Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-08 / 5. szám, péntek

KULTÚRA 8 I 2016. január 8. | www.ujszo.com Felvételik az MTF-en Budapest. Ma kezdődnek a fel­vételik a 2016/17-es tanévre a Ma­gyar Táncművészeti Főiskolán. Az MTF a művészképző szakokon csak balettelőkészítő-évfolyamo- kat indít. A hétvégén zajló három fordulós alkalmassági vizsgára még aznap is lehet jelentkezni. A 6 plusz 3 éves képzés első sza­kaszában a klasszikus balett alap­jait sajátítják el a növendékek, ki­egészítve számos más táncműfajjal. Az előkészítő hat év után a legsi­keresebb hallgatók felvételt nyer­nek az intézmény 3 éves főiskolai alapképzésére. Az MTF-en zajló oktatási rend a táncmüvészképzés speciális igényéhez igazodva eltér a megszokottól, a balettművész szak felvételijére a 10. életévüket betöl­tött jelentkezőket váiják. A növen­dékek a szakmai oktatással párhu­zamosan végzik majd közismereti tanulmányaikat a főiskola Nádasi Ferenc nyolcosztályos gimnáziu­mában. Bár a műfaj nagy népszerűségnek örvend, a klasszikus balett szakra korántsem jelentkeznek annyian, mint több évtizeddel ezelőtt. Az MTF sok tekintetben szerencsé­sebb helyzetben van a régió hason­ló intézményeméi, hiszen az utóbbi időben évente sikerült legalább egy fiú- és két lányosztályt indítani. A mostani felvételit fél év múlva a nyári pótfelvételi időpont követi azok számára, akik később dönte­nek e művészpálya mellett. További információk: Péli Nagy Kata, +36 30 791 4034, peli- press@gmail.com (k) Az interneten közvetítik Lemmy temetését Los Angeles. Az interneten nézhetik végig a rajongók a de­cember 28-án meghalt Lemmy, a Motörhead együttes alapítójának és frontemberének holnapi bú­csúztatóját. A kilencvenperces szertartást magyar idő szerint holnap éjféltől lehet nézni az együttes hivatalos YouTube csatornáján. „Bárhol is vagytok, gyűljetek össze más Motörhead-rajongókkal és a barátaitokkal, és nézzétek meg együtt a szertartást. Menjetek el a kedvenc bárotokba, klubotokba, győződjetek meg arról, hogy van internetkapcsolat és koccintsatok velünk. Vagy egyszerűen csak hívjátok át a haverjaitokat és ün­nepeljétek meg otthon Lemmy életét” - írta Facebook-bejegy- zésében az együttes, arra kérve a rajongókat, hogy helyszűke miatt ne látogassanak el személyesen a hollywoodi Forest Lawn temető­beli búcsúztatóra. Lemmy, polgári nevén lan Kilmister december 28-án, négy nappal hetvenedik születésnapja után halt meg Los Angelesben. A rák egy különösen agresszív for­mája végzett vele, betegsége rövid lefolyású volt, és Lemmy is csak december 26-án értesült a diagnó­zisról. A rockzene kultikus alakjának halála érdekes kezdeményezésre sarkallt egy yorki férfit, aki petí­ciót indított, hogy nevezzenek el Lemmiumnak egy újonnan felfe­dezett nehézfémet. Eddig 14 ezren írták alá a petíciót. (MTi.juk) Lehet, hogy egy új nehézfémet ne­veznek el róla (Képarchívum) RÖVIDEN Hollandul is megjelent a Máglya Budapest. Januárban az osztrák közszolgálati rádió és televízió (ORF) könyvkritikusainak listá­ján az első helyre került Drago- mán György Máglya című, Ma­gyarországon tavaly nagy sikert aratott regénye, melyet korábban a német és a román kritikusok is egyöntetűen nagy elismeréssel fogadtak. A könyvet a jövő héten mutatják be Hollandiában. A szerző harmadik regényét egyelőre 14 nyelvre fordítják le, az eddigi német és román fordí­táson kívül legutóbb szerdán a holland változat jelent meg. A Máglya, amely a 13 éves Em­ma hangján szólal meg, egy dik­tatúra összeomlása után játszó­dik. A Marosvásárhelyről szár­mazó író műveiben fontos szere­pet kap a hatalom, ezen belül a totalitárius hatalom természeté­nek ábrázolása. A német kritikák szinte mindegyike kiemelte, hogy a Máglya a Ceaucescu-rezsim bukásának allegóriája. (MTI) A Star Wars újabb rekordja Los Angeles. A Star Wars - Az ébredő Erő elhódította az Avatar rekordját: 20 nap alatt minden idők legnagyobb bevételű filmje lett Észak-Amerikában. A filmet gyártó Disney szerint J. J. Abrams filmje szerdán lépte át az Avatar által felállított 760,5 millió dolláros észak-amerikai rekord- bevételt. James Cameron alkotása ugyanakkor még tartja a globális jegyárbevételi rekordot. Az Ava- tarra ugyanis 2,8 milliárd dollárért váltottak jegyet a nézők világ­szerte, míg a Star Wars 7. részére eddig 1,6 milliárd dollárért keltek el jegyek. Elemzők szerint a Star Wars - Az ébredő Erő bevételeit ugyanakkor jól feltornászhatja a kínai piac: az ázsiai országban ugyanis csak holnap kezdik ját­szani a népszerű sci-fit. (MTI) Hanta, hó és halál Tarantino ismét bebizonyította, hogy a nyelv nagymestere (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Tegnaptól vetítik a hazai mozik Quentin Tarantino várva várt Aljas nyolcasát (The Hateful Eight). A cím magyar fordítása sajnos menthetetlen, az szúrta el a poént, aki annak idején A hét mesterlövészre magyarította a The Magnificent Seven című klasszikus westernt. Az időzítés viszont remek: mi sem kellemesebb, mint havas télben egy még sokkal havasabb tájat nézni a vásznon. Erről a filmről már akkor bősége­sen cikkeztek, amikor még csak pa­píron létezett. Tarantino forgató- könyve kiszivárgott az interneten, és a mester olyan dühös lett, hogy le sem akarta forgatni. Aztán mégis. Erre a bemutató előtt pár nappal a film megjelent a neten, amiről ismét lehetett cikkezni. Ennyi ingyenrek­lám után talán nem csak a Tarantino- rajongók fogják megnézni ezt a téli westemt, ami inkább pszichodráma sok művérrel, némi humorral és ren­geteg trágársággal. Tarantinót két dologért szokták kritizálni, szinte minden filmje után. Az állítólag túlburjánzó erőszak mi­att, újabban pedig a „rasszista” nyel­vezet miatt. Nos, az Aljas nyolcas a polgárháború után pár évvel játszó­dik, amikor nyilván egy őrnagyi rangot elért afroamerikai sem úszta meg a leniggerezést, még egy vete­rán tábornoktól sem, nemhogy egy tahó birkapásztortól. Wyomingban tombol a hóvihar, éjszakára díszes társaság verődik össze Minnie fogadójában. Nagyon különböző emberek, senki sem bí­zik senkiben, illetve később kide­rül, kik játszanak össze és kit mi motivál. Lassan, óvatosan ismer­kednek egymással, a verbális kom­munikáció dominál. Az afro­amerikai a legdörzsöltebb, min­denkinél több esze van, és az elejé­től fogva bűzlik neki valami. Hol lehet Minnie, aki soha nem mozdul ki a fogadójából, és eszébe sem jut­na távollétében egy mexikóira bíz­ni az üzletet? És hol van a páija, Sweet Dave, akit csak kedvenc ka­rosszékével együtt lehetne kirob­bantani a fogadóból? — tépelődik Sámuel L. Jackson, a rendező egyik méltán kedvenc színésze. Az is elég, ha csak néz. Ha pedig megszólal, az maga a gyönyörűség. Nem tudom, mennyit gyakorolhatta ezt az akcentust, de ügyesen elsajá­tította - mindenképp érdemes a fel­iratos verziót választani, mert a szinkronizált előzetes alapján sze­rintem az élmény fele elvész. A ma­gyar színészek meg sem próbálták utánozni a hanglejtést, a szavak las­sú, ízes formálását. Mintha cukorkát szopogatna beszéd közben. (Nem véletlen az asszociáció, egy elgurult cukorka bűnjelként szerepel a film­ben, két teljes másodpercig.) Tarantino egészen kivételes képességű forgatókönyvíró. Több­ször nyilatkozta, hogy regényírónak készült, és a filmezésből a történet érdekli leginkább. Ez már 1992-es első filmjénél, a Reservoir Dogsnál (Kutyaszorítóban) kiderült róla. Az a sztori főleg anyagi okokból ját­szódott 95 százalékban egyetlen helyiségben. Az Aljas nyolcasra Samuel L. Jackson elég, ha csak néz persze már volt elég pénz, bármit megtehetett volna, mégis összezárta a szereplőket csaknem két és fél órára, hogy dumáljanak, kóstolgas­sák egymást, derítsék ki egymásról, ki kicsoda valójában. Ez az ember ismét csodákat művel a nyelvvel. Jellemet formál, nevettet, megbot­ránkoztat, karaktereket ütköztet, feszültséget teremt. Hiszen a foga­dóban rekedteknek a colijaikon kí­vül más eszközük nincs, hogy jó po­zíciót vívjanak ki maguknak, hogy elhitessék magukról, amit el akar­nak hitetni. Ezt bizony nem lehet el­kapkodni, minden szót meg kell fontolni. És el is érkeztünk a valós idő - ér­zékelt idő problematikájához. Hoz­zánk a film 167 perces digitális vál­tozata jutott el, a speciális, széles­vásznú formátumban forgatott, húsz perccel hosszabb eredetit még az USA-ban is csak néhány moziban tudják levetítik, ahol van hozzá FILMKOCKA Aljas nyolcas ■ Eredeti cím: The Hateful Eight ■ Szlovák cím: Osem hrozných ■ Rendező: Quentin Tarantino ■ Forgatókönyv: Quentin Tarantino ■ Operatőr: Robert Richardson ■ Zene: Ennio Morricone ■ Szereplők: Samuel L. Jackson, Kurt Russel, Tim Roth, Jennifer Jason Leigh, Walton Goggins, Michael Madsen, Bruce Dern, James Parks, Channing Tatum A film előzetesét megnézhetik az u)«zo.com-on megfelelő gép. Szóval szűk három órára tankoljon fel pattogatott ku­koricával az, aki beül a moziba. És egye meg mindet az első két órában, mert később már nem biztos, hogy lesz rá gusztusa. Rohanó világunkban nyaktörő mutatványnak tűnik ilyen hosszú filmet csinálni. Egyes kritikusok máris azt elemzik, mely jeleneteket kellett volna kihagyni, mit oldhatott volna meg rövidebben a rendező. Nos, Tarantino nyilván úgy vágná le a tudálékos szakírók kezét, ahogyan azt a filmben teszi valaki a másik­kal. Itt ugyanis az időnek komoly feszültségfokozó szerepe van. Pont az a cél, hogy a türelmetlenebb né­zők idegesen fészkelődjenek, hogy mikor lesz már ennek vége. Akit pe­dig beszippant a történet, az úgyis mozdulatlanul ül a helyén, és a vége helyett inkább azt várja, mikor ve­szi kezdetét a vérengzés. Mert lesz, az biztosra vehető. Arra sok jel utal. A színészek közül Jackson mel­lett a harcsabajszú fejvadász Kurt Russell és „zsákmánya”, a női gyil­kológép Jennifer Jason Leigh alakít nagyot - őt folyamatosan ütik- vágják, amiért a maszkmester is di­cséretet érdemel. A néző pedig minden alkalommal felszisszen, mintha őt püfölnék. A kis mitug- rász seriffjelölt szerepében Walton Gogginsnak is van néhány remek villanása, az öreg tábornok (Bruce Dem) mellett ő a legmocskosabb szájú rasszista a színen. A hivatá­sos hóhérként bemutatkozó Tim Roth, a rendező másik nagy ked­vence ezúttal olyan szerepet kapott, mintha nem is neki, hanem Chris­toph Waltznak írta volna Taranti­no. És ott a harmadik kedvenc, Mi­chael Madsen is, akinek — egy hangsúlyos jeleneten kívül - csu­pán annyi a dolga, hogy titokzatos legyen és néha „kovbojosan” ki­nézzen a kalapja alól. Mert ez mégiscsak egy western, Tarantino tisztelgése a régi nagyok előtt. Viszont a westemelemek tu­datosan stilizáltak, felnagyítottak, ahogy a brutalitás is. Aki nem lett rosszul a Kill Bill nagyjelenetén, amikor Urna Thurman egy hadse­regnyi japánt aprít fel különleges szamurájkardjával, annak most sem kell kiszaladnia a mosdóba. Mert a filmes túlzás itt is szépen tompítja az undorfaktort, azaz a sok száz liter­nyi ketchupöt simán meg lehet emészteni. Tarantinónál mindig kulcsfon­tosságú a zene. Hatalmas dolog, hogy Ennio Morricone, aki negyven éve nem írt zenét westemhez, ezút­tal rábólintott a felkérésre. Az ősz maestro állítólag sosem nézi meg a filmet, amelyhez a zenét írja, csak a szinopszist olvassa el. Ha ezúttal is így történt, akkor a zenét „kezelő” embert - talán magát a rendezőt? - is dicsére illeti, mert a szép, korrekt muzsika mindig a legjobb pillana­tokban csendül fel. Elhangzik még a Csendes éj is, amelyet a gyanús me­xikói (Demián Bichir) klimpíroz a zongorán, vérfagyasztó aláfestés­ként. Egy folkballada erejéig pedig még Jennifer Jason Leigh is dalra fa­kad, de ebben sincs sok köszönet. A film második nézésre talán nem lesz már olyan izgalmas, mint első­re, amikor még tele van titokkal. De annyi baj legyen. Legalább jut idő a nüanszok megszemlélésére is... < í í ( ( i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom