Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-10 / 58. szám, csütörtök
8 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. március 10.1 www.ujszo.com Uniós alkudozás a török bazárban (Ľubomír Kotrha karikatúrája) FELEDYBOTOND Hétfő éjszaka Brüsszelben rendkívüli migrációs csúcsértekezlet zajlott. Az európai állam- és kormányfők találkoztak a török politikai vezetéssel, elvileg azért, hogy pontot tegyenek a menekültválság végére. Csakhogy újfent nem maguk között tárgyaltak, hanem egy Európán kívüli partnerrel, és ebben jóval gyengébb az uniós gépezet. Ahogy az USA-val sem halad zökkenőmentesen a szabadkereskedelmi egyezmény megalkotása, és Oroszországgal sem sétagalopp az ukrán helyzet rendezéséről szóló egyeztetés, úgy Törökországgal sem tekinthető egyszerűnek a menekültválságról szóló egyezkedés. Akijárt már török bazárban, az tudhatja, milyen nehéz az alkufolyamat. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egy héten keresztül. egyeztetett a török politikai vezetéssel arról, hogy melyek legyenek a hétfői csúcstalálkozó kiindulópontjai. Ehhez képest előző este, egy vasárnapi vacsora keretében a török miniszterelnök meglepte Angela Merkelt egy radikálisan új követeléslistával, amelyet Ankara a válság rendezéséért kér cserébe európai partnereitől. Erről kellett volna tehát a huszonnyolcaknak hétfőn tárgyalni, ám nyilván minden, európai etiketthez szokott partnert meglepett, hogy egyik napról a másikra új kártyapaklival és új szabályok szerint akartak a törökök játszani, még több feltételt szabva és még több pénzt követelve. Nem véletlen, hogy a hétfői csúcsértekezlet lyukra futott: a török vízummentesség, a több mint hatmilliárd eurós támogatás, a menekültek áttelepítése és a török uniós csatlakozási fejezetek megnyitása így egyben többeknek megakadt a torkán. Orbán Viktortól a ciprusi vezetésen át a franciákig. Szóltak, hogy mindezt azért nem egy este alatt kívánják megtárgyalni, különösen, hogy ezek közül több kérdést évtizedek alatt sem sikerült rendezni a török vezetéssel. Merkel komoly nyomás alatt állt, hiszen most hétvégén fontos tartományi választások lesznek Németországban, és emiatt nincs nagy mozgástere. Hiába erőltette, végül csak abban maradtak az európai állam- és kormányfők, hogy majd március 17-én folytatják az alkudozást. Az Európai Unió olyan helyzetbe hozta magát, melyben egy autokratikus rendszerbe átmenő, egykor szép demokratikus kísérlettel próbálkozó Törökországgal kénytelen tárgyalni, és folyamatosan félrenézni, hogy ne lássa az Erdogan-féle elnyomás megnyilvánulásait. A brüsszeli tárgyalás előtt 48 órával éppen az egyik legnagyobb ellenzéki lap főszerkesztőségét vették át a kormányzati irányítás alatt álló hatóságok. Nem éppen európai példa. A legnagyobb paradoxon, hogy éppen a merkeli ragaszkodás a humanitárius megoldáshoz a szír menekültek ügyében vezet a török ellenzék és általában a kurdok letöréséhez. Miközben a törökökkel alkuszunk, hogy a menedékkérőknek jobb legyen, olyan árat kell fizetni érte, amely több török társadalmi csoportot súlyosan fog érinteni. Aligha irigylésre méltó Merkel erkölcsi dilemmája. Amerikai ribillió JARÁBIK BALÁZS A drámai szlovákiai parlamenti választásokat akár bevezetőnek is vehetnénk annak a megértéséhez, vajon mi a fene is zajlik a tengerentúlon, a világ legnagyobb és legdrágább show-jában, amit amerikai elnökválasztásnak hívnak. A hétvége óta sokan leírták: Kotlebát nem elsősorban fasisztoid eszméi miatt választották be a parlamentbe. A növekvő szociális egyenlőtlenségek, az állami intézmények hanyatlása, a közpénzek büntetlen lenyúlása és elherdálása, a hagyományos társadalmi autoritások tekintélyének súlytalanná válása (a 600 eurót kereső tanár immár nem az a fiatalok szemében), a szociális halón megnyilvánuló széttöredezettség (online mindig nekem van igazam) letarolta a különbséget Szlovákiában bal- és jobboldal között. Ami maradt, azok a rendszerellenes és a rendszeren élősködő pártok. Megoldási javaslatok helyett a politikai rendszer polarizációt, egymás ellen feszülő egokat szül. A fentiek érvényesek az Egyesült Államokra