Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-28 / 22. szám, csütörtök
8 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. január 28. lwww.ujszo.com A héten osztották ki a 2015-ös év magyar sajtófotó díjait. A nagydíjat Tranzitország című sorozatával Fazekas István, a HVG fotósa nyerte. A menekültáradatot dokumentáló sorozat egyik felvétele. (MTI-reprofotó) Az emberiség harmada él elnyomásban MTI-HÁTTÉR A világ lakosságának több mintegyharmada, 2,6 milliárd smber él elnyomásban, a legrosszabb helyek Szíria, Tibet és Szomália. A Freedom House (FH) nemzetközi civilszervezet jelentése szerint a tavalyi immár a tizedik év volt, amikor globálisan hanyatlott a szabadság. Szabad, nem szabad A 195 ország és 15 terület szabadságfokát értékelő intézet szerint a politikai jogok és a polgári szabadságjogok érvényesülése alapján 86 ország vagy terület volt szabad, 59 volt részben szabad, és 50 nem szabad. A nem szabad országok és területek túlnyomó többsége közel- keleti vagy észak-afrikai - ahol a lakosság 85 százaléka él elnyomásban -, vagy fekete-afrikai, amelyek közül 20 ország kapott nem szabad minősítést, vagy pedig a Kelet- Európa és Közép-Azsia alkotta régióban van. 2015-öt a tömeges migráció, a máskéntgondolkodók üldözése, az idegengyűlölet és a terrorista támadások határozták meg. Amerikai bajok A jelentés kiemeli az Egyesült Államokat, amely bár szabad, de romló a tendencia, mert aggasztó mértékben nő a magántulajdonban lévő pénz szerepe a választási kampányokban, könnyen megbénulhat a szövetségi törvényhozás, a szövetségi kormány nem elég nyitott, valamint nyilvánvaló a faji megkülönböztetés és vannak más rendellenességek is az igazságszolgáltatásban. Tavaly 72 ország lett kevésbé szabad, ami a legmagasabb szám a 10 éve tartó globális romlás kezdete óta. Negyvenhárom országban viszont javult a helyzet e téren, ami nagy előrelépés a tavalyi 31-hez képest, és ezek szerint sokkal kevesebb, 80 volt azon országok száma az egy évvel korábbi helyzethez képest, amelyekkel kapcsolatban az értékelés nem változott. A javulók között van Burkina Faso, Mianmar, Nigéria és Srí Lanka, mindegyikben tartottak tavaly választásokat. A globálisan romló tendenciát mutató utóbbi tíz évben összességében 105 országban romlott a helyzet, és 61-ben javult. Az utóbbi tíz évben a legnagyobb globális romlás a szólásszabadság és a jogállamiság területén volt tapasztalható. A kínai gazdaság lelassulásának és az áruk ára csökkenésének megvolt a negatív hatása - állapította meg Arch Puddington, a Freedom House alelnöke és a jelentés társszerzője. „Sok, tekintélyelvű kormány által irányított országban az alacsonyabb árbevétel miatti jövedelemcsökkenés arra sarkallta a diktátorokat, hogy növeljék a politikai elnyomást, és még inkább támadják az állítólagos külföldi ellenségeket. Több demokratikus országot tett próbára a terrorizmus és a soha nem látott méretű bevándorlás, ezek olyan jelenségek, amelyeket a regionális konfliktusok - például a szíriai háború - okoztak” - írta Puddington összegző közleményében. A nőknek még nehezebb A tavalyi év egyik további jellemzője, hogy a nők helyzete nem javult a világban. Az, hogy szaúdarábiai választásokon már nők is részt vehetnek, és hogy Dél- Koreában már nem büntetendő a házasságtörés, győzelem, de jelzi, hogy milyen alacsonyan van a mérce a nemek egyenlősége tekintetében - írta még az alelnök. A legrosszabb értékelést Eszak- Korea, Üzbegisztán, Eritrea, Türkmenisztán, Nyugat-Szahara, Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői Guinea és Szaúd-Arábia kapta. Magyarországot a jelentés kritizálja abból a szempontból, hogy törvényekkel, egyes szakpolitikai