Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-02 / 26. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. február 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kampánytémák Konkrét ígéretek magyar vonalon csak szőrmentén kerültek elő A pedagógussztrájk és a nővérek éppen erőre kapó tiltakozása kapcsán visszatérő vélemény, hogy végre előkerül olyan téma a kampányban, ami nem elvont, absztrakt ügyeket feszeget, hanem valós problémákat. Köztük a magyar kisiskolák megmaradásának problémakörét. Ha viszont a déli régiókban erős pártokat követjük figyelemmel, még csak esély sincs a témaközpontú választási versenyre. Miért? Gyakorlatiassági és lelkületi okokból egyaránt. A választások a Híd és az MKP között egyszerű hitelességi versennyé minősülnek vissza, ami kihat a választási részvételre is. Konkrét ígéretek magyar vonalon csak szőrmentén kerültek előtérbe. Meg kell menteni a magyar iskolákat, fel kell emelni a régiókat, több pénzt kell adni a kultúrára - ha ezt a csomagot így egyben megfogalmazzuk, akkor nagyon nehéz eldönteni, hogy most voltaképpen a Híd vagy az MKP választási programjáról beszélünk-e. A kulturális alap, a Bethlen-támogatások, vagy a civil-politikusi összefonódások ügye pedig ugyanannyira felületesen érintik a konkrét választási ígéreteket és a várható társadalmi fejleményeket, mint Robert Fico sajtótájékoztatói a menekültkérdés szlovákiai dimenzióit tekintve. Más téma viszont nincs. De egyáltalán mit ígérhetnek a pártok konkrétan a dél-szlovákiai választóknak? Túl sokat mondani már csak gyakorlati okokból is veszélyes - hiszen ebben a pillanatban az a kérdés, hogy ki hol helyezkedik el a Smer szövetségeseinek képzeletbeli várólistáján. Az MKP valahol nagyon hátul, míg a Híd ugyan előrébb, de bármiféle szövetség esetén kihajíthatja vízióját az ablakon, és búcsút mondhat a szlovák szavazói egy részének is. Konkrét hatalmi pozíciók híján pedig minden ígéret kétélű. Ha nem sikerül teljesíteni, a visszájára fordulhat, így kerülik is ezeket. A konkrét ígéreteknek ugyanakkor megvan az az előnye, hogy kézzelfoghatóvá teszik a választások súlyát és tétjét. Marad a személyes hitelességre és a két oldal közti alapvető ideológiai különbségekre építő kampány. Ki az ajelölt, akinek jobban lehet hinni és ki mikor csapott be kicsodát? Vannak romlatlan és hiteles emberek a listákon és mire jogosít fel a korábbi életművük? Mit gondolnak a világról? Ki tud összerakni egy jobb választási műsort? Kivel állhatnak szóba a szlovákok? Megannyi kérdés, ami nagyon könnyen átcsaphat személyeskedésbe. Márpedig a passzív, a közügyek gyakorlásától távol maradó szlovákiai magyar szavazó alaptulajdonsága, hogy a politikusok vitatkozása—és nem mellékesen a nyílt konfliktus minden formája - csak megerősíti abban a meggyőződésében, hogy nincs értelme a választáson való részvételnek. Később pedig csodálkozik, hogy a régiót elkerülik a befektetések és a perifériára szorul. Ebben a közegben készülünk a választásokra. Az, hogy mennyire lehetséges témák nélkül mobilizálni, márciusban kiderül. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Haldokló egészségügy Az elmúlt tíz évben nem tartották fontosnak az illetékesek, hogy az évek óta egyre nagyobb problémákkal küzdő egészségügyi rendszert megváltoztassák. Az orvosi ellátás minősége és elérhetősége nem javult, maradtak a várólisták, az egészség- ügyi dolgozók bére és munkakörülményei sem rendeződtek, a kórházak műszaki felszereltsége is bőven hagy kivetnivalót maga után. Az energetikai igényesség növeléséről inkább nem is szólok. A nővérek és szülészasszisztensek bérezését szabályozó törvényt a választások után hatál jn kívül helyezték, de az elvárásaiknak megfelelő új jogi normát már nem alkották meg. A kórházakban e hónapban 600 nővér hiányzik majd a betegágyak mellől, márciustól további 200 lesz kénytelen máshol megélhetés után nézni, ahol erkölcsileg és anyagilag is megbecsülik a munkáját. De mi lesz a betegekkel? Ki fogja őket ellátni, meddig kell várni egy-egy életmentő műtétre? Ki lesz mindezért a felelős? A nővérek tiltakozása már nem tréfa, hiszen szó szerint a bőrünkre megy a játék. És nem csak a bérekről van szó, hiszen a nővérek követelései között ott van munkakörülményeikjavítása és a betegek érdekvédelme is. A kórházak adóssága 2014 végére elérte a 334 milliót, 2015 végére várhatóan 500 millióra ugrott, amit ismét velünk fognak megfizettetni. A Fico- kormánynak esze ágában sincs megállítani az egészségügyön évtizedek óta élősködő polipot, amelynek csápjai lassan, de biztosan padlóra küldik az egészségügyet. Míg az ágazaton csüngő lobbi csillagászati haszonra tesz szert, addig a betegek és rászorultak lassan mindenért fizetni kénytelenek. A pöstyéni CT- ügy, Forai igazgató úr Anka nénje, vagy az egészségügyi ellátórendszerből profitáló kassai osztálytárs sikeres vállalkozásának híre csak néhány azok közül, amelyek az egészségügyben tapasztalható visszaéléseket bizonyítják. Az MKP többször cselekvésre szólította fel a kormányfőt és a minisztert, de a Smer háza táján nincs politikai akarat, hogy az egészségügybe rendszert, hatékonyságot és átláthatóságot vigyen. Azért, hogy az egészségügy úszik az adósságban, a parlamenti ellenzéki pártok is felelősek: egy erős, céltudatos ellenzéknek képesnek kell lennie össztársadalmi kérdésekben keresztülvinni az akaratát. Ehhez azonban erőteljesebben kellett volna követelni az egészségügy gondjainak rendezését - ha ezt komolyan gondolták. A választások után, parlamenti pártként az MKP prioritásként fogja kezelni a haldokló szlovák egészségügy talpra állítását. Németh Gabriella, az MKP egészségügyi alelnöke Az elárvult Sulik NAGYANDRÁS R ichard Sulik nem talált igazán ütős kampánytémát, így felmelegítette a Radičová-kormány 2011 -es bukásának körülményeit, úgy, hogy magát újra megpróbálja tisztára mosni. Ehhez nyilvánosságra hozott néhány SMS-t, melyeket Iveta Radičovával váltott, közvetlenül a kormány bukása előtt. Nem tudni pontosan, mit is remélt ettől Sulik. Hogy meggyőz pár korábban elpártolt SaS-szavazót, akik végre megbocsátják neki, hogy bukni hagyta a Radičová-kormányt, vagy végre visszaveszik a Jobboldali klubba”, ahonnan 2011 -ben kiebrudalták? A történet önmagában teljesen érdektelen lenne, az üzenetekből semmilyen titkos egyezségre nem derült fény, ám furcsa, ha egy politikus a másikkal folytatott háttér- beszélgetéseit kiteregeti. Suliknak bevallása szerint még most is fáj, hogy őt okolják az akkori dolgokért, miközben Radičová megbuktatásán szerinte leginkább Ivan Mikloš és Mikuláš Dzurinda dolgozott. Ha egyébként végignézzük a neveket, látjuk, hogy az említett négy szereplőből jelenleg egyetlen készül újra a szlovák parlamentbe. Radičová visszatért az egyetemre, illetve az Európai Bizottságnál tanácsadó, Miklós Ukrajnában segédkezik a gazdasági reformok bevezetésénél, Dzurinda pedig az Európai Néppárt egyik alapítványát vezeti. Ebben a pillanatban Richard Sulik az egyetlen, aki vissza akar térni a szlovák belpolitikába, illetve meg akarja menteni pártját a parlamentből való kieséstől. Vet rá némi árnyékot, hogy eközben ő az egyetlen politikus Szlovákiában, aki a brüsszeli parlamentből irányítja a pártját, és az elmúlt időszakban jóval többet foglalkozott a németországi menekültekkel, mint a hazai ügyekkel. A 2011 -es fiaskó, a Radičová-kormány bukása a jobboldal totális vereségét hozta magával, ezután szerzett a Smer abszolút többséget. A jobboldalon azóta sem állt helyre a bizalom. Ám ahelyett, hogy az elmúlt években feldolgozták volna a történteket és megpróbálták volna megérteni a másik felet, egyesek mentálisan továbbra is ugyanott tartanak, mint öt éve. Sulik maximálisan következetes politikusnak tartja magát, aki végig kitart az elvei mellett, mert azok fontosabbak számára, mint egy kormány stabilitása. Az, hogy a Radičová-kormány megbukott, szerinte csakis annak köszönhető, hogy a koalíciós partnerek nem vették komolyan az ő fenyegetőzését. Hiába szavazta meg a többi eurózónás tagállam a görög mentőövet, Sulik hajthatatlan volt: ő nem köthet kompromisszumot. Azóta eltelt lassan öt év, és úgy tűnik, az SaS elnöke egyedül maradt. A liberális eszmékből sem sok maradt a pártjában, talán a választói is teljesen kicserélődtek, de ő kitart. Ez persze szíve joga, de ne csodálkozzon, ha egy hónap múlva ez a parlamentbejutáshoz sem lesz elég. Pedig pár éve olyan szépen indult ez a liberális párt. FIGYELŐ Vadászat dzsihádistákra Titokzatos mesterlövész vadászik az Iszlám Állam vezetőire Líbia egyik tengerparti városában, Szirt- ben - írta a De Morgen belga lap helyi források alapján. Januárban a líbiai szárny három vezetőjével végzett: 13-án a szudáni Hamad Abdel Hádit, 19-én Hádi helyettesét, Abu Mohammed al-Dervánit, 23-án Abdulláh Hamad Anszári parancsnokot ölte meg. Szemtanúk a mesterlövész profizmusáról számoltak be. A dzsihádistákat olyan helyeken érte utol a vég, amelyeket teljesen biztonságosnak gondoltak, a találatok halálosan pontosak voltak, és nem lehetett beazonosítani, honnan adták le a lövést. Líbiában Kadhafi diktátor hatalmának megdöntése után alakult ki káosz, több fegyveres csoport küzdött az ország ellenőrzéséért, majd tavaly Szirtben megvetette lábát az Iszlám Állam is. Az országban 2014 óta két kormány és két rivális parlament működik. A menekült az óv jövevényszava Németországban a menekülteket üdvözlő Refugees Welcome kifejezést választotta 2015 angol jövevényszavának egy nyelvész- testület. A Refugees Welcome (Üdvözöljük, befogadjuk a menekülteket) nem pusztán egy kifejezés, hanem állásfoglalás, politikai jelszó - áll a döntés indoklásában. A Refugees Welcome egyben a befogadás kultúrájának (Wil- kommenskultur) nyelvi kifejeződése, és „öntudatos válasz” a szélsőjobb régen ismert jelszavára: „Külföldiek kifelé” (Ausländer Raus) - áll a Freie Universität berlini egyetem angol filológiai intézetének indoklásában. A menekültválság nyelvi jelentőségét mutatja, hogy a német nyelvtudományi társaság (GfdS) a menekültek (Flüchtlinge) szót választotta az év szavának. Az év legellenszenvesebb német szava pedig aj ótét lélek (Gutmensch) lett. A kifejezés a menekültválság révén gyorsan elterjedt a közbeszédben, és naivnak, butának állítja be azokat, akik társadalmi munkában támogatják a menekülteket, illetve az ún. helfer szindrómában, kényszeres segítésben szenvedő betegnek bélyegzi őket. Elnózóst, téves meghívás Az osztrák külügyminiszter egy lapinteijúban tévútnak nevezte a menekültek meghívásának eddigi politikáját és azt az elképzelést, hogy be lehet fogadni mindenkit. Sebastian Kurz szerint reális az 50 ezer menedékkérő 2019-ig történő kitoloncolásáról szóló intézkedés. Meg kell szüntetni az emberek áradatát - mondta az Österreich című lapnak. (MTI) TOKÁR GÉZA
