Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-19 / 293. szám, szombat
www.ujszo.com | 2015. december 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A karikázás értelme A preferenciaszavazat árnyoldala épp az előnyeiből adódik RAVASZ ÁBEL JÉSafl M egszokott a szlovákiai választó számára, hogy nemcsak a pártok, hanem aje- löltek között is válogathat. A parlamenti és az EP-választásokon is van preferenciakarikázás, minden szavazó pontosan azt a személyt támogathatja az általa választott pártban, akiben a legjobban bízik. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, még többen nem, de természetes része a választási folyamatnak. Pedig valójában korántsem nyilvánvaló hogy a választónak kell-e rendelkeznie ezzel a lehetőséggel. Sok országban eleve nincsenek választási listák, kizárólag egyéni körzetekben zajlik a verseny. Ha a szavazó szerencsés, olyan jelöltet „kap” az általa preferált párttól, aki szimpatikus neki. Ha nem, két dolgot tehet, vagy más jelöltet (és így pártot) választ, vagy befogott orral, az anti- patikus jelölt ellenére is a pártot támogatja. Más országokban ún. zárt listák vannak, ahol nincs lehetőség a felkarikázásra. Magyarországon például az egyéni körzetek mellett van egy zárt lista, ahonnan szép sorjában kerülnek be ajelöltek a törvényhozásba. A „karikázható” lista előnyei viszonylag nyilvánvalók. A választónak nagyobb kontrollja van afelett, hogy ki kerül a parlamentbe. Az igazán szimpatikus(nak) és kompetensnek tűnő) jelöltek egészen lentről is fel tudnak tömi, és mandátumhoz juthatnak, ezzel csökkentve a pártelitek monopolhelyzetét annak kijelölésében, hogy kijut a törvény- hozásba. Azonban a dolognak van árnyoldala is, és ez paradox módon épp az előnyeiből adódik. Különösen a kisebb pártoknál veszélyes lehet, ha a pártvezetés nem kontrollálhatja a bejutó jelöltek személyét, mivel könnyen előfordulhat, hogy egy-egy szakterületről egyetlen politikust sem karikáznak be a parlamentbe, mondjuk nem lesz jogász képviselője a pártnak. Ha az ember végignézi a mostani ellenzéki pártok képviselőit, ezek a lyukak szembeötlőek. A szlovák választási rendszer megalkotói úgy érezték, megéri az efféle lyukas frakció veszélyét is megkockáztatni azért, hogy a választók dönthessenek arról, ki képviselje őket. A választón így nyomás van: ha nem karikáz, vagy felületesen karikáz, akkor a rendszer problémákat okoz, nem segít. A választónak egyáltalán nem kötelessége, de hasznos lehetősége pontosan tájékozódni arról, kiket karikáz be. Ha olyan politikusokat, akik értenek a szakterületükhöz és hajlandók dolgozni, akkor a szavazó a maga részéről mindent megtett az ország sikeréért. Ha nem, akkor sem a szétbombázott frakciókat a választások után összetákoló pártelnökök, sem a szavazók nem lesznek igazán boldogok. A tanulság, legalábbis számomra: a demokrácia akkor működhet jól, ha az emberek komolyan veszik, és tájékozódnak arról, kik is versenyeznek a kegyeikért. A kampányidőszak erre kiváló lehetőséget ad. A tolvaj lás olyan rákfene, amire nincs kemoterápia. A gyógyítás kulcsa a börtönőr kezében van! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Európa példaképe SERES LÁSZLÓ A Financial Times „Európa példaképének” nevezte a magyar miniszterelnököt (pontosabban azt írta, kitaszítottból ultrakonzervatív példakép lett”), s egy napra rá a magyar kormány úgy döntött, szerződést bont egy nagy multicéggel amiatt, hogy az megszüntette egy kormányhű popénekes szponzorációját. Orbán Viktor természetesen nem az ilyen lépések miatt lett Európa példaképe, ha ugyan tényleg az lett, hanem menekültügyi keménykedése miatt. Amiatt viszont egyrészt újabb kötelezettségszegési eljárást kaptunk a nyakunkba, amiért a szerencsétlenek a 40 fokban nemhogy egy fél liter ásványvizet nem kaptak az államtól, de