döntésekkel és a gyakorlatban drasztikusan megnyirbálták a menekültek lehetőségét a menedékj og- kérelemre. Tovább romlott a média helyzete, a kiterjedt kormányzati korrupció hatással van a kereskedelmi tevékenységre és a versenyre - áll az FH jelentésében. Civileket a parlamentbe! STUBENDEKATTILA A Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom coming-outja kapcsán várható volt, hogy az aktivisták névsora - köztük néhány képviselőjelölttel - hullámokat kelt a közéletben. „A közösség számára az a jó, ha ők (a civil szféra és a politika) ketten tartósan távol maradnak egymástól” - hangzott Czajlik Katalin kommentárjának konklúziója. De mégis kiből legyen politikus, ha nem azokból, akik társadalmilag aktívak? Honnan jönnek a jövő parlamenti képviselői? A pártszakadást követően az addig természetes módon összetartó, nagyjából egységesnek mondható magyar érdekképviselet - benne a civil szféra is - tagozódott, a politika úri huncutsággá és a veszekedés színterévé változott, s akik ezt nem akarták felvállalni, sokszor a civilség ürügyén kerültek messzebb a pártoktól. Maguk a pártok is erősítették ezt a képet, hiszen az „aki nincs velünk, az ellenük” elv alapján inkább ellenségesen tekintettek a mellettük el nem köteleződő civil szubjektumokra, így kialakult a fenn említett nézet, miszerint a politika és a civil élet bármilyen összefonódása szükségszerűen rossz. Viszont a két szféra szembeállításával végképp átestünk a ló túlsó oldalára. Mert ki legyen politikus, ki képviselje a polgárokat? Az, akit az óriásplakátokról ismernek, vagy aki akár politikusként, akár civilként, a pártpolitikától függetlenül éveken át sikeresen dolgozott a közösségért? Téves feltételezésből indul ki az, aki a polgári kezdeményezések és a politika közé vastag és áthatolhatatlan falat emel. A civil szférának nem lételeme a pártfüggetlenség, ahogy a szerző állítja, hiszen a jól működő demokráciákban is számos pártokhoz köthető szerveződést találunk. A baj ott van, ha a politika túlzott befolyással bír a civil szférára és bábként kezeli azt. Egy egészséges demokráciában a politika bázisa a társadalom, ezért jó, ha minél több civil tűnik fel a pártlistákon. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia esetében a névtelenség feladása azoknál borította ki a bilit, akik félreértelmezik a civil társadalom szerepét, és a rossz politikával szemben tellvilmosokat szerettek volna látni. Czajlik Katalin szerint a pártlistára való felkerülés után „az lett volna korrekt, ha szóban forgó személyek (Orosz Örs, Zachar Pál, Bóna Zoltán és Bauer Ildikó) egyidejűleg kivonulnak a civil kezdeményezésből”, a Kétnyelvű Dél-Szlovákiából. Mintha a pártlistán való megjelenés és az érdekérvényesítés épp ellentétes lenne a Kétnyelvű Dél-Szlovákia motivációival - a kétnyelvűség és a nemzeti közösségek egyenlőségének gyakorlati megvalósításával. A mozgalom esetében nem a névtelenség volt a cél, nem ez adta a „kezdeményezés rendkívüli népszerűségét”, ahogy a kommentárban megjelenik. Az anonimitás eszköz volt, védekezés azzal a létező, teljesen rossz szokással szemben, hogy fordítva általánosítunk, a tetteket sokan az ember neve vagy a pártja alapján ítélik meg. A nevek felvállalása e téves beidegződés lebontására tett kísérlet, egyben bátorítás is azoknak, akik a megbélyegzés miatt félnek részt venni a közéletben. Egy aktivista társam foglalta talán legjobban össze a lényeget, ezért álljon itt is zárszóként: „Ha valaki politikai tőkét kovácsol, akkor kovácsoljon ebből, az igazi tettekből, mint nagy szavakból, ígérgetésből, mellvere- getésből vagy más pocskondiázá- sából!” A szerző a Kétnyelvű Dél-Szlovákia aktivistája
