Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-20 / 42. szám, szombat

8 KULTÚRA 2016. február 20.1 www.ujszo.com Cseh társadalomrajz a mai Európáról Petr Václav filmje, a Sosem vagyunk egyedül a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Fórum szekciójában szerepelt Lenka Vlasáková és Zdenék Godla a Sosem vagyunk egyedül egyik jelenetében (Képarchívum) BARTAL DÓRA Berlin. Petr Václav filmje, a Sosem vagyunk egyedül (Nikdy nejsme sami) az egyike annak a három cseh alkotás­nak, melyet idén beválogattak a Berlinale programjába. A több szálon futó történet a cseh vidéken élők keserű min­dennapjairól mesél, miközben a cselekményt tágabb kontextusban a mai Európát meghatározó társadalmi valóságba helyezi. Egy kisbolt, egy sztriptízbár, egy börtön. Ennyi található csak meg az „infrastruktúrából” a névtelen cseh faluban és környékén, itt élnek sok­kal inkább egymás mellett, mint együtt a film szereplői. Nem egyet­len figura köré épül a cselekmény; a Franciaországban élő, de filmjeit Csehországban forgató rendező úgy fogalmazott: a címmel is arra akart utalni, hogy mindannyian másokkal - és nem ritkán mások ellen - élünk. Szeretetben, gyűlöletben, de kölcsö­nösen függünk egymástól. A deklarált célokkal ellentétben a végtermék kicsit más képet mutat: hangsúlyosabbnak tűnik az a való­ság, hogy a szereplők egyedül küz­denek a félelmeikkel, és képtelenek a másikkal valódi kapcsolatba ke­rülni. A hipochonder családfő (Ka­réi Roden remek alakítása) munka­nélküliként azzal tölti a napjait, hogy rögeszmésen képzelt betegségek je­leit kutatj a magán. Ha testileg nem is, de lelkileg tényleg haldoklik. Csak ordítva, sírva tud kommunikálni fe­leségével és szerinte haszontalan gyerekeivel. A házasságában végte­lenül boldogtalan középkorú eladó­nő (Lenka Vlasáková) ezért másnál, de ugyanannyira reménytelenül ke­resi a törődést - a sztriptízbár roma kidobójával (Zdenék Godla) kezd viszonyt. A férfi viszont egy gyer­mekét egyedül nevelő táncosnőt szeret (Klaudia Dudová a rendező előző filmjének, a Kiútnak a nagy felfedezettje volt, az amatőr szerep­lő ezzel az alakításával tavaly el­nyerte a Cseh Oroszlánt is). O pedig a gyerek börtönben ülő apját várja haza. Ez a szerelmi sokszög néha hitel­telennek tűnik, és sajnos a történet­vezetés sem túl következetes vagy újszerű. Mégis, ha nem is egészében, de részleteiben a film mindenképpen kiemelkedik a közép-európai film­művészet kedvenc műfaja, a sokat szidott társadalmi dráma átlagos da­rabjainak a sorából. A Sosem va­gyunk egyedül legnagyobb erénye a színészi alakításokban rejlik, még ha a karakterek nem is többek sokszor látott típusok megtestesítőinéi. A szereplők közti interakciók nagyon pontosan feltárják a saját környeze­tünkben is fellelhető jelenségeket: a családok széthullását, a gyermekek nevelésének teljes elhanyagolását és ezek következményeit, a félelemben élő átlagemberek mentális állapotát. Az utóbbi szál kapcsán érdemes ki­emelni még egy szereplőt, aki a leg­inkább a jelenkor tükrévé teszi ezt a filmet. Miroslav Hanuš alakítja a pa­ranoiás börtönőrt, aki még az erdő­ben is az iszlám terroristák támadá­sától retteg, kényszeresen megfigyeli a szomszédait, és legszívesebben a házába bezárkózva élne. Egy sze­mélyben testesíti meg a kelet-európai morális pánikot és idegengyűlöletet, ő hozza be a filmbe azokat a szóla­mokat, melyek szerint a szocializmus idején még rend volt, és a deviánsok, a multikulturalizmus szószólói még nem szennyezték be a tiszta nemzeti erkölcsöt. Karaktere sötét és abszurd humort visz a moziba. Petr Václav nemcsak a cseh tár­sadalom egy szeletét szerette volna filmre vinni, hanem napjaink szét­szakított Európájáról is sötét képet fest. Eközben sajnos nem tud túllép­ni a puszta általánosításokon. Meg­kockáztatjuk: a Sosem vagyunk egyedül nem lett elég kivételes és hatásos, hogy később komolyabb si­kert érhessen el a szakmai közönség körében, de a nemzetközi fesztivá­lok közép-európai színfoltjaként egészen biztosan lehet rá számítani. Elhunyt Harper Lee RÖVIDEN Listavezető lett a Viola Beach London. A Stockholm közelében autóbalesetben meghalt brit ze­nekar, a Viola Beach tagjai egy időre az első helyre kerültek a brit iTunes listán, miután a közösségi oldalakon barátok és egy sor hí­resség - köztük Liam Gallagher, a The Charlatans, sőt a Man­chester City futballklub is - arra biztatta az embereket, hogy ve­gyék meg a csapat Swings and Waterslides című számát. Végül tegnap délután negyed ötkor si­került is egy rövid időre az élre ugrasztani a dalt, de aztán a dán Lukas Graham 7 Years című száma vette át az első helyet, és estig meg is tartotta. A fiatal ze­nészek autója szombaton zuhant le 25 méteres magasságból, egy autópálya hídjáról egy csatorná­ba. A hidat egy alatta áthaladó hajó miatt nyitották fel. A Viola Beach zenekar tagja Kris Leo­nard, River Reeves, Tomas Lowe és Jack Dakin volt. Múlt pénte­ken egy svéd fesztiválon léptek fel, szombat este pedig már az angliai Guildforban játszottak volna. Az ötödik ember, aki a kocsiban utazott és szintén meg­halt, a zenekar menedzsere volt. Az internetes kommentelők kö­zül sokan azt írták, sajnálják, hogy a szörnyű tragédia kapcsán ismerték meg ezt a remek indie- rock zenekart, amely szakértők szerint a nemzetközi befutás kü­szöbén állt. A Swings and Wa­terslides eladásából származó bevételt a kiadó a zenészek csa­ládjának ajánlotta fel. (index, Juk) Kézműves Oscar-díjak Los Angeles. Ismét kézműves bronzöntvényből készülnek az Oscar-szobrok: az amerikai film- akadémia egy New York állambeli képzőművészeti öntödét bízott meg a munkával, a bronzból meg­formált szobrok továbbra is 24 ka­rátos aranybevonatot kapnak. A filmakadémia az Oscar-díjak hős­korához nyúlt vissza, amikor úgy döntött, hogy idén az eredeti, 1929-es bronz öntőforma alapján készítteti el a szobrokat. A Polich Tallix kézműves szakemberei Ge­orge Stanley eredeti szobrát vették alapul, amely az MGM egykori művészeti igazgatója, Cedric Gib­bons vázlatai nyomán született meg. A műhely digitálisan besz- kennelte az 1929-es szobrot és a modem kori alapzatát. A digitális Oscart aztán 3D-s nyomtatóval nyomtatták ki, így született az ön­tőforma, amivel viaszból ki tudták önteni a szobrokat. Minden viasz­szobor kerámia burkolatot kapott, majd a figurákat addig hevítették, míg kifolyt belőlük a viasz, és csak az üres külső köpeny maradt. A szobrokat ezután forró, folyékony bronzba mártották, lehűtötték és makulátlanra csiszolták. A szob­rok 24 karátos aranyborításáról egy neves brooklyni cég, az Epner Technology gondoskodik. A szobrocskák bronz alapja némi fe­kete patinát is kap, a figurákat vé­gül kézzel csiszolják tükörfényes­re. Az ötven Oscar elkészítése há­rom hónapot vesz igénybe. A díja­kat egy hét múlva, február 28-án, vasárnap este adj ák át. (MTI) Washington. Tegnap, 89 éves korában meghalt Harper Lee, a modern amerikai irodalom egyik legfontosabb műveként számon tartott Ne bántsátok a feketerigót! című Pulitzer- díjas regény szerzője. Halálának hírét kiadója, a Harper- Collins és lakhelye, az alabamai Monroeville vezetése is megerősí­tette. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960 júliusában jelent meg először, és vi­lágszerte több mint 40 millió pél­dányban kelt el. 1962-ben azonos címmel film készült belőle, a fősze­repet - egy fehér nő megerőszako­lásával vádolt fekete férfi védőügy­védj ét - Gregory Peck alakította. A hatvanas évek közepén Lee egy ideig Truman Capote asszisztense volt, kansasi levéltárakban és bíró­sági adatbázisokban segített neki anyagot gyűjteni a Hidegvérrel című regényhez, amely 1966-ban jelent meg, és új fejezetet nyitott az ame­rikai irodalomban. Az írónő ezután visszavonultan élt, és végleg egykötetes szerzőként könyvelték el. A nyolcvanas évek­ben elkezdett ugyan dolgozni egy alabamai sorozatgyilkosról szóló re­gényen, de elégedetlen volt vele, ezért nem fejezte be. Tavaly július­ban jelent meg második könyve, a Go Set a Watchman! (magyarul Menj, állíts őrt! címmel ada ki a Geopen), amelyben a Ne bántsátok a feketeri­gót! hőseinek története folytatódik húsz évvel később. 1,6 millió eladott példánnyal 2015-ben ez volt a leg­kelendőbb kötet az USA-ban. Har­per Lee valójában ezt a könyvet írta meg előbb, ám annak idején nem ad­ták ki, kéziratban maradt és lassan feledésbe merült. 2014-ben aztán szenzációként robbant be az irodal­mi köztudatba, hogy a szöveg elő­került, és az írónő beleegyezett a ki­adásába. (MTI, juk) Harper Lee (1926 - 2016). Sokáig egykönyves szerzőként tartotta számon az irodalomtörténet. (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom