Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-03 / 279. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2015. december 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pislákoló szolidaritás A menekultválság 0,01 százalékát megoldotta Szlovákia A hét egyik legbizarrabb képe számomra az volt, amikor Kalibák belügy­miniszter Viliam Judák nyitrai megyés püspökkel közösen jelentette be, hogy huszonöt keresz­tény családot fogadunk be Irakból, ezzel hozzájárulva a menekültválság kezeléséhez. Forma és tartalom egy­aránt hátborzongató: a képen mintha csak a Különös házasság Szucsinka plébánosát és Dőry báróját látnánk, ahogy bejelentik, micsodajótéte- ményre készülnek a szegény szeren­csétlen Buttler gróffal szemben. Valóban, nemes vállalás, hogy be­fogadjuk ezt a 149 embert. Irakban és Szíriában különösen nehéz a keresz­tények és az egyéb, nem szunnita muzulmán vallásúak sorsa mostan­ság, vagy lemészárolják, vagy elül­dözik őket. Tízezrével, százezrével. Hamisítatlan emberbaráti cselekedet, hogy Szlovákia is befogad közülük 149-et, és ezek az emberek mene­kültjogi státust is kapnak. Ez a 149 meglehetősen magas számnak tűnik annak fényében, hogy az elmúlt hu­szonkét évben nagyjából 650 esetben döntöttek úgy a szlovák hatóságok, hogy megadják a kérelmezőnek a menekültjogi státust. Pedig kérel­mező volt elég (konkrétan 58 ezer), mert az elmúlt huszonkét évben is sok helyen dúlt háború, esetenként nem is olyan távol tőlünk. (Ennyit arról a gyakran hangoztatott állítás­ról, hogy ide senki nem akar jönni.) így most hirtelen az eddigi szolidari­tási faktorunk huszonhárom száza­lékkal megnő - mi ez, ha nem a hu­manizmus átütő sikere? Már a miniszterelnök is kijelentet­te, hogy szolidaritás terén senki nem vádolhatja Szlovákiát passzivitással, s most ez bebizonyosodott. Idén ed­dig körülbelül 880 ezer üldözött ér­kezett Európába, s most mi befogad­juk 0,01 százalékukat. Megadjuk nekik a menekültstátust, addig ma­radnak, amíg csak kedvük tartja. Most már csak a maradék 99,99 szá­zalékkal kell valahogy a többieknek elbajlódniuk. Persze nem ennyire egyszerű a dolog: közben az is kide­rült, hogy a lakosok, akiknek ezt a 149 magasan képzett személyt (mű­vészek, programozók, orvosok) be kellene fogadniuk, már húzzák a szájukat. A Nyitra környéki falvak­ban így is van elég művész, progra­mozó és orvos, állítják. Pedig a kor­mány mindent megtett, hogy olyan embereket hozzon, akik zökkenő- mentesen beilleszkednek. Elég csak Judák püspök úrra és Kaliűák mi­niszter úrra pillantani, hogy meg­nyugodjunk. Hiszen Szucsinka plé­bános és Dőry báró is jót akartak Buttler grófnak, amikor egy szép fi­atal feleséget szereztek neki. A Nyitra környéki falvak azon la­kosai, akik vehemensen tiltakoznak a menekültek ellen, legalább őszinték. Ok aztán tesznek minden szolidari­tásra. Benyálazzák ujjúkat, hogy el­oltsák a humanitásnak azt a 0,01 szá­zalékos fényerővel világító kis lán­gocskáját is, amit a püspök és a mi­niszter hozott el kis hazánkba. Elszemtelenedő regionális hatalmak FELEDY BOTOND A világrend átalakulásának jele is az orosz vadász­gép lelövése. Egyre szemtelenebb regionális hatalmak álbak szemben a nagyha­talmakkal. A bipoláris világrend ide­jén, a hidegháborúban nem volt kér­dés, hogy a két nagyhatalom szava bármely helyi konfliktusban megha­tározó. Milíciák, partizánok, terro­risták álltak be a sorba, hogy pénzért, ideológiai vagy más okból Moszkva vagy Washington helyi akaratát ér­vényesítsék. Ügy is mondhatnánk, az oroszok és az amerikaiak mindig megtalálták azt a felet a konfliktus­ban, akit támogatásra érdemesnek ítéltek és beálltak mögé. Ez négy év alatt kibontakozott Szíriában is. Az amerikaiak kezdet­ben a Szabad Szír Hadseregben (FSA) reménykedtek, milíciákból igyekeztek drága pénzen, vagyono­kat érő fegyverekkel sereget faragni. Sikertelenül. Az oroszok első körben megmentették Aszadot a vegyifegy- ver-alkuval, most pedig légierővel, és friss jelentések szerint több mint ezer szárazföldi katonával segítik. Putyin és Obama találkozott az ENSZ Közgyűlés apropóján, majd a G20- csúcson is. Nem tudjuk, mire, de va­lamire biztos jutottak: nem amerikai és orosz gépek kergetik egymást Szíria felett. Tehát a nagyhatalmi egyezkedés újra működik - Európa pedig felfoghatja, hogy katonai pro- jekciós erő nélkül hol a helye. Az igazi fordulatot a törökök je­lentik, valamint a többi regionális hatalom, amelyek a nagyhatalmi ak­ciók ellenére úgy érzik, nem kell át­engedniük a kezdeményezést. Tö­rökország megvédi a türkménjeit, akár egy orosz gép lelövése árán is, kereskedik az Iszlám Állam fekete olajával és politikai alkut farag a me­nekültválságból. Szaúd-Arábia és az Öböl menti olajmonarcihák már dol- lármilliárdokat öltek a radikális fel­kelők, szunnita lázadók és feltehető­en az Iszlám Állam szponzorálásába. Irán és a Hezbollah kapcsolatából ez rég látható. A regionális hatalmak nemcsak felébredtek, hanem egy­másra licitálnak. A török lépés még ebben a trendben is erős, és a NATO számára is rosszkor jött. Arra viszont alkalmas, hogy Törökország a lehető legtovább elnyújtsa a szír konfliktust, tulajdonképpen „Ukrajnát” hozzon létre Szíriában: egy befagyott konf­liktus Ankara számára ebben az álla­potban is jobb, mint a nagyhatalmi megoldások mentén rendezve. Voltak idők, amikor elképzelhe­tetlen lett volna, hogy egy regionális hatalmi törekvés ilyen látványosan szembemenjen a formálódó nagyha­talmi akarattal. Mégiscsak utolért minket a globalizáció - ebben is. Vevő végveszélyben KOCUR LÁSZLÓ V ásárolna olyan boltban, amely semmibe veszi az ön életét és vagyonbiztonságát? Az olvasók többsége nemmel válaszolna e szónoki kérdésre. A vásárlók a közösségi média korában fo­kozottan érzékenyek a kereskedők praktikáira, és ezt nagyon gyorsan megosztják másokkal. Megfelelő kríziskommunikációs terv nél­kül egy frusztrált, elégedetlen, ám a közösségi médiában aktív vevőnél kevés nagyobb csapás érhet egy kereskedőt. Egyes nagy üzletláncok a profitmaximalizálás érdekében tudatosan tör­vényt sértenek, komoly veszélynek téve ki a vásárlókat. Akinek van el­árusító ismerőse, biztos hallott már történeteket szavatossági idő lejárta előtt fűszeres pácba tett, félkész termékként árusított húsokról, hipóval le­mosott csirkékről, megbuherált mérlegekről. Azt viszont kevesen hiszik el, az üzletláncoknak annyira fontos a profit, hogy még a tűzveszély koc­kázatát is hajlandók vállalni. Pedig december folyamán ez történik. Min­denki láthatott már petárda-, tűzijátéktelep-, rómaigyertya-, rakéta-, gömbbomba-, fustbomba- és minden egyéb pirotechnikai terméket árusí­tókat a bevásárlóközpontok folyosóm. Es ez a probléma, ott ugyanis sem­mi keresnivalójuk nem lenne. 2014-ben az egész hazai pirotechnikai szakma nagy várakozással tekintett a tűzijátéktörvény módosítására. A 5 8/2014 számú törvény számos pozitív változást hozott, még akkor is, ha a tűzijátékot nem kezelte külön törvényben, hanem továbbra is a robbanó­anyagok peremvidékén hagyta, pedig a szakma legalapvetőbb elvárása ta­lán éppen ez lett volna, a kettőnek ugyanis semmi köze egymáshoz. A te­kintetben viszont egyértelműen fogalmaz a szabályozás, hol lehet, és hol nem lehet pirotechnikai termékeket árusítani. A törvény 52§-ának 4. be­kezdése eleve azt úja elő, pirotechnikai termékeket csak épületben szabad árusítani. A konténeres árusok ezen a ponton már elbuktak, a törvénysértés egyértelmű. De még ennél is „tilosabb” menekülési útvonalak mentén pi­rotechnikai eszközöket árulni. Ilyenek a folyosók is. Képzeljük el, hogy a bevásárlóközpontban tűz üt ki, és a vevők azért nem tudnak elmenekülni, mert a folyosón a levegőben egyébként jól mutató csillagok, nyomjelzők, piros szívecskék durrognak, embermagasságban. A tragédia garantált. A nagy üzletláncok ráadásul a raktározás terén is törvényt sértenek, a legtöbbször egy sima konténerben tárolják a tűzijátékokat, amit mezei ka­mionokkal mozgatnak, holott adott mennyiség felett a tárolásra csak robbanóanyag-raktárban, a szállításra pedig csak ADR engedéllyel ren­delkezőjárművekkel lenne lehetőség. A fogyasztóvédelmi felügyelet és a körzeti bányakapitányságok egymásra mutogatnak, ez utóbbi az inspek­torok alacsony számára hivatkozik, ami egyébként igaz, de az állampol­gárt ez miért érdekelje? Pedig itt nem arról van szó, hogy kiskapuk lenné­nek, a törvénybe foglalt tiltás egyértelmű. Nehezen hihető, hogy azért a pár négyzetméterét kapott bérleti díj végett képesek napi több ezer ember éle­tét és egészségét veszélyeztetni, de láthatóan erről van szó. Ebben partner az állami felügyeleti szerv is. Amíg nem történik baj, addig ez is csak egy a csupán papíron létező, a gyakorlatban betartatlan törvények sorából. De ha majd egyszer leég egy áruház, talán elgondolkoznak rajta az illetékesek. A jelenség ellen a felügyeleti szervekhez hasonlóan tehetetlen vásárlóknak azt ajánlom, december folyamán részesítsék előnyben a kis boltokat. A szerző pirotechnikus FIGYELŐ Székely terrorvád: egy petárdáié magyar Kételyeket fogalmaztak meg az erdélyi magyar lapok a román ügyészség állításával kapcsolat­ban, mely szerint egy kézdivásár- helyi férfi házi gyártmányú bom­bát akart felrobbantani a román nemzeti ünnepen. A Krónika sze­rint az erdélyi magyar terroriz­musról szóló bejelentés „akkor is alapjaiban forgatja fel a rendszer- váltás óta kialakított román-magyar együttélést, ha be­bizonyosodik: semmi sem igaz az egészből”. A lap szerint a román ügyészség az Európát lázban tartó terrorveszélyt meglovagolva csa­pott le aNagy-Magyarország visz- szaállításáról álmodozó szervezet kézdivásárhelyi tagjára. ,Á buka­resti tüntetéshullám mögött is ma­gyar provokációt sejtő körök szá­mára ez elég, hogy terrorcselek­ménynek állítsanak be mindenféle autonómiatörekvést vagy jogér­vényesítést. Még akkor is, ha a há­zilag összeeszkábált pokolgépről kiderül, hogy csak csillagszóró és petárda” - úja a Krónika. A Háromszék szerint az ügyész­ségi bejelentésnek jól előkészített felvezetése volt. „Két nappal ko­rábban egy szociáldemokrata képviselő hozta összefüggésbe a Colectiv klubban történt tragikus tűzesetet, a Ponta-kormány buká­sát egy Magyarországról szerve­zett, Erdély elszakítását célzó ak­cióval. Majd Sepsiszentgyörgyön tűnt el a román zászló, senki nem látta, hogyan, mikor, s bár nagy erőkkel nyomoznak, azóta sem került elő a tettes”. A lap értékelése szerint a terrortámadás gyanúja - mely percek alatt kész ténnyé vált a román közvélemény szemében - „sötét erők forgatókönyvét” vetíti előre. „Ajelek szerint így próbál­ják terrorcselekménnyé nyilvání­tani az autonómiaharcot”. Az Adevarul c. román lap ironiku­san ír arról, hogy míg Párizs, Róma és Isztambul tereit páncélosok őr­zik, a román hírszerzés egy petár- dázó magyarra csap le a „nemzet­közi terrorizmus jól ismert köz­pontjában, Kovászna megyében”. Bosszantó ez a román ködösítés minden december 1-én és március 15-én, huszonöt éve bombasztikus címekkel geijesztik a botrányt a nagymagyar veszélyről. Az Eve- nimentul Zilei szerint a terrorelhá­rítás önfényező reklámfogása a székelyföldi rajtaütés. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom