Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-05 / 54. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. MÁRCIUS 5. 17] A gondolkodó ember minden korban megpróbálja megérteni az őt körülvevő politikai, társadalmi és gazdasági környezetet. Megkísérli értelmezni a történéseket, föltárni a rendszerek mozgatórugóit és erővektorait. Az itt recenzált és olvasásra ajánlott három könyv a jelenkori magyar társadalom állapotának és kialakulásának történetéhez nyújt fogódzót. A könyvek célkitűzése, vállalása, módszere nagyon eltérő; mégis mindhármat nagyon fontos, (szomorú, de) kötelező olvasmánynak tartjuk. A különbözőségek dacára számos közös pontot, átfedést is fölfedezhet az olvasó. Hogyan lett ilyen Magyarország? Széky János könyvének az előzménye két cikksorozat. Az első 2007 és 2009 között jelent meg az Elet és Irodalomban, a második a parameter.sk szlovákiai internetes újságban 2014-ben. A cikkekből hosszabb részletek kerültek át, mégsem érződik a köteten, hogy egymástól elszigetelt fejezetek alkotnák. Az egy-két apró ismétléstől eltekintve nagyon is átgondolt koncepcióval dolgozik a szerző. Végigkalauzolja az olvasót azon az úton, amely az 1989-es rendszer- váltás rossz kompromisszumaitól a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez vezetett. Maszatolás, olcsó közhelyek és egyszerűsítések helyett kíméleden logikával és . pontos nyelvhasználattal halad a - sokszor - fájdalmas önértés útján. Egyik legfontosabb célja — melyhez végig következetesen ragaszkodik - annak bemutatása, hogy „a valóság és a róla való megszokott beszéd” között bizony gyakran óriási távolság van: a köztudatban sok dolog tévesen él. Ezek föltárása és fölmutatása megkerülheteden, ha a cél továbbra is a szabadelvű, demokratikus viszonyok megteremtése. Széky egyik alaptézise így hangzik: a magyar középosztály - rövidtávú érdekeit szem előtt tartva - lemondott a piacbarát, plurális demokrácia építéséről. Ennek okaként két, az országra jellemző történelmi tapasztalatot jelöl meg: :yAz egyik a trianoni tragédia és annak feldolgo- zatlansága, a másik a Kádár-kori—a kétkezi dolgozókra és a középosztályra is kiterjedő - nagy és tartós életszínvonal-emelkedés. ” A könyvben mégsem a bűnbakkeresés elve érvényesül, hanem érződik a vágy, hogy kiépülhessen egy demokratikusabb rendszer; az őszinte, világos beszéd az első lépés ezen az úton. A szerző akkor is korrektül jár el, amikor a Rövid politikai önéletrajz című fejezetben ismerteti a liberalizmus és a konzervativizmus értékei iránti elkötelezettségének történetét. Roppant tanulságos és a politikai kommunikáció manipulációjának észleléséhez is elvezet a módszertani részben a 21 pontba sűrített érvelési hibák alapos áttanulmányozása. A vidék leszakadását, a cigányság egyre kilátástalanabb helyzetét mindenki érzékeli, a létező problémákról ilyen vagy olyan elképzelése is van, azonban a magyar politikai elit tehetedennek bizonyul: „(■■■) noha a politikán kívül éleslátó és szakszerű diagnózisok vannak - az országos politikán belül nincsenek értelmes vagy megvalósítható válaszok. "Számos példát találunk a politikai cselekvés akadályaira más vonatkozásban is. Hogy Ľ ffirmrttan Bárányvakság Hogyan lett ilyen Magyarország? Valuch Tibor A JELENKORI MAGYAR TÁRSADALOM Ladányi János Önpusztító nemzeti habitus KEMÉNY KÖTÉS A magyar unikum? Három kötet a jelenkori magyar társadalomról Sánta Szilárd könyvespolcáról ne csak a pesszimizmus csorduljon túl, a könyv végén, az utóhangban, a Ha én párt volnék, avagy Mit nem kíván a magyar nemzet? című részben megoldásokat is javasol Széky. Ezek közül két gondolatot feltédenül kiemelésre érdemesnek tartunk: „(...) a 25 éves nettó helyben