Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-30 / 299. szám, szerda

www.ujszo.com | 2015. december 30. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 115 Tömeg a boltokban, káosz a parkolókban NÉMETI RÓBERT Elkezdődtek az ünnepek utáni kiárusítások, tegnap is nagy tömeg volt a kassai bevásárlóközpontokban. Némelyik boltban akár 70 száza­lékos árengedmény is van, de egye­sek szerint az akció csak olcsó mar­ketingfogás. Mostanában egyre nagyobb divat karácsony után vásárolni. Az üzle­tek óriási kedvezményekkel ke­csegtetnek országszerte. A kará­csony utáni akciók már vasárnap elkezdődtek, az Aupark bevásárló- központban 70 százalékos áren­gedménnyel is lehet vásárolni. A megkérdezettek nagy része inkább az olcsóbb ruhák és cipők miatt ment el a boltba, de vannak, akik az akciós elektromos berendezéseket keresik. „Mindenütt kiárusítások vannak, ilyenkor lehet a legolcsób­ban vásárolni. Régóta vágyom egy márkás cipőre, most legalább ti­zenöt euróval olcsóbban vehetem meg” - mondta lapunknak az egyik vásárló. A lelkes akcióvadászokon kívül voltak olyanok is, akik nem nagyon hittek a rikító piros árcé­duláknak. „Szerintem ez átverés. Nemegyszer láttam már, hogy az A parkolóházak és az utcai parkolók is tömve voltak tegnap (A szerző felvétele) : ünnepek előtt felemelték a termék ; árát, pár nappal később pedig az : eredeti áron próbálták eladni - ak­ciósként. Persze ilyenkor megőrül­nek az emberek, és azt hiszik, min- ; den olcsó” - véli egy másik vásárló. : A rengeteg ember nemcsak az üz- : letekben okozott káoszt, hanem a bevásárlóközpont alatti kétszintes parkolóház is teljesen megtelt. A közösségi portálokon mindenki a ; hatalmas dugókra hívta fel a figyel­met, de még úgy is többen autóba j ültek, hogy előre tudták, aligha ; fognak parkolóhelyet találni. Az Auparkban tegnap legalább egy órát kellett parkolóhelyre vár- : ni, és a kijutni is ennyi ideig tartott. Szent szobrokkal van tele Ipolyszalka SZÁSZI ZOLTÁN Érkezzen bármelyik irányból az utazó ebbe az Ipoly menti községbe, azonnal feltűnik a sok értékes, szép és gondosan ápolt, szentet vagy a szentek együttesét ábrázoló szoborcsoport, feszület, apró szakrális emlék. IPOLYSZALKA(SALKA Turczel Lajos tanár úr szülőhelye ez a falu, az egykori mezőváros, a sok ezer éve lakott Ipolyszalka. Az ősidők misztikuma Legkevesebb hétezer éve lakott ez a terület, erről a község határában talált, újkőkorból származó vonal­díszes kerámia kultúrájának leletei tanúskodnak. Ipolyszalka mint stratégiailag jól védhető hely a ké­sőbbiekben a rézkori lengyeli kul­túra népének adott otthont, őket a bronzkor hatvani kultúrájának né­pe, majd vaskori népek, a rómaiak 2. századi letelepedése követte, és a 10. században a honfoglaló magya­rok telepedtek meg itt, és itt élnek utódaik máig is. Első írásos emlí­tése 1156-ból származik, ekkor még királyi birtok volt és Zalka néven említették, 1261-ben IV. Béla az esztergomi érseknek adta át ezt a birtokot. Feltehetően már akkori­ban is magas szintű szőlőművelés folyhatott itt, erről a későbbiekben is számot adnak a krónikások. Ipolyszalka egészen 1848-ig ma­radt érseki birtok. Szűz Máriának szentelt egyházát 1332-ben említik először, a falu régi templomának helyét az ipolyszalkaiak a település