Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-08 / 5. szám, péntek
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2016. január 8 17 Ki akar még Charlie lenni? Ne tekintsük a francia MÓZES SZABOLCS M ohamed-karikatúrák miatt muszlim terroristák mészárlást végeznek egy szerkesztőségben, a vérengzés évfordulóján pedig a lap egy véreskezű keresztény Istent tesz a címlapra, gépfegyverrel. Értik? Nem? Nincsenek ezzel egyedül. A Charlie Hebdo fur- csa módon emlékezett meg a terror- támadásról. Miért nem Mohamed vagy Allah volt a címlapon? A kérdésre a válasz egy tavaly nyári nyilatkozat. Akkor, pár hónappal a támadás után mégis meggondolták magukat, mondván: már nem vélik úgy, hogy mindenki azt rajzol, amit akar. Vagyis a januári menetelések és bátor nyilatkozatok ellenére a terroristák mégis elérték céljukat: nincs több Mohamed-kifígurázás a lapban. Ha pedig muszlim prófétát nem vicclapot a szólásszabadság bajnokának mernek rajzolni, akkor rajzolnak keresztény Istent. Ezek úgysem lőnek le minket, őket szabadon lehet rugdosni - gondolhatták, még ha semmi összefüggés nincs az évforduló és a karikatúra között. Azokban a balos ateista körökben, amelyekben a lap fogy, a menekültválság miatt most úgysem trendi a muszlimokon ékelődni, a keresztényekbe való céltalan rugdosásra viszont mindig kapható a vevőközönség, így megszületett a címlap. Mindez nem lenne több egy bosszantó párizsi szösszenetnél, mivel a szólásszabadságba belefér. Mindenki azon poénkodik, amin akar, és természetesen azon háborodik fel, amin akar. (Persze jó lenne, ha a Charlie-rajongók ebben következetesek lennének...) Sokkal riasztóbb az a sztereotip üzenet, amelyet a mészárlás miatt világhírűvé vált lap karikatúrája, vezércikke, irányvonala hirdet. A címlapon az áll: A gyilkos még mindig fut. A szerkesztők szerint ugyanis Isten, a hit öl, ezért ők minden vallás ellen lázítanak. Nem, kedves kollégák: nem Isten öl, hanem az emberek. Akik közt vannak jók és rosszak. Igaz emberek s bűnözők. A vallásosak és az ateisták között is, mindkettőből. Attól, amit a Charlie állít, csak egy lépés az a vélemény, mely szerint egy hívő potenciális bűnöző vagy terrorista. A francia lap által kreált tartalom így nem csupán kamaszos blaszfémia, hanem a társadalmi békére és a valós toleranciára nézve veszélyes zagyvaság. A 20. század két legvéresebb, messze legtöbb emberáldozatot követelő diktatúrája (a kommunizmus és a nácizmus) istentagadó rendszer volt, amelybe hosszú távon nem fért bele a hit. Mégsem állítjuk azt, hogy az ateisták terroristák lennének, vagy a társadalom szabadságát fenyegető egyének. Egy éve mindenki Charlie volt. A terrorizmust el kell ítélni, az áldozatokat meg kell siratni, s mindent megtenni, hogy ilyen támadásra ne kerülhessen sor. Ám jó lenne, ha a Charlie-féle tartalmakat előállítókat annak látnánk, amik, nem pedig a szólásszabadság harcosainak és a tolerancia bajnokainak. A TERRORIZMUS 1 Á -jÉ Ládá f!Mr >C f (Cartoonizer) Hányszor halt meg Schumacher? KOCÚR LÁSZLÓ M eghalt Michael Schumacher. Berlusconi a nyílt utcán anális aktusra hajazó mozdulatokat tett az egyik testőre mögött. A repülőgépekről mérgező anyagokkal permeteznek bennünket. Krokodilt láttak (ide tetszőleges településnév behelyettesíthető). Bizonyára mindenki találkozott ezekkel az álhírekkel a közösségi oldalakon. O, boldogult offline világ, mikor az ilyen információk még sokkal kisebb frekvenciával, heti- és havilapokban terjedtek, sokkal kevesebb embert értek el, és a cáfolat is offline érkezett. Ma kamuhírből lassan több van, mint valódiból, már a kamuoldalak listáját sem lehet elkészíteni, legfeljebb heti szinten, mert mindig jön újabb. A kamuhírek pedig szinte a valódi hírekkel azonos érvényességet próbálnak vindikálni maguknak. Amikor egyetemi éveimben Jean Baudrillard: A szimulakrum elsőbbsége című tanulmányát olvastam, azt egynek gondoltam a vizsgára elsajátítandó anyagok közül, nem gondoltam, hogy pár év elteltével, mindennapi munkám során szimulakrumhegyekbe futok. Ezen annak kapcsán töprengtem el, hogy decemberben befejezte heti hoaxcáfoló sorozatát a The Washington Post Intersect blogjának szerzője, Caitlin Dewey. A hírt magyarul a magyar legendavadász oldal, az Urban Legends közölte. Dewey a rangos amerikai napilap online felületén 2014 májusától 82 héten át kötötte csokorba és cáfolta az Amerikában teijedő álhíreket. Aztán feladta. Régebben, az offline világban vagy a webkettő előtti időkben a már akkor is létező álelméletek cáfolása bizonyos fokú felkészültséget, tájékozottságot kívánt, és volt benne valami romantikus is, amit a jelenség magyar megnevezésére szolgáló „legendavadász” szó (foglalkozásnév?) is szépen tükrözött. S míg korábban egy-egy dezinfor- máció mögött tévedés vagy mély meggyőződés állt, s cáfolatához olykor komoly rendszereket kellett visszafejteni, ma, ahogy Dewey is úja, gyakran az is elég, ha megnézzük az adott oldal impresszumát, ahol a szerzők meg sem próbálják tagadni: kamuoldalról van szó. De míg a magyar online közegben mondjuk a Hírcsárdáról mindenki számára nyilvánvaló, hogy mi, a tengeren túli sajtóban járatlan szemlélő a nagyon komolyan hangzó National Reportról elsőre nem gondolná, hogy kamuoldal, főként, ha csak egy megosztott cikket lát. Pedig az, egyike a legnagyobbaknak. A motiváció elsősorban anyagi: a kamuhírgyártás, azaz, amikor nem a sajtómunkás fárad meg az ügyelet végére, és véletlenül elront valamit, hanem amikor tudatosan valótlan, ám hitelesen hangzó információt közölnek, komoly bevételt hoz. A kamuhírek látogatottságot generálnak, a látogatottság pedig reklámbevételt. Persze, a jól hangzó, ám igaz hírek is generálnak látogatottságot, de ezeket sokkal nagyobb macera elkészíteni. Alhíreket egy kis létszámú szerkesztőség is tud gyártani, és a kreativitás mellett csak egy számítógép kell hozzá. Ami viszont Dewey mellett e sorok hóját is elszomorítja: az embereket nem igazán érdekli, hogy az adott hír igaz-e vagy hamis. A hoaxmegosz- tók a cáfolatokra rendre azt felelik: jó, lehet, hogy ez így ebben a formában pont nem igaz, na de a tanulsága! Itt aztán elfogynak az érvek. Amíg lesz elég kíváncsi ember, aki a videodokumentációt ígérő cikkből szeretné megtudni, bántotta-e Berlusconi a testőr popsiját, addig a kamuhírgyártás jövedelmező üzletág lesz. Fellépni nehéz ellene, mivel azt nagyon nehéz bizonyítani, hogy tevékenységükkel konkrét kárt is okoztak, az emberek tömeges elhülyítésén túl, persze. Ezért, ha valamilyen gyanús hírt olvasunk, mindig nézzük meg az oldal impresszumát, vagy csak próbáljuk megőrizni józan ítélőképességünket. Akarni kell LAMPL ZSUZSANNA * * rvendetes nap, gondolta f ébredés után a nő, amikor ■ tekintete az erkélyen szá- radó ruhákra esett. Megint lesz mit vasalni. De nem baj! Csak akarni kell, és még a vasalás is a nap fénypontjává válhat. Kellemes háttérzene szól, a vasaló siklik a ruhán, mint havon a szánkó, s közben még gondolkodni is lehet. Alapiskolás korában történt. Napokig izgult a tornaóra miatt, mert tudta, kötélmászásból lesz osztályozás, és nem tudott kötelet mászni. Nem szerette, ha nem tud valamit, de már sokszor tapasztalta, hogy tanulással, (meg)figyeléssel, gondolkodással, megértéssel a nem tudást könnyen tudássá lehet változtatni. A kötélmászás más volt. Ezt nem tanulták. A tanár elvtársnő (akkoriban ez volt a hivatalos megszólítás) csak sípolt egy harsányat, ez volt a jel, és a majomtehetséggel megáldottak hipp- hopp, a kötélen teremtek, és pillanatokon belül a plafon alól integettek. A többiek meg vagy „lógtak a szeren”, kétségbeesetten markolva a kötelet, vagy a csomó körül ügyetlenkedtek, mert hiába ugrottak fel rá, az bizony kicsi volt, hogy megtartsa őket, meg különben sem ez volt a helyes technika (de ezt akkor még nem tudta, mert senki sem magyarázta el). A kötélmászás megoldhatatlan feladatnak tűnt. Manci néni, a keresztmama észrevette, hogy valami baj van, és amikor megtudta, miről van szó, csak ennyit mondott: ugyan, csak akarni kell, és menni fog! De Manci néni, ez nehéz, ez nem megy, mondta a kis nő, és nem bírta felfogni, miért hajtogatja Manci néni folyton: dehogynem, csak akarni kell! Aztán eljött a tornaóra. Nincs mit veszteni, hát akarom, gondolta. Akarom, akarom. És tudat alatt figyelte az ügyeseket. Aztán ő következett. Felugrott a csomóra. Akarom. Korábban arra gondolt volna, na, most leesek. Szóval nagyon akarta, és számára felfoghatatlan módon nem a térdei között tartotta a kötelet, ahogy korábban, hanem az egyik lábfejével ráállt a másikra és hirtelen minden olyan stabil és világos lett, ő meg elkezdett mászni. Persze hamarabb is elleshette volna a technikát az ügyesektől, de akkor még másképp gondolkodott. Akkor még eszébe sem jutott, hogy ha ügyetlen is, azért még akarhat ügyes lenni. Akarni annyi, mint aggodalmaskodás, lemondás helyett aktívan részt vállalni a probléma megoldásából. Persze az egyéni akarat nem mindenható. Az emberi akaratok sokszor keresztezik, s gyengítik egymást, ez a kontrafi- nalitás. De ha legalább azt akarnánk, tudatosan és igazán, ami csak rajtunk múlik, jobbá válhatna az életünk. Tehetetlenek voltak a kölni rendőrök A Kölnben történt szexuális zaklatások több áldozata már szilveszter éjjel a rendőrökhöz fordult, hogy védjék meg őket - derül ki a Bild német lap által tegnap ismertetett rendőri jelentésből. A német közszolgálati televíziót bírálatok érték, mert csak napokkal később számolt be az év végén történtekről. A Bild birtokába jutott belső rendőri dokumentumban az egyik egység vezetője így ír: „számos síró és sokkos állapotban levő nő és lány kereste meg a rendőröket a főpályaudvar előtti téren, s számoltak be arról, hogy migránsok vagy migránsok csoportja szexuálisan zaklatta őket”. A jelentés úgy fogalmaz, hogy a nőknek valóságos vesszőfutás volt átjutni a részeg férfiak tömegén. A dokumentumban a meg nem nevezett rendőrtiszt azt úja, hogy a rendőröket elkeserítette, hogy nem tudnak minden áldozatnak segíteni, s nem tudják elfogni az elkövetőket. A jelentés készítője arra panaszkodik, hogy nem voltak elegen, így a kivezényelt rendőrök gyorsan elértek teljesítőképességük határára. A Bild hozzáteszi, hogy a kölni rendőrség nem kommentálta az értesülést. Szilveszter éjjel mintegy ezerfős csoport gyűlt össze a kölni főpályaudvar előtti téren, majd petár- dázni kezdtek. Mikor a rendőrség közbelépett, kisebb csoportok alakultak, s ezt követően kezdtek nőket körbevenni, szexuálisan zaklatni és kirabolni. Más városokban is történtek hasonló bűncselekmények. A kölni turisztikai hivatal eközben arról számolt be, hogy turisták elkezdték lemondani a városba tervezett utazásukat a történtek miatt. (MTI)
