb.), és imponáló a külföldi vendég- karmesterek névsora is (Charles Munch, Caspar Richter, Enoch zu Guttenberg, Aldo Ceccato, sir Charles Mackerras, Richard Blackford...). A zenekar megalakulásától kezdve különlegesen viszonyul a kortárs zenéhez. 1957-ben például ők mutatták be CsehszlovákiAlina Pogosztkina, a Németországban élő orosz hegedűművésznő, az idei évad rezidens művésze ában Martinu 3. zongoraversenyét, 1972-ben, a szerző jelenlétében Messiaen Turangalila-szimfóniáját - és hosszan sorolhatnánk tovább. A jubileumi 60. évadban Vítézslav Mikes dramaturg vezetésével olyan műsortervet állítottak össze, melynek minden, a kortárs zenét kedvelő, azt fontosnak tartó ember a csodájára járhat. Sutba vetettek minden, a kortárs zenei koncertek látogatottságával kapcsolatos félelmet, ignorálták a notóriusan „közönségvonzónak” tartott műveket, és - az 1956-os első koncert programját csaknem pontosan ismétlő újévi koncerten kívül - csaknem az egész évad műsorát a 20., sőt a 21. század zenéjéből állították össze! A február 25-én és 26-án megtartott koncertre is a tájainkon megszokotthoz képest forradalminak nevezhető programot választottak. Az elsősorban operaszerzőként, valamint tíz szimfóniájáról ismert Hans Werner Henze (1926-2012) Volker Schlöndorff több filmjéhez is írt zenét. Az elsőt 1966-ban, a Robert Musil regényéből készült Az ifjú Törlesshez. Ebből később vonószenekari szvitet írt, s ez hangzott el a koncert első műsorszámaként. A szvit mindek kétséget kizáróan önálló műalkotás, erős belső drámai feszültséggel, amit a Brünni Filharmonikusok a finn vendégkarmester, Juha Kangas irányításával nagyon plasztikusan, erőteljesen ábrázoltak, fölemelően indítva egy merész összeállítású estét. Ezután a „nyitány” után következett az est fénypontja. Az idei évad rezidens művésze a Németországban élő orosz hegedűművésznő, a magyar közönség számára a Kaposvári Kamarazenei Fesztiválokról jól ismert Alina Pogosztkina a lett Peteris Vasks Távoli fény című hegedűre és vonószenekarra írt versenyművét játszotta éteri finomsággal, pontossággal, a neoromantikus mű minden esetleges túlzásra, érzelmességre csábítását gondosan elkerülve, s megmutatva, miért olyan népszerű Vasks zenéje szerte a világon. A hangverseny második részében a finn zeneszerzés nagy öregjének, Einojuhani Rautavaarának az est karmestere, Juha Kangas megrendelésére (az általa alapított kamarazenekar évfordulójára) írt, Canto V - „Intő the Heart of Light” című művét hallhattuk. Egy a szó szoros értelmében szép művet, olyat, amely biztosan nem riasztja el a közönséget a kortárs zenétől - de azt is megkockáztatom, hogy a mélyebb tartalmakat, szellemi izgalmat keresők köréből új híveket sem toboroz neki. A koncert zárószáma Jean Sibelius viszonylag ritkán hallható műve, a Pelleas és Melisande szvit volt. Az este folyamán csak itt jutottak szerephez gz együttes fúvósai, s mindjárt bizonyították, hogy úgy a zenekari hangzásban, mint a szólisztikus részekben képesek nagyszerű teljesítményt nyújtani. Pelleas és Melisande történetét a drámai csúcspontok határozott kiemelésével és a lírai elemek finom megoldásaival „mesélte el” a zenekar. A Sibelius-művel stilárisan és tartalmilag is kerek egésszé alakul az est műsora, bizonyítva, hogy az összeállító dramaturg nem csupán merész, de nagyon átgondolt, egységes műsort alakított ki. Látva az utolsó helyig megtelt nézőteret, csak gratulálni lehet a Brünni Filharmonikusoknak vállalkozásuk szakmai és közönségsikeréhez, s titokban bízni benne, hogy más zenekarok és koncertszervezők hajlandók lesznek tanulni tőlük. Hizsnyan Géza Hopp-Halász Károly Testépítő reneszánsz modorban