járást nem a liberális képviseleti demokrácia, hanem éppen a képviseleti demokrácia kompromisszumokkal gyengített változata, a valódi politikai versengés korlátozása, a liberalizmus őszintétlen volta okozta, és nem a kapitalizmus, hanem a kapitalizmus politikai-hatalmi megcin- kelése. "Továbbá, tudomásul kellene venni, hogy „többféle magyar van (a határon innen is, túl is), és örülni a sokféleségnek; erőnek tekinteni, hogy vannak másmilyen magyarok is, más értékekkel és más hagyományokkal más nézőponttal, más politikai érdekekkel”. A könyv elolvasása és a gondolatmenetekkel folytatott folyamatos párbeszéd, valamint ennek tapasztalata és a közgondolkodásba történő beépülése kiemelten hozzájárulhat ahhoz, hogy a múltértelmezési harcok helyett eljussunk a közbeszéd „tísztulásáig”. Széky János: Bárányvakság- Hogyan lett ilyen Magyarország? Kalligram, 2015,284 oldal. Milyen lett Magyarország? Az Osiris Kiadónak A mai Magyar- ország című sorozatában jelent meg Valuch Tibor - a rendszerváltás óta eltelt évtizedek során megváltozott magyar társadalmat vizsgáló - könyve. A szerző úgy véli, ha a történettudomány módszereit interdiszciplináris módszerekkel ötvözzük, komplexebb, átfogóbb kép adható az elemzett társadalmi folyamatokról. Ha a feldolgozott anyag értelmezési feltételei felől közelítünk, úgy ezt a módszertani rugalmasságot egyértelműen a nyereség oldalon könyvelhetjük el. A bevezetésben Valuch megjegyzi: a rendszerváltásról született publikációk elsősorban a politikai átmenetre fókuszáltak; ez a könyv abban az értelemben tekinthető hiánypótlónak, hogy a társadalmi kérdések vonatkozásait mutatja be. Ismerteti, hogyan alakult át és milyen törésvonalak mentén rétegződött újra a magyar társadalom a rendszerváltás óta. A kiadvány remekül megfelel annak a deklarált elvárásnak is, hogy egyszerre több funkciót képes betölteni: használható tankönyvként a felsőoktatásban, és eleget tesz az „ismeretterjesztő olvasmányosság” kritériumának is. Sorrendben a következő társadalmi változások és jelenségek vizsgálatára kerül sor: a demográfiai folyamatok, a magyar társadalom térbelisége, kisebbségek és etnikumok országhatárokon innen és túl, a társadalmi rétegződés és mobilitás, az elitek átalakulása és a marginalizáció, a mentalitás és értékrend változásai. Valuch szimpatikus módon nem elégszik meg a társadalmi változások bemutatásával, hanem higgadt, világos értelmezésekkel gazdagítja az egyes fejezeteket; ahol lehet, az adatok és a számszerűsíthető tények „mögé” tekint, az összefüggések levezetésével sem marad adós. Nem maradhat említés nélkül, hogy olyan időszakot vizsgál a könyv, mely a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján kezdődött, és ennek következményeit a magyar lakosság nagy része - a régióban szinte példáda- nul — nagyon negatívan értékeli. A jelenségek pontos ismerete nélkül azért is tűnhet meglepetésnek ez a felmérésen alapuló eredmény, mert Magyarországon a rendszerváltás előtt, a keleti blokk más országaihoz viszonyítva, sokkal kedvezőbb starthelyzet és feltételek voltak. Az átalakulás időszakát gyakran az „el- tékozolt esélyek” címkével jelölik. Kevesen gondolták korábban, hogy a Nyugat-Európához való felzárkózás ilyen hosszadalmas lesz, és ennyi buktatóval jár. Az elmaradt gazdasági növekedés és jólét is növelte a kiábrándultságot. A legbőségesebb szakirodalma talán a politikai, gazdasági és kulturális elitek átalakulásának van. Ezen a területen elsősorban a politikai és a gazdasági elit kártékony - gazdasági visszaélésekre bőven alkalmat adó - összefonódása szembeödő. A kötet egyik nagy hozadéka a gondosan összeállított szakirodalom-jegyzék: az egyes témák iránt érdeklődők tovább bogarászhatnak. Jó néhány problémára kell megátfogó kép fölmutatásáért méltán nevezhetjük hiánypódónak. Valuch Tibor: A jelenkori magyar társadalom. Osiris, Budapest, 2015, 300 oldal. Onpusztítás és zsákutcás fejlődés „Mivel magyarázható az önsorsron- tó mentalitásoknak és magatartásoknak az a bámulatos stabilitása, amely máig jellemzi több mint százötven év és hét rendszerváltás után a magyarországi történéseket?” - teszi fel a kérdést Ladányi János könyve első bekezdésében. Az ön- gyilkosságok gyakoriságát és egyéb „deviancákat” mérő statisztikák listáin rendre a vezető helyeken találjuk Magyarországot. Az a tény, hogy a legkülönbözőbb rendszeKevesen gondolták korábban, hogy a Nyugat-Európához való felzárkózás ilyen hosszadalmas lesz, és ennyi buktatóval jár. n oldást találni: a közeljövő egyik feszültségforrása lehet az a tény, hogy egyre kevesebb aktív keresőnek kell gondoskodnia egyre több inaktívról és eltartottról. Tovább növekednek majd a területi egyen- lődenségek, a vidék nagy része reménytelenül leszakadt, fölerősödik a „gettósodás”. A társadalomba erősen beivódott reflexek, viselkedésformák akadályozzák a „demokratikus elkötelezettség” kialakulását; az ebben a közegben szocializálódók pedig nem képesek olyan öntudatos állampolgárokká válni, akik kiállnak „a demokratikus értékek és a szabad ember eszménye mellett”. Valuch Tibor könyvét az rek és korszakok váltják egymást, vannak sikeresebb és sikertelenebb periódusok, Magyarország mégis rendre az élmezőnyben végez ezen a szomorú listán, elgondolkodtató. Szerzőnk a nemzetkarakterológiai és más közhelyes megközelítéseken túllépve tudományos igényű magyarázatot igyekszik találni erre a jelenségre. Magyar sajátosság az epidemológiai paradoxon: a javuló életkörülmények között sem javul a statisztika. Például a felpuhult diktatúrában is riasztóan magas volt Magyarországon a máj betegség- és májcirózis- halandóság, a rendszerváltás idején az EU-ádag kb. háromszorosa. 2010-ben az OECD-országokban százezer főre jutó öngyilkosok számát tekintve Magyarország a hosz- szú lista második helyén állt, csupán Dél-Korea előzte meg. Ladányi a magyar kultúra e fájdalmas stabilitását Ady sokat idézett 1905-ös (Trianon előtti!) újságcikkének (a híres Komp-ország-szöveg) idézésével illusztrálja. Az önpusztító és ön- sorsrontó magatartásformák állandóságának megértésekor Bourdieu gondolatmenetét követve így fogalmaz: „(...) az egyéni és a társadalmi gyakorlatokat, tehát magát a történelmet, a történelem által létrehozott sémáknak megfelelő módon a habitus - ami maga is egyfajta történelmi produktum - termeli. Ez a társadalmi szokásrendszer meghatározott magatartásbeli repertoárból merít, ezért is nagy a valószínűsége annak, hogy a hasonló történelmi kihívásokra hasonló társadalmi válaszok érkeznek. ” Innen nézve érthetőbb, hogy a nemzeti habitus miként fejti ki a hatását, és hogy kelet-közép- európai variánsai sok esetben nagy hasonlóságot mutatnak. A második fejezet azt bizonyítja, hogy az önsorsrontás kollektive is megtörténhet. A kádári örökségre épülő modell zsákutcás fejlődést eredményezett, ugyanis nem nyitott utat a hatékony piaci reformok előtt. Egy olyan struktúrát hozott létre, amely csak egy nagyon kis csoportnak kedvez. A magas jóléti kiadások ellenére rengetegen szegényedtek el, körülbelül 4 millióan élnek a létminimum alatt. A szerző elismeri, hogy. a „rossz történelmi beidegződések” megváltoztatása nem egyszerű feladat, de nem is leheteden. A tét óriási: kérdés, hogy Komp-ország milyen irányban indul el. Ladányi János: Önpusztító nemzeti habitus. LHarmattan Kiadó, 2015,90 oldal. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