még jól meg is hurcolták őket, megszüntették ügyük szinte minden jogállami orvoslását, fellebbezési lehetőségeiket, és saját nyelvükön nem ismerhették meg a rájuk vonatkozó dokumentumokat. Másrészt az Európai Parlament többsége úgy döntött: az EU-nak sürgősen „el kellene kezdenie a magyarországi demokráciát, jogállamiságot és az alapvető jogokat veszélyeztető lépések monitorozását”. Igen, így lett Orbán Viktor Európa - egy részének - kétségtelen példaképe. Az állami propaganda azóta is azzal büszkélkedik, hogy a magyar kerítés megvédte Európát, lám, hogy odább küldtük őket pár határral, az pedig már nem a mi ügyünk, ugye. Európa csak addig kell nekünk, amíg a nettó befizetők nekünk nettó kifizetnek, amúgy meg az európai értékekkel és érdekekkel sok dolgunk nincs. Óriási szerencsénk, hogy a mi miniszterelnökünk úgy lett Európa - egy részének - példaképe, hogy az európaiak egy részének a) fogalma sincs arról, mit csinál ez az ember idehaza, b) ha tudná, nem érdekelné. Mindenki mást az EP álláspontja képvisel. Orbánt és rendszerét néhány hónappal ezelőttig azok szerették, akik saját illiberális agendájukhoz, EU-ellenes hadjáratukhoz tudták felhasználni, anélkül, hogy mélyebben bele kellett volna merülniük abba, vajon áll-e a köszönő viszony saját érveik és Orbánék érvei között. A kulturált jobbszél euroszkeptikusaitól a megalkuvó Európai Néppárton és a „nemzeti konzervatív” Junge Freiheit szerzőin át néhány amerikai szenátorig - alapvetően ők voltak a magyar rezsim nyugati támogatói. Hogy mi a közös bennük? Az, hogy csak azt mazsolázgatták ki Orbán eleve nyugati fülekre hangszerelt beszédeiből, amit hallani akartak. Aztán jött a menekültválság, a „nemzeti szuverenitás” és a „keresztény Európa” megvédése, és a fanclub nagyságrendekkel bővült. Hogy mi a közös bennük? Az, hogy ismét csak azt tisztelik Orbánban, amit szelektíve ismernek tőle - amúgy nyugodtan állíthatjuk, hogy konkrétan hülyét kapnának tőle, ha a rezsimje alatt kéne élniük. Az oktatási rendszer teljes köz- pontosítása? A magánnyugdíj-megtakarítások lenyúlása kormányzati költekezés céljából? A futball államérdekké nyilvánítása, stadionok sorának megépítése közpénz-gigamilliárdokból? Egy szűk, foként a kormányfő családi és baráti köreihez tartozó, ill. ahhoz hű oligarcharéteg állami megsegítése a fold- és dohánybiznisszel? A titkos paksi atom-deal az oroszokkal? A piacgazdaság és a meritokrácia alapjainak felszedése, a verseny kiiktatása, a középszer jutalmazása? Szerződésbontás a Magyar Telekommal, amiért az nem hajlandó támogatni egy Ákos nevű, kicsit buta és kicsit antiszemita („A bosszú népe”) énekes koncertjét? Ezt mind elfogadnák vajon az Orbánt „példaképnek” tartó európai polgárok? Vagy ez elfogadható ár cserébe azért, hogy a menekülteket távol tartjuk? (Mondom ezt olyanként, aki valamennyire szintén távol tartaná őket, ha egy mód van rá.) Erős a gyanúm, hogy ha az öt éve dúló magyar államrendszer némely apró vonása kicsit is ismertebbé válna az ettől a politikai kultúrától teljesen távol álló Európában, már nem itt tartanánk. A szerző a hvg.hu publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője Ákos, és ami mögötte van JUHÁSZ KATALIN _ L evágott lófej kerül az ágyába annak, aki a magyar kormány címzetes talpnyalóját bántja - szerződésbontás formájában. Ez az Ákos vs. Telekom ügy valódi üzenete. Ehhez képest a hírportálokat és tévéket a parlamentből kitiltó, rádió- inteijúkat cenzúrázó, híradóban retusáló társaság tagjai az alkotmányra és a szólásszabadságra próbálnak hivatkozni egy olyan ügyben, amihez ennek semmi köze. Mert egy popzenész azt mond, amit akar, egy cég pedig azt szponzorál, akit akar. Elképzelhető, hogy Ákos e heti kinyilatkoztatása nemcsak koncert- promóciós célzatú volt, hanem már politikusi karrierje alapjait építi. Hiszen ahol Andy Vájná a filmügyi megmondóember, miért ne lehetne Ákos zeneügyi kormánybiztos. (Persze, lehet, hogy arrébb rakj ák máj d, mint Sinatrát, amikor az állítólag meg akarta öletni Woody Allent. De az is logikusnak tűnik, hogy éppen ezért lesz belőle politikus). Úgyhogy ; nem emiatt érdekes az ügy, hanem mert emblematikus, társadalompszichológiai történetet látok mögötte. Ákos szerint nem szerencsés, ha egy nő arra törekszik, hogy annyit keressen, mint egy férfi. Árra kellene törekednie, hogy tartozzon valakihez és gyereket szüljön. Hasonló, szexistának, diszkriminálónak tűnő nyilatkozatot tett a magyar házelnök is, és a nőkkel kapcsolatos idej étmúlt : sztereotípiákkal sokan azonosulnak ebben a régióban. Ha úgy tetszik, általános nézetet, közhelyet fogalmazott meg a neves előadóművész. De ez a történet a véleményszabadságról is szól. Arról, hogy egy cégnek szabadjon eldöntenie, kinek ad a pénzéből évi ötvenmillió forintot. Ha az a véleménye, hogy egy feudalizmusban ragadt hímsovén arca szégyent hozna rá a továbbiakban, akkor legyen szabadsága e vélemény érvényesítésére. És ne beszéljen ebbe bele a kormány. Hiszen a szponzorá- ció nem adomány, hanem értékválasztás és kommunikáció is. Például Tiger Woods amerikai golfozó csúnya válása után támogatói is elpártoltak tőle. Ettől még maradhatott zseniális golfozó, legfeljebb már nem Nike pólóban szántja a rétet. A Magyar Telekom sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy szimpla szponzori szerződés megszüntetése ilyen visszhangot váltott ki. Egyben értetlenül áll az alkotmánysértés vádja előtt, mivel jogászai a negyedik átolvasás után sem találták Ákost az alaptörvényben. Egyébként meg mindenki nyugodjon meg, a „fegyelmezés” csak jelképes: a magyar kormány nem áll valódi harcban a Telekommal. Csak a minisztériumok mobilnet-előfizetéseit mondja fel, ami a cég bevételének egy ezreléke. Szóval felesleges aggódni, a Telekom résztulajdonosa, a német állam nem szakítja meg emiatt diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. FIGYELŐ Berlin egyeztet Aszad pribékjeivel A német hírszerző szolgálat (BND) ismét együttműködik Bassár el-Aszad szíriai elnök titkosszolgálatával - írta a Bild német lap. Az értesülés szerint a BND-től huzamosabb ideje rend- szeresenjámak Damaszkuszba, hogy tárgyaljanak szíriai kollégákkal. A cél az információcsere az iszlamista terrorizmusról, és a párbeszéd csatornájának kiépítése a szíriai vezetéssel, például arra az esetre, ha az Iszlám Állam elleni küldetése során lezuhan egy felderítő német gép, és ki kell menteni a pilótát. Az együttműködés politikailag igen kényes, hiszen Szíriában lassan öt éve polgárháború van, és jórészt a titkosszolgálatokat terheli a felelősség az Aszad-rezsim lakosság ellen elkövetett bűneiért. Aszad emberei tízezreket raboltak el, és számtalan embert kínoztak halálra titkos börtönökben. A BND nemcsak újrakezdte az együttműködést a szíriai szervekkel, hanem a lehető leggyorsabban szeretne kiépíteni egy állomáshelyet Damaszkuszban. Az előkészületek a kormány tudtával zajlanak, a hírszerzők a német nagy- követség bezárt épületébe költözhetnek be. A kormány a tervek szerint 2016 elején hoz végső döntést az ügyben a Bild szerint. A fejleményekről hivatalosan nem nyilatkozik a német kormány. Áz ellenzéki Zöldek parlamenti képviselője nem kapott egyértelmű választ írásbeli kérdésére. A Konstantin von Notznak megküldött válasz szerint a külföldi partnerekkel folytatott hírszerzési együttműködés „különösen védett” részletei válhatnának ismertté, ha a kormány megosztaná a kért információkat. Hozzátették, hogy ilyen esetben az állam érdeke jelentősen nagyobb súllyal esik latba, mint a törvényhozásnak a kormányzat munkájáról szóló információk megismeréséhez fűződőjoga. (MTI)
