Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-03 / 279. szám, csütörtök
8 I KULTÚRA 2015. december 3.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Kamara kiállítás a Brämer-kúriában Pozsony. „Ajándékba kaptuk” címmel látható mától kamarakiállítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában (Brämer-kúria, Žižka utca 18.). A tárlat válogatást kínál azokból a tárgyakból, amelyeket a múzeum fennállásának 14 éve alatt ajándékba kapott a látogatóktól, vendégektől. A kiállítás 2016. február 14-ig tekinthető meg. (ú) Németh Krisztián az Essl Múzeumban Klosterneuburg. Ma nyílik meg a bécs-klostemeuburgi Essl Múzeumban az a csoportos kiállítás, amely az Essl Művészeti Díj idei győzteseinek a munkáit vonultatja fel. A kiállító művészek között van a somoijai Németh Krisztián is, aki tíz szlovákiai jelölt közül nyerte el az elismerést. A 2005- ben alapított díj, melyet a közép- és kelet-európai képzőművészeti egyetemek legtehetségesebb hallgatóinak ítélnek oda, fontos ugródeszka a fiatal alkotók számára. A Diversity of voices című tárlat a nagyközönség számára holnaptól 2016. március 6-ig tart nyitva, fluk) Ausztrál filmnapok Pozsonyban Pozsony. A legújabb ausztrál filmtermésből rendeznek szemlét Pozsonyban. A ma kezdődő és vasárnapig tartó filmünnepen öt nagyjátékfilmet mutatnak be a Mladosť moziban. A szemlét Jeremy Sims Az utolsó taxi Darwinba című fekete komédiája nyitja, amelyben egy halálos betegségben szenvedő idős taxisofőr átutazza az egész kontinenst, hogy eljusson Darwinba, ahol engedélyezték az eutanáziát. Hazájában az elmúlt év legjobb filmje volt a Babadook című pszichothriller, amely egy hatéves kisfiúról szól, akit rémálmok kezdenek nyomasztani, miután elolvassa a Babadook cimű könyvet. Félelmeit akkor kezdik komolyan venni, amikor édesanyja álmaiban is megjelenik Babadook, a szörny. Bárhova vitték a világba, mindenütt telt ház előtt vetítették Josh Lawson A kis halál című komédiáját. A kis halál a szlengben az orgazmust jelenti - ebben a vígjátékban pedig mindenki a kis halálra vágyik. A teljes program megtalálgató a www. aussiefilm- fest.cz honlapon. (tébé) Fókusz-találkozó a 45 év jegyében Dunaszerdahely. 45 év telt el azóta, hogy a Fókusz Színpad (akkor irodalmi színpad) bemutatta első előadását. Az elmúlt évtizedek alatt kicsik és nagyok, diákok, felnőttek, szülők, barátok adták át egymásnak a stafétabotot, kóstoltak bele az együtt játszás örömébe, s ez a mai napig tart. A jubileum alkalmából az együttes szombaton, 17 órai kezdettel Fókusztalálkozót tart a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban, amelyre vár minden egykori és mai tagot, segítőt, barátot, érdeklődőt. A műsorban fellép a Fókusz Gyermekszínpad I. és II. csoportja, valamint a Fókusz Diákszínpad. (ú) A szemlét Az utolsó taxi Darwinba című fekete komédia nyitja, a képen a főszereplő: Michael Caton Ricsi és az autók Horcher Gábor csaknem öt éven át követte a főszereplő életét BARTAL DÓRA Nem sűrűn fordul elő, hogy egy dokumentumfilmet felkarol a magyar közönség és a sajtó is. Úgy tűnik, Horcher Gábor Drifterje kivétel lesz. A dokumentumfilmek iránti érdektelenségről persze nem maga a műfaj tehet, inkább arról van szó, hogy Magyarországon még nem igazán fedezték fel a dokuk történetmesélő lehetőségeit, inkább interjúkból összeálló tévériportokat lehetett látni korábban. A Driftermás úton jár: nem a valóság beavatkozás nélküli rögzítésére vállalkozik, hanem keveredik benne a fikció és a dokumentáló jelleg. A főszereplő, Ricsi (Steinbach Richárd) egy Bakony vidéki, sváb, roma és magyar gyökerű kamasz, az autók megszállottja - pedig még jogsija sincs -, és minden álma, hogy raliversenyző legyen. Horcher Gábor rendező csaknem öt éven követte a srác balhékkal és sorsfordító eseményekkel teli életét, így a film egyfajta felnövéstörténetté áll össze. Azzal, hogy a rendező érti és ismeri Ricsit, nem azt a távolságtáró megközelítést alkalmazza, amit jól ismerünk a szociológiai, leíró jellegű dokumentumfilmekből, és elhagyja a romaábrázolás jellegzetes kódjait is. Nem statikus, lassú felvételeket látunk egy hátrányos helyzetű, perifériára szorult réteg lepusztult lakókörnyezetéről, ami csak aláhúzza a cigányok cselekedni képtelenségét, lebénult állapotát, hanem egy cselekményes történetet. A film nem akar általános tanulságokat levonni a magyarországi romák helyzetéről. Horcher mindössze annyit tett, hogy kiemel egy ellentmondásos, de szerethető személyiséget, és megpróbálja megérteni, mi motiválja őt, miért követi el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Ricsinek (Steinbach Richárd) végül összejött egy rali - és egy nemzetközi fesztiválokat járó fikciós dokufilm (Képarchívum) FILMKOCKA Drifter ■ Színes, magyar-német játékfilm, 2015,72 perc ■ Rendező: Horcher Gábor ■ Forgatókönyvíró: Horcher Gábor ■ Operatőr: Becsey Kristóf, Horcher Gábor ■ Szereplők: Steinbach Richárd, Rajki Rozália, Steinbach Zoltán, Orsós Manó József, Bogdán György, Varga Csaba r ' A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Akinek megváltozhatatlan véleménye van a romákról, az minden bizonnyal igazolást talál majd előítéleteire a Drifterben, de a film attól lesz bátor, hogy nem idealizálja a főszereplőt, nyíltan megmutatja az valóságban megtörtént eseményeket. Ricsi szemei előtt nagy cél lebeg: az autóversenyzés. Amihez persze pénz kell, ezért hagyja ott az iskolát, keveredik balhékba, és a börtönt is éppen csak megússza. Felelőtlen döntéseket hoz a magánéletében is, túl fiatalon lesz apa, ezzel megismétli elvált szülei hibáit. Mégis kirajzolódik, mi áll a cselekedetei mögött: mennyire jóindulatú és nagylelkű a barátaival, mennyire vágyik a sze- retetre. Főleg az apai szeretetre, és ebből a nézőpontból a Drifter egy apa-fiú történet is, hiszen Ricsi mindennél jobban szeretne megfelelni az apjának. Közös jeleneteikben mutatkozik meg, hogy az öntörvényű, vakmerőségét folyton bizonygatni akaró fiú éppen úgy képes ártatlan kisgyerek lenni. Ricsi sok csalódást okoz a szüleinek, ők mégis mellette állnak, és hiszik, hogy egyszer végre benő a feje lágya. A film vége nem ad egyértelmű válaszokat, de talán ez nem is szükséges. Horcher Gábor egy interjúban azt nyilatkozta, Ricsivel azért találták meg ennyire a közös hangot, mert az, hogy a fiú ralizni fog, épp annyira volt reális, hogy ő filmet fog rendezni. Végül Ricsi autója elkészült, és győzelem nélkül, de versenyzett. A Drifter pedig mozikba került, és sorra nyeri a nemzetközi fesztiválok díjait. Faust - újrafordítva Budapest. Megjelent Márton László teljes Faust-fordítása a Pesti Kalligram gondozásában. A kötet Goethe kétrészes világhírű műve mellett az Ős-Faustot és a História doktor Johann Faus- tusrél című 16. századi népkönyv magyar fordítását is tartalmazza. A József Attila-díjas író, drámaíró és műfordító a Faust első részét több mint 20 évvel ezelőtt fordította le, az 1994-ben megjelent magyarításból rádiójáték is készült, és bemutatta az Egri Gárdonyi Géza Színház. A második rész fordításába 2013 végén Schilling Árpád rendező megkeresésére fogott bele, akinek a rendezésében a budapesti Katona József Színházban mutatták be a Faust I-II című előadást idén májusban. A Márton- féle újrafordítást a Színikritikusok Díjával ismerték el. Márton László hangsúlyozta, hogy drámaként fordította le a Faustot, nem költeményként. „Már az elején fel kellett tennem a kérdést, hogy miben tudok másmilyen lenni tiszteletreméltó elődeimhez, Jékely Zoltánhoz, Sárközi Györgyhöz vagy Franyó Zoltánhoz képest, akik ezt a munkát már elvégezték” - mondta, majd úgy fogalmazott, Jékely például „nagyszerű költészetének minden vívmányát” belevitte Faust-for- dításába, de éppen ezért a színpadon nehezen mondható a szövege. Saját műfordításában Márton László elsősorban olyan szöveget kívánt formálni, amely megállja a helyét a színpadon, és nem ragaszkodik feltétlenül a formahüséghez az értelmi egység rovására. (MTI) PENGE A líra provokációja Nyerges Gábor Ádám kötete provokál. Pedig sok mindent megtesz azért, hogy ne így látszódjon. Mert mi provokatív lehet az állandó elvonulásban (ki az utcára, haza), a lemondásban, az állandó lemaradásban a szerelemről, a szeretetről, ^ ÜLI\L ĹOULI KW •Ta KRITIKAI ROVATA amikor az öröm sem hihető: „ titokban /szíve szerint elcserélné hibásra, /hogy biztosabban hihesse, tényleg van ” (Tényleg van). Mintha az élet mindig máshol volna, s a lírai én kifulladva magába fordulna. Miért lenne provokatív - szándékosan sarkítottan mondva - a lúzerség? Mielőtt erre a kérdésre válaszolhatnék, muszáj megjegyeznem, hogy a kötetben ezzel ellenkező tendencia is megfigyelhető. Az említett magába fordulásoknál olykor megnövekszik az én, túlnő a világon. Ilyenkor autoritásként tesz rendet szétszálazódó világában, nyugodt lélegzettel lép túl. Mintha. S attól válik jó kötetté Az elfelejtett ünnep, hogy benne van a „mintha” csavarja. Vagyis az iróniáé. (Ami persze elemibb nyelvi szinten is megnyilvánul.) Ä lúzerség a többszöri visszatérés, a többféle perspektívába állítás után már nem lúzerség, hanem a szembenézés, a gondolkodás igenlése, a megszokott provokációja lesz. Ennek megfelelően az autoritás - ellenkezőleg - lúzerség. Ha a köteten végigvonuló ünnep motívumát így, a szembenézés és a gondolkodás ünnepeként fogom fel - és miért is ne, hiszen az ünnep ki-, le-, felemel a hétköznapokból -, újra csak provokatív fénytörésben mutatkozik meg a nyergesi melankólia: „A tett is az, ha az ok hamis. //A csendet megtörni egyre kevesebb / lesz már valódi alkalom ” (Ideje van). Leginkább azonban a szeretet és a szerelem (hiánya) tölti meg az ünnepet, így a kötetet is Nyergesnél. „ Szerelmed sem aggatnád egy vadidegenre, / ha tudnád, hogy csak elhiteted" (Ez a hideg). A verseket legfőképpen az ilyenfajta személyesség határozza meg, valamint a szempontok, fókuszpontok játéka, a ritmus- és formai szabályok elvárásainak való nem (vagy éppen nagyon is) megfelelés szabályossága. Nyerges Gábor Ádám: Az elfelejtett ünnep. Műút könyvek, Miskolc, 2015.60 oldal. Értékelés: 6/10