nyugati végén lévő temetődombon lévő, mintegy két-három méter ma­hogy még Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte A szálkái viadalról című költeményében. A Törökha­lomtól alig kilométernyi távolság­ra, Kiskeszi határában, közvetlenül az Ipoly partján egy kisebb földvár maradványai máig jól kirajzolód­nak, itt a bronzkori magyari kultúra népének teli jellegű telepét és az ar­ra a későbbiekben rátelepült kultú­rák nyomát találták meg a régészek. Híres hely, híres emberek Talán az egyik legismertebb ipolyszalkai Turczel Lajos tanár, aki itt született 1917-ben, és 2007- ben itt helyezték végső nyugalom­ra. A tervek szerint 2017-ben, szü­letésének centenáriumán az ipoly­szalkai alapiskola felveszi Turczel Lajos nevét. Emlékszobáját néhány héttel ezelőtt nyitották meg az is­kola épületében. Szalka szülötte Csepreghy Ferenc, a 19. század is­mert népszínműírója is. Ami pedig érdekesség: Ipolyszalka neve Jules Verne A dunai hajós című regényé­ben is szerepel. Szakrális kisemlékek díszítik a falut gas dombon vélik. Egy innen szár­mazó, feltehetően román stílusú boltívmaradványt a falu mostani, Szűz Mária mennybemenetelének szentelt templomának északi sek­restyéje falába építettek bele. Az is feltűnhet az erre járónak, hogy a te­lepülés méretéhez képest kiemel­kedően sok itt a szakrális emlék. A templom melletti kálvária, a Szent- háromság szoborcsoport, Szent Flórián és Szűz Mária szobra, a kisebb-nagyobb kőkeresztek a falu katolikus lakosságának elkötele­zettségéről tanúskodnak. A régi te­mető kiemelkedő részén ma egy há­romszáz éves, egy darab kőből fa­ragott, rendkívül szépen megmun­kált, figyelemreméltó kőkereszt áll, sajnos egyre romlik állaga. A kö­rülötte jól látható terepdeformációk szépen mutatják egy épület nyomát. Ipolyszalka mindig módos telepü­lés volt, egykor királyi birtokként vámszedőhely volt, sóraktárak vol­tak itt. Mivel 1715-ben Mária Te­rézia vásártartási jogot is adomá­nyozott, ezzel együtt mezővárosi rangot is kapott Ipolyszalka, így lett az Alsó-Ipoly mente egyik legje­lentősebb települése. A település fejlődését, gyarapodását az Ipoly on épült vízimalmok, a szőlőművelés, a termékeny szántók és kaszálók, vadban gazdag erdők tették lehető­Tájoló Ipolyszalka községbe, amely Párkánytól északkeletre fek­szik, az 564-es úton lehet el­jutni, Magyarország felől Let- kés határátkelőnél. Aturiszti- kai szolgáltatásokfejlesztésre szorulnak, helyben még nincs szálláslehetőség, legközelebb Párkányban vehető igénybe teljes körű szolgáltatás. vé, amelyek egyben az esztergomi érseket is gazdagították. 1544-ben a falutól északkeletre lévő, Kiskeszi felé eső részén esett meg a híres tö­rökverés, amikor Thury György és Nyáry Ferenc seregei egyes forrá­sok szerint kilencszáz janicsárt ka­szaboltak itt le. A törökök Léváról visszavonulóban bocsátkoztak itt ütközetbe az őket üldöző magyar lovassággal. Az Ipolyszalka és Kis­keszi közti út mellett ma is jól lát­ható egy kiemelkedés, amelyet Tö­rökhalomnak hívnak, és állítólag ide temették el a csatában elesett ma­gyar és török katonákat. Az ese­mény olyan nagyjelentőségű volt az 1526-os mohácsi csatavesztés után, Ritkaság az ilyen háromszáz éves monolitfaragású kereszt (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom