Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-10 / 58. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. március 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A kijózanító választás Az eredményről nem(csak) a szavazók tehetnek, a politikusok is NAGY ANDRÁS V álasztási kudarc után a politikusok részéről elég gyakori a külső okok keresése, esetleg az őket meg nem értő, passzív választókra fogják a bukást. Ilyenkor felmerül a kérdés, vajon mit szeretnének? Talán azt, hogy a választók helyett ők maguk dönthessék el, hogy mekkora legyen a támogatottságuk? Az igazság az, hogy a választókkal folyamatosan foglalkozni kell, hogy megértsék és elfogadják a politikusok gondolatmenetét, döntését. Valódi interakció. Fontos, hogy ne csak pár héten, hónapon át, az óriásplakátokon keresztül folyjon a kommunikáció. Hogy amikor négy- - évente választunk, ne okozzanak túl nagy meglepetést a választók. Mert a szavazó, akinek nem magyarázzuk meg racionálisan és hihetően a dolgokat, könnyen talál magának más pártot. Tehát, tisztelt politikusok, az eredményről nem(csak) a szavazó tehet, hanem önök (is). Azt kapták vissza, amit négy évig (nem) adtak a választóknak. Mivel még nincsenek komoly adatok arról, hogy honnan hova vándoroltak a szavazók, nem lehet egyértelműen megmondani, honnan kapott Kollár 6 százalékot, hogy Kotleba 8 százaléka valóban ennyi neonácit takar-e, vagy csak frusztrált szavazókat. Az utolsó, de nagyon ijesztő felmérés, amely az elsőválasztók között ezt a két pártot hozta ki toronymagasan győztesnek, vészcsengőként szólt, de akkor már késő volt. Nagyon késő. Az elmúlt években azon morfondíroztunk, hogy mit keres a parlamentben a körülhatárolhatatlan OĽaNO, fényevő meg idealista képviselőkkel, és most kaptunk helyettük kőkemény neonácikat, valamint egy frakciónyi olyan képviselőt, akik három hónapja még nem tudták, hogy parlamenti választások lesznek. A választás valódi vesztese egyáltalán nem a Smer. Bár Robert Fico pártja elvesztette szavazói egyhar- madát, ám erre többé-kevésbé fel volt készülve. Nyilvánvalóan anyagilag is be van biztosítva a párt, ellenzékben is nyugodtan kihúzza, amíg kell, közel ötvenfős, összetartó, egy irányba húzó frakcióval. Fél év vagy négy, nekik mindegy. Persze Robert Fico egója megint sérülhet, de sportember, túl fogja élni, a kudarcok után eddig mindig összeszedte magát. A szlovák jobboldal négy év Smer-kormányzás után a múlt héten még arra készült, hogy leváltja Szlovákia eddigi egyetlen, egypárti kormányát. Bár nem mindenki harsogta kórusban, hogy „Fico, takarodj !”, igazságtalan volna ezt bárkitől (kivéve Pavol Frešót) elvitatni. Ám a végeredményt senki sem így képzelte. Azt megjósolni, hogy mi fog történni, szinte lehetetlen, viszont egy dolog biztos: egyetlen párt sem azt ígérte a szavazóinak, ami most jöhet. Mindenki életveszélyes játékot játszik majd, melynek gyors, egyszerű vége lehet: ha nem leszel elég jó, legközelebb a politikai süllyesztőbe küldünk. Most simán megtették ezt két jobboldali párttal, és bárki lehet a következő. Ideje kijózanodni. I 7 Interregnum VERES ISTVÁN T évesnek tartom azt az elképzelést, hogy ha a Híd a jelenlegi helyzetben beszáll egy SNS-es koalícióba, akkor szavazói megbüntetik, és legközelebb az MKP-ra fognak szavazni. A Hídra az emberek nem azért szavaznak, mert 2010-ben elolvasták a plakátokon, hogy Lebo Béla, hanem mert nem tudnak másra szavazni. Aki Szlovákiában él, magyar, és nem szavazott most az MKP-ra, az nagyon jól tudja, hogy miért nem szavazott az MKP-ra. Ez a választó képes felfogni azt is, hogy a következő kormányciklus, tartson fél, egy, vagy 3 évig, nem arról fog szólni, mit lehet elérni, hanem hogy mit lehet túlélni. Személyes véleményem, hogy a jobboldalnakjelenleg nincs legitim joga a Smer nélkül kormányt alakítani. Akkor lenne ehhez joga, ha az elmúlt négy év során kitermelt volna egy, de inkább két olyan pártot, amely reális, rendszerszerű alternatívát tud kínálni a választóknak a Smerrel szemben, és ezt a választókkal el is tudja hitetni. Méghozzá úgy, hogy szerez 15 vagy 20 százalékos támogatottságot. A jobboldal erre nem volt képes, ezért a kormányalakításhoz nincs felhatalmazása. Lehet félni az SNS-től, de ebben a történetben sajnos nem az SNS a legnagyobb probléma. A legnagyobb probléma Igor Matovič és az Egyszerű Emberek nevű csapat. Bárminemű összehangolt működésre alkalmatlan formáció (leszámítva Dániel Lipšicet és társait), és Matovič már többször megmutatta, hogy akiben konkurenciát lát, azzal szemben mindenre képes. Komolyan vehetjük, hogy azzal a Radoslav Procházkával fog kormányozni, akit a hangfelvételbotrány kapcsán csőbe húzott? Ugyanezt fogja csinálni leendő koalíciós partnereivel is, ez fix. A másik nagy probléma Richard Sulik. Az SaS elnöke sajnos alkalmatlan kormányfőnek, mert integráló képessége és diplomáciai érzéke nulla. Igazából még liberálisnak sem nevezném. Egy ügyes, kitartó, egyben önfejű ember, akinek néha igaza van, néha meg nem. Amit Bugár Béla emleget, hogy kormányfőként Sulik feladata lenne elsimítani a partnerek közti nézeteltéréseket, ahhoz Suliknak nincsenek adottságai, és hagyni is fogja az egészet a francba, ahogy hagyta a Radičová-kormányt is megbukni. Szlovákiában jelenleg az egyetlen párt, amelynek megvan a felkészültsége ahhoz, hogy kormányt alakítson, és négy évig vezesse az országot, az a Smer. Úgy fest, Fico teljes bukásának még nem jött el az ideje. A magyarok pedig a következő választásokon el fognak menni szavazni, többen, mint most. Hisz tudjuk rég, nekünk Mohács kell. KITEKINTŐ Tüntetés a székely autonómiáért Ma Székelyföld területi autonómiájáért szervez felvonulást és tüntetést Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a rendezvényre tízezreket várnak. A székely szabadság napjának nevezett rendezvény 16 órakor kezdődik a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművénél. Az obeliszk az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés vezetőinek, az 1854. március 10-én kivégzett Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak állít emléket. A helyszínen az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek elnökei, valamint a baszk és a katalán nép és az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselői mondanak beszédet. A résztvevők ezt követően mintegy két kilométert vonulnak Marosvásárhely főteréig, ahol átadják a demonstráció petícióját a kormányt képviselő prefektusnak. Az SZNT kérte a megemlékezés, felvonulás és tiltakozás résztvevőit, hogy azonnal szigeteljék el, és adják a rendfenntartók kezére azokat az esetleges provokátorokat, akik a békés, de határozott kiállást próbálnák megzavarni, emellett ne tűzzenek ki gyűlöletkeltő, uszító, másokat sértő, a rendezvény méltóságával összeegyeztethetetlen feliratokat. Izsák Balázs, az SZNT elnöke felkérte a világ magyarságát, tartsanak szolidaritási tüntetéseket a székely szabadság napján Románia külképviseletei előtt. (MTI) Kotleba feladta a leckét - sok munka vár még ránk PETŐCZ KÁLMÁN Nehéz a látszólag irracionális viselkedést észérvekkel megmagyarázni, illetve, az ilyen magyarázat meghaladná egy újságcikk terjedelmét. Ennek ellenére megkockáztatható, hogy múlt szombaton a választópolgárok alapüzenete a következő volt: „elegünk lett az eddigi kormányzási stílusból, a korrupcióból, az egy helyben topogásból, komoly változást akarunk. Teszünk is érte, mert végre elhittük, hogy van rá esély, pedig még néhány héttel ezelőtt nem reménykedtünk.” A választók egy része nemtetszését a Smer felé irányította, ezek többletszavazatait gyűjtötte be Sulik és Matovič. Akik az egész fennálló politikai pártstruktúrát utasították el, Kotlebára és Kollárra szavaztak. Az az érzésem, ebből a nagyobb játszmából maradt ki az eredeti MKP mindkét utódpártja. Vezetőik, kampányfőnökeik nem igazán értették meg az idő szavát, nem tudtak újítani, nem voltak képesek túllépni provinciájuk határain. Az egyik legnagyobb kihívást azonban a fasiszta ideológiát követő Kotleba-párt bejutása jelenti. Bármilyen kormány alakul ugyanis, rendkívül ingatag lesz, és Damoklész kardjaként fog feje fölött függni az előrehozott választások eshetősége. Egy ilyen választásokon nagy valószínűséggel Kotleba pártja tovább erősödne. Itt a két magyar párt felelőssége teljesen egyértelmű: nem hagyni még egyszer elveszni a magyar szavazatok felét, és lényegesen emelni a választókedvet Dél-Szlovákiában. Komolyan kell azonban elemezni és kezelni a Kotleba-párt megerősödésének okait, főleg azt, miért éppen a fiatalok körében olyan népszerű. Az egyik ok az oktatási rendszer katasztrofális állapota, amely nem alkalmazkodott a plurális demokrácia és a piacgazdaság viszonyaihoz. Többek között azért sem, mert teljesen háttérbe szorult a demokrácianevelés, az emberi jogi és interkulturális nevelés, és általában a humán tantárgyak a tartalmak kritikai oktatása. Az oktatási rendszer nem alkalmazkodott a modem információs és kommunikációs technológiákhoz sem, ezért nem tud hatékonyan tenni a konspirációs elméletek terjedése ellen, amelyek elsősorban a világhálón keresztül áramlanak. Nyilván a fiatalok hajlanak a radikalizmus felé, és jobban bejön nekik Sulik meg Kotleba. Ettől még nem kellene Kotlebára szavazniuk, ha tudnák, hogy pártja valóban fasiszta, kőkemény nácik is vannak a listáján. Illetve ha egyáltalán tudnák a fiatalok, mi a fasizmus és nácizmus. De a legtöbben nem tudják, nem értik, igazából senki sem magyarázta meg nekik világosan. Azt sem értik, miért lenne rossz, ha az- ország kilépne az EU-ból és a NATO-ból. Ezért csodálkoznak és felháborodnak, hogy az államfő nem fogadja Kotlebát. A harmadik ok természetesen az, hogy a hagyományos pártok képviselői elszakadtak a néptől, bármennyire klisészerű ez a megállapítás. Ez sajnos a választások utáni vitaműsorokban is megmutatkozott. Nem tudtak túllépni saját egojukon, és azonnal összevesztek. Kotleba tíz évig komolyan dolgozott, járta az országot, és valóban tett is az emberekért - a maga módján. Sok munka vár még ránk. A szerző a Szlovák Helsinki Bizottság elnöke
