Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-08 / 5. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2016. január 8 17 Ki akar még Charlie lenni? Ne tekintsük a francia MÓZES SZABOLCS M ohamed-karikatúrák miatt muszlim terro­risták mészárlást vé­geznek egy szer­kesztőségben, a vérengzés évfordu­lóján pedig a lap egy véreskezű ke­resztény Istent tesz a címlapra, gép­fegyverrel. Értik? Nem? Nincsenek ezzel egyedül. A Charlie Hebdo fur- csa módon emlékezett meg a terror- támadásról. Miért nem Mohamed vagy Allah volt a címlapon? A kér­désre a válasz egy tavaly nyári nyi­latkozat. Akkor, pár hónappal a tá­madás után mégis meggondolták magukat, mondván: már nem vélik úgy, hogy mindenki azt rajzol, amit akar. Vagyis a januári menetelések és bátor nyilatkozatok ellenére a terro­risták mégis elérték céljukat: nincs több Mohamed-kifígurázás a lapban. Ha pedig muszlim prófétát nem vicclapot a szólásszabadság bajnokának mernek rajzolni, akkor rajzolnak ke­resztény Istent. Ezek úgysem lőnek le minket, őket szabadon lehet rugdosni - gondolhatták, még ha semmi összefüggés nincs az évforduló és a karikatúra között. Azokban a balos ateista körökben, amelyekben a lap fogy, a menekültválság miatt most úgysem trendi a muszlimokon éke­lődni, a keresztényekbe való céltalan rugdosásra viszont mindig kapható a vevőközönség, így megszületett a címlap. Mindez nem lenne több egy bosszantó párizsi szösszenetnél, mi­vel a szólásszabadságba belefér. Mindenki azon poénkodik, amin akar, és természetesen azon háboro­dik fel, amin akar. (Persze jó lenne, ha a Charlie-rajongók ebben követ­kezetesek lennének...) Sokkal riasztóbb az a sztereotip üzenet, amelyet a mészárlás miatt világhírűvé vált lap karikatúrája, ve­zércikke, irányvonala hirdet. A cím­lapon az áll: A gyilkos még mindig fut. A szerkesztők szerint ugyanis Isten, a hit öl, ezért ők minden vallás ellen lázítanak. Nem, kedves kollé­gák: nem Isten öl, hanem az emberek. Akik közt vannak jók és rosszak. Igaz emberek s bűnözők. A valláso­sak és az ateisták között is, mindket­tőből. Attól, amit a Charlie állít, csak egy lépés az a vélemény, mely szerint egy hívő potenciális bűnöző vagy terrorista. A francia lap által kreált tartalom így nem csupán kamaszos blaszfémia, hanem a társadalmi bé­kére és a valós toleranciára nézve veszélyes zagyvaság. A 20. század két legvéresebb, messze legtöbb emberáldozatot kö­vetelő diktatúrája (a kommunizmus és a nácizmus) istentagadó rendszer volt, amelybe hosszú távon nem fért bele a hit. Mégsem állítjuk azt, hogy az ateisták terroristák lennének, vagy a társadalom szabadságát fenyegető egyének. Egy éve mindenki Charlie volt. A terrorizmust el kell ítélni, az áldoza­tokat meg kell siratni, s mindent megtenni, hogy ilyen támadásra ne kerülhessen sor. Ám jó lenne, ha a Charlie-féle tartalmakat előállítókat annak látnánk, amik, nem pedig a szólásszabadság harcosainak és a to­lerancia bajnokainak. A TERRORIZMUS 1 Á -jÉ Ládá f!Mr >C f (Cartoonizer) Hányszor halt meg Schumacher? KOCÚR LÁSZLÓ M eghalt Michael Schumacher. Berlusconi a nyílt utcán anális aktusra hajazó mozdulatokat tett az egyik testőre mögött. A repülőgépekről mérgező anyagokkal perme­teznek bennünket. Krokodilt láttak (ide tetszőleges tele­pülésnév behelyettesíthető). Bizonyára mindenki találkozott ezekkel az álhírekkel a közösségi oldalakon. O, boldogult offline világ, mikor az ilyen információk még sokkal kisebb frekvenciával, heti- és havilapokban terjedtek, sokkal kevesebb embert értek el, és a cáfolat is offline érkezett. Ma kamuhírből lassan több van, mint valódiból, már