is. Az amerikaiak hócipője is tele van az ún. „status quo”-val, azzal a rendszerrel, amely az elmúlt két évtizedben elsősorban a pénzügyi tőke érdekeit képviselte. Könnyű lenne most „bushozni” egyet, de ez lenne pontos: 1930 és 1980 között az egymillió dollár feletti éves jövedelem adója 82%-os volt és Reagan elnök 1986-os adóreformjával (a legmagasabb adórátát 28%-ra csökkentette) kezdődött a kapitalizmus egy „mitikus” válfajának istenítése. Ennek lényege a dereguláció, az állam szerepének és az adók nagyságának csökkentése. A hit szerint a kapitalista visszafekteti profitját a társadalomba. A többit pedig - az állam helyett - elintézi a piac láthatatlan keze. Bili Clinton volt az, aki visszavonta az 193 3-as Glass-Steagall-törvényt (amely szétválasztja a banki funkciókat), s ma általánosan elfogadott, hogy végül annak hiánya volt a fő okozója a 2008-as globális gazdasági válságnak. George W. Bush híreshírhedt adócsökkentése szinte csak egy kis epizód, háborúi pedig következményei annak a rendszernek, amit most a demokrata Bemie Sanders fiatal követői, már elnézést, csak „szabad szarként” (freeshit) aposztrofálnak. Vagyis Donald Trump a jobboldalon, míg a szocialistaként számon tartott Bemie Sanders a demokratáknál reakció az amerikai rendszer egyre nagyobb működési zavaraira. A különbség csak az, hogy míg Trump főleg politikai inkorrektségével sikeres az őskonzervatívok által letarolt Republikánus Párt romjain, addig Sanders elsősorban korrektségével, de a rendszerre nézve radikális javaslataival tűnik ki. Közben Hillary Clinton már nem annyira a Demokrata Párt, sokkal inkább az establishment jelöltje. Egyre több „neokon” republikánus fordul felé, miután a számukra elfogadhatatlan Trump szinte legyőzhetetlen- nek tűnik a republikánus oldalon. Donald Trump stratégiája egyszerű: meghökkentő stílusa miatt a média nem tudja nem mutatni, tarol is a nézettségben minden csatornán és fizetni sem kell érte. Ahogy Matt Taibi írta a Rolling Stone-ban, a rendszer akkor sem bírja kikapcsolni a tévékamerákat, amikor a saját legyilko- lását mutatja éppen. Azért a republikánusok még nem adták fel. Ha megállítani nem is tudják Trumpot, megregulázni talán. Egyrészt fontos republikánus elvtársak szivárognak be mögé, és az establishment talált egy másik eszközt is a megszelídítésére - az adóhivatalt, illetve Trump (New Yorkban közismert) maffiakapcsolatait. Ted Cruz és Mitt Romney maffiára célzó kijelentései erre utaltak a szuperkedd előtt - akkor Trump nem is tarolt. Trumppal szemben Sanders medi- álisan halott, de ő a középosztály királya. Akármi lesz a vége, az amerikaiak azt megköszönhetik neki, hogy sikeres kampányával Hillary Clintont is a rendszer reformja felé tolja. Lám, Clinton adóreformja 1,1 billió dollárt hozna a konyhára, bár San- dersé egyenesen 15 billió új adóbevételt céloz meg a következő években. Sanders az egyetlen forradalmár, de - hogy keleti példát mondjunk - nem egy Lenin -, sokkal inkább egy Gorbacsov, aki a rendszer reformját szeretné. Azt a (szabályozott) kapitalizmust, amelyhez mi is csatlakozni szerettünk volna, de inkább már egy vadhajtását kaptuk. Ez nem azt jelenti, hogy Közép-Európa hibát követett volna el a nyugati integrációval, csak azt, hogy itt az idő a gazdasági és politikai korrekcióra. Most már az állam léte a tét, itt és ott is. MEGRENDELŐÜL Megrendelem az Új Szót egy évre + húsdaráló Irányár: 163,30 £ Keresztnév: Vezetéknév: Utca, házszám: Település: Postai irányítószám: Telefonszám: E-mail: Dátum: Aláírás: Az előfizető beleegyezik, hogy a Petit Press Kiadó a megrendelőlapon feltüntetett személyes adatokat postaiAelefonos kommunikációs célokra használja fel. A személyes adatok helyességét az előfizető aláírásával igazolja. A kitöltött és aláírt megrendelőt küldje az alábbi címre: Vydavateístvo Petit Press a.s, distribučné oddelenie, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1,02/323 77 777 ; P8PF^‘~ írató Húsok és zöldségek darálása 3 rost: finom, közepes, durva Kolbászkészítő tartozék Az ajánlat 2016. március 20-ig tart. Az ajándék értéke: 50 € Ez a lop jár Önnek! ÚJ SZÓ
