Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-29 / 49. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2016. február 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Ot nap Ficónak érdeke a jobboldali ellenzék romokban tartása VERES ISTVÁN M ég öt nap, és újra választunk, parlamentet meg kormányt, vélhetően ismét négy évre. A választások előtti hetek általában arról szólnak a kormány részéről, mit miért nem lehet, az utána levők pedig arról, hogy a korábban hangsúlyozott „nem lehet”-ekről kiderül, hogy mégis lehet. A mostam választásoknak nincs különös tétje, hiszen ha a kormány összetétele át is alakul, a Smer marad a vezető erő, Robert Ficóval a miniszterelnöki székben. Kicsit azért persze lehet izgulni az eredményeken, hiszen az ellenzéki pártok többsége vélhetően rábeszélhető lesz egy smeres koalícióra. A jobboldal nem tudott az elmúlt négy évben kitermelni olyan pártot, amely méltó ellensúlya lehetne a Smemek, és maga köré fogva a többi jobbközép pártot, életben tarthatta volna egy új jobboldali koalíció reményét. Ezért ha szombat éjszaka úgy alakulna is, hogy mondjuk 6, jelenleg nem kormányzó párt eredményei matematikailag lehetővé tennék a Smer leváltását, elég csekély értelme lenne rálépni erre az útra. Egy ilyen kormánynak a döntéshozatali képessége majdnem a nullával lenne egyenlő, Ficö és a Smer pedig ölbe tett kézzel várhatná az újabb előrehozott választásokat. Szóval maradnak ők, és talán beveszik maguk mellé az SNS-t. Szerintem egyébként nem. Méghozzá azért nem, mert Ficónak sokkal jobban megfelelne egy jobbközép párt a kormányban - legyen szó akár a KDFI-ról, akár a Hídról, akár a Siet’-ről vagy az MKP- ról. Azért lenne ez jó neki, mert ezzel megbontaná az ellenzéknek még azt a csekély koherenciáját is, amellyel jelenleg rendelkezik. És ha a rebellis partner közben mégis kitáncolna a kormányból, az SNS akkor is ott fog dorombolni, várva, hogy a Smer magához szólítsa. Ficónak érdeke a jobboldali ellenzék romokban tartása. Ezt az utóbbi hetekben azzal bizonyította, hogy nyilvánosan nekiment Igor Matoviénak. Fico profi, és tudja, hogy Matovič nem árthat neki. De azt is tudja, hogy az Egyszerű Emberek elnöke az ellenzéknek sokat árthat, hiszen Matovič és pártja maga a kiszámíthatatlan káosz. Fico tudta, hogy ha kirohan Matovič ellen, azzal az Egyszerű Emberek szavazóit mobilizálja. így is lett. A kormányfő pedig megnyugodhat, hiszen öt nap múlva a jobboldali pártok közül kedvére mazsolázhat. A reális választás PETŐCZKÁLMÁN Közvélemény-kutatási eredmények közzétételét a választás előtti két hétben tiltja a törvény. Ez ellenkezik nemcsak a modem információs társadalom elvárásaival, hanem a demokrácia szellemével és a szabad választás elvével is. A választónak joga van az információhoz, különösen amikor a legnagyobb szüksége lenne rá: a választás előtti napokban. Olyan ez, mintha egy zajló lóverseny befutóira kellene bekötött szemmel fogadni. Ez az állapot a nagyobb pártoknak kedvez, a kisebb pártok potenciális választóit meg elbizonytalanítja. Pedig fontos lenne, ha minden demokratikus párt, amely a parlamentbejutás küszöbén táncol, végül átlépné azt. Mert nem kizárt, hogy Marián Kotleba rossz múltat idéző szervezete célba ér, ami lényegesen megváltoztatná a politikai erőviszonyokat. Egy nemrég közzétett felmérés szerint Kotlebáék a szlovák középiskolások körében magasan vezetnek. A választójoggal rendelkezők közül is sokan elhiszik, hogy a bonyolult társadalmi folyamatok kezelésének módja az egyszerű jelszavak és a kemény kéz politikája. Két demokratikus szubjektum befutása kétséges, az egyik az SaS, a másik az MKP. Nyilván mindkettővel szemben akadnak fenntartások. Kifejezetten szerencsétlen, ahogyan e két párt egyes képviselői az Európai Unióval kapcsolatban bizonyos témákról nyilatkoznak (Brüsszellel és Amerikával való riogatás, menekültügy). Mind a programjuk, mind a politikai múltjuk alapján azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy demokratikus, az európai értékek mellett elkötelezett pártokról van szó, amelyek a választásnál a mérleg nyelvét képezhetik. Kontraproduktiv tehát ellenük kampányolni. Ez főleg az MKP viszonylatában igaz. Ha a Híd és az MKP nem folytatna egymás ellen negatív kampányt, a választók természetes szimpátiái nagy valószínűséggel mindkettőt parlamenti mandátumokhoz juttatnák. A szavazatok elveszésével való érvelésnek talán lehet alapja a szlovák pártok esetében. Ott húsz párt közül valóban csak nyolcnak-kilencnek van reális esélye, és a többi kis pártra adott szavazat ténylegesen elveszik. Nem vonható azonban egyenes párhuzam e szituáció és a két magyar párt helyzete között. Ha az identitáspolitika képviseletét is fontosnak tartja, a szlovákiai magyar választónak e két párton kívül valóban nincs más reális választási lehetősége. Ellentétben a szlovák nemzetiségűállampolgártól, akinek bár fogcsikorgatva, de azért lényegesen nagyobb a mozgástere. Ideje lenne tehát, ha a pártok túllépnének egy korszakon, realitásnak vennék a másik létezését, és nem egymás elgáncsolását tűznék ki egyik fő célként, hanem újból készek lennének nagyobb közös távlatok felé nézni. Mindketten képesek helyi és megyei szinten együttműködni a Smerrel is. Ám legyen: helyi és megyei szinten a Híd és az MKP politikusai versenyezzenek egymással, de a nagypolitika színterén működjenek együtt a közösség, az ország, és Európa érdekében, nem csak saját szempontjaik és szponzoraik belátása szerint. A szerző a Szlovák Helsinki Bizottság elnöke Valós és vélt sikerek KOCUR LÁSZLÓ H N em ígért forradalmat Robert Fico. A két év megszakítással 2006-tól regnáló miniszterelnök a hétvégén úgy fogalmazott: „Folytonos a politikánk, és ezt szeretnénk folytatni. Nem lesznek meglepetések.” Ha ez így igaz, az nem túl jó hír az országnak, főként, ha március 6-án hajnalban azt fogják mutatni a számok, hogy ehhez a meglepetésmentes kormányzáshoz mandátuma is van. Ficóék a két kormányzati ciklusuk alatt nem teljesen vakvágányon haladtak, érdemeik is vannak, amelyeket bírálóiknak is el kell ismerniük. Ilyen például a költségvetési deficit 2,49%-ra való leszorítása 2015-ben, Szlovákia kisorolása a túlzottdeficit-eljárásból; a közel kétszeresére emelt EU-s támogatás a jászló-apátszentmihályi atomerőmű leállítására; az élelmiszer-biztonság növelése; a Polgári Törvénykönyv második Dzurinda- kormány óta húzódó reformja; a lakásépítési támogatások növelése; az alkalmi munkát végző diákokjárulékmentes jövedelmi sávjának kitolása; az adózási fegyelem növelése; az áfacsalások elleni szigorúbb és hatékonyabb fellépés; nemzetközi szerepvállalás a migránsválság kezelésében. Vannak olyan területek is, amelyek már csak a párt propagandaanyagaiban minősülhetnek sikernek, ilyen például az SPP vagy a hősi erőmű „visszaszerzése” (lehet, hogy drágább lesz a leves, mint a hús); az ingyenvonatozás, amely csak a kormány szerint ingyenes, de a jegyárat a többi, nem ingyen utazónak valamiből össze kell dobni; az egészségügyi járulékok csökkentése az alacsony jövedelmű munkavállalók számára, miközben a hasonlóan alacsony jövedelmű kisvállalkozók továbbra is magas járulékot fizetnek; a minimálbér emelése, amely reálisan kevés embernek segít, a leszakadó régiókban meg inkább árt; a közigazgatási ESŐ reform, ami állítólag megtakarított 696 millió eurót, de az átlagpolgár az ügyintézési folyamatban ennek hasznát kevéssé érzékeli. A Smer azzal dicsekszik, három év alatt 100 kilométer autópályát és gyorsforgalmi utat épített, de aztmár nem mondja, milyen áron. A 21 focistadion 45 milliós felújításának megítélése pedig csaknem egy az egyben olyan, mint az orbáni stadionépítési törekvéseké. Ez a mérleg egyik serpenyője. A másik? A tíz éve húzódó Maiina Hedvig-ügy (ahol persze ott van egy magyar tagsággal is bíró, félidős jobboldali kormány tehetetlensége is). A magyar anyanyelvi órák számának csökkentése. Dél-Szlovákia tendenciózus leépítése a közlekedési infrastruktúra és a beruházások terén. A pedagógusok és az egészségügyi dolgozók évekig figyelmen kívül hagyott, sztrájkba eszkalálódó helyzete, párhuzamosan a szőnyeg alá söpört ágazati problémákkal. A magas járulékterhek. És a rendszer DNS-ébe kódolt korrupció, melyet már nem túlzás a mečiari időkhöz hasonlítani. A vajkai komp. Pavlis gazdasági exminiszter takarítási tendere. A CT-botrány. A politikusi vagyonnyilatkozatok átláthatatlansága, „politikai akarat” hiányában. Az évek óta, folyamatosan túlárazott és haszontalan informatikai állami közbeszerzések. Á Jaguar alatti földek ügye. A Váhostav- és a Doprostav-ügy. Fico titkárnőjének gépén írt levél a drága masszázsok ügyében. És még sorolhatnánk. Ha marad az ilyen fajta politikai folytonosság, meglepetések nélkül, az meglehetősen sötét jövőképet rajzol elénk. Ne akaijuk! FIGYELŐ Az utált Soros György A Spiegel című német lap Soros György milliárdos: fél Kelet-Eu- rópa utálja című írásában rámutat: mindegy, hogy Magyarországon, Csehországban vagy Szlovákiában, Soros Györgyöt démonizálják Kelet-Európa nacionalistái, és még a menekültválságot is neki tulajdonítják. Orbán Viktor magyar kormányfő a válságokat gyakran tulajdonítja külső erőknek és személy szerint Soros Györgynek. A kelet-európai nacionalisták elképzelése szerint Soros vezeti a zsidó világ-összeesküvést, amely a nemzetek elpusztítására és egy háttér- világhatalom felépítésére tör, hogy leigázza és kiszipolyozza az országokat. Soros a lapnak elmondta, nem veszi magára a támadásokat, a magyarországi tanártüntetésekhez nyújtott állítólagos támogatásáról pedig a magyar újságból szerzett tudomást. (MTI) Hivatalos lehet a török az EU-ban A ciprusi kormány kérvényezte, hogy a sziget görög és angol melletti harmadik hivatalos nyelvét is vegyék fel az unió hivatalos nyelvei közé - írta az EUObserver uniós portál. Nikosz Anasztasziedisz ciprusi államfő szerint gesztusnak szánják a török hivatalossá tételét az unióban, ami reményei szerint a több mint negyven éve megosztott sziget újraegyesítését, továbbá az EU és Törökország kapcsolatainak előmozdítását is szolgálni fogja. „Tekintettel arra a lehetőségre, hogy a ciprusi kérdés hamarosan rendeződhet, függetlenül attól, hogy ez végül sikerül-e, eljött az idő, hogy elkezdődjenek az előkészületek, hogy az újraegyesítés esetén az unió képes legyen hivatalos nyelvként kezelni a törököt” - indokolta döntését levelében a ciprusi elnök. Anasztasziedisz emlékeztet: országa már 2002-ben, az uniós csatlakozási tárgyalások folyamán kérte, hogy a török is legyen az unió hivatalos nyelve, de erről az uniós intézmények akkor lebeszélték, arra hivatkozva, hogy gyakorlati haszna korlátozott, viszont meglehetősen költséges volna. Az EUObserver Hollandia álláspontját is kikérte, azt a választ kapták, hogy tanulmányozzák a levelet, új hivatalos nyelv felvételéhez pedig a tagállamok egyhangú hozzájárulása szükséges. Ciprus északi részét 1974-ben szállta meg Törökország. (MTI)