a kamuoldalak listá­ját sem lehet elkészíteni, legfeljebb heti szinten, mert mindig jön újabb. A kamuhírek pedig szinte a valódi hírekkel azonos érvényességet próbálnak vindikálni maguknak. Amikor egyetemi éveimben Jean Baudrillard: A szimulakrum elsőbbsége című tanulmányát olvastam, azt egynek gon­doltam a vizsgára elsajátítandó anyagok közül, nem gondoltam, hogy pár év elteltével, mindennapi munkám során szimulakrumhegyekbe futok. Ezen annak kapcsán töprengtem el, hogy decemberben befejezte heti hoaxcáfoló sorozatát a The Washington Post Intersect blogjának szerzője, Caitlin Dewey. A hírt magyarul a magyar legendavadász oldal, az Urban Legends közölte. Dewey a rangos amerikai napilap online felületén 2014 májusától 82 héten át kötötte csokorba és cáfolta az Amerikában teijedő álhíreket. Aztán feladta. Régebben, az offline világban vagy a webkettő előtti időkben a már akkor is létező álelméletek cáfolása bizonyos fokú felkészültséget, tájékozottságot kívánt, és volt benne valami romantikus is, amit a jelenség magyar megnevezésére szolgáló „legendavadász” szó (foglalkozásnév?) is szépen tükrözött. S míg korábban egy-egy dezinfor- máció mögött tévedés vagy mély meggyőződés állt, s cáfolatához olykor komoly rendszereket kellett visszafejteni, ma, ahogy Dewey is úja, gyakran az is elég, ha megnézzük az adott oldal impresszumát, ahol a szerzők meg sem próbálják tagadni: kamuoldalról van szó. De míg a ma­gyar online közegben mondjuk a Hírcsárdáról mindenki számára nyil­vánvaló, hogy mi, a tengeren túli sajtóban járatlan szemlélő a nagyon ko­molyan hangzó National Reportról elsőre nem gondolná, hogy kamuol­dal, főként, ha csak egy megosztott cikket lát. Pedig az, egyike a legna­gyobbaknak. A motiváció elsősorban anyagi: a kamuhírgyártás, azaz, amikor nem a sajtómunkás fárad meg az ügyelet végére, és véletlenül elront valamit, hanem amikor tudatosan valótlan, ám hitelesen hangzó információt kö­zölnek, komoly bevételt hoz. A kamuhírek látogatottságot generálnak, a látogatottság pedig reklámbevételt. Persze, a jól hangzó, ám igaz hírek is generálnak látogatottságot, de ezeket sokkal nagyobb macera elkészíteni. Alhíreket egy kis létszámú szerkesztőség is tud gyártani, és a kreativitás mellett csak egy számítógép kell hozzá. Ami viszont Dewey mellett e sorok hóját is elszomorítja: az embereket nem igazán érdekli, hogy az adott hír igaz-e vagy hamis. A hoaxmegosz- tók a cáfolatokra rendre azt felelik: jó, lehet, hogy ez így ebben a formá­ban pont nem igaz, na de a tanulsága! Itt aztán elfogynak az érvek. Amíg lesz elég kíváncsi ember, aki a videodokumentációt ígérő cikk­ből szeretné megtudni, bántotta-e Berlusconi a testőr popsiját, addig a kamuhírgyártás jövedelmező üzletág lesz. Fellépni nehéz ellene, mivel azt nagyon nehéz bizonyítani, hogy tevékenységükkel konkrét kárt is okoztak, az emberek tömeges elhülyítésén túl, persze. Ezért, ha valami­lyen gyanús hírt olvasunk, mindig nézzük meg az oldal impresszumát, vagy csak próbáljuk megőrizni józan ítélőképességünket. Akarni kell LAMPL ZSUZSANNA * * rvendetes nap, gondolta f ébredés után a nő, amikor ■ tekintete az erkélyen szá- radó ruhákra esett. Megint lesz mit vasalni. De nem baj! Csak akarni kell, és még a vasalás is a nap fénypontjává válhat. Kellemes hát­térzene szól, a vasaló siklik a ruhán, mint havon a szánkó, s közben még gondolkodni is lehet. Alapiskolás korában történt. Na­pokig izgult a tornaóra miatt, mert tudta, kötélmászásból lesz osztályo­zás, és nem tudott kötelet mászni. Nem szerette, ha nem tud valamit, de már sokszor tapasztalta, hogy tanu­lással, (meg)figyeléssel, gondolko­dással, megértéssel a nem tudást könnyen tudássá lehet változtatni. A kötélmászás más volt. Ezt nem ta­nulták. A tanár elvtársnő (akkoriban ez volt a hivatalos megszólítás) csak sípolt egy harsányat, ez volt a jel, és a majomtehetséggel megáldottak hipp- hopp, a kötélen teremtek, és pillana­tokon belül a plafon alól integettek. A többiek meg vagy „lógtak a szeren”, kétségbeesetten markolva a kötelet, vagy a csomó körül ügyetlenkedtek, mert hiába ugrottak fel rá, az bizony kicsi volt, hogy megtartsa őket, meg különben sem ez volt a helyes tech­nika (de ezt akkor még nem tudta, mert senki sem magyarázta el). A kötélmászás megoldhatatlan fela­datnak tűnt. Manci néni, a kereszt­mama észrevette, hogy valami baj van, és amikor megtudta, miről van szó, csak ennyit mondott: ugyan, csak akarni kell, és menni fog! De Manci néni, ez nehéz, ez nem megy, mondta a kis nő, és nem bírta felfog­ni, miért hajtogatja Manci néni foly­ton: dehogynem, csak akarni kell! Aztán eljött a tornaóra. Nincs mit veszteni, hát akarom, gondolta. Akarom, akarom. És tudat alatt fi­gyelte az ügyeseket. Aztán ő követ­kezett. Felugrott a csomóra. Akarom. Korábban arra gondolt volna, na, most leesek. Szóval nagyon akarta, és számára felfoghatatlan módon nem a térdei között tartotta a kötelet, ahogy korábban, hanem az egyik lábfejével ráállt a másikra és hirtelen minden olyan stabil és világos lett, ő meg elkezdett mászni. Persze hama­rabb is elleshette volna a technikát az ügyesektől, de akkor még másképp gondolkodott. Akkor még eszébe sem jutott, hogy ha ügyetlen is, azért még akarhat ügyes lenni. Akarni annyi, mint aggodalmaskodás, le­mondás helyett aktívan részt vállalni a probléma megoldásából. Persze az egyéni akarat nem mindenható. Az emberi akaratok sokszor keresztezik, s gyengítik egymást, ez a kontrafi- nalitás. De ha legalább azt akarnánk, tudatosan és igazán, ami csak rajtunk múlik, jobbá válhatna az életünk. Tehetetlenek voltak a kölni rendőrök A Kölnben történt szexuális zaklatások több áldozata már szil­veszter éjjel a rendőrökhöz fordult, hogy védjék meg őket - derül ki a Bild német lap által tegnap ismer­tetett rendőri jelentésből. A német közszolgálati televíziót bírálatok érték, mert csak napokkal később számolt be az év végén történtek­ről. A Bild birtokába jutott belső rendőri dokumentumban az egyik egység vezetője így ír: „számos sí­ró és sokkos állapotban levő nő és lány kereste meg a rendőröket a főpályaudvar előtti téren, s szá­moltak be arról, hogy migránsok vagy migránsok csoportja szexuá­lisan zaklatta őket”. A jelentés úgy fogalmaz, hogy a nőknek valósá­gos vesszőfutás volt átjutni a részeg férfiak tömegén. A dokumentum­ban a meg nem nevezett rendőrtiszt azt úja, hogy a rendőröket elkese­rítette, hogy nem tudnak minden áldozatnak segíteni, s nem tudják elfogni az elkövetőket. A jelentés készítője arra panaszkodik, hogy nem voltak elegen, így a kivezé­nyelt rendőrök gyorsan elértek tel­jesítőképességük határára. A Bild hozzáteszi, hogy a kölni rendőrség nem kommentálta az értesülést. Szilveszter éjjel mintegy ezerfős csoport gyűlt össze a kölni főpá­lyaudvar előtti téren, majd petár- dázni kezdtek. Mikor a rendőrség közbelépett, kisebb csoportok ala­kultak, s ezt követően kezdtek nő­ket körbevenni, szexuálisan zak­latni és kirabolni. Más városokban is történtek hasonló bűncselekmé­nyek. A kölni turisztikai hivatal eköz­ben arról számolt be, hogy turisták elkezdték lemondani a városba tervezett utazásukat a történtek miatt. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom