Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-10 / 58. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2016. március • www.ujszo.com Horgász IVII szájával szinte kaszálja a nádast. Az igazi intenzív táplálkozást csak a meleg, 20-24 fokos vízben kezdi el, akkor azonban alaposan „rákapcsol". A halastavak után gyorsan megjelent a folyókban is, ahol a lassú folyású, csendesebb szakaszokat és a mélységet keresi. Ma már alig találunk olyan, eredendően pontyos vizet, ahol ne akadnánk bele az amurba. Talán legkedveltebb tartózkodási helyei a csöndes holtágak. Kedveli a hínáros növénynyel benőtt vízterületeket, de nem szereti a túl sok iszapot. Inkább a kemény aljzatú vizekben érzi jól magát, elsősorban a nagy nádasok háborítatlan öbleiben, jelenlétét alárulják nagy, malomkeréknyi túrásai. Gyakran előfordul, hogy ha a felszínen napozgató amurt megzavarjuk, fröcskölő, gyors menekülése közben ijedtében a csónakot is oldalba trafálja. Mint említettük, nem őshonos, de a legtöbb horgász a szívébe zárta. Akadnak pecások, akik nyár elején egy-egy halastóban nem is annyira a pontyokat keresik, hanem a nagy amurokat. Többségük kiegyezett a ténnyel, hogy vagy pontyot fog, vagy amurt, és nem azon filézik, melyik az őshonos, melyik a vendég. Szó se róla, kapitális amurt fogni felejthetetlen élmény. A legtöbb vizünkben ráadásul gyorsabban gyarapodik, ezért nagyobbra nő a pontynál. Viszont a ponttyal ellentétben, amely kora tavasztól késő őszig (akár még télen is) táplálkozik, az amur csak a jól felmelegedett vízben (20 Celsius-fok fölött) kezdi az igazi zabálást. Elsősorban növényi táplálékot fogyaszt. Étlapján szerepelnek a friss növényi hajtások, előszeretettel fogyasztja az algát, a nádat, a sást, a füvet. Ahol elszaporodott az állománya, ott képes kiirtani a vízterület teljes faunáját. Ellentétben a ponttyal - talán éppen „vegetáriánus" voltának köszönhetően - az amur húsa rendkívül ízletes, és a legnagyobb példányoké sem zsíros. A horgászok az amurok horogra kerítésében sokféle trükkel próbálkoznak. Tekintettel növényevő voltára, mindenféle zöldséggel igyekeznek horogra csábítani: salátával, lucernavirággal, cseresznyével, kelbimbóval, zöldborsóval. Sok horgász azonban a félérett, ún. tejes kukoricára esküszik. Persze, a csalinak csak a horgász fantáziája szab határt. Ez a hal ugyanis édesszájú. Ezért sem meglepő, hogy barátommal több nagy amurt sikerült fognunk kókusz- vagy ánizsaro- mával tuningolt csalival, nem beszélve a vaníliás vagy a mézes kukoricáról, amelyek szintén a kedvencei közé tartoznak. Március közepe lévén, elkezdhetjük a nyári amurcsalik készítését. Például a főtt kukorica üvegbe rakását, amihez a fent említett ízesítőket adhatjuk. Három-négy hónap alatt aztán az ízek és aromák alaposan összeérnek, s a nyári amurozásra megvan a reményeink szerinti legjobb csali. Sokunk kedvence: az amur N em csoda, hiszen nagyra nő, keményen küzd a horgon. Egyszóval igazi élmény egy-egy nagyobb példány megfogása. Az amur őshazája Kína, de előfordul Oroszország keleti, melegebb vizű folyóiban, tavaiban is. Közép-Európába a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben hozták be, amikor a szakemberek azon törték a fejüket, hogyan lehetne a halastavakban elszaporodott vízi növényzetet, főleg a hínárt és a sok algát kiirtani. Máig tart a vita arról, jó megoldás volt-e ezt az idegen halat behozni térségünkbe. Az amurral ugyanis elsősorban nem az a gond (bár ez sem mellékes), hogy eleszi a táplálékot az őshonos fajok elől, hanem - mint általában a behurcolt idegen fajok - hamarosan kiderülnek a „rejtett hibák". Például azt is megeszi, amit nem kellene. Legnagyobb bűne, hogy pusztítani kezdte az ősnádasokat, elsősorban azok friss leveleit szereti. Nagyobb esők idején, amikor a nád megdől az esővíz súlya alatt, az amur lecsipegeti a vízre hajló hajtásokat; erős- IKÁ